Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-22 / 8. szám

8. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 5-ik oldal. Szavalat: Nagy Erzsiké k. a. és Dobránszky Ferenc. Monológ: Hancsis Béla. Szavalat: Tischler Margitka k. a. és Csanálossy József. Uránia-előadás. A nagykárolyi „Kölcsey-nyomda“ r.-t. 6. évi rendes közgyűlését 1913. évi február hó 23-án holnap vasárnap délelőtt fél 11 órakor tartja meg a Nagykárolyi Takarékpénztár-Egye­sület tanácstermében. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Két jegyzőkönyv-hitelesitő megválasztása. 2. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése az 1912. évi üzleti eredményről, a mérleg meg­állapítása, nyereség felosztása, az osztalék kifi­zetése határidejének megállapítása s a felment­vény megadása tárgyában határozatok hozatala. 3. Az elhalálozás folytán megüresedett ügyészi, valamint a lemondás folytán üresedésbe jött igazgatói állas választás utján i betöltése- 4. A közgyűlést megelőzőleg 8 nappal az igazgató­sághoz netalán beadott indítványok tárgyalása. A vállalat múlt évi nyereménye 3168 kor. 53 fillér, az előző évi 3568 kor. 78 fillérrel szem­ben. Javasolja az igazgatóság a közgyűlésnek, hogv az 1912. évről muta kozó 3168 kor. 53 fillér nyereségből fordittassék: a tartalékalap javára (Alapszabályok 30. §.) 169 K 53 f, az értékcsökkenési tartalékalapra 421 K 93 f, a 200 darab részvény után osztalék á 8 korona 1600 K, az igazgatóság, felügyelő-bizottság és ügyész jutalékára 20% 630 K, az ügyvezetőnek 10% 315 K, a jövő évre vitessék át 32 K 07 f, ami összesen: 3168 K 53 fillért tesz ki. Az 1912-ik üzletévi szelvények 1913. március 1-től fogva a vállalat pénztáránál és a Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesületnél 8 koronájával vál­tassanak be. A „Szatmárvármegye“ c. laptársunk székhelyet és szerkesztőt változtatott. Legutóbbi, f. évi 7. száma, már Szatmáron jelent meg dr. Verécy Ernő szerkesztésében. Egyúttal beleol­vadt a „Polgár“ c. politikai hetilap. A nagykárolyi önkéntes tüzoltó-egye- sület 1912. évi közgyűlése 1913. évi március hó 2-án délelőtt 11 órakor a városháza nagy­termében fog megtartatni. Tárgysorozat: 1. Jegyzőkönyv hitelesítő két tag megválasztása. 2. A parancsnokság évi jelentésének tárgyalása 3. A megvizsgált számadásokról jelentés és ez­zel kapcsolatosan jelentés, a működő tagoknak téli és nyári ruhával való ellátásáról. 4. Költ­ségvetés előterjesztése az 1913-ik évre. 5. Há­rom rendes és két póttagból álló szám- és szertár-vizsgáló bizottsági tag megválasztása. 6. Időközben megüresedett állások választás utjáni betöltése. 7. Esetleg a gyűlés előtt 48 órával beadott indítványok tárgyalása. Halálozás. Herman Antal ny. megyei írnok, ki jelenleg a nagykárolyi kir. adóhiva­talnál működött, szerdán reggel 65 éves korá­ban meghalt. Temetése csütörtök délután fél négy órakor volt. Kincstári vétel Szatmármegyében. Po­kol Elek borpataki aranybányáját eladta a kincs­tárnak. A bánya eladási ára 800,000 korona. Pokol Elek magánosoktól magasabb árat is kaphatott volna, mégis a m. kir. kincstárt ré­szesítette előnyben, csakhogy nagyszámú mun­kásainak sorsát állandóan biztosítsa a jövőre is. A Protestáns Kör vasárnap este pom­pásan sikerült batyubált , rendezett. Mielőtt a fiatalság táncra perdült volna, tartalmas műsor mulattatta a nagyon szép számú közönséget. Kotrobai Nagy Sándor egy drámai költeményt szavalt. Megértéssel törekedett a költő gondo­latait érvényre juttatni. Neményi Liliké kedve­sen szavalta el Petőfi egyik humoros költemé­nyét. Szabó Giziké „Kacagnom kell“ c. kacag­tató monológot adott elő. A sok nevetésért szives taps volt méltó jutalma. Lucay János ötletes, humoros felolvasást tartott, állandó de­rültségben tartva a nevetésre egész este külön­ben is nagyon szívesen hajló közönséget. Ne- ményiné Szelényi Ilonka előadása természete­sen a legkitűnőbb volt, már engedjenek meg a szorgalmas műkedvelők. Hatalmas „vastaps“ volt a jutalom. Neményiné sokallotta s még ráadást adott. Kotrobai Nagy Sándor nagyon szép fuvolajátéka után Kürthy Károly Jókai Mórnak „A munkácsi rab“ c. költeményét sza­valta el csodálatos realizmussal, erővel. A sza­valat annyira ránehezedett a közönség lelkére, hogy Lucay János még egy szindarabcimekből összeállított tréfás elbeszélést adott elő, hogy feloldja a jókedvet a megilletődés varázsa alól. Ezután megkezdődött a tánc. Vigan ropták kü­lönösen a csárdást, a boszton az idei mulatsá­gok közül itt húzta a legrövidebbet. Éjfélkor Kun Dezső és Németh Nándor, a helybeli szín­társulat két kiváló tagja, mulattatta a batyuból vacsorázó közönséget. Bepakkolván batyuikat, a mamák leültek szép sorjában a fal mellé, a papák bevonultak egy kis „eszmecserére“ az oldalszobába, a fiatalság meg járta a (áncot hajnalig. Közgyűlés. A Nagykároly és Vi­déke Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet közgyűlését nem február 23.-án, hanem március hó 2-án tartja meg az Ipar­testület tanácstermében. Tánctanitás. Orbán János oki. táncmes­ter f. hó 25-én a csizmadia ipartársulat tánc­termében megnyitja tánciskoláját. Beiratkozni lehet Csokonai-utca 4. szám alatt. Az adókönyvecske. Özv. Füzy Istvánné elvesztette az adókönyvecskéjét, melyben körül­belül hatszáz korona volt. Egy becsületes vi­déki ember megtalálta s beszolgáltatta a rend­őrségre. A szőlőskerti betörőket csütörtökön délután vilték ki a helyszínére s apróra elma- gyaráztatták velük, merre mentek, mit csinál­tak, hogy rendezték azt a borzasztó bacchaná­liát. A két siheder mindent bevallott. Vallottak mint a karikacsapás. Az egyik, Sefler, határozottan rokonszen­ves, szelíd, szinte lányos arcú fiatalember, a másik, Ká'ik, teljesen degenerált, formátlan fejű, nehezen beszélő bárgyuforma Lombroso-alak. Sefler majd minden mondatát avval vezeti be, hogy „ne tessék rám haragudni tekintetes ka­pitány ur“; Kálik csak néz a levegőbe s mi­előtt nagy akadozva kinyögné formátlan mon­datait, idegesen rángatózik az egész arca. Sefler olyan „lecsúszott“ bűnös útra té­vedt, lusta embernek látszik, akinek úgy látszik már minden mindegy. Tör, zúz, mert a keze- ügyébe akad valami, pedig talán nem is akar kárt okozni. A Kálik koponyájában nem lehet minden rendben. Azt hinné az ember, hogy nem tud kettőig számolni s minden valószínű­ség szerint ő a főkolompos. Ámbár nem na­gyon lehet rajtuk eligazodni, egymásra akarnak mindent kenni, csak itt-ott ösmerik be, hogy valamit közösen csináltak. De hogy megtették, amit megtettek, azt egyáltalán nem tagadják, a részletekben sem. Volt még egy harmadik tár­suk is, valami Potron-nak csúfolt mezőteremi cigány is. Ők legalább azt mondják s ha nem tudnak valamiben sehogysem megegyezni, mind­járt Potront emlegetik. Bizonyosan ő volt. A két jómadár Szatmáron a fogságban is­merkedett meg. Próbált mesterségük már a be­törés. Elhatározták, hogy átrándulnak Nagyká­rolyba a szőlőbe, merthogy itt is jó bor van. Kálik azonfelül egy kicsit ki is akarta magát „staférozni.“ Ki is öltözködtek mind a ketten akkurátosan. Sefler még jobban mint Kálik. A két hiú fiú még cilindert, klakkot, ka­tona csákót is próbált fel az egyik szőlőben. Mindenesetre becsületükre válik az a gyor­saság, ahogyan dolgoztak. Este fél héttől éjfé­lig egy csomó zárat feltörni, vaspántos ajtókat felfesziteni, ablakot, bútort összetörni, inni, enni, táncolni : nem kis feladat. Munkájukat már a múltkor leírtuk nagy­jában, most csak a kimagaslóbb epizódokat vesszük sorra. Róth Mátyásnál, ahová legelőször törtek be, ördögi ügyességgel törték fel a pinceajtót. Lakatos, rendőrök maguk egy negyedóra hosz- szat bíbelődtek a csütörtöki helyszíni vizsgálat alkalmával a lakattal s nem boldogultak vele. A belső tolózárral pláne sehogy sem tudtak most boldogulni. S amint mondják, akkor egy­kettőre bent voltak, sőt a lakatot olyan szeren­csésen ütötték le, hogy semmi hibája sem esett. Itt ötven egynéhány hektoliter bort engedtek ki. Hogy miért ? „Ne tessék rám haragudni, te­kintetes kapitány ur, be voltunk rúgva. Vágják le a nyakamat azonnal, ha én csak egy hordót is beütöttem.“ Kálik csak azon vitatkozik, hogy Sefler is ütögette befelé a hordókat. Czilli állatorvosnál beverték az ablakot, elvittek két párna tollat, meg két nadrágot. A Nonn Gyula-féle szőlőben |törtek, zúz­tak mindent. Összetörtek két ablakot, egy tük­röt, 5 pipaszárat; két tajték meg egy selmeci pipát magukkal vittek, nemkülönben 10 kana­lat ; ezt valami lánynak „prezentbe“ adták, amint mondják. A Pucser-féle szőlőben nagyon kímélete­sen jártak el. Csak két lámpát törtek össze, s egy üveg rizlinggel eltávoztak. Annál nagyobb pusztítást vittek végbe a Róth István Lajos szőlőjében. A kapun bever­ték a szeges drótot s bemásztak. Az egyik szoba vasas ajtójáról egy 10 centiméteres ha­talmas vaspántot lefeszítettek. Itt semmit sem találtak. A szomszédos szobába-»- sehogy sem tudtak betörni A következő sz.őbába másztak '' 4 1 ■ 5 & FT hát be az ablakon. Az ott levő hatalmas ládá­ból rengeteg ruhaneműt szedtek ki; felöltöz­ködtek takarosán. Benéztek a méhesbe, ott mindent össze-vissza hánytak. A főépület ter- rasszát törték fel ezután. Behatoltak a szobába, itt bepálinkáztak, megittak egy liter megypálin- kát, meg egy félliter rumot. Mindent összetör­vén, egy darab szalonnát vettek magukhoz s a vizitszobába mentek. A tükröt összetörték, az égő lámpát az ágyba vágták, 3 párnát, egy forgó-pisztolyt, két kést, több doboz fél kilós sardiniát magukhoz véve eltávoztak. Az Ilosvay Sándor-féle szőlőben egy csomó ajtó kínos felfeszitése után a pincébe hatoltak s 9Vs hektoliter bort kiengedtek. A városban aztán még éjszaka eladták a lopott holmit. Uj levelezőlapok. A hivatalos lap közli, hogy a posta és távirda-igazgatósága a most használatba levő különböző fajta postai levele­zőlapok mindenike helyett a jelenlegi készletek felhasználása után fokozatosan uj levelezőla­pokat bocsát forgalomba. Az uj kiadású nyilt levelezőlapok az eddigiekkel azonos méretűek lesznek, de közülök úgy az egyszerű és vála- szos (belföldi), mint a nemzetközi levelezőla­poknak czimoldalait középen függélyes vonal osztja ketté, hogy ennek baloldali része is írás­beli közleményekre felhasználható legyen. Betörés. F.. hó 14-én este ismeretlen be­törő járt Heufel Sámuel vegytisztító lakásán. A betörő fojtogatni kezdte Böhm Ferencnét, Heufel Sámuel anyósát, de a kis unoka, meg a kis kutya olyan sivalkodást vittek erre végbe, hogy a betörő ijedtében megugrott. A kikészí­tett holmit sem tudta elvinni. „Szőlő és gyümölcs védekezés“ cím­mel minden szőlő- és gyümölcstulajdonost ér deklő könyvet adott ki a budapesti „Forhin“- gyár, Váci-ut 93. A hasznos könyvecske, ame­lyet kívánatra minden gazdának megküldenek, részletesen ismerteti a gyár összes vegyi-készit- ményeit, a melyeknek használásával a szőlő- és gyümölcstermelést sokszorosan fokozni lehet. Hazánkban ez az első és egyedüli gyár, amely feladatául tűzte ki, hogy a gazda-közönség se­gítségére legyen mezőgazdasági munkájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom