Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-08 / 10. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK. 10-ik szám. Az nj püspöki székhely Nagykárolyban való felállításának ügyében f. hó 3-án mintegy 50 tagú küldöttség utazott föl a fővárosba. A küldöttség egyik része itthon marad, mivel közben azt az értesítést kapták, hogy a kultuszminiszter beteg s igy nem fogadja őket. A kultuszminiszter betegsége miatt tényleg nem is fogadta a küldöttséget; a tömegsztrájkkal kapcsolatos zavarok miatt a miniszterelnök sem volt abban a hangulatban, hogy az uj püspöki székhely ügyében deputációt fogadjon. Ilyen körülmények között a küldöttség elhatározta, hogy Esztergomba megy a hercegprímáshoz. Telefon értesítés utján megtudyán, hogy a prímás ur d. u. 4. és 5. óra között hajlandó őket fogadni, a küldöttség 38 tagja vonatra ült s fél 2-kor Esztergomba voltak. Bogisich ka- nonok-prelátus ur szívességéből 4-ig megtekintették a bazilikát s a káptalan hires kincstárát. Négy órakor a hercegprímás fogadószobájába vonult a küldöttség. Csaba Adorján főispán üdvözölte a hercegprímást kineveztetése alkalmából s előterjesztette a küldöttség kérését. A hercegprímás megköszönte a főispán figyelmét s kijelentette, hogy ő előtte kezdettől fogva, amint értesült Nagykároly törekvéséről, szimpatikus volt az a terv, hogy az uj püspökség székhelye Nagykároly legyen s ő a maga részéről mindent el fog követni, hogy Nagykároly kérése teljesedésbe menjen. Figyelmeztette a polgármestert a hercegprímás ur, hogy mivel más városok is tettek ajánlatokat a székhely ügyében s a kormány súlyt helyez az ajánlatok nagyságára, igyekezzék Nagykároly is képességéhez mérten tenni meg az ajánlatot. A küldöttség 4-én d. u. Budapestre visszaérkezett. 5-én reggel a Pannónia kávéházban gyülekeztek. Nagy örömmel fogadták Szent- iványi orszgy. képviselőt, aki figyelmeztette a polgármestert, hogy a küldöttség tagjait ne bonyugodtan fordult a két öreg a másik oldalára, hiszen ajtót sem kell nyitni, minthogy azt be sem szokták zárni. Azért van a kutya, hogy hírül adja, ha idegen jár a portán. De most a fiatalok jöttek haza. Mihály azonban, mivel ő még legényember, az istállóba sietett, hogy ott feküdjék le; a fiatal párnak ellenben már benn volt a fekvő helye. Siettek nagyon a lefekvéssel, hogy mire a hajnali harangszó megkondul, kipihenten kelhessenek föl. De azért az a fölkelés nem megy ám olyan könnyen, mint a hogy azt a lefekvéskor elképzeli az ember, ami azután újabb háborúskodásra ad alkalmat. Most is ezen kezdődött a két asszony között a perpatvar, mire az öreg asszony nagy büszkén odavágta : — Majd másként lösz mán itt mindön, ha a Miskát mögházasitjuk ! — Jó lösz-é ?! — kérdi az öreg a legényt, aki abban a percben lépett a szobába. — Nem bánom, ha kendtök is úgy akarják. — Oszt kit szeretnél, édös fiam, ha mög- kérnénk ? — Hát kérjék mög a Kovács Verát. — De ha az nem gyünne, fiam ? — Akkor a Faragó Matildot. Ezek hallatára már csakugyan abbahagyta a nyelvelést a menyecske, tudván most már, hogy itt komolyra fordult a dolog. Azt is tudta már most, hogy itt vagy meg kell adni magát, vagy pedig menni a háztól, ami önállóságot jelentene ugyan, de egyben a szegénységet is, mivel a vagyon reájuk eső részét az öregek halála előtt ki nem kapják. Reggelizés után az öreg asszony oda ipe- gett a sublóthoz, melynek fiókját egy „Uram, segíts!“ fohásszal kihúzván, kezdte előszedegetni a már évek óta napvilágot nem látott ruhákat. Ezt a fekete ternóruhát még leány korában adta az édesanyja — hogy az Isten nyugosztalja a haló porában — s azt kívánta, csássa haza, mert miután sem a képviselőházban nem történt zavar, sem a tömegsztrájk ki nem tört, a miniszterelnök fogadni fogja a küldöttséget. A miniszterelnöknél a fogadtatást Szent- iványi kéviselő tényleg ki is eszközölte. A miniszterelnök előtt megint Csaba Adorján főispán tolmácsolta Nagykároly város kérését. A miniszterelnök a főispán szavaira igy válaszolt: „Igen nagy fontosságú kérdés a magyar gör. kath. püspökség székhelyének a megválasztása. Több oldalról kell mérlegelni, hol fog magasabb céljainak leginkább megfelelni. Én a magam részéről e tekintetben egy oldalról sem vagyok lekötve s igy szabad vagyok még elhatározásomban. De figyelmeztetem az urakat, hogy a székhelykérdés nem az én, hanem a kultuszminiszter ur hatáskörébe tartozik. Ha majd tanácskozni fogunk ekérdésben, én a magam részéről szavazatommal Nagykárolyt fogom támogatni“. Miután a kultuszminiszter betegsége miatt nem fogadhatta a küldöttséget, Csaba Adorján főispán s Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester Budapesten maradtak, hogy Jeszenszky államtitkárnál s Andor György prelá- tus, min. tanácsosnál tisztelegjenek a püspöki székhely ügyében. á kozadók kezeléséről szóló 1909 : XI. t.-c., valamint az 1912 : Lili. t.-c. ezt kiegészítő és módosító rendelkezései f. évi január hó elején életbe léptek. Ugyanis az adótörvények nagy komplexumának csak az anyagi része szenvedett egyelőre halasztást, az alaki, az adminisztracionális rész január elseje óta érvényben van. Ezek a rendelkezések, bár az uj adótörvények szem előtt való tartásával készültek, mégis önálló egészet képeznek és sok eddig nem rendezett adminisztrácionális ténykedést hogy a lakodalmán, mikor majd a mennyasz- szonyi koszorút leveszik a fejéről, hogy helyette kontyot tűzzenek föl, a menyecske-táncot ebben járja el. Elgondolkozva a régi idők emlékén, szinte kisimulnak a ráncok a fonnyadt arcon s még rózsák is nyílnak a boldog mosoly után. De mindez nem tart sokáig, mert a jelen gondja fölébreszti álmodozásából, amit egy szétmorzsolt könnycsepp is bizonyít. Hozzáfogott hát az öltözködéshez, hogy a gügyü-asszonyokat illendő módon megtisztelve fölkérhesse még a mai napon, hogy a fiának lányt kérjenek, ha már az embör úgy határozott és a gyeröknek sincs kifogása. Haj ! tüskén táncolt a Miska egész nap, de különösen este, mikor már a gügyüknek meg kellett volna érkezniük, mert hiszen nem lakott messze egyik leány sem. Dehát késtek, rettenetesen késtek, végre mégis csak megérkeztek. — Dicsértessék a Jézus neve! — Mindörökké! — Adjon Isten jó estét! — Adjon Isten !! — Foglaljanak helyet, talán már el is fáradtak ? — Hát fáradtunk is, mög nem is, mert igaz, hogy möntünk eleget, de ültünk is, mivel az embör ilyenkor nem szaladhat. Miska izeg-mozog. Máskor az ilyen beköszöntés egész természetesnek tűnt föl neki, de ma izgatja. Nem is bir tovább várni, közbe szól: — Osztán szöröncsével jártak-e kendtök ? — Jártunk-é ? Hát olyanoknak nézői te minket, hogy még egy leányt se tudnánk találni ? ! — Nem azért mondom. Dehát kit kaptak kendtök ? — Hát tudod, fiam, ahogy üzented is az anyádtul, hát először is a Kovács Verát kértük mög, de az azt mondta, hogy köszöni a mögtiszteltetést, de éppen szombaton adott jegyegységesen és az egész országra nézve egyformán állapítanak meg. A kereskedelmi élet erősen érezte az eddigi rendezetlenség nagy hátrányait; egyes üzletek átköltözésénél, üzleiátruházások, megszüntetések, adóbehajtások, zálogolás stb.-nél voltak a legtöbbször érezhetők a visszásságok. Ezek az uj rendelkezések révén megszűnnek. Sőt oly rendelkezés is van, mely szerint az adókivetés előkészítése, az adók könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállítása, biztosítása és behajtása alkalmával az állami vagy községi közegek az általuk jogtalanul okozott költségek vagy károk megtérítésén felül a károsított felek javára 5—200 koronáig terjedhető birságban marasz- talandók el. Ilyen esetekben panasz utján a közigazgatási bíróság elé is mehet a fél. Ez mindenesetre oly intézkedés, mely alkalmas arra, hogy az ezen a téren sokszor tapasztalt panaszoknak elejét vegye. Anomáliákat szüntet meg az az intézkedés is, mely kötelezöleg elrendeli a községi adófőkönyvek lerovási részének minden év végével való lezárását. Ennek a szaporodások, törlések, továbbá a helyesbített tartozás, az év végével mutatkozó hátralékok vagy túlfizetések tételen- kiuti megállapítására kell kiterjednie. A lerovásnál a főösszegnek az adóbeszedési napló és az adófizetési iv eredményeivel teljesen egyeznie kell, mert ha itt különbség mutatkozik, a befizetések az adókönyvbe hibásan vannak bevezetve. Az adótartozás összegének helyesbítését, az illetéktelenül befizetett összegnek visszafizetését, az adónak nem a valódi adókötelezettre történt kivetését az uj rendelkezés a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe utalja, illetőleg hagyja meg. Szintúgy a pénzügyigazgetóságok joga a folyó adóra nézve kért fizetési halasztások engedélyezése. Megjegyzendő, hogy az adófizetési halasztás természetesen kivételes kedvezmény, kendőt Almási Pistának. Itt azután nem is időztünk, hanem átmöntünk Faragó Matildhoz, de az mög azt mondta, hogy az apja addig nem adja, mig a Ferenc bátyja haza nem gyün a katonaságtul. Kérdezőm oszt Panna ángyót, hogy most merre mönjünk ? Aszondja : gyerünk a Gulyás Juicsához. De tudod, fiam, hogy az mög milyen egy akkurátus lány, Azt felelte, hogy a slingölt párnájábul még csak harmadfél van kivarrva, oszt még a hat ki nem lösz, nem mén, ha csak te mög nem várod. Mink mög azt feleltük, hogy te mög nem vársz, mert ne- köd most van nagy kedved a házasságra. — Mikor aztán innen is kigyüttünk, mondom az ángyónak, tudja-é kend, mit ? Mönjünk még el a Torma Katóhoz. Pedig elmondtuk ám, fiam, mindenütt, hogy milyen egy áldott jó család vagytok, hogy milyen szép gazdaságtok van, tele a padlás, istálló, magtár, az udvaron hemzseg a baromfi. Te nem vagy kocsmás, lump. De a Torma Kata, tudod is tán, milyen egy hányi-veti lány, nem is neköd teremtette azt az Isten, kaptunk mink annál neköd valóbbat is! — Hát akkor mégis kit kaptak kendtök? — Kit fiam ? Elmöntünk még Búza Örzsi- höz, Almási Judithoz, de szöröncsénk itt se vót. Hanem oszt, hogy innen is kigyüttünk, kezdünk tanakodni, oszt éccörre, de olyan akkurátusán mondtuk ki az ángyóval : hát a Papp Boris! No, mondtuk, ezt az Isten is neköd röndölte, hogy ilyen eccörre gyütt a nyelvünkre. Hát csakugyan, itt a kendője is : még pedig selyöm ! No, ugy-e, fiam, jól választottunk ? Szeretőd ? — Hát az is mögfelelő — mondja Mihály. — Mög, mög, édös gyerököm, ezt csakugyan az Isten röndölte — véli az öreg asz- szony is.
