Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-06 / 49. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 6. 49. szám. Nagykároly és Érmellék Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Külcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. SÜ^T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. á margittai vasút ügye uj alakban, mint nagykároly—szilágy- peéri-vasut, kerül a vasárnapi városi képviselőtestületi közgyűlés elé. Az eredetileg Margittáig tervezett uj vasutat technikai nehézségek miatt csak Szilágy- peérig óhajtja a vállalat megépíteni. A város eme tervhez is évi 10,000 koronánkat kamatmentesen fizetendő 100 ezer K segéllyel járult volna hozzá, minek ellenében 82 ezer K értékű vasúti részvényt kapott volna. A képviselőtestületnek eme határozatát a miniszter feloldotta, mert egyrészről a városra nézve megterhelőnek tartotta, a vállalat engedményese dr. Farkas Imre által pedig az a módosítás tétetett, hogy a vasút kiindulási pontja ne Nagykároly, hanem csak Mezőterem legyen. Eme akadályok miatt az eredeti határozat feloldatott. A vasárnapi közgyűlés elé a pénzügyi bizottság- újból előkészítette az ügyet, lényegileg ugyanolyan alapon, mint azt az első határozatában tette. Ahoz a módosításhoz, hogy a kocsik csak Mezőteremtől közlekedjenek, nem járulhat hozzá a város és amint a pénzügyi bizottság javasolta, igy nem is részesíti segélyben, mert ezzel a megoldással Nagykároly város érdekeit nem elégíti ki. Más oldalról, a város eme tetemes hozzájárulása fejében azt a kívánságát is leszögezte, hogy az építendő uj vasútnak nagykároly—mezőteremi szakasza és a csúcsai állami ut keresztezésénél, tehát a Szentháromság kápolna környékén egy uj megállóhely építtessék. Továbbá kiköti a város, hogy Szilágypeérig Szalacs érintésével haladjon a vasút. Minthogy eme kívánságok teljesítése Nagykároly város jövő fejlődésére, kereskedelmének fellendülésére kedvező hatással volnának, ellenértékűi a miniszteri feloldás után is fenstartja előbbi határozatát, hogy a vasutat 100 ezer K segélyben részesíti. A miniszteri leirat aggályos hangjából, melyben a várost nagy megterheléstől félti, az olvasható ki, hogy előnyösebbnek találná a / segélyt 50 éves amortizációs kölcsönképen felvéve egy összegben bocsátani az épitő-vállalat rendelkezésére. Az igaz, hogy a mostani terv szerint, ha évi 10 ezer koronát utal ki a város, az 10 évig ÁVT'Vo pótadóval terheli meg a költségvetést, de viszont egy 50 éves amortizációs kölcsön 50 évig évi 2V2 %-al terhelné a várost, ami megfelelne 130—140 ezer korona megterhelésnek a mostani 100 ezer korona hozzájáruláshoz képest. így tehát, előnyösebb hijján, ez a legkönnyebben megvalósítható fizetési mód. Ez olyan, a mely aránylag rövid ideig és elviselhetően terheli a várost, mellyel szemben nagy forgalmi előnyök állanak viszonzásul, meg a vasútnak 82 ezer K értékű részvénye. A vasút segélyezése tehát voítaképen abból áll, hogy a város megveszi neki 82 ezer K értékű részvényét, melynek árát azonban 10 évig, évi 10 ezer ko- ronánkint fizeti le. Azért nem kaphat 100 ezer K-ért ugyanannyi értékű részvényt, mert a vasútnak az a százezer kofona, amit teljes öeszegében csak 10 év múlva kap meg, a megfelelő kamatérték levonásával ma nem ér többet 80—82 ezer koronánál. így pedig a város egy egészen reális üzletet csinál. A vasútnak pedig egészen jó kilátásai vannak. A városi hozzájáruláson kívül hatalmas összegű vármegyei segély van ezen vasút céljaira elhelyezve. Az összeg már 6 éve van megszavazva és pénzintézetnél elhelyezve. Hat évre szóló kamatos-kamataival már lehet 250—260 ezer korona. Ez pedig oly hatalmas ősz- szeg mely teljesen elhatározó fontossággal bir a létesítendő vasútra nézve. Ha esetleg nem vehetné igénybe valamikép, teljesen megakaszthatná a kivihetőségét. És nekünk arra is kell gondolnunk, hogy van egy vármegyei határozat, mely szerint ezen összeg abban az esetben, ha a nevezett vasút építése elejtetnék, a letétben lévő vármegyei hozzájárulás más célra és pedig a Halmi—bikszádi helyi érdekű vasút segélyezésére fordittatnék. Ezzel a szerencsénket egyszer s mindenkorra elszalasztanók. Többet kilátásunk sem lehetne arra, hogy ezt a A friss báró. Irta: Zöldi Márton. A kastély előtt emelkedő nagynyárfák alatt két fiatal ember ült. Az elegáns vadászkosztüm, mely testüket fedte, nem hagyott fenn kétséget az iránt, hogy előkelő urak. A fiatalabbiknak arca simára volt borotválva, mig a másik bajuszt, körszakáit viselt., A borotvált arcú ifjú mohón cigarettázott. Kissé sápadt arcú, unalmat, szórakozottságot fejezett ki. A kerti nádszéken hátradőlve nézegette a nyárfalevelek állandó mozgását. Nagy füstöt fújt orrából-szájából és azután megszólalt : — Lássa, kedves Lekszi, igy élek én három év óta. Egyszerűen mint a nyárspolgár, nyugodtan, mint az aggastyán. — A mi a kort illeti, — jegyezte meg a körszakállas ifjú — ön, velem együtt, huszonhétéves. — Igen, szeptemberben leszek 27 éves. A körszakállas ifjú felkelt. Élénk, szürke szeme csodálkozást fejezett ki. Csípőjére tette a kezét és halkan felsóhajtott: — Kedves báró, én az ön helyében más életet élnék. A borotvált arcú ifjú, kit bárónak szólítottak, közömbösen vonogatta a vállát. — Ön rangomra, vagyonomra céloz. Értem . . . Nos, igen. Vagyonom rendezett, s elég tekintélyes. Ebben a kastélyban és ezen a birtokon abszolút ur vagyok, de ha kimozdulok , . . — Ha kimozdul? — Meglehetősen ferde helyzetbe kerülök. — Hogy érti ezt ? — kérdezte a körszakállas ifjú. A fiatal káró fölkelt s hanyagul nekitámasztotta fejét a széke mellett álló vastag nyárfatörzsnek. — Megmagyarázom — kezdte élénkebb hangon. — Ön tudja, hogy báróságunk friss sütetü. Apám a hadsereg szállítója volt, ügyes, energikus kalmárember, ki, ő tudja miképp, néhány milliót szerzett. Anyám, kit őszintén szeretek és tisztelek, tíz évig táncolt a hallétben, az arisztokrácia, mely erkölcsi erejét főleg a konzervatív életfelfogásban keresi, sohasem tudná megbocsátani nekem boldogult apám és anyám egykori foglalkozását. A legjobb esetben hallgatagon megtűrne. Édes Istenem, ez csak nem csábitó . . . Aztán mosolyogva tette hozzá: — Kedves barátom, nem vagyok elfogult, ostoba ember, de a párventi-szerep mégis feszélyez. És én, mint báró, párvenü vagyok, az kétségtelen. Lehet, hogy husz-harminc év múlva máskép Ítélnek meg, lehet, hogy gyermekeim, vagy mondjuk, unokáim teljesen egyen- raguaknak fognak tekintetni a feudális korbeli arisztokráciával. De ezt az időt ki kell bőjtölnL Nos,"én azt hiszem s mondhatom, hogy aránylag igen jól érzem magamat, kivált ha ilyen kedves vendéget láthatok házamnál. A körszakállas ifjú meghajtotta magát. — Báró ur, az ön szeretetreméltósága olyan őszinte. — Mint egy régi főuré. Köszönöm, elfogadom. Most pedig vacsoraelőttre ajánlanék egy sétát. Nem tisztán a testmozgás miatt. — Hanem — kérdezte a fiatal ember, a kit Lekszinek szólított. — Hanem főleg és kizárólag azért, mert találkozunk azzal a fiatal vörös lánynyal, ki iránt ön már tegnap este oly érdeklődést mu- totott s a kiről már elmondtam, hogy főerdészem leánya. A körszakállas ifjú szeme megvillant. — Elragadóan bájos teremtés. Ezt e leányt jobban irigylem öntől, mint mindent, a mit itt látok.
