Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-08 / 45. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 45-ik szám. jogát, teljes mértékben visszahárítja az egyedül illetékes, az egyedül hivatott fórumra, az egyház fejére. A kérdés eldöntéséhez a Püspök Öméltóságának a nagykárolyi küldöttség üdvözletére adott válasza irányelveket tartalmaz. Azok a körülmények, melyeket beszédében Nagykároly előnyeiül felszámít és fontosnak tart, egyúttal a székhely elhelyezésének szempotjai, a szükséges feltételei is. Ezért kell nekünk e lépésünket nagy horderejűnek mondanunk. Most már Nagykároly mellett a némileg szóbajöhetö Debreczen sem jöhet már szóba. Egyszerűen azért, mert a Nagykároly székhelyképes előnyei Debreczenre sehogy sem mondhatók rá. Csak tessék alkalmazni Debreczenre a Püspök ur Öméltóságának Nagykárolyra tett kijelentéseit, mennyire igaztalanok volnának azok 'ott! Mikor e kérdést vizsgáljuk, a felületesen látónak ítéletét könnyen befolyásolja és hibássá teszi a külsőségeknek csábító csillogása. Ez a kérdés veszélyes pontjá, ahol hajótörést szenvednek a nagyralátó tervek. Aki egyházmegyéjének sorsát értelemmel viseli a szivén, az a sokkal jelentősebb belső értékeket veszi az ítélet alapjául. Már számos alkalommal hangsúlyoztuk Nagykároly város előnyeit, úgy, hogy itt utalni is csak a legrövidebben kell rájuk. Már közismert lelkessége, felekezeti és társadalmi különbség nélküli egységes álláspontja a székhelykérdésben a legfontosabb érzelmi természetű momentumok. A mellett Nagykároly fejlődésképes város, mely előtt a legszebb jövő áll. Az összes szükséges intézményei megvannak. Megyei székhely, .pénz- ügyigazgatósága és számos hivatala van, a legelőkelőbb grófi család lakhelye, megvannak az összes katholikus intézményei. Népe intelligens, lelkes nép, mely ezt számos alkalommal megmutatta. állatok gyógyításához olyan füveket és folyadékokat használnak, amiket öreg parasztemberek ajánlanak. Vizsgáljuk meg mindenek előtt, hogy vol- taképen mi is az a balitélet? A kifejezés azt a fogalmat födi, hogy valaki valami lehetetlenben, a természet sorával ellentétesben hisz. Pedig hát az ilyesmibe okos és tudós emberek is hisznek. Hisznek, mert kénytelenek vele. A lehető és lehetetlen dolgok közötti különbséget nem a mi képzettségünk érezteti velünk,‘hanem a tapasztalat. Minden uj természeti jelenséget tapasztalásból tudunk és ennek tulajdoníthatjuk, hogy lehetetlennek látszó dolgokat, amikor a tapasztalat a lehetőség mellett bizonyított, a legtermészetesebbnek találunk. Itt áll mindjárt a közelmúltból egy-két példa. Húsz évvel ezelőtt, ha az úgynevezett modern embernek azt mondja valaki, hogy mód van rá, hogy az embert úgy fényképezhessék le, hogy sem ruha, sem hús nem rajzolódik le a lemezre, hanem csak csontrészei a testnek, akkor ez a modern ember vagy azt hiszi, hogy babonás, vagy azt, hogy bolond ember beszél hozzá. Amikor azonban jött Röntgen természettudós és az általa fölfedezett sugarakkal való tapasztalatait bemutatta tudóstársainak, azontúl már a legtermészetesebb lett az, amiről ezelőtt legföljebb ha tréfásan lehetett beszélni. A helybeli görög katholikus egyház törhetetlen szívósságáról tett tanúságot, mikor inkább 7 évig pap és istentisztelet nélkül volt, de nem hagyta magát el- oláhositani. Ilyen szívós, erős magyar érzésű g. kath. nép lehet a püspökség- nak igazi támasza. Ugyancsak figyelembe veendő az is, hogy Nagykárolyban feltűnően sok tekintélyes g. kath. polgár és hivatalnok úri ember van. Ezzel szemben Qebreczenben kétezer g. k. hivő van, kik a legalacsonyabb sorsú néprétegből kerülve ki, egészen észrevétlenül maradnak a nagy, százezer lakosú város erejéhez, gazdagságához, fényéhez képest. És ezzel a sereggel, mely épen nem képez méltó hátteret a Püspök urnák, kell az őt megillető első helyet uralnia. Vele szemben áll a hatalmas ref. egyház és egy 16 ezer intelligens léiekből álió r. k. egyház, élén egy óriási jövedelmű préposttal. Nem jósolunk föltétlenül versengést, meg vagyunk győződve, hogy a Püspök ur Öméltósága a békés megegyezés alapján, krisztusi türelmével a legjobb baráti viszonyt és a legnagyobb tiszteletet nyerte főpaptársaitól, de lehet majd egy más prépost, kinek olyan veleitásai lehetnek, hogy az elsőséget magának vindikálja. A viszonyok odafajulhatnak, hogy akit törvény szerint a legelső hely illet meg, a harmadik helyre igyekeznek juttatni. Egy ilyen nagy intézmény jövőjét nem lehet a személyes szimpátiától tenni függővé. Elég lesz egy főhercegi látogatás, az ott történő tisztelgés mikéntje eiég lesz az egyes felekezetek hiúságának a felkeltésére. Utalunk Őfelségének Deb- reczenben tett látogatásának alkalmára, mikor abból lett óriási felzúdulás, hogy Meszlényi, szatmári püspök a debreceni református püspök előtt ment be Őfelségéhez kihallgatásra. A cívisek érzékeny büszkeségét ez annyira bántotta, hogy ma sem felejtették el. Talán van is vaHa azt állította volna valaki a drótnélküli táviratozás előtt, hogy a levegőben olyan villamos hullámzásokat lehet előidézni az egyik állomásról, hogy azokat a másik állomás közvetítő eszköz hijján is átveszi, akkor a bizonyos modern ember megint csak lesajnálta volna a jó embert, akiben volt annyi naivság, hogy azt jó maga elhitte és annyi vakmerőség hogy ezt a hitét más valakire rásózza. Ma már oly vígan dolgoznak a drótnélküli távíróval, hogy nagy oceánjáró személyhajókon naponta újságot adnak ki. Az újság tartalmát pedig azok a drótnélküli táviratok képezik, amelyeket útközben a partról vesz föl a gyorsvonati sebességgel úszó hajóóriás. Ma egy bank omlik össze Londonban, az igazgatóját hűtlen sáfárkodása miatt börtönbe vetették. Holnap már az arcképe megjelent egy párisi újságban. Hogyan lehetséges ez, amikor a tengeri utat nem is számítva, más fél nap kell hozzá, mig a vasút ebből az egyik világvárosból a másikba jut? A feleletet megint csak megadja egy táviró-csoda. Nagy villamos- sági feszültséggel egy tü a felvevő helyen ugyanolyanokat ir le, mint amilyeneket a föladó helyen kopogtak le. E kép vázlatát Londonban lerajzolom a telegráf-tüvel és a másik másodpercben már Pásisban látszik ugyanaz a tünyom. Egy félóra alatt az egész kép itt áll előttem. A képet most érzékeny vegyi réteggel átvont vaslemezre vetíti a cingokrafus, aki azulami nyoma abban, hogy most a kath. püspökséget mérsékelt örvendezéssel fogadták. Nem féltjük a nagy püspököt a maga jogos hatalmában, de nem szeretjük az egyházak harcát és károsnak tartjuk azt az uj egyházra és a magyarságra nézve. A viszonyok úgy állápiíják meg s a Püspök ur Öméltóságának szavai megerősítenek minket a hitünkben, hogy a székhelyre legalkalmasabb város, mely az összes lényeges kellékeket magában egyesíti, Nagykároly városa, melynek lakói virágos reménységgel várják az időt, mikor a Püspököt véglegesen falaik között tisztelhetik. Nagykároly város küldöttsége liklóssy püspöknél. Mikor mindnyájunk előtt tudott dolog volt, hogy a püspök ur Öméltósága ideiglenes székhelyén, Debrecenbe, nmikor fogadja Nagykároly város tisztelgő küldöttségét, valósággal öröm szállta meg városunk minden egyes lakóját és sietett illetékes helyen a küldöttségben való részvételét bejelenteni. A fogadás napját Ő méltósága október 31-éré tűzte ki Ekkorra tekintélyes szám is gyűlt egybe. Jóleső örömmel szegezzük le itt azt a tényt, hogy a küldöttségben vallásfelekezeti különbség nélkül vettek részt városunk polgárai, akiknek egy jó része már a korai, 5 órakor induló vonattal utazott Debreczenbe, mig a többiek a 7*8 órakor induló gyorssal mentek. A küldöttséget Debreczeni István kir. tan. polgármester vezette. A püspök ur a Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében — ahol lakik is — pont 11 órakor fogadta városunk küldöttségét. Mindenki visszafolytott lélekzettel várta azt. a'pillanatot, mikor a főpásztor tekintélyes, tiszteletet parancsotó alakja láthatóvá válik. A küldöttség legtöbb tagja a püspök urat még sohasem látta. Egy pár pillanat s megjelenik . . . Az alig belépő püspököt tiszteletteljes feltán kimaratja a képnek a hézagos részét és egy óra alatt már a nyomdában készen áll a klisé. A mit lehetetlennek hittünk, arról ime ta- tapasztalhatjuk, hogy lehetségessé vált. A nagy természet egyideig titokban tartotta előttünk, most' meg már elárulta a titkot És igy ki tudja hány titok van még, amelyeket majd csak később fog elárulni nem nekünk, hanem az utódainknak a természet. Nem akarjuk a kontárok és parasztasszonyok dolgát védeni, de hápy esetben történt, hogy egy népies medicina meggyógyította a beteget ? Hiszen a hivatalos gyógyszerek is úgy kerültek a gyógyszerkönyvbe, hogy megtapasztalták ahhoz vagy amahhoz a betegséghez való gyógyhatását. Vagy lehet azt matematikailag bebizonyítani, hogy a gyüszünövény olyan mérget tartalmaz, amely a szívműködést gátolja. Látjuk tehát, hogy a „modern ember“ is bizony csak éppen úgy nem tudja okát adni a világon történő jelenségeknek, mint a többi, akik fölött sajnálkozó gúnnyal mosolyog. Pedig amikor a földműves ember prognózist csinál az ég szinéről, akkor ezt ugyanolyan okokból teheti, mint a müveit ember, akinek megvannak az időjósláshoz való segédeszközei, de azért éppúgy tévedhet, mint a parasztember. Azt pedig biztonsággal megjósolni, hogy augusztusban hőség, februárban meg fagy lesz, ahhoz már csak igazán nem kell nagy tudomány. SZATIR.
