Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. mintegy a közgazdasági állapot kigőzölgése, amely visszahat a közgazdasági állapot alakulására is. Hogy hogyan történik ez a visszahatás, ennek megvilágítására megint csak képhez fognak folyamodni, hisz nem a dolog fogalmi megmagyarázása, csak elmemozditás a célunk. Olyasformán lehetne a dolgot elképzelni, ahogy a főzésnél, sütésnél a keletkező gőz lezárt edényben visszahat arra az anyagra, amelyből felszállt. Kissé durva a kép, de körülbelül megfelel annak a jelenségnek, amelyről itt szó van. A „nemzeti eszme“ pl. a XIX. század elején tisztára a közgazdasági állapotokból születik meg: Európa népeinek érdekei hozták létre Napóleonnal szemben. Az eszme azonban tovább él; formálja, alakítja azóta is a történelmet s odalenn most is ez az eszme kergeti a népeket egymás ellen, mert a közgazdasági okokkal csak a főemberek vannak tisztában. De itt már olyan területre csúsztunk, ahonnan azt is megfigyelhetjük, kiknek áll érdekében bizonyos eszmék istápo- lása, életben tartása, s vájjon nem fordul-e ezek körül a legtöbb esetben valami olyasféle elő, amit közönségesen suskusnak szoktunk nevezni. De erről máskor. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 20-án d. e. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A nagykárolyi vasúti állomás déli oldalán összegyűlő esővíz levezetéseinek ügyében a m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetőségétől megküldött szerződés-tervezetet a közgyűlés nem fogadta el. Nappal semmi sem volt. Ekkor mezőn dolgoztak, mint előbb. De alighogy leszállt az estszürkület, titokzatos magasságokból lejövő hűvösség beálltával, mintha valami megma- gyarázhatlan hideg borzongás töltötte volna el lelkűket. És mikor haza jöttek, az asszonyok uj részleteket mondottak; igy rövid idő alatt a falu nyugtalansága oly mérveket öltött, hogy alig tudtak megvacsorázni, úgy siettek a korcsmába. Régen mondották, hogy ez az ember, ezen idegen Márton, ki idegen maradt köztünk, bár huszonöt évig élt velük, egyszer nagyon érezni fogja Isten haragját. És amikor egyszer látták, hogy nem jön ki a határba, könnyebben lélegzettek, mert tudták, hogy nem jól van. De mikor hallották innen is, onnan is, mennyit kínlódik és nem tud meghalni, búsulni kezdtek. Beszélgetés közben felelevenítették, hogyan jött a faluba és eszükbe jutottak összes tettei és amikor azokat teljesen törvényteleneknek tartották, még sem látszott nekik jónak, hogy a bérlő mint gonosztevő haljon meg. Tudták ugyanis, hogy az idegen pap, kit sebtében elhoztak, nem fog segíteni. Azt mondják, hogy mikor belépett a beteghez és olvasni kezdett felette, Márton köhögött, majd dühbe jött és szemeit forgatta. A pap sápadt lett, mint a fal és reszketve kiment. Hej, pedig néhány évvel ezelőtt, midőn Todorutu Dumitru, kit félholtra vert, ezt mondta neki: Jól van, uram, te engem most csaknem elevenen megettél, minden ok nélkül, de tudd meg, hogy nincs pap, ki feloldozzon bűnödtől, — hahotázva mondotta a bérlő: Mit pap, a pap ördög, nincs szükségem papra. Körös-körül emberek állottak és fejüket rázták ennek hallatára, pipájukból eregetve és egy-egy vésztjósló szót kiejtve. A falusi emberek sohasem tudtak számot adni magunknak arról, hogy melyik törvény lehet az, amelyet a bérlő tart. Mert sohasem A képviselőtestület a színházi hirdetési bérletre vonatkozólag Neuwelt és Janovits céggel megkötött bérleti szerződés felbontását, illetőleg megszűnését tudomásul vette s Linhart Vilmos budapesti lakos ajánlatát, mely szerint a városi színház függönyén való hirdetés jogát 5 évre évi 100 korona összegért bérbeveszi, elfogadta. Az országos szimfóniái zenekar kérése ügyében úgy határozott a közgyűlés, hogy a városi színházat a fűtési és világítási költségek elengedésével egy előadásra átengedi. A képviselőtestület Timkó József tűzoltóparancsnok részére, azon célból, hogy a f. évi augusztus hóban Egerben tartandó országos szaktanfolyamon részt vehessen, 140 koronát engedélyezett. Raucsina József és társainak valamint Nerli István és társainak aszfaltgyalogjáró készítése iránt beadott kérését a képviselőtestület elutasította. A helybeli polgári fiúiskola idei nagy értesítőjéből óhajtjuk összeválogatni azokat az adatokat, melyek a közönséget, városunk polgárait és a tanügy dolgai iránt figyelmeseket érdekelhetik. Az értesítőnek nagy részét az igazgatónak, Patek Bélának „Az Alhambra és megalkotóinak műveltsége“ c. értekezése foglalja el. Szerző személyes tapasztalatai nyomán és a kiválóbb müvek felhasználásával áttekintő, összefoglaló ismertetést ad a spanyolországi arabok műveltségéről. Sarkadi S. értekezését a munkaelvről és a kézügyességi tanításról múlt számunkban hoztuk. Az iskolai év lefolyásáról szóló igazgatói jelentésken még nyomait látjuk azoknak a küzdelmeknek, melyeket folytatnia kellett a kialakulás alatt álló intézetnek. Az elmúlt évben még két utcában voltak elhelyezve az osztályok, látták, hogy keresztet vetett volna, vagy hogy a templomba vagy parasztaszra ment volna. Azt sem tudták, honnan jött. Elég az, hogy egy alkalommal, batyuval hátán a faluba jött és megállapodott az urasági udvarban. Ettől kezdve hozzáfogott a szerzéshez és annyit gyűjtött, hogy most nemcsak bérelni képes ezt a nagy birtokot, hanem meg is tudná azt venni. Hogy miképpen jött a pénz a tenyerébe, a falusiak jól tudják. A legények nem egyszer fogadták meg esküvel, hogy majd megtanítják. De az öregek mindig csillapították őket: Hagyjuk csak ezt az Istenre, ne szennyezzük be kezünket embervérrel. Hányszor aratott Márton ott is, hol más semmit sem nyerhetett. Hányszor látták őt, amint dühösen járkált szőke, hosszú torzonborz bajuszával és a szántóföldeket mérte és számlálta a fizetendő pénzt, mintha olyanoknak osztotta volna, kik számolni sem tudtak. És ha valaki ellenmondott, hogy pislogtak sárga, szürke, macskaszemei, hogy felborzolódott még erősebben ritkás, hosszú bajusza. Az emberek azt hitték, hogy valami különös kutyatörvénye van, mert máskép nem tudták megmagyarázni, hogy töltheti igy az időt, anélkül, hogy egyszer gondolna azon életre, melyet folytat. Sok mindentélére gondoltak az emberek, kik a korcsmában gyülekeztek. És mindabból, miről beszéltek és gondolkoztak, kiviláglott azon meggyőződés, mely őket vigasztalta, hogy Isten nem fog késni a visz- szafizetéssel. De, valamely este, Márton kínjainak harmadik hetében, a korcsmában lévők látják, hogy egyszercsak kinyílik az ajtó, mintha szél nyitotta volna ki, és megjelenik fehérbe öltözve, a bérlő csontváza. De éppen hogy megmutatta magát piros és mélyen fekvő szemeivel és azonnal láthatatlan lett. Arra sem volt idő, hogy magukhoz jöjjenek az emberek és az ajtó újból kinyílik és egymástól 10 percnyi távolságban, ami igen megnehezítette a tanárok munkáját. Azonban biztató reménység a jövőre nézve az intézetnek most épülő, két emeletes palotája. Itt majd kényelmes helyiségben, jobb felszereléssel folyik a jövő évi munka. A tanulók száma tekintélyes volt ez évben, amennyiben 201-en iratkoztak be az intézetbe. Az első osztálynak 82 tanulója számára párhuzamos osztályt kellett nyitni, ami a testületnek két uj erővel való szaporodását is jelentette. Ha a létszám emelkedés ezen uj iskolai évre nézve is ilyen arányú lesz, remélhető, hogy az idén a II. osztályt is párhuzamositani kell, ami ismét 1 vagy 2 taggal való szaporulatot jelent a tanári karban. Ez a nagy térhódítás mutatja leginkább, hogy mennyire szüksége volt Nagykárolynak polg. fiúiskolára. Nagyon tanulságos bepillantást vetni a tanulók statisztikájából kivilágló viszonyokba. A 201 tanuló közül helybeli 127, szatmárme- gyei 53, más megyebeli 21, ami a környéken való elterjedést mutatja. A viszonyokkal ismerős ember értékelni tudja azt is, hogy mit jelent, ha már az ecsediek és a börvelyiek is bejönnek a polgáriba. Örömmel jegyezhetjük meg azt is, hogy az első két börvelyi parasztgyerek nagyon szépen megállta a helyét. A szülők állása szerint legtöbb az iparos szülők gyeimeke (72), azután a szolgálattevőké (45), birtokosé, bérlőé (30), köztisztviselőé (23), kereskedőé (14), magánzóé (9), egyéb értelmiségé (8). Ebből a kimutatásból, valamint már mindenki által ismert céljából, szelleméből világos, hogy a legteljesebben rászolgál a nevére, mert valóban a polgárság iskolája. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érniellék“-re. i i _______■------------------né hány urasági szolga jelenik meg a küszöbön. Csak úgy lebegtek és alig jött ajkukra a kérdés: — Az ur nem volt itt? — Csak megmutatta magát és ismét eltűnt — mondja egy öreg az asztal mellől. — Elillant otthonról, verje meg a kő, és most nem tudjuk kézre keríteni — mondja az egyik szolga és miután izzadságát ingével letörölte, elmentek, hogy keressék. Ekkor az emberek a faluban és mezőn egyébről nem beszéltek, mint erről. Éreztem, hogy nekem is tenni kell valamit megnyugtatásul. De kis idő óta voltam ismerős a faluban. Meghalt a helység papja és én — mint szomszéd falu papja, minden harmadik vasárnap misézni mentem oda. Valamelyik vasárnap azonban, mise után, mikor templomból jöttem, urasági szolga levelet ad át. Az úrnő, Márton felesége kér, hogy okvetlenül menjek el hozzájok. Elmentem — természetesen — bár nem volt hívőnk, de ilyenkor nem kérdi az ember, kinek van szüksége segítségre. És amit akkor láttam és hallottam mondhatom, sohasem fogom elfelejteni. Gyóntatásáig nem jutottam; gyónásról szó sem lehetett. így tehát semmit sem leplezek le, mi nem volna leleplezhető. Csak annyit mondok, hogy láttam rossz embert halál előtt. Mindenféle embert láttam már halál előtt. Jó és rossz embereket. De éppen nagyon jót vagy nagyon rosszat nem láttam. Most igen. Márton valóban igen rossz ember lehetett. Szégyenemre be kell vallani, hogy nem tudtam, mit tesz az erős hit. Pap voltam, teljesítettem kötelmeimet és elég köny- nyen estem keresztül mindenen, mit tettem, Tudod, hogy miután fiatalon özvegyen maradtam, olvastam. Olvastam sokat és válogatás nélkül. És lassan, lassan azon csapáson kívül, mely feleségem halálával ért, tudományos olvasmányaim révén más csapások értek, a lélek, lelki élet szempontjából. Azon hiedelemig sü-