Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-29 / 48. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 29. 48. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. * ** é SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: j Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: („Kölcsey-nyomda r.-t.“) SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. N&- Laptulajdonos: kölcsey-nyomda r.-t. Kyiltiér sora 50 fillér. megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre......................................, . . 4 korona. Negyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára ......................................20 fillér. Nag ykároly vagy Hajdudorog ? A magyar g. k. püspökség székhelyének folyton alakuló ügye ma abban a stádiumban van, hogy csak e két város valamelyikére eshetik a választás. Nagyon sok, nyomós és végül is megszívlelt oka van annak, hogy a legfelsőbb intéző körök végül is elejtették Debrecent is, Nyíregyházát is. Most, mikor már e nagyfontosságu alakulásokat átélte a székhely ügye, már csak egy pár lépése van a végleges eldülésig. A teljes megvalósulás előcsarnokában már csak két város áll és ezek közül csak az egyik lépheti át a bizonyosság küszöbét. Meg vagyunk győződve, hogy az ügy hivatott intézői, kik eddig is oly sok megértést, méltánylást és bölcseséget tanúsítottak a székhely elhelyezésének nagyfontosságu kérdése körül, az utolsó lépést fokozott körültekintéssel, a felelősség súlyos tudatával készítik elő s igya döntés minden tekintetben kifogásolha- tatlan lesz. Mi magunk, kik a megindulás első lépésétől kezdve a legbensőbb érdeklődéssel és szeretettel figyeltük a magyar g. k. püspökség ügyeinek alakulását, szintén beható, gondos vizsgálódás és Első hó. Hó! . . .A vénhedt földnek újra itt Halotti lepedője. Alatta friss, álmatlan álmait, Hogy újra fonja, — szőj je. Vájjon miről álmodhatik? Jut-é eszébe tűnő ifjúsága, A rózsafelhős, mosolygós tavasz. Hol minden éjjel könnyűt ejte az Ifjú leány, a hajnal, — virágába ? Vagy álma is oly zord, kísérteti, Minő ott, dúlt feje felett, Mikor a téli fergetegek, Istenkáromló örült láza Vad üstökét, a felleget, Szilaj dühvei tépázza, rázza ? Vagy álma nincs is ? S a dermeteg Föld mit sem érez, nem sejti meg: A — kikelet? Sir! A rideg csalódás kősebének Lágy, enyhe szemfedője, Ha majd a szív öledbe tér meg, Hogy álmát újra szöjje, Vájjon miről átmodhatik? Elébe jő-e a múló tavasz: Himes, viaám, mosolygó ifjúsága, Ahol szebbnél-szebb gyöngyöt rejte az Örök remény minden kis virágjába ? Vagy álma zord lesz és csak névbe más? Minő fent dúl a sir felett, lelkiismeretes megítélés tárgyává óhajtjuk tenni az elkövetendő fontos lépéseket. Mint mindenkor, úgy most is pártatlanul, egyedül a püspökség jövőjének szem előtt tartásával' mondjuk el azt, amit a nagyfontosságu ügy érdekében el kell mondanunk. Aggódó szemünk már többször láfta a püspökség szent ügyét helytelen felfogások által válságba sodortatni, de ilyen végzetes lépés megtétele előtt még nem reszkettünk érte soha. Mindaz, amiért harcolni kellett, mindazok az eredmények, miket az uj püspökség felállítása jelentett, maga által a püspöki székhely által lesz jelentéktelenné, ha azt olyannak választjuk. Ezért valóban halvaszületett az a gondolat, mely a hajdudorogi püspökségnek Hajdudorogon való elhelyezését kívánja. Most, mikor már általánosan elfogadott és belátott elv lett, hogy a püspökségnek csak az elnevezése lehet dorogi, lojalitásból, de a székhelyet még lojalitásból sem lehet odahelyezni, mert ennek az alapja ilyen érzelmi momentum nem lehet; úgy lehet látni, hogy Hajdudorog neve ismét belekerült a kombinációk forgatagába. Mikor a mélyenjáró belátásnak olyan nagyerejü megnyilvánulása mutatkozott e kérdésnél, hogy képes volt a hatalmas Debrecent, egyetemestől, mindenestől, mint alkalmatlant félretenni, sajátságos, hogy ugyanekkor Mikor a sivár emberek Pulya, számitó léhasága, Mint szél a port, önérdeket, Durván, egymás szemébe vágja ? Vagy álma sem lesz ? Sir sötétén Nem fog derengni biztató fény, A — feltámadás ? Irta: Hanák József láriazeli magyar vonatkozásai. Irta: Szentiványi Béla. Máriazell! Mikor rágondolok erre a remek fekvésű felsőstájeri mezővároskára, úgy érzem, hogy sok értékes gondolat és érzés között tudnék válogatni, amelyek tömegesen vi- harzanak át telkemen. Eszembe jutnak azok a feledhetetlenül szép helyek, amelyeket lépten- nyomon lát a St.-Pölten Gusswerki felsőstájeri alpesi villamos-vasút utazója. Eszembe jutnak a magánynak és kiengesztelődésnek édes percei, amelyeket a basilika népes csendjében a lélek végig élvezett. Eszembe jut a szent misém, amelyet a zellitemplom kincses kegyoltáránál kincses érzésekkel és magasztosult lélekkel végig imádkoztam ... Sokat-sokat tudnék irni, mondani valóságokról, benyomásokról, amelyeket láttam, éreztem. Az idő rövid, az anyag sok. Ha válogatni a mindig ingatag alapokon álló alkalmassága Hajdudorog mintha belekerült volna a döntőbe. Amint halljuk, a legilletékesebb körök véleménye szerint ma a székhelyet csak Nagykároly, vagy Hajdudorog kaphatja meg. . Hogy mily különböző értékalappal, mily aránytalansággal került ez akétvá- fb&'égymás mellé, azt legjobban egy Egyszerű párhuzam felállításával lehetne kimutatni. Egyszerűen csak fel kellene sorolnunk a két város erejét lélekszám- ban, intézményekben, az előnyöket kulr. túra, földrajzi fekvés stb. tekintetében s egyszerű összehasonlítással meg lehetne állapítani az érdemességet. Nem óhajtunk a statisztika száraz utjain elindulni, csak a főbb adatokra vonatkozólag tesszük meg észrevételeinket. Nem is azokat a viszonyokat hangsúlyozzuk inkább, melyek a különbséget különösképen a mi javunkra mutatják, hanem azokat, amelyek a püspökség szempontjából főképen fontosak. Arról van szó, egy földrajzilag és néprajzilag megfelelő olyan várost keresni, melynek vagyoni és szellemi kereteibe egy püspökségnek az intézménye beilleszthető. Hogy megbirja-e város, vagy nem, az az eddigi fejlettségétől, erejétől függ, amit túlbecsülni nem szabad. Debrecen megbirta volna, de néprajzilag nem volt megfelelő. Hajdudo- rogban hiába van meg a lelkes váilaltudok és szabad, úgy azt választom, amely hozzám is, hallgatóimhoz is legközelebb áll: a a máriazelli basilika történetének magyar vonatkozásait. Máriazellnek történetét — szeretném az egészet ismertetni — csak annyiban érintem, amennyiben a mi feladatunk megértéséhez szükséges. A jámbor legenda szerint a felsőstájeri Szent-Lambrecht bencés-apátság egyik szerzetese engedélyt nyert arra, hogy a mai Máriazell vidékére jöhessen s az ottani, lelkigondozás híján levő derék hegyi pásztorokat lelkigondjaiba vehesse. 1157-re tehető az esztendő, amidőn a mai díszes basilika előhirnöke, egy szerényke, igénytelen fából készült kápolna felépült. Kincse azonban már ennek a kis kápolna-félének is megvolt, t. i. a mai bazilika kegyképe. Legenda, jámbor történetek, írásos dokumentumok bizonylata szerint ennek a máriazelli kegyképnek hova-tova terjedt a hire. Csodás gyógyulások, édes megvigasztalódások, nagy lelki nekilendülések a kísérői a kegykép történetének. Nagyobb hírre és jelentőségre a kegykép akkor tett szert, amikor I. Henrich morva őrgróf és felesége gyógyíthatatlan betegségükből a zelli Szüzhöz tett zarándoklat s erős bizalom után felgyógyultak a 13. évszáz elején. Hálából és kegyes fogadásból díszes kápolnát épi-
