Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-24 / 52. szám

52. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 5-ik oldal A Villámhárítóban Vécsey Hona vitte el a pálmát. Kedves megjelenése és .beszéde meg­hódította a közönséget s rutinos, fölényes játé­kával uralta az egész színpadot. Rövid kis sze­repe művészete által oly nagy lett, hogy ön­kéntelenül az ő impozáns alakja bukkan fel előttünk, ha a Villámháritóra emlékezünk. Öröm­mel lát.uk viszont a színpadon, e szezonban először, a bájos direktornét, ki finom, kecses játékával igazi francia nőcskét alkotott szerepé­ből. Igen jó volt most is Gáspár. Marossy nagy svádával adta a tricis és szélhámos izii nagyvárosi fiút. Szigethy kellemes (néha azon­ban gyors) beszédű színész, azonban rontotta a játékot furcsa mozgása. Talán, mert idegesnek kellett lennie, majd mindig folyton jött-ment és úgy hányta-vetette a kezeit, mintha el akarta volna lökni a keze fejét. Ő nem veszi észre, de aki nézi, annak végtelenül szemfárasztó, unalmas, végül bosszantó nézni azt az örökös kalimpálást kézzel-lábbal. Ebben sok volt a va­lódi idegesség a szerepbe adni akart idegessé­gen kívül is. Tehát több önuralmat, azaz talán kézfölötti uralmat. Amint az előleges jejentésen látjuk, a ka­rácsonyi ünnepekre a legjobb darabok jönnek színre. Hisszük, hogy mindenkor a legtöbb kö­zönség nézi a játékot s igy általánosan meg fogja a város lakossága kedvelni ezt az igazán sok tehetséges tagot számláló társulatot. Gyújtogatás szerelemből Szerelemből a bűnbe. Beh szomorú ma- sirozás ez. És beh gyakori. A megcsalatás két­ségbeesése gyújtót adott egy szerelmes leány kezébe és két Ízben zúdított a környék lakos­ságára veszedelmet. Kugler György petőfi-utcai lakosnak a csűre november hó folyamán isme­retlen okból kigyulladt. Hiszen emlékszünk rá, akkornap égett le a Patz Antal sörraktára is. Kugler György felépjttette a csűrét és tele rakta újból takarmánnyal. Alig jött rendbe, ismét kigyuladt a csűr. Hasonlóan belülről. Minden bizonyíték hijján kellett a rendőrségnek elin­dulnia a nyomozásban. Dr. Falussy Alajos al- kapitány és Csepreghy Ferenc detektív kinyo­mozta, hogy a tüzet Nagy Juliánná cselédleány okozta, előre megfontolt szándékból, bosszúból, mert nevezett gazda fiatal legény fia házasságot Ígért neki s később megváltoztatta szándékát. A gyújtogatást mind a kétszer úgy követte el, hogy a hátulsó ajtón keresztül besurranva, belülről felgyújtotta a szénát. Az első alkalom­mal még Kristóf Gyulánál lakott, a szomszéd­ban, akkor könnyen hozzáférhetett a csűrhöz. Később azonban Veinbergerhez ment cselédnek, honnan egyszer régi helyére a ruhájáért el- menve, elkérte a cselédtől a szemetet, hogy ő vigye ki. A szemetes láda közel áll Kugler csűréhez, igy könnyű volt neki odaférkőzni és a csűr nyitott oldalán keresztül a bentlevő szénát egy szál gyufával felgyújtani. Eddig van az eset. Amit még írni lehet, az csak a részletezés és a szines leírás, amit az újságíró hozzáfűz. Sokféleképen lehetne színezni. Leggyakoribb stilus ilyenkor az, hogy „tüzes szerelmes“, „szerelem, tűzzel körítve“, „lángralobbantotta a szeretője szive helyett a csűrét“, stb. Istenem, hát illene-e most éretlen szellemességeket faragnunk, ahelyett, hogy meg- illetődéssel állnánk meg ott, hol egy élet, egy embertársunk esik el. Mert szegény Nagy Julis elesett. Már a rendőrség foglya, mely karácsony szombatjára be is szállította az ügyészség fog­házába. Mint a hozzá értő emberek mondják, néz rá vagy 3 szomorú esztendő. És vajon mi lesz azután, ha kikerül onnét, ahol elvetemült emberek társaságában eltöltött vagy 3 esztendőt ? Vajon jobbá tette-e akkorra őt az a 3évi bör­tön? Istenem, hogy csínálódnak maguktól elrom­lottemberek! Vagy ki a hibás? Talán a legény? Hiszen ő komolyan,már amilyen komolyság kitelik egy 19 éves legénytől, foglalkozott a gondolattal, hogy elveszi Nagy Julist, aki jóképű, 18 éves hajadon volt. Hanem apja nem akart még tudni se róla. Akkor hát az apa volt a hibás? De hiszen csak nem engedheti, hogy a fia egy nem hozzáillő házasságot kössön? Nagy Julis hibás volt abban, hogy ilyen nagy bosszúra Szánta el magát. De ki tudja, nem volt-e neki valami nagyon is respektálandó joga, hogy ilyen ha­lálosan komolynak fogja fel az ő megcsalatását. Az majd később fog kisülni, talán a börtön­ben. Ki hát az igazán hibás? Nyugtalan a lel­künk, ahogy nem tudunk a dologban világosan látni, csak érezzük minden oldalról a nyomását annak a sok, súlyos előítéletnek, mely a szere­lem kérdése körül él s amelyek mintha végzet- szerüleg taszigálnának előre bele valami elke­rülhetetlen szakadékba. Addig is, mig a szere­lem körül nem kapnak lábra szabadabb elvek, azt tennék legjobban a Nagy Julisok, ha nem vennék az egészet olyan halálos komolyan. Tudós emberek úgy is kisütötték a szerelemre, hogy nem egyéb mint könnyebb természetű elmebaj. HÍREK. Karácsonyi történet. Víg Rómában nagy csendesen halad j Egy Via Ducton a Viktor csapat. Nyomán az ősz, a vesszözött vezér . . . Ziháló mellén serkeaez a vér, Habzó szájából kínos szó fakad: Hová tevétek, rablók, lányomat? Vigyorog, vihog a röhögő csapat: Cézárhoz vittük . . . Éva, szép falat! Úgy hadik, hogy a nász-éj lakomán Bachansnö lesz majd . . . Úgy bizony, komám! Bachansnő lesz majd . . . Aztán . . . Evoe! Szép lányból agg nő . . . Nos, előre, Te! Tuszkolják többen, mind előbbre hát, Az agg vezért, a csaták nesztorát, Tuszkolják, tolják — száz sikátoron. Túl Tiberen, az Auditoron, Szűk közbe utjok végre véget ér . . . t Dühöng magában a fogoly vezér. Ezért küzdöttem annyi hős csatát, Hogy végre nyugtot ez a zárka ád ? Köröttem a Tiberis habja foly, Alattam a bűnös Róma bomol. Mohó vágyón egyre prédára les A cirkusz fövénye . . . Hah, hát céda lesz, És hitványok közt is rongyos, cafat, Ki magáéból mindenkinek ad, Vásárra hordja keble édenét, Ragyogó, dús lesz ... s én szivem setét, Mint Styr vize . . . Vagy nem hibás? Csak én vagyok! Csak én! A kardvasam mért be nem merítém ? Hogy folytottam volna a bűnt bele, Inkább halott, mint céda rongy leve. Hisz’ nincs, aki megnyitná börtönét. Idegenül merednek szerteszét E zord falak, könyörtelen kövek . . . Az istenek is némák, hidegek. Az ish mk is .. . Mars! ? . . Kiért csatát Annyi vésszel, daccal küzdöttem át, Miért állasz fölöttem mereven ? Hát nem segíted vén hívőd te sem ? Vagy Vesta, szép szűz, — szép szobrod előtt Hjába csdek? . . . Mért nem vetted öt? Nem és Nem! . . . Óh, hiába zörgetem Láncos kezem, ... óh nem felelsz nekem! Hát vesszetek! . . . Botor, hitvány kövek, Hideg szobrok ... El, márvány istenek: A porba vesszen mind, mind, aminök, Nem térdelek az istenek előtt. Omoljon össze, mint a téglavár: Bizalmam, hitem . . . Pedig szinte fáj Megválnom tölök . . . Szivem puszta lesz . . . Talán örökre semmiségbe vesz. Talán... De hah! Milyen hang ?... Pszt! Mi nesz ? E sötétben minek nesze ez? A sötétben ott mit is láthatok? . . . Derengő, halvány kicsi csillagot. Csak nézem, nézem — semmit az imént, Nézem, hosszan ezt a kicsi fényt . . . Ni! mintha nőne . . . ni, mostan nagyobb . . . Már fálarasznyi . . . már fennebb ragyog A hegynél . . . most egész jényözönbe Fulad szemem. — Ragyogás ömöl be Zegen-zugon, résen és ablakon, Mindent vakító fényárba von E fényeesség, földöntúli sugár. Vakító fényét el nem bírja már Hitvány szemem. Ah, leroskadok! Most földön csúszva, alázva vagyok. Föld porába hullva estem el S még is e fény bizton felemel. Feclmel. Visz . . . visz . . . mondjátok hova ? Mennyek mennye, vagy Plútó birtoka ? Óh, égi fény! . . . Nézd . . . Miképen ragyog ? És körbe vesznek ott az angyalok. (Mi volna más ez a kicsiny sereg, Káprázat ? Álom ? ... Óh ki fejti meg ?) És szelíden zsongják, majd harsogják, Velők zeng Ég, Föld, Mély és Magasság. Egy-két ember. Majd később százezer, ' Majd minden ajkon hirdetőre lel, Ez Eszme szép, dicső ez, fenséges, Terjedtében is mindig eggyé lesz. Egy kicsi makk, mely nagy sudárba nő .. . És minden ajk lesz fenséges, dicső S hirdetve szól: — Jászolban a gyermek! Élő hittel mig itt térdepelnek, A rab ajkán elhalkul a szó S hangja szívből jött, szívig ható: Gloria! In excelsis Deo ! Nagykároly. Halták József TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőt folyamán. A Polgári Kaszinó, könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 12 órától 2-ig. A Katholikus Legényegylet Konstantin ünnepélye f. hó 28-án d. u. 5 órakor tartat k meg saját helyiségében. Az izr. ifjúság f. hó 28-án d. u. 5 órai kezdettel a Szentegylet helyiségében chanuka-estélyt rendez. Karácsony másodnapján a borbély üzletek egész nap zárva vannak. Igen tisztelt olvasóinkhoz ! Lapunk min­den olvasójának boldog karácsonyi ünnepeket és örömmel, jó szerencsével teli uj esztendőt kívánunk. Ünnepi istentiszteletek: A róm. kath. templomban első napon d. e. 9 órakor szent­mise, ünnepi szent beszédet mond Récsey Ede. Második napon szent beszédet mond Szolomá- jer Tasziló bencés tanár, ó-év d. u. 5 órakor Jaklovics György szatmári képezdei tanár. — Református templomban ünnep első napján prédikál Kürthy Károly vallástanár, s. lelkész második napon Pálur István s. lelkész. Ág. ev. templomban első nap d. e. és második nap d. e. és d. u. ptedikál Rédey Károly lelkész, első nap d. u. Nagy Sándor kántor. Uj főrend. A m. kir. belügyminiszter ér­tesítette Debreczen város törvényhatóságát, hogy a király Miklóssy István magyar gör. kath. püspököt a főrendek sorába meghívta. Kinevezés. A király urai báró Uray Ilona tyukodi lakost a Wieni herceg Savay-féle hölgy alapítvány tiszteletbeli alapítványi hölgyévé ki­nevezte. Kinevezés a hitelszövetkezetnél. Az or­szágos központi hitelszövetkezet központi ve­zérlő intézösége Márkus Bélát, a Szatmár Szi­lágy és Ugocsa vármegyék kiváló hitelszövet­kezeti ellenőrét a Zsolnán székelő kerületi felügyelőség főnökévé nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom