Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-15 / 11. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 15. 11. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 0®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -Jp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .............................8 korona. Fé l évre......................... . . 4 korona. Ne gyed évre..........................2 korona. Egy szám ára......................20 fillér. A s zent nap magasztos emléke egyesíti ma jobb sorsra érdemes drága hazánk széthúzásban versengve serény fiait. Elül egy napra, vagy legalább is elülni látszik a visszavonás, mely sátoros keleti őseink életében bizonyára nem kisebb szerepet játszott, mint később a magyarság európai történetében. Sátorlakó karavános ősök kóros örökségét hurcoljuk magunkkal. Sőt tán valamely nagy békétlenség, testvérharc ültette lóra, szekérre uj hazát kereső őseinket is, hogy ott hagyják a messze keleten testvéreiket. Talán visszavonás, egyenetlenség adta nekünk mai hazánkat is. A nemzet nagy napjain, de különösen a negyvennyolcadiki szent nap ünnepén elülni látszik a békétlenség a sátorok körül. A nemzet történetének gyönyörű fordulóját szent áhítattal nézzük. Halával telt szívvel adózunk a nagy nap emlékének. Fenséges nap, a szabadság születésnapja. Uj erőre kap a nemzet, tettre, cselekvésre vágyik, s megkezdődik a gyönyörűséges korszak, mely az öröm és bánat, a büszke öntudat s halálos kétségbeesés erőfeszitő váltakozásával teljes. Ennek a korszaknak köszönjük az uj Magyarországot. A vértelen nagy napra a véres harcok borzasztó sora, az élethez való ragaszkodás megdöbbentő erőfesziíése következik. Majd úgy látszik, hogy itt a vég kezdete . . . De Nyugat felé csak haladni lehel Kelet felől, hátrálni nem. Már pedig ama vértelen napon a magyarság állandó Nyugat-felé való haladásának, közeledésének egyik legelhatározóbb fontosságú lépését tette meg. Nemzetünk egész történetének legkiemelkedőbb mozzanatai ezek a Nyugat felé való közeledések. Szt. István, illetőleg Geyza merész lépése, a kereszténység behozatala volt az első lépés. Szt. István folytatta Árpád nagy müvét, szellemi téren vezette nemetünket Nyugat felé. A negyvennyolcadiki szent nap emlékünnepén ne elégedjünk meg avval, hogy a múlt fenséges emlékeit idézzük fel büszkeségtől dagadó szavakkal. Nincs még befejezve a nagy mü. Munka, hatalmas munka vár m'fg ránk. Nyugat felé vándorló sátoros nép vagyunk még mindig s Nyugat még messze van. Nem avval leszünk méltók nagyjainkhoz, ha dagadó büszkeséggel emlékezünk rájuk, erre nekik nincs szükségük. Nekünk van szükségünk a szent ünnepekre, hogy erőt merítsünk a további vándorláshoz, a további erőfeszítéshez. A ma problémáin munkálkodjunk : ezt kiáltja felénk a márciusi ifjúság. A ma problémáinak lehető legjobb megöldását kell keresnünk s erre a célra kell összefognunk a sátorok alatt. Mert sok még a megoldásra váró probléma. Sok kérdést kell megfejtenünk, hogy nemzeti egyéniségünk, nemzeti létünk épségben maradása mellett megtegyük a még hiányzó lépéseket Nyugat felé. Ezeken a problémákon civódni a sátorok alatt: talán nem is olyan nemzetrontó visszavonás. Talán őseink is ily civódás eredményekép jöttek Nyugat felé s mi késő unokák csak az ő müvüket folytatjuk. Voltak, akik ott maradtak az őshazában s vannak ma is, akik egy lépést sem akarnak tovább előre menni. Csakhogy a népek életében a megállás egyenlő a halállal. Az élet szent nevében sorakozzunk a márciusi lobogó, a Nyugat felé való haladás szent zászlaja alá ! Nincs mit félnük Nyugattól. Akik még mindig félve, nemzetünk jövőjéért aggódva lépegetnek a kényszerű előrehaladásnak engedve csak, akik siránkozva néznek a mindinkább távolodó Napkelet felé, vegyék már egyszer észre, hogy ezt a mai napot is a nyugati eszmék térhódításának köszönhetjük. Ezen a szent napon pedig nincs semmi siratni való. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. Egy pár fehér láb. Irta: Tömörkény István. — Jaj, édes kedves Babanyákom, te aranyos szép szent kutya, többet ér a szemed, mint egy zacskó mecsedija, eredj le az albánhoz és hozz nekem kék pántlikát itt a pénz rá. Hiádkának az ura captieh volt, hosszú, nagy, erős ember, odajárt rablót kergetni és lliádka eladott két nagy hatosért két tyúkot és pántlika kellett az árán. A bolond Babanyák elvette a pénzt és megindult le a hegvről és szaladva ment a lejtőn. Hamar elérte a katonát, aki megvette Uiádkától a tyúkokat, mert valami ünnepjük volt e hitetleneknek és főzni akartak abból vacsorát. Babanyák dünyögött és elment a katona mellett, súrolva a vállas legényt az egy emberre vágott sziklaösvényen, ami talán nem is jó, de mit lehet tenni ? Babanyák az mondta : — Mer haba. — Ajlala, ajlala, — mondta a katona is, — hova mégy, bolond ? Ilyen valamenyi ez a swába, pusctitsa el őket a Hatalmas. Babanyák nem bolond. Babanyák csak eszelős, ámbár ő maga ezt sem hiszi s ime ez a swába mit mond neki. De mit lehet tenni. Nem akarunk már vérontást Novi-Bazárban. Elég folyt. Annyi sir van a hegyoldalakban. Annyi árva gyermek. Oly sok puska a fegyverkovácsnál, amiket a gazdák kiejtettek a kezükből. Nem, Babanyák sem akar, a többi sem akar vérontást, pedig ki tudnák ők verni a swábát. No csak legyenek itt. Majd elmennek. Nem kell veszekedni. Babanyák ennélfogva nem felel a bolond szóra semmit, csak törökül motyogott valamit, azután azt mondta bosnyákul, hogy megy le Pietróhoz, az albánhoz és vesz Hiádkának pántlikát. — Én is onnan jövök, — szólt a katona. — Te vetted meg a tyúkokat? — Én. Két nagy hatosért. Szép tyúkok, Babanyák,'megesszük estére. — Fran Josipnak sok pénze van. Sok aranyat ad nektek. Mindig esztek-isztok, szép ruhátok van, szép puska. A mi katonáinknak nincs. A legény nevetett. — Ha mind elszedi a bimbasi. — A jágerok sánca mellett mentek el. Kívül egy kantin állt, ott az Antonio albán mérte a bort. — Gyere, Babanyák, te gugás vadállatt, fizetek pálinkát. — lliádka mondta, siessek . . . — Ne légy nagyon bolond, Babanyák. Komsia Babanyák, okos ember vagy te, ha a kajmakámot elviszik Skutariba, te lész a kaj- makám. Gyere, te kedves Babanyák, danoljunk a Dusán császárról. Babanyák vigyorgott. A sliva jó nagyon, a swába fizet, jó ember, ejtene rá egy nagy követ valamennyire Izrael angyal. A katona a sarokba tette a pnskát, mellé ült, Antonio hozta a slivát, két apró poharat, meg egy darab túrót egy pesti lapon, a mely ® A legjobb minőségű ■ vásznak, kész női és V férfi febérnemfiek, fehér I és színes damaszt teri- $ tékek és törölközők Rubletzky Kálmán divatáru üzletében kaphatók NAGYKÁROLY, Deák-tér. Tannló felvétetik. Vászon törlők és @ mindenféle finom zseb- n kendők mindig a iegna- V gyobb választékban 1 vannak raktáron. #
