Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-01 / 44. szám

I 4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 44-ik szám L20 K, hátulja 1'36 K, a disznóhus 152 K. Egyben polgármester szóbahozta, hogy az ára­kat még lejebb szállítsák a mészárosaink, ha azt a viszonyok megengednék. Az lett a meg­állapodás, hogy minden hó 1-én és 15-én lesz árszabás, illetve árleengedés, ha a marha ára esik. Kisebb időközökben nem akarják az ára­kat változtatni a mészárosok a könyvre vásá­roló vevőkre való tekintettel. T. i. azt hiszik, hogy a sok változtatással zavaros lesz a könyv- vezetés. Pedig dehogy. A vevő szívesen venné, ha 5 naponkint is csökkenne az ár. Ő bizo­nyára nem kíván egy félhónapig magasabb árt fizetni, ha már a marha ára esett is. No de a jég megtört. A hatóságnak még többször kell majd szabályozóan közre működnie az árak emberséges szabályozására. És ha az engedé­kenység még ennyi se lenne a mészárosok részéről, úgy eljön, a hatósági husárulás. Színtársulatunk viszonyai méltán érdeklik a közönséget. Nem közönyös dolog, hogy az egész éven át egyet­len színi szezon alatt milyen társulat fogja ne­künk a legmagasabb szórakozást nyújtani. A nagyon előnyösen ismert •Neményi Lipót mű­vészi ízlése és áldozatkészsége biztosíték arra nézve, hogy az egészen újjászervezett társulat minden igényt ki fog elégíteni. Mert a társulat, mely jelenleg Désen ját­szik, teljesen uj. A „Dési Hírlap“ megfelelő számaiból vesszük át azt a kritikát, melynek alapján állítjuk fel előzetes vélekedéseinket és hangoljuk reményeinket mi is. A Neményi buzgalmára méltán alapíthat­tuk abbeli reménységünket, hogy az uj társulat még jobb, mint a régi, mert a Dési Hírlap szerint „annyi bizonyos, hogy a jóval drágább társulat előnyösen változott meg. A kedves, fiatal Tombor Olga, a széphangu Bródy Irén, Hegyesi Ilona, Várádi Izsó, a kitűnő táncos komikus, továbbá Marossy Géza, R. Tóth Jó­zsef mind igen jó erők . . .“ Olvasó közönségünk legjobban meg fogja ismerni az egyes szereplőket, ha azokat a ré­giekkel hasonlítjuk össze; legjobban tisztába jön azzal, hogy ki milyenféle színész, ha pon­tosan megmondjuk, hogy milyen szerepet ad a már ismert darabokban. A társulat az Évával kezdte meg dési szereplését, mely a Dési Hírlap szerint a tava­lyinál jobb is volt. „A Csáky helyét teljesen pótolta Marossy Géza, azzal a különbséggel, hogy a hangja sokkal kellemesebb és szebb.“ „Tombor Olga (primadonna) pedig Pipszi szerepében mutatkozott be, fiatalsága varázsá­val, bájos természetességével, diszkrétebb játé­kával, fényes kosztümjeivel és rutinos táncával már első este meghódította a közönséget.“ „Bródy Irén (Füzess Lenke helyett) Éva szerepében lépett fel s tiszta, csengő hangja sok őszinte tapsot hozott,“ „És utoljára említjük meg Várady Izsót, ki nagy nyeresége a társulatnak, mint táncos komikus. Igazi színpadra való alak, természe­tes humorral, gyakorlott játékkal s fővárosi színpadokra illő, kiváló táncképességgel.“ Úgy látszik, hogy Kun Dezsőnél többet jelent az uj komikus, kiről különben a Dési Hírlap minden számában igen elismerően ir. R. Tóth József, ki a Farkasban a férjet játsza, igen tetszik Désen. Szép beszédét, ele­gáns megjelenését és alakitó képességét dicsé­rik. „Bent az erdőn“ c. itt is adott nagyhatású drámában, melyben most Neményiné játsza nagy j napja. A nagy emberi momentum, a meghalás, hatással az oláhasszony szerepét, Tóth játsza Taricsot. E szerepében a Farkas-ban elért si­kerénél is többet aratott. — Az igen sokoldalú Marossyt a Faun előadásában méltatják még igen szépen. Az egész országban alig tudják e rendkívüli ügyességet igényelő szerepet jól előadni s Marossynak ez fényesen sikerül. Egy rendkívül intelligens, gondolkozó szinész-ember, ki mesés alakításával elragadta a közönséget. A nálunk is előnyösen ismert Horváth József tovább is a társulatnál maradt s őszinte, becsületes és tehetséggel kidolgozott szerepei mindig tetszenek. Salgó Ilona a szubrett szere­peket játsza szépen és kellemesen. Tovább aratja örök sikereit áz öreg Gáspár is, ki szin­tén a társulatnál van. A drámai szende szere­pét Hegyesi Ilonka tölti be. Különösen dicsérik a Farkas-ban, hol az ügyvédnét játszotta épen olyan heves sikerrel, mint annak idején Füzess Anna. Amint látjuk, Neményi megtette a köte­lességét. Ismét egy derék, tehetséges, sok te­kintetben a tavalyinál is jobb társulatot hozott össze. A többi, — a pártolás, — a közönség dolga. Ezek után ennek nem is lehet elmarad­nia. Mint a Dési Hírlapból olvassuk is, folyton telt ház mellett játszik. A darabjai is a legjobb, legújabb müvekből vannak válogatva. Egészen újdonságokat, mint pl. az Aranyeső, Cigány­prímás, Faun, Villámháritó, Sztrájkol a gólya stb. színmüveket és a legszebb tavalyi darabo­kat hozza. E kedvező jelekből bízvást jósolhatjuk, hogy a szezon alatt Nagykárolyban is szép si­kerei lesznek a Neményi társulatának s a szín­ház méltán a keresett, nemes szórakozó hely lesz a télen. (gg) mindnyájunk testvéreivé tesz bennünket. Együtt remegünk, együtt sírunk és emlékezünk. Fel­keressük halottainkat s a sötét sirhantjuk felett meggyujtjuk az örökéletet, a feltámadást jel­képező világosságot. Mikor az örök sötétség közepette erőtlen világot gyújtunk, ezzel is egy örök emberi vo­násunknak emelünk oltárt, a reménykedésnek. Ez a reménység, mely a hivő lélekből dereng e mai sötét ünnepre, eltompitja a halottak nap­jának szomorúságát s egy jobb és szebb jövő reménységével biztat bennünket. s—s Halottak napja. Van-e valami, ami jobban simulna a ter­mészet nagy vonalaihoz, mint a sejtelmes, az érző emberi lélek ? Tavasszal, mikor a termé­szet nyílása zengő életörömöket támaszt a szi­vünkben, ünneppé szenteljük a diadalmas május első napját. Ősszel, mikor mindenütt az elmú­lás sötét ténye mered felénk, hódoló ünnepet szentelünk a halálnak. Ez a halottak napja. A természet most haldoklik. A bércek orma, mint a felülni akaró beteg arca, piro­sodni kezd, majd — az erőlködéstől — bíbor­vörösre válik. És egy reggel, mikor nyirkos köd lepi meg a tájat, a hegyi tó, mint a hal­dokló szeme opálosra válik s mikor tovaszáll a köd, a tó, mint a kihűlt szem, hidegen, sö­téten néz ránk s a füzeken ott csillog az első dér. Ettől kezdve rohamos a hanyatlás. A még zöld levelek is reggelre terítve állanak a fák alatt s mint temetetlen csontokat zörgeti őket a szél. A völgyek aljáról nyirkos sóhajok köd- lenek fel, a föld lucskos és hideg. A nyárnak zamatos illatai hiányoznak a légből, csak a nyers föld szaga érzik, mintha mindenütt nagy, friss sírok volnának ásva. A természet temetkezik. A levegőben mintha a halál járna. Szinte érezzük hátborzongató simo- gatását, érezzük, amint töprengő fejünkre rá- neheziti nedves agyag kezét. Térdünk összere­meg s dideregve gondolunk mindnyájunk közös sorsára, az elodázhatatlan halálra. Ebből az őszi, remegő magunkbaszáliás- ból-a legőszintébb és a legszomorubb emberi ünnep lesz, az elmúlás sötét ünnepe, halottak Tüzek. Ismét fel kell tennünk a régi címet: Tüzek. A kis ideig pihenő gonoszság — úgy látszik, — ismét munkába fogott. Mert a gyakori tü­zek nem a véletlenség dolgai. Egészen különálló épületek, kazlak gyulnak ki, ami eléggé mu­tatja, hogy bűnös kéz van a dologban. Október hó 27-én éjjel az Ágoston-utcá- ban volt tűz. A Pósz János udvarán levő 5 szekér szalmából rakott kazal gyuladt ki. A tűzoltóság főleg arra szorítkozott, hogy a szom­szédos épületeket megmentse, ami szép mun­kával sikerült is. Itt jó lesz a hatóság figyel­mébe ajánlani, hogy megelőzőleg járjon el abban, hogy a törvényes távolságot a tulajdo­nosok betartsák és épületekhez közel boglyát ne rakjanak. A cirkáló rendőrnek észre kell vennie az efféle szabálytalanságot és nyomban fellépnie. A második tűz 27-én reggel volt Ignácz Jenőné kereskedő udvarán. Itt a szemétdomb gyulladt ki, való zinüleg az odahordott parázs­tól. A kis tüzet hamar eloltották. A harmadik és legerősebb tűz 28-án este xlz 10 óra tájban tört ki. Betartotta a rendes időpontot, mely az újabb károlyi füzekre jel­lemző. Özv. Pucser Józsefné Kaszinó-utcai csű­rét hamvasztotta el a tűz. A hatalmas alkot­mány óriási tűzzel égett. A vele szemben álló Balabán-féle ház fala a forróságtól annyira he- vült, hogy egy ember megégette a kezét amint a falhoz tenyereit. Az ablak üvegei a hőségtől elpattogzottak és az ablakfa megszenesedett. A ' leeresztett roletta az üvegen át is füstölögni kezdett, mikor aztán letépték. A szélcsendes időnek köszönhető, hogy legelőbb is ez a ház, azután a többiek is le nem hamvadtak. A tü­zet különben elég későn vették észre és a tűz­oltóság is kissé késve érkezett. Csak akkor kezdtek az emberek segítségül menni, mikor a református toronyban félreverték a harangokat. A tóm. kath. toronyban a tűzoltóság nem adott jelt. Mint mondják, a hidegebb idő beálltával a tűzoltóság beszünteti a tüzjelzást. Elég hely­telenül, mert már az önkéntesekre való tekin­tettel is szükség van egy összehívó jelre. Akár­milyen hideg van is, mig valaki felmegy a to­ronyba, addig nem fagy meg. Amig a város csak 8—10 hivatásos tűzoltóval dolgozhat, nagy szükség van az önkéntesekre sőt még a lelke­sebb közönségre is. Ezekre való tekintettel pedig szükséges a jelzés is. Különben a kivo­nult tűzoltóság igen szépen dolgozott. A cső- veiető zuhogó szikraesőben állva, a lehető leg­közelebbről támadta a lángtengert. Közben ma­gát is végig-végig fecskendezte, hogy a ruhája tüzet ne fogjon és jobban bírja a hőséget. A környéket nagy tömeg állta körül, nagyban akadályozva az arra hivatottak munkáját. Az odasiető- diákok most is becses szolgálatokat : Modern ruhafestés: UTóí# ó aav* DÓI Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. IMJ Idjvl Jr 4M Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom