Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-22 / 8. szám

6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 8-ik szám. A püspöki székhely érdekében fölmenő küldöttség fogadási napja már pontosan meg van állapítva. A fogadás március 4-én, kedden lesz. A fölmenetel tetszés szerint, vagy pedig március 3-án, hétfőn a délutáni gyorsvonattal történik. Talkozás március hó 4-én, kedden délelőtt Budapesten a Pannónia-szállodában. — A fölmenetel ideje igy most már meglévén ál­lapítva ismételten felkérjük a vármegye törvény- hatósági bizottságának tagjait a minél nagyobb számú részvételre. Kérjük a résztvevő bizott­sági tagokat, hogy részvételüket levelezőlapon Kóródi Katona János h. főispáni titkárral tudatni szíveskedjenek. A főispáni hivatal. Sentz János idény sör FÉL LITERES üvegekben - - mig a készlet tart —-------------- kapható : -------------- "* Kl ein József vendéglőjében NAGYKÁROLYBAN. Kereskedelmi Bank-palota. AJÁNLOM: saját szüretelésü elis­mert kitűnő zamatu Ó és ÜJ BORAIMAT. Naponta frissen csapolt DRÉHER SÖR. Halálugrás a robogó vonatról. Krenkó Mihály kláramajori lakos a Debrecen—Nagy­károlyi vonatról Szaniszló és Dégenfeld 50. sz. őrház közelében a robogó vonatról leugrott. Súlyosan megsérült. Tűz Vállajon. Mándy Géza vállaji ma­jor bérletében f. hó 13-án nagy tűz volt. Több kazal maglóhere, takarmánybükköny, kükköny- szalma, egv uj cséplőgép és elevator teljesen leégett. A kár 25,000 korona. A csendőrség nyomozása megállapította, hogy a cséplőgép­ből kipattanó szikra okozta a tüzet. A kár rész­ben megtérül. Égető szükség. Dorogi János fát lopott az állomásról, de rajtacsipték. Kihallgatása al­kalmával arra hivatkozott, hogy munkát nem­kapott, pénze nem volt, a fára pedig égető szüksége volt s kénytelen volt lopni. Ugyan­csak égető szüksége volt tüzelőfára egy másik atyafinak is-, aki pláne a Bikkfalvy János gond­jaira bízott épületfát dézsmálta meg, hogy be- fütsön. A rendőrség kinyomozta a tettest, a fát, legalább amennyi megmaradt, visszaadta a tu­lajdonosnak. Pályázatok. A helybeli Államépitészi Hi­vatalnál napidijas mérnöki állásra. Javadalma­zás napi 8 korona és mellékjövedelmek. Pályá­zati határidő márc. 10. Hodászon aljegyzői ál­lásra. Javadalmazás 1000 korona. Pályázati ha­táridő február 20. Botrányosan viselkedett a mezőfényi templomban két legény, névszerint Stark György és Szilágyi Elek. Moldoványi Endre plébános följelentette őket a csendőrségen. A magyar birodalom népesedése. A „Statisztikai Havi Közlemények“ most megjelent 1912. évi december havi füzete szerint az 1912 év december havában 56.420 gyermek szüle­tett élve a magyar birodalomban, az elhaltak száma pedig 39.232 re rúgott, úgy hogy a ter­mészetes szaporodás 16.688-at tett 6782 élve születés, 5332 halálozás és 1450 főnyi szapo­rodás Az egész elmúlt év folyamán 743.025 gyermek született élve a magyar birodalomban, elhalt 481.787 egyén a természetes szaporodás tehát 261.539-at. A végleges eredmény a fen­tebbi számoknál vilamivel nagyobb lesz, úgy hogy a természetes szaporodás körülbelül 272.000-re fog rúgni. Kifosztották az érdengelegi gör. kath. teplom szegények-perselyét, mig a harangozó az istentiszteletre harangozott. A csendőrség megindította a nyomozást. ÉRMELLÉK. Iparhatósági megbízottak választása f. hó 10-én tartatott meg az ipartestület helyisé­gében. Megválasztattak: Deics József, Danczin- ger Lajos, Sziki Károly, Veszter Kálmán, Braun Henrik kereskedők, Füstös János, Vas Gábor, Kovács Sándor, Beckman Sámuel, Szabő István, Vojtovics István, Bálint Károly, Neiman Dávid, Fekete László, Prasztner János, Wilistein Ká­roly, Spilauer Frigyes, Landauer Jakab iparosok. Öngyilkos gyógyszerész-segéd. Úgy Érmihályfalván, mint vidékén általános részvé­tet kelt az a csapás, amely Lovas István föld- birtoldbs, takarékpénztári igazgatót érte. Folyó hó lé-én 24 éves Sándor nevű gyógyszerész fia a Ganner gyógyszertárban megmérgezte ma­gát. A helyszínen azonnal megjelent Andrási Ernő járásorvos és mindent elkövetett, hogy a méreg hatását ellensúlyozza és az öngyilkos if­jút az életnek megtartsa, de minden hiábavaló volt, segitegi nem lehetett és az öngyilkos ifjú nagy szenvedések közt szerdán éjjel anélkül, hogy magához tért volna, meghalt. Betörő gyermekek. Birós István 14 éves napszámos gyerek Birós János érmihályfalvai gazdálkodó fia, a múlt héten szombaton a róm. katholikus templomba feltörte a perselyt és a benne levő pénzt elvitte, amit aztán a cimbo­ráival elkártyázott. Ennek az elzüllött gyermek­nek nem az első cselekedete már ez és most beszállították a javítóintézetbe. Ugyanakkor a Czeglédi Lajos két 12, 14 éves fia feltörte Klein Izsák vásártéri bódéját és onnét többféle árukat elloptak. Agyongázolt gyermek. A múlt héten Csárián Eszter nyirábrányi kis 8 éves leány az utcán játszadozott. Az özv. gróf Szapári Gyu- láné szekerei jeget hordtak. A kis leány épen a szekér előtt akart az utón átszaladni és sze­rencsétlenségére épen a lovak előtt elbukott, s a lejtős utón a jéggel megrakott szekér keresz­tül ment rajta. Súlyos sérülésekkel szedték fel a szerencsétlen gyermeket. Betörés. Folyó hó 12-én ismeretien tet­tesek feltörték a Delan Imre ácsiparos pincé­jét és mivel bort nem találtak, nagyobb meny- nyiségü burgonyát és egyéb elmozdítható tár­gyakat emeltek el. CSARNOK. Barnabás nr rózsái. irta: Gracza lános. Ünnepre készültek a városban. Arról volt szó, hogy valami osztrák generálist fogadjanak méltó pompával. Senki sem tudta ugyan, hogy a nagy parádézás miről jó, de mivel a főispán ráadta a fejét, meg kellett lenni. Ki tudja, mire lesz még jó valamikor? No, nem a városnak, hanem a főispán urnák. Hát hiszen volt valami a dologban. Olyan ember volt ugyanis a főispán, — bizonyos Bükkösy Béla nevezetű, — aki mindenből sze­retet dicsőséget kovácsolni, legkivált akkor, ha az a minden kedvére volt a kormánynak. Most is úgy tett. Egy szép napon nagy, pecsétes levélben adták neki hírül, hogy a hónap végén katona­járás lesz a városban. Kíséretével arra megy a tábornok ur, hogy a környéket megvizsgálja: alkalmas-e hadgyakorlat tartására ? Többet nem írtak a levélben. De hát nem is kellett, mert a főispán mindjárt készen volt a tervével. Magához hivatta a polgármestert s közölte vele a szándékát. Őszinte ember volt a polgár- mester, tehát most is kimondta a véleményét: — Bajos dolog egy kicsit! — Sok pénzébe kerül a városnak. Pedig volna itt egyébb dolog is, amire pénzt kellene költeni. Szűk a kórház, kövezetlenek az utcák s éjjel sötétek; világítani kellene . . . — Eh, semmi! — legyintett a kezével a főispán. Azután pedig megropogtatta a szót, a mikor mondta: — Ennek meg kell lenni, ha én mondom! Holnapra összehívom a bizottságot s megbe­széljük az intézkedéseket. Úgy kell menni min­dennek, mint a parancsolat! Pedig nem éppen úgy ment ám a dolog. Mert ha a főispán nyakas, erőszakos ember volt is azok közt, akiket meg akart az ügynek nyerni, akadtak ám keményebb derekúak. Ott volt mindjárt Barnabás ur, az ellenzéki pártelnök. No, abban ugyan emberére akadt a főispán! Csak mosolygott Barnabás ur, mikor a főispán tervéről hallott. Ravaszul csillogott az a két buzavirágkék szeme, de azért fölballagott a városházára. Az urak, akiket a főispán meghívott, már ott ültek mindannyian a zöldposztós asztal kö­rül. Még csak Barnabás ur hiányzott, meg a főispán. Alig foglalt azonban helyet Barnabás ur, belépett a főispán is. Látszott az arcán, hogy mindenre el van készülve, de a tervét nem en­gedi megbukni. Lassan, ünnepélyesen kezdett beszélni a főispán : — Uraim, a hónap végén nagy megtisz­teltetés éri városunkat . . . — Ugyan méltóságos uram, —• kacagott közbe Barnabás ur — tán szerencsének tartja, hogy idejön az osztrák katona ? A főispán megállt egy pillanatra, amig Barnabás ur kikacagta magát, azután tovább folytatta: — Javasolom tehát önöknek, fogadjuk ünnepélyesen a tábornok urat. Azért is, tisztelt uraim, hogy megerősítsük vele a polgárság és katonaság közti jóviszonyt. — Nincs arra semmi szükség, méltóságos uram! — kiáltott közbe Barnabás ur. — Mi itt úgysem öljük egymást a katonasággal, a tábornok ur meg menjen az útjára! Több se kellett azoknak, akik szerettek a főispáni fényben sütkérezni. Mint az éles borot­vakés, úgy metszette fülüket Barnabás ur szóki­mondása. Nyitott torokkal harsogták tehát Bar­nabás ur felé: — Ez nem politika! Hallgasson 1 Ne be­széljen, ha nem ért a dologhoz 1 Mint a vörös posztó, olyan volt a főispán arca, de nem szólt semmit, csak rázta a csen­gőt idegesen. Vastag füst terjengett már a szo­bában, de azért jól látták még egymást az emberek, hogy gorombáskodjanak. Arra azonban nem tudtak mit válaszolni, mikor Barnabás ur ezt dobta közéjük: — Szállítsuk le inkább a pótadót, ha ér­demet akarunk szerezni. De ne okozzunk a városnak fölösleges kiadást. Ámde nem sokat ért Barnabás ur tiltako­zása. A többség elhatározta — persze, hogy a főispán nyomására — hogy a város ünnepélye­sen fogadja a tábornokot. Lesz harangzúgás, diszbandérum, diadalkapu, tarackdurrogás; két oldalt fehérruhás leányok állnak sorfalat és ró­zsákat szórnak a tábornok útjára. Az iskolás fiuk énekelnek, a tűzoltó banda indulót játszik, a főispán ur pedig a város nevében beszédet intéz a tábornokhoz . . . — Az ám/ de hol vesszük azt a sok rózsát, a mit a fehérruhás leányok az útjára szórnak? — kérdezte az emberek egy része. A másik résznek eszébe jutott, hogy ezré­vel nyílnak Barnabás ur kertjében a szebbnél- szebb, illatos rózsák. Elkezdték hát puhítani Barnabás urat: — Ugyan, Barnabás, ne okoskodj! Hajolj meg a többség akarata előtt. Engedd át a ró­zsákat erre az alkalomra. — Mit, ti az én rózsáimat akarjátok ? — ugrott fel dühösen Barnabás ur. — Soha, soha I — Ugyan, Barnabás! Hiszen mi szépen kérünk . . . Hiába próbálták, nem tudták már lecsilla­pítani. Csak úgy ömlött a szó az ajkán; szinte töredezett, zuhogott a fájdalomtól. A melle is úgy járt, mint a fújtató, amikor beszélt. — Megakartok, ugy-e, csúfolni, azért ké­ritek a rózsáimat! De nem, nem lesz a tietek! Az unoka se legyen gyávább, mint a nagyapa Ivóit . . . Pedig az én nagyapámat megbotozták

Next

/
Oldalképek
Tartalom