Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-20 / 38. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 38-ik szám pen az alábbiakban térnek el előnyösen a régiektől. A fősulyt első sorban arra helyezi, hogy lehetőleg csakis a befertőzött sertésszállások és udvarok kerüljenek zár alá. Remélhető, hogy ezzel a méltányos eljárással a sertésvész bejelentése pontosabb lesz. Mert addig egyetlenegy sertésnek részben történt megbetegedése esetén az egész község pusztáival, tanyáival zár alá került és épen azért egy csöppet sem volt csodálatos, hogy gazdaközönségünk egy része húzódott a sertésvész bejelentésétől. Ezentúl csakis akkor zárható le valamely község sertés- állománya, ha sertéstartó udvarainak mintegy 10 százaléka van befertőzve. Sőt még ilyen községben is, ha fekvése és területi beosztása ezt indokolttá teszi, a község egyes részei a zár alól kirekeszthetők és a kirekesztett területen sertésvásár is tartható. Mindkét intézkedés a sertéstartó közönséget sok anyagi károsodástól és zaklatástól fogja megóvni. Hathatósan fogja elősegíteni a sertésforgalmat az uj rendelet amaz intézkedése is, hogy a sertésszállitási engedélyek kiadásánál nagyobb hatáskörrel ruházza fel a községi elöljáróságokat. Eddig legalsó fokon csakis a főszoigabiró adhatott ily engedélyeket, ezentúl csak járvány miatt lezárt községből elszállítandó sertések kivitele esetén kell a főszolgabíróhoz fordulni. Az összes többi esetekben a községi elöljáróság adja ki az engedélyeket, még pedig díjmentesen. A szállítási engedélyek kiadása iránt beadott kérvények vagy ily kérésekről felvett jegyzőkönyvek pedig bélyegmentesek. Közgazdasági szempontból helyes az az intézkedés, hogy a sertés hullák a magán fel ak lakásán is szappanfőzésre használhatok. Nem egy cigány esik el ezáltal a megszokott pecsenyétől, de ezen aligha fog valaki sajnálkozni. Eddig tilos volt fertőzött szállásba vagy udvarba újabb sertés szállítmányt beállítani, október 1 -je után ez is meg van engedve, ha Amikor megérkeztek, Murié! sietve öltözködött át az ebédhez. A legszebb ruháját vette fel. Minden fegyverét latba kell most vetni, ha Brucet meg akarja tartani magának . . . A szive rettenetesen dobogott, de volt benne humor is: amikor az étterembe Bruce karján belépett és Mannerséket üdvözölte, köny- nyedén, szinte mosolyogva bólintott a kővéme- redt Mrs. Harrison felé . . . — Igazán nem is tudom, hogy ez a két gyerek hogyan késhetett le a hajóról — szólt Mrs. Manners az ebéd befejezte után, miközben a szálló nagy erkélyére kiültek. Most itt volt az alkalom Mrs. Harrison részére, hogy villámául lecsapjon. Nem is késett vele. — Miss Hudson mindnyájunkat felültetett — szólt súlyosan ejtve ki minden szót — és a Iegszégyenteljesebb módon élt vissza az ön vendégszeretetével 1 . . . — Kedves asszonyom, ön nagyon nagy tévedésben van — szólt Mrs. Manners, miközben Muriéi szive majd kiugrott a helyéből. — Ha éppen tudni akarja, én intéztem úgy, hogy ez titok maradjon! — Majd Murielhez fordult és igy folytatta : — Virginia irt, hogy azt hiszi, a te — mint ő mondja — „átkozott büszkeséged“ tiltakozni fog az ellen, ha megtudod, hogy a neki szóló meghívás reád való átruházását kéri, azért ezt a módot választottuk, hogy ide csaljunk téged ... az uj szállítmány előzőleg a Hutyra-Köves-féle vérsavóval beoltatik. Az uj rendeletben csak egy szigorú tilalom marad változatlanul; ugyanis a jövőben sem szabad sertésekkel házalni. Bebizonyosodott ugyanis, hegy egyik hatalmas terjesztője a sertésvésznek az ily házalás, mert házaló sertésekkel igen sok esetben a betegség község- ről-községre, udvarról-udvarra hurcoltatott. Ezért tilalmazza az uj rendelet is a házalást és intézkedik arra nézve, hogy a házaláson kapott kupec sertései 21 napi szigorú megfigyelés alá kerüljenek. Különben is a sertéskupecek óljai állandó felügyelet alatt tartandók. Az uj rendelet eme futólagos ismertetéséből látható, hogy az mindenképen arra tö- ekszik, hogy a sertéstartó közönségnek a régebbi rendelet ellen hangoztatott jogos panaszait tárgytalanná tegye. A gazdaközönségen van most a sor, hogy a rögtöni bejelentéssel és az annak nyomán foganatosított elfojtó intézkedésekkel a fellépett betegséget lehetőleg azonnal megszüntesse. Pernyék szálltak a fejünk felett, a veszélytelennek hitt levegőben, két nehéz éjjel is e héten. A tűz emésztő hatalma vett rajtunk erőt ott, ahol tudott. Ez ellenséges indulatu elem teret nyer magának mihelyst az emberi gondatlanság elmulasztja azt lehetetlenné tenni. És amint megszületik, mohó szájjal nyeli amit maga körül kaphat, hirtelen nagyra nő és elszántan harcol velünk, az emberrel. * De mi kevesen vagyunk. Mióta rendszeres tűzoltóság vette kezébe a veszedelem elleni harcot, a társadalom többi eleme csaknem hasznavehetetlenné vált tüzesetek alkalmával. Még a segítése is lábatlankodás a nem odavaló embernek. Muriel halkan fölsóhajtott. — Hát mindent tudtál! Te édes ... — fakadt ki Mrs. Manners kezét hevesen szorongatva, miközben egyik szemével egy férfi alakon csüngött, aki a párkánynál komoly arccal állott. — Ha ezt ön igy fogja fel nem szólok egy szót se többet — szólt Mrs. Harrison méltatlankodva. — Nem vagyok hozzá szokva, hogy olyan emberekkel keveredjem társaságba, akiket egyik nap igy, a másik nap úgy hívnak. Biztos vagyok benne, hogy Miss Block vagy Miss Hudson ? — is zavarosnak fogja ezt találni . . . — Ami ezt illeti — szólalt meg Bruce és előre lépve védőleg ölelte át Muriel vállát ez a nehézség rövidesen el fog tűnni. Talán Mrs. Langham Bruce nevét könnyebben meg tudja jegyezni, asszonyom — szólt hűvösen. Mrs. Harrison letörvén, távozott a csatatérről. A többiek is eltűntek tapintatosan, csak Muriel és Bruce maradtak az erkély homályos csöndjében. — Megbocsát? kérdezte a leány mélyen a férfi szemébe nézve. — Nem vagyok Block Virginia, se gazdag, hanem csak Hudson Muriéi és nagyon-nagyon szegény . . . — És a világ legbübájósabb teremtése szólt Bruce, és égő, nagy szemét forró csókkal zárta le . . . A legújabb tüzesetek egyikénél, mikor egy hatalmas csűr égett a Kaplony-utcán,' bizony csak egy kis szél kellett volna hozzá és a tűzoltóság tehetetlenül állott volna a veszedelemmel szemben. Az esetnél volt annyi tűzoltó, amennyi föltétlenül szükséges egy olyan nagy épület oltásához. De ha csak még egyféle kellett volna megoszlaniok, nem bírják ki a munkát olyan kevés az emberük. Csodálatos, hogy egy ilyen nagy városban, ahol annyi a csűrös, kazlas, istáiiós ember, nem bir a tűzoltó-szervezet kellőleg megizmosodni. Épen Isten intése volt az, hogy a Kaplony-utcát látogatta meg a piros kakas, azt a részt, ahonnan a legkevesebb tűzoltója kerül ki a városnak. Pedig épen onnan kellene a legtöbb embernek toborzódnia, mert ott van a legtöbb félteni való, könnyen gyűlő és jól égő épület: a csűrök és istállók. Minden gazda- legénynek az önkéntes csapatban volna a helye, mert hiszen főképen a magáét védi. Ez a pár eset bizonyára használni fog a tűzoltás ügyének s igy az egyesület az események hatása alatt uj tagokkal fog gyarapodni. * Kivonultak a rendfenntartó közegek is. A Royal-beli tűznél pl. lovascsendőr tartotta tisztán a járdát az emberektől. Bent a kapu alatt „működött“ a katonai készenlét. A kivonult bakákat teljesen megzavarta a tűz és lázas szigorúsággal kezelik a bejáratot. Nekik valami aféle van megparancsolva, hogy ne engedjék be a népet a kapu alá. Na, ezt teljesitik is olyan felesleges buzgalommal, hogy az ott lakókat sem engedik be szobáikba. Még a tulajdonos igazolására is alig engednek be valakit. Nem látnak, nem hallanak, — csak ordítás minden bemenési kísérletre a felelet. Ennek dacára mi is be akarunk menni. A bakák elibünk dobbannak. Megmutatjuk az újságírói igazolványunkat. Általános bőgés rá a felelet baka uréktól, mikor észreveszik, hogy mi is be akarunk a tűzhöz menni. „Há, mé, bu, má“ össze-vissza bőgés rá a felelet s a baka valami afélét magyaráz gyenge magyar tudománynyal, hogy bánja is ő ... És nem enged. Kár ilyen alkalommal egy teljesen műveletlen, magyarul sem tudó oláhokból álló készenléttel szerepelnie a katonaságnak, mert az ilyen értelmetlen had csak akadály ott, nem pedig rendtartó. Vagy ha már minden katona kivihető rendfenntartónak, legyenek azok kellőképen kioktatva a tapintatos és helyes eljárásra, vagy ha erre a színvonalra képtelen emelkedni, állítsák ode valami vagyoni dolgot őrizni, ne pedig a jövés-menés korlátozására, ahova belátás és a beszéd értése feltétlenül kell. A csendőrség érti a dolgát. Hanem az egyes csendőrök maguk mégis csak emberek és nem pedig ennek a pompás szervezetnek előírás-ezerint készült elemei. Egy lovascsendőr a járdáról szorítja a népet. Közben hivatalosan mondja: „Kérem a járdáról visszavonulni!“ Egy hang a tömegből: „Jól van na.“ Erre a csendőr megveti magát a nyeregben, egy fordulattal visszafordítja a lovát és megy be a tömegbe, ahonnan a közbeszólás jöhetett. Közben gondolkozik, hogy mit kezdjen a dologban. Hát persze, hogy nem kezdhet semmit. Lóhátról ha ki is nyomozhatná a beleszólót, meg nem szabad ütnie, le nem tartóztathatja, mert semmiség a kiszólás. Épen ezért nem lenne szabad a • csendőrnek megfeledkeznie a nyeregben a hivatásáról, hogy magát az ilyen kicsinyességeken tűhegye, éretlen közbeszólást, : Modern ruhafestés: UVi ■# á ía«* Bá| Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. JEiwJliMjd * ÉU Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
