Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-15 / 7. szám

6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik szám. Szent János idény sör FÉL LITERES üvegekben - míg a készlet tart — Klein lózsefvendéglöjében NAGYKÁROLYBAN. Kereskedelmi Bank-palota, AJÁNLOM : saját szüretelésü elis­mert kitűnő zamatu Ó és ÜJ BORAIMAT. Naponta frissen csapolt DRÉHER SÖR. Bikavásár Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szokásos múlt évektől, két napra tervezi, meg évi bikavásárát ez évben eltérően s pedig oly formán, hogy a vásár első napján a magyar, második napján pedig a nyu­gati fajta bikák kerülnek felhajtás alá. A vásár március hó 12-én és 13-án lesz Szatmáron, a városmajorban. A vásárra csak tenyészképes állatok lesznek bocsátva. Betörők bacchanáliája. Borzasztó pusz­títást vittek végbe rombolással betelni nem tudó betörők szőlőskertünkben. Törtek, zúztak, mindenképen kárt okozni törekedtek, ahelyett, hogy jól megszedvén és leszopván magukat szépen megléptek volna, ahogy az jól nevelt betörőkhöz illik. Az első borospince feltörése után a szó szoros értelmében fürödtek a bor­ban, részeg állapotban aztán semmit sem hagy­tak épen, amihez hozzáfértek. Folyó hó 13.-án csütörtökön följelentés érkezett a rendőrségre a hegyközségtől, hogy ismeretlen tettesek be­törtek llosvay nyug. alezredes szőlőjébe. A ren­dőrség részéről Falussy Alajos dr. alkapitány Czégényi tizedessel azonnal megjelent a hely­színén s mindenekelőtt a betörők vonulásának útját derítette ki; mert hogy régi jó szokás szerint, ha már kint voltak a szőlőben, sorra viziteltek az otthon nem levő szőlősgazdáknál a garázda betörők. A rendőrség megállapította, hogy a betörők mindenekelőtt llosvay alezre­des borházába hatoltak be az ajtó felfeszitése után. A borház mellett levő szobában mindent összetörvén, a lakat letörése után behatoltak a pincébe. Itt minden valószínűség szerint nagy mulatást csaptak, közben 961 liter bort, köztük 400 liter asszut, kiengedtek s tovább állottak. Innen a már valószínűleg nagyon jókedvű tár­saság Nonn Gyula szőlőjébe ment. Itt az ajtó­nak nagyon erős volt a zára, nem tudták fel- fesziteni s igy az ablakon másztak be. A bor­ház melletti szobában jóféle szeszes italo at találták, ezeket részben megitták, részben kiön­tötték. A szobában mindent összetörtek, abla­kot, lámpát, poharakat, tükröt stb. Mivel a pin­cébe már sehogy sem tudtak behatolni, innen is tovább mentek, magukhoz véve a borház­ban talált rézcsapot, fejszét és fűrészt. Innen Czilli György főállatorvos szőllőjébe tértek be. A pincébe itt sem tudtak behatolni, egy régi bárd, két párna toll és egy rézcsap elemelése után innen is eltávoztak s átmentek a Pucser- féle szőlőbe. Fent semmit sem találtak, a lámpa leverése után tehát lementek a pincébe. Itt egy nagy hordó dugóját a nyomok szerint téglával ütögették, de hiába, a dugó nem en­gedett. Megelégedtek egy liter óborral, ezt ma­gukhoz vették s átmentek a Róth István Lajos­féle szőlőbe. Az ajtó tenyérnyi szélességű vas­pántjának lefeszitése után a nyári konyhába hatoltak, itt semmit sem találván, a méhesbe mentek. Innen pipát s egyebet magukhoz véve felmentek a tulajdonos lakásába. A belülről két pánttal s kívülről külcscsal bezárt ajtót felfe- szitették s rombolva járták be a szobákat. Min­dent összehánytak, összetéptek, úgy hogy a tulajdonos is alig tudta holmijának darabjait megösmerni. Értékes fehérneműt, ruhaneműt nagy mennyiségben szaggattak igy össze. Az italnemüt, pálinkákat, rumot megitták. Valószí­nűleg tánc közben összetörték az Íróasztalt, az égő petróleum lámpát pedig az ágyba vágták. Ez után a pince felnyitásához fogtak, de ez nem sikerült. Mikor e sorokat írjuk, a nyomozás még folyik. Betörés. Salamon Sámuel kismajtényi ke­reskedő boltjából f. hó 8-ára virradó éjjel nagy­mennyiségű bolti árut s pénzt lopott ismeretlen tettes. A csendőrség megindította a nyomozást. A Polgári Olvasókör f. hó 9-én a kör tagjainak élénk részvétele mellett tartotta meg negyvenharmadik évi közgyűlését Branecky Jó­zsef alelnök elnöklete alatt. Az elnököt, Vetzák Ede dr.-t, betegsége akadályozta a megjelenés­ben. A választmány jelentésének tudomásul vé­tele után Nokk János pénztáros beterjesztette a múlt évi számadásokat. A közgyűlés felment­vényt megadta. Az 1913. évi költségvetés el­fogadtatván, Tóth János, Somossy Miklós, Szo- iomayer Gusztáv és Kubinyi Bertalan hozzá­szólása után a közgyűlés az évi tagsági dijat az eddigi 6 koronáról 8 koronára emelte. Uj választmányi tagok lettek Nagy Antal, Rubletzky Miklós, Szolomayer János és Pénzéi Mihály. A lépfene megszűnt Nagymajtényban. Harcias szomszédasszony. Lakatos Já­nos csomaközi lakos sertése átrándult Keme- nyánszky Györgyné portájára, merthogy jóféle répaszagot holott onnan a szél. Neki is esett az udvaron lévő réparakásnak s vígan ropog­tatta a finom eledelt, de Kemenyanszkyné asz-1 szony megzavarta a kosztolásban a hívatlan | vendéget egy sodrófával. Olyan szerencsésen találta megcsapni, hogy belesántult. A sertés gazdája látván disznaja sánta állapotját, átment megtudakolni, mivel szblgált rá a szigorú bün­tetésre. Kemenyánszkyné asszony nagyon nyo­matékosan találta a dolgot magyarázni, úgy hogy Lakatos János följelentést tett a csendőr­ségen, hogy a szomszédasszony egy bottal úgy megcsapta, hogy 20 napon belül gyógyul csak föl a Kemenyánszkyné kezeléséből. Italozás után bolond dolgokat szokott az ember cselekedni, pláne a legénysorbéli ember. Kinczel Antal és Alt Ferenc szaniszlói legények kissé többet öntöttek a garatra s duhaj jóked­vükben kurjongatva mentek az utcán. Egyszer csak eltökélték, hogy „vizitelni“ fognak s erre a célra ép Bóhinger János asztalos házát sze­melték ki. A házigazda hiába tessékelte kifelé a szeszes vendégeket, minden tiltakozása elle­nére behatoltak a lakásába. Ott mindenekelőtt alaposan összekáromitották a házigazdát, nem hagyván meg rajta a keresztvizet sem, aztán fülledtnek érezvén a levegőt, beverték az abla­kát, majd otthagyván a rossz házigazdát, a ház külső falát sárral pocsékra mázolták. Bóhinger följelentette őket a csendőrségen. ERMELLÉK. Érmihályfalva község legelővétele. Ér­mihályfalva községnek régi idők óta 'nincsen valamire való legelője. Ami volt is, oly sivár homokbucka volt, hogy az csak névleg volt legelő, de nem volt egyébre való, mint szőlő­telepítésre és annak pompásan be is vált. Ja­kab Rezső főjegyző kezdeményezésére ezelőtt 15 évvel meg is kezdték a teljesen kopár ho­mok dombokat szőlővel beültetni és ma szép területen gyönyörű szőlőskertek, a Rákóci és Ujkert diszlenek és szép hasznot hoznak az ed­dig értéktelen homok dombok. Csakhogy a szőlőtelepítéssel bekövetkezett az, hogy eddig, ha csak névleg is, volt a községnek legelője, de most már teljesen legelő nélkül maradt a köz­ség. Legelőhiányában leapadt a jószágállomány, a község népesedésével nagyobb lett a tejfo­gyasztás és a következmény az lett, hogy 24—28 fillérért is alig lehet egy liter tejet kapni. A község lakossága több alkalommal foglalkozott a legelővétel ügyévei, de az soha sem sikerült, mert az utóbbi időkben évről-évre rohamosan emelkedett a földek ára és így amit ma sokal- tak holdanként 400 K-ért, holnapra már 500 K lett az ára. Legutóbb az özv. Gencsi Béláné 170 holdas legelőjét akarta a lakosság meg­venni, de a vételből megint nem lett semmi. A földterületet megvette az Érmelléki Hitelbank. Persze akkor már megvette volna a község is, de a bank nem adhatta úgy, ahogy vette, mert már költségei is voltak. Ezen költségek megté- téritésével a bank szívesen átengedte volna a lakosságnak a területet, de a község azt meg­adni nem volt hajlandó. Most a bank a földet el akarja adni, felajánlotta a községnek is. A f. hó 10-én tartott képviselőtestületi gyűlés tár­gyalta a legelövételt. Jakab Rezső főjegyző jó­akarattal ajánlotta a legelő megvételét, mert ha ezt most elmulasztja a község, egyhamar nincs is kilátás legelővételre. A képviselőtestület gazda tagjai azonban a legerélyesebb ellentállást ta­núsították a megvétellel szemben és szinte dac­cal jelentették ki, hogy csak azért sem kell a legelő. Így megeshetik, hogy sokáig legelő nél­kül marad a község és lehet, hogy majd akkor vennék meg megint, amikor már nem lehet. Halálos szerencsétlenség történt egy disznó ölésnél. Kávási György nyirábrányi gazda házánál disznóölésre készültek; segítségül ott volt a gazda öccse, Kávási József 30 éves dazda is. A disznót lefogták és az idősebb Kávási le­akarta szúrni; amikor a disznó vergődni kez­dett, a fiatal Kávási beleesett a bátyja kezében levő nagy késbe, még pedig oly szerencsétle­nül, hogy pár percnyi kínlódás után ott a hely­színen meghalt. Cigányháboru dúlt a napokban a Mes­ter-utcában. Van a Mester-utcában két nem ipa­ros háztulajdonos (mert a többi mind iparos) mint a kettő hires lókereskedő. Az egyik Ná- dai Sándorba másik Tóth Pál a bőrkabátos cigánybáró, a fekete bajuszu Don Juan. Tóthot a Nádai veje, Rostás Gyuszti, a csütörtöki vá­sáron, kérdőre vonta valami dolog felöl; a szó­váltásból verekedés lett. Folytatták a Mester­utcai Nádai-porta előtt; mindkét fél 5—6 mar­kos atyafival, vasvillával, kocsiruddal, vaslapát­tal és dorongokkal felfegyverkezve rohant egy­másnak és lett olyan ütközet, amilyent csak Csataldzsánál lehet elképzelni. Agyba-főbe ver­ték egymást, a vér folyt bőven, de mire a csen­dőrök megérkeztek, mindkét fél eltűnt a harc színhelyéről. Egy utcai külön bejáratú SZOBA BÚTOROZVA KIADÓ. SERLY DÉNES Fény-utca 8. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom