Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-18 / 3. szám

2-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK.

3-ik szám.

hogy tegyünk valamit az ügy érdekében. Mert kérvényezéssel nem sokra megy a város ebben a jövőre nézve igen nagyfontosságu ügyben, t. i. a segély felemelése ügyében.

Az efféle kérvényeknek nagyon szomorú sorsuk szokott lenni, siker semmi esetre sem remélhető tőlük.

Ungvár városa jól tudta ezt s azért a puszta kérvényezés helyett jónak látta küldöttséget meneszteni a városi segély felemelése ügyében a belügyminiszterhez és a döntésre illetékes osztályok vezetőihez. A város, amint az Ung-ban olvassuk, a szükséges felvilágosítások megadása és a kérelem előterjesztése céljából kiküldötte Berzeviczy István rendőrkapitányt, dr. Sajó Elek t. ügyészt és Mérő Vilmos adóhivatali főnököt. Egyben felkérte gróf Sztáray Gábor főispánt a küldöttség vezetésére. A főispánt a vármegyei közgyűlés akadályozta abban, hogy a küldöttséget személyesen vezesse fel, de sür- gönyileg intézkedett az ügyben, a küldöttséget bejelentette és Rónay Antal, valamint Kende Péter országgyűlési képviselőket a részvételre felkérte.

Mindenekelőtt Pekáry Ferenc min. osztály- tanácsosnál járt el a küldöttség. A min. tanácsos azt a kijelentést tette, hogy ösmeri Ungvár speciális helyzetét s kész azokat az okokat, amelyeket a kérelem támogatására felhoztak, a legmesszebbmenöleg honorálni.

Az ő tanácsát követve a küldöttség, miután a belügyminiszter előtt is előadta kérését, Sa- massa Adolf, min. tanácsosnál, a városi főosztály egyik vezetőjénél tisztelgett. A rendőrség fejlesztésére szánt egy millió korona felosztására nézve ugyanis bár a Pekáry Ferencz min. tanácsos vezetése alatt álló főosztály teszi meg a javaslatot, a döntés a városi főosztályban történik.

A min. tanácsos megadta azokat az utasításokat, amelyek teljesítésével kellően biztosítani lehet, hogy a város eddigi áldozatainak kárpótlásaképen a rendőrség fejlesztésére szánt 10.000 koronán kivül a kiosztára kerülő négy millióból külön, az eddigi segélyen felüli ösz- szeget kaphasson. Ezen útbaigazítások alapján Ungvár városa a pótkérvényt fel is terjesztette.

felvonást sohasem látta, már koncertre ment az utolsó számot sohasem hallotta, már esti teára ment, vacsorára ment, eltűnt, mert egy hotelben vacsorázó családnak is megígérte, hogy asztaluknál lesz, hirtelen táviratot küldetett maga-magának a hotelbe, „bocsánat, egy fontos ügy“ és szaladt, azaz, hogy kocsiba vágta magát, a kocsiban nagyokat nyögött, „jaj, de szép életet élek, jaj, de nagy életet élek,“ ment pénzt hajszolni, kogy a peszgős összejövetelnél a gazdagok meg ne szégyenitsék és ki ne fizessék az italát és vigyázott, hogy józan maradjon, gyüretlen maradjon, könnyelmű, veszedelmes éjjeli leányokkal viszonyba ne keveredjen, néhány órát mozdulatlanul, nyugodtan alhasson, mert másnap is folytatni kell a szép életet, a nagy életet.

Miért? Azért, mert elmélete volt. Elmélete volt, hogy az ember elöbb-utóbb elérkezik a szerencséjéhez, csak arra kell ügyelnie, hogy lehetetlenné ne váljék és hogy napirendre ne térjenek felette, ad akta ne tegyék, addig, amig oda nem érkezik. így történt, éppen kellő időben, éppen már Grieder, Gridike, Gridécsk, az öreg Grieder már inkább szerette, ha liften húzzák fel, mintsem, hogy ugrándozva siessen fel a második emeletre ama házakba, ahol a külön nagy ebédlő a második emeleten van, ekkor Grieder elérkezett a szerencséhez.

Az egész fordulat úgy történt, hogy Éress Ferdinánd hallani sem akart bizonyos Tálczay de Tálczai József ifjú kamarásról, hires párbajtekintélyről, nagy kártyásról, aki megkérte tőle az Emmy kezét, hanem azt mondta a leányának :

— Válasz valaki mást, gyermekem, nem mondom, hogy egy mamlaszt, egy butát, egy rossz kabátut, de ezt a korhelyt, aki csak a pénzre utazik, ezt ne válaszad gyermekem.

Közben a rendőrkapitány a rendőrségnek államosítás esetén való szervezetére nézve folytatott eszmecserét a rendőri főosztály vezetőjével, majd a városok segély ügyének referensével, Kiszely belügyminiszteri titkárnál terjesztette elő a város kérelmét.

Hasonló módon kellene nekünk is eljárnunk. Az a küldöttség, mely a a görög katholikus püspökség ügyében megy fel Budapestre, egyúttal ebben a dologban is lépéseket tehetne. Csaba Adorján főispán ur, ki oly szives készséggel tett eleget a város azon kérésének, hogy a gör. kath. püspökség székhelyének városunkban való felállítása ügyében a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter elé vezeti a város küldöttségét, bizonyára a városi segély ügyében is támogatni fogja Nagykároly méltányos kérelmét. Annál is inkább, mert ez a kérdés is tisztán helyi vonatkozású, nem érinti esetleg a vármegye más városának érdekeit. Ez volna egyetlen módja annak, hogy a város a segélyügyében kedvező eredményt érjen el. Ha a küldöttség a belügyminiszternél és az ügyet intéző osztályok vezetőinél kifejti kérése indító okait, nagyobb reményünk lehet kérésünk eredményes meghallgatására, mintha csak a kérvények sorsát intéző szerencsére bízzuk az ügyet. Az az áldozat, melyet a város a gör. kath. püspökségért hoz, méltánylást árdemlő momentum lesz bizonyára az illetékes faktorok előtt.

A szőlőskert köves útja

végre valahára .meglesz. A hegyközség vasárnapi közgyűlésén konkrét indítvány történt ebben az ügyben s az újonnan megválasztott hegybíró, Fiók Károly személye garancia arra, hogy megépül az a sokat hánytorgatott ut.

Kétségtelen, hogy a szőlősgazdáknak elsőrangú érdeke a köves ut kiépítése, de érdeke egyáltalán Nagykároly város közönségének. A szőlősgazdák jól tudják, mennyivel jobban megművelhetnék szőlőjüket, mennyit nyernének értékben, ha megvolna a köves ut.

Ami már most az anyagi áldozatot illeti, természetes, hogy ez is pénzbe kerül. De azt

Ekkor Emmy kiválasztotta Grieder Bélát és az apja beleegyezett:

— Na jó, na jó, alapjában véve komoly ember és világi ember, bejöhet a cégbe is és reprezentálni is tud majd a kis palotában, amit nászajándéknak kaptok.

II.

Egy napról más napra eképpen nevezetes, megállapodott, akceptált férfiú lett a milliomosok kasszái között is a jó modorú Grieder Béla ; és Emmy nem is sirt, hogy a kis kamarást ritkábban láthatja, hanem boldog volt, hogy mégis, csak azért is ő választott magának férjet és nem az üzleti összeköttetésekből kerestek ki neki egyet.

Megvolt a ragyogó esküvő, elmentek pár hónapot európázni, százazosakat és ezreseket költhetett Grieder ott, ahol gavallérsága idején a tízesekre is nagyon kellett vigyáznia, hazajöttek, a kis palotában pár estélyt adtak, rendben, nagyszerűen folytatódott az élet, a vállalkozásokba is beletanult, a gondtalan, kényelmes életbe is beleszokott, türelmesen kisérte a feleségét hóditó útjaira, élvezte a bámulatot és egyszer egy este, amikor a szomszéd teremben a legújabb párisi premierről beszélgettek az asszonyok (nem tudni, ruha-pfémiere volt vagy színdarabnak a premiertje), egy este, mondom, Grieder Béla a szivarhamut lassan, megfontoltan, pontosan szétkente egy kis ezüst talon és maga-magához a következő beszédet intézte:

— Te Grieder, a te hires szép életed tulajdonképpen rabélet volt eddig is és rabélet most is. Te sohasem a magad kedvéért, a magad örömére éltél szépen, hanem mások miatt és csak azért, hogy a szerencséd elérkezzék. Fárradalmas nehéz munka volt a részed az

hisszük, hogy az a 10—15 korona, amely 1000 négyszögölenként esnék szőlősgazdáinkra abból az 57,000 koronából, amibe az ut kerül, oly csekély s oly kamatozó befektetés, amelyet a szőlőtulajdonosok meg sem éreznek, s amely mégis nagyon, de nagyon éreztetni fogja gyümölcsöző hatását.

Nem csak a szoros értelemben vett szőlősgazdák látják majd hasznát ennek az útnak, nem csak a bortermeléssel kapcsolatos dolgokkal van ez az ut összefüggésben, hanem amint már többször kifejtettük, városunk egész közönségére nézve elsőrangú fontosságú ennek a kövesutnak a létesítése. Utóvégre Nagykárolynak semmiféle kirándulóhelye sincs. Hogy pedig erre szükség volna, azt senki sem fogja tagadni, különösen mikor nyáron fuldoklik a rettenetes portól. Szőlőskertünknek minden előnye, jó viz, levegő, árnyék, megvan pl. a Szatmárhegygyel szemben s nemcsak, hogy nyaralóteleppé nem tudott fejlődni, hanem még igazi kiránduló helyé sem. Pedig mily szívesen töltené a nyarat a nagykárolyi polgár is odakiin, ha bizonyos volna benne, hogy egy kis eső nem teszi lehetetlenné számára, hogy a városba jusson.

Nagyobb anyagi áldozatoktól sem volna szabad szőlősgazdáinknak visszarettenniük, hisz a maguk érdekeiről van szó, nemcsak attól a 10—15 koronától. Örökké még sem panaszkodhatunk, hogy nem jövedelmez semmit a szőlő, hogy nem érdemes vele bíbelődni, mikor magunk nem tesszük meg legelső kötelességünket önmagunkkal szemben. Mikor a természet bőkezűen nyújtja a maga javait, oktalanság minden eszközt meg nem ragadni azok kihasználására.

Az Gitár-egyesület

felolvasó-estje.

A nagykárolyi Oltáregyesület január hó 12.-én este 6 órai kezdettel a Kath. Legényegyesület dísztermében felolvasó-estét rendezett.

A közönség részéről nagy érdeklődéssel, a szereplők részéről sok jóakarattal és buzgalommal találkozott a rendezőség. Így a siker is biztosítva volt.

egész pályán, amelyiken idáig em elkedtél és most más változásban csak folytatod a még szebb életet, amelyik pedig még nagyobb munka. Mit gondolsz, öreg Grieder, nem megérdemelnéd-e, hogy a saját akatatod szerint is tehess valamit? Hisz most már nem kell rohannod, most már nem kell arra vigyáznod, hogy lehetetlenné ne válj, irattárba és ad akta ne kerüljél, mielőtt a szerencse hozzád érkezik.

Felkelt, bement a másik terembe. Látta a felesége vállát, nyakán a csodadrága gyöngyöket, hallotta, hogy már nem a premierről beszélgetnek és az asszony nevet:

— Legjobb időben jelent meg, Béla. Arról van szó, hogy Saroltáék egy kis murit rendeznek a birtokukon, téli mulatságot szánkózással, falusi bállal, a tiszteletreméltó sertés legyilko- lásával, arról van szó, hogy maga elengedne-e engem egy hétre, miután ön, jeles férjem, az évi mérlegek miatt nem gardírozhat.

Mintha az élet legügyesebb rendezője rendezte volna, Grieder hirtelen meg is ijedt a véletlentől, hisz egy perccel előbb, amikor a szivarhamu mellett azt a kis besédet mondotta magához, azt is gondolta:

— Rettenetesen unom ezt az egész drága finom világot, bárcsak magamra maradhatnék legalább egy hétig.

Három nap múlva el is ment az egész társaság és négy nap múlva be volt rendezve intim, kedves kényelemmel az Andrássy-ut egyik mellékutcájában egy kedves lakás, a lakásban egy excentrikus kis csúnya nő, aki Párisból vetődött ide nyári artista truppal, valamelyes uj táncokat tánczolt és Pesten maradt, vigyázva, diszkréten várva a szerencséjét, ügyelve, hogy semmit el ne rontson. (Éppen úgy mint amiképpen Grieder Béla ügyelt volt a maga karri-