Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. február 8. Nagykároly és Ermellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, A LAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre .8 korona. Fél évre .......... 4 korona. Negyed évre...................................2 korona. Egy szám ára ..............................20 fillér. SZER KESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. | Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T 19«“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Fájó, gyászoló szívvel vettük le lapunk homlokáról ezt a tisztán tündöklő nevet, hogy gyászkeretbe zárjuk. Mélységesen megdöbbenve állunk férfikora delén elhunyt felelősszerkesztőnk sirhant- jánál, megdöbbent a kegyetlen sors, mely- lyel kiragadta őt közülünk. Drága halott! Zokogó fájdalom tölti el gyászoló szivünket arra a gondolatra, hogy örökre itt hagytál bennünket. Igaz férfi, jó barát, munkás polgár voltál, s ezt nemcsak most, a gyász fájdalmat és érdemet egyaránt megna- gyitó szomorúságában vesszük észre, hisz szeretett, tisztelt, becsült mindenki, ki csak ismerte nemes lelkedet. Büszkeség töltötte el szivünket, hogy Téged a magunkénak mondhattunk, hogy szerettél bennünket. Az irigy végzet megirigyelte méltó büszkeségünket. Zokogva álljuk körül sirhantodat s Te fogadd gyásszal teli szivünk szomorú háláját jóságodért, szeretetedért. Szomorú megadással hullatja köny- nyét a szerető szív a kedves halottat rejtő sir fölött, ki hosszú, boldog, élet után késő öregségben, férfikora munkáját békén élvező pihenésből tér örök pihenésre. A természet megmásíthatatlan törvényében való fájdalmas megnyugvással búcsúzik pihenni vágyó bajtársától. De miféle törvény vigasztalja a mi szivünket, hacsak oly rideg vigasztalással is, mikor életed legszebb, legmunkásabb korában ragad ki közülünk a halál. Miféle törvény az, mely élni, gonosz munkája dús gyümölcsét élvezni hagyja a gonoszt, Téged pedig, ki maga a becsületes munka, igyekezet, kötelességtudás voltál, kitől távol állott minden, ami nemtelen, ki tisztán tündöklő homlokkal jártál közöttünk, gonosz mozdulattal ily korán tilt ki nemes fáradozásaid gyümölcsös kertjéből. Itt hagytál minket. De emlékedet szivünk legszentebb emlékei között őrizzük. Magunk között érzünk Téged ezután is, a Te nemes lelkedre, munkás életedre való emlékezés gyarapítja majd erőnket további munkánkhoz.] Vándorbíróság. írta: Nagy Zoltán szegedi kir. törvényszéki biró. A polgári perrendtartás — ismeretes — 1914. évi szeptember hó 1-én lép életbe. Az életbeléptetésről szóló törvény egyik szakasza egy uj intézményt létesít: a vádorbiróságot. Ugyanis: „az igazságügyminiszter a já- rásbirósági területnek két vagy több körre felosztását rendelheti el. Mindegyik kör főhelyén a járásbíróság egyik bírói tagja az előre meghatározott és közétett időben törvénynápokat tart. A törvénynakon teljesitendő bírói cselekményeket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.“ Végül „a törvénynapok céljára szükséges helyiségről, világításról és fűtésről a község gondoskodik.“ Így szól a törvény. Sajnos, hogy csak kijelentést tesz, elvet statuál, de részletében, az elv keresztülviteléről nem intézkedik; ezt a miniszteri rendeletnek tartja fenn. És okulva annyi példán és tapasztalaton, tartani lehet tőle, hogy csak elvi kijelentés marad ez az uj újítás, vagy ha gyakorlatilag meg is valósul, nem lesz az az eredménye, a mit a gyorsaság és olcsóság kettős követelménye mellett alapos és jó igazságszolgáltatásról várhatunk. Különösen gyanús az a kijelentés, hogy „a törvénynapon teljesitendő birói cselekményeket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg“, mert birói cselekményt képez a tanúkihallgatás, a szemle is a mint birói cselekmény és kellene, hogy az legyen első sorban az — ítélkezés. Megvalljuk, jobb szerettük volna, ha kifejezetten azt mondta volna már a törvény, hogy minden birói cselekményt végez a birói tag a törvény-napon. Korántsem lett volna felesleges, vagy éppen szószaporitásszámba menő, hiszen a jogvita gyors, olcsó eldöntése lehet a célja a jó igazságszolgáltatásnak általában és minden olyan eljárási módnak, amely egyszerűsítést is jelent. Ezért hisszük, hogy ez a birói cselekmény első sorban az ítélkezésre, az ítélethozatalra vonatkozik. De még igy is, ezt fogadva el alapul, nem kell hozzá praemeditált pesszimizmus, csak a tapasztalatokon való okulás, hogy a vándorbiVéres felhők. Irta: Berkes Imre. Éjjel felébredt Ács, átfordult a másí oldalára, a kezét belemélyesztette a felesége ágyába. De csak a paplant, meg a vánkosokat találta ott, az ágy üres volt. — Ilona, — mondta álmosan Ács s lassan felült az ágyban. Nem akart semmit, csak felült s leste, hogy a felesége megszólal. De senki sem szólt. Ács fülelt még néhány pillanatig, aztán újra azt mondta, hogy Ilona, hol vagy Ilona s mivel megint nem kapott választ, egészen felébredt. Hátracsuszott az ágy támlájához, afölött volt a villanyos csavar, srófolt rajta egyet, mire fényt fogott az éjjeli szekrényen lévő lámpa . . . Ács most megdöbbent egy kicsit, leugrott az ágyról s odaált a szekrény elé. Ott ült a felesége, a feje rádőlt a szekrény ajtajára, a lábait maga alá húzta, a kibontott haja a vállát simogatta, nyugodt finom arcára rászürődött a villany sárga fénye, ahogy ott szunyókált a szőnyegen. Olyan volt, egészen olyan, mint a gyermek, aki verést kapott, aztán a sarokba állították s ott elaludt. Ács nem értette ezt a dolgot, félig hülyén, félig ijedten rázogatta a feleségét. Ilona kinyitotta a szemét s néhány pillanatig értelmetlenül bámészkodott, majd hirtelen felált, nyújtózkodott egyet s ráült az ágya szélére. — Mi történt veled? — kérdezte az ura. — Semmi ... — mondta Ilona s gyorsan belebujt az ágyba, a fejét mélyen belesüp- pesztette a vánkosba, a paplant magára húzta és két csillogó, okos szemét ráemelte az urára, aki hol a szekrényt nézte, hol a feleségét s egyáltalán nem értette, miért kell valakinek a földön aludnia, mikor kitűnő, ruganyos ágya van a férje ágya mellett. Ács most odaült a felesége ágyára, megfogta a kezét, nézte egy pár pillanatig a ravasz- kodó szemét, aztán csak ennyit mondott: — Majd megfázol, ha a földön alszol. — Nem, nem — szólt Ilona . . . Véletlenül történt. Amikor este elaludtál, kerestem valamit a szekrényben, leültem a szőnyegre s mielőtt lefekhettem volna, elaludtam. Ez az egész. Haragszol ? — Dehogy haragszom, te csacsi, csak attól félek, hogy meghütöd magadat. Ács visszafeküdt az ágyba, a villanyt eloltotta, még dörmögött pár szót, aztán megint elaludt. Reggel, amikor megmosta a fejét a hideg vízben, csak akkor jütott ujia eszébe, hogy mi történt. Ilona már rég fenn volt, kereste, de elment a piacra. Most valami különös nyugtalanság fogta el, ilyent még sohasem érzett életében, nem ment be az irodájába, hanem kiállt az utcára s várta a feleségét. Szép reggel volt, a legszebb őszi reggel, a nap erőlködött, hogy gyujtogassan a sugaraival, de csak melegiteni tudott . . . Ács járkált egy ideig az utcán, majd mást gondolt, visszament a lakásába s munkába fogott. — Majd délben megkérdezem, — nyugtatta meg magát, a másik pillanatban már nem volt férj, hanem töprengő, szorgalmas üzletemÄÄ Rubletzky Kálmán férfi íehérnemüek, fehér divatáru üzletében kaphatók NAGYKÁROLY, Deák-tér. és színes damaszt terítékek és törölközők Tanuló felvétetik. Vászon törlők és mindenféle finom zsebkendők mindig a legnagyobb választékban vannak raktáron.
