Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-30 / 35. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |*gs- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : •SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 8®- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, Egész évre .............................................. .8 korona. Fé l évre . ......................................, . . 4 korona. Ne gyed évre............................................. . 2 korona. Eg y szám ára..............................................20 fillér. Deáksapka. E lapnak egy múltkori számában ismertette valaki igen hozzáértően és szépen a diákság körében szervezett u. n. cserkészmozgalmat. A mozgalom céljával, eszközeivel már a múltkori ismertetés alapján is tisztában vannak lapunk olvasói. Ott, ahol a mozgalom már tért is hódított magának, a közönség nagy rokonszenvvel fogadja az utcán fel-fel- tünő nagykalapos, hosszubotos cserkészfiukat. A közönség, mely teljesen átértette és helyeselte a mozgalom célját, szívesen adta beleegyezését ahoz, hogy a cserkészfiuk a maguk foglalatoskodásához egy teljesen külön egyenruhát viseljenek, mely egyforma az egész világon. A közönségnek ehez a belátásához, melyet a diákság egységességét kifejező egyforma ruházattal szemben tanúsít, — apellálunk mi is, mikor egy minden tekintetben helyesnek talált eszmét megpendítünk, illetve egy már eléggé elterjedt szokásnak követését a helybeli tanuló ifjúságnak is ajánlunk. Már több Ízben indult a magyar diákság körében olyan mozgalom, hogy együvé tartozandóságának egyforma sapka viselésével adjon kifejezést. Hol itt, hol ott tűnt fel egy-egy ujformáju sapka, valamelyik diák fején, de követés hiányában hamar a lomtárba került viselője fejéről. A közönség is közönnyel, sőt néhol ellenszenvvel viseltetett az uj szokással szemben. Ennek egyik oka föltétlenül az volt, hogy az a szokás idegen országokból, főleg Németországból veszi eredetét, amit a közönség jól tudott. A teljes utánzás élét azzal igyekeztek elvenni, hogy magyaros formát adtak a sapkának, olyanra formálván, amilyen a huszárság sapkája. E szerencsétlen választással még jobban ártottak a diáksapka ügyének, mert most már komolyan és joggal vethette ellene bárki, hogy az uj sapka az egészség követelményeinek sem felel meg, mert még a szemet sem védelmezi meg a napsütés ellen, Nem is birt ez a forma maradandóan elterjedni minden lelkesedés mellett sem. Újabban ismét mozgalom indult meg e dologban, most már sokkal szerencsésebb formájú sapka érdekében. Arról az igényünktől teljesen le kell tennünk, hogy a sapka abszolút magyaros legyen. A magyar sapka, illetve kalpag viseletnek minden formája szemellenző nélküli,r ami már alkalmatlanná teszi e célra. Éppen csak annyira ügyeltek, hogy teljesen rémetes ne legyen. A német diáksapka egészen lapos és kicsi, a magyar magasabb mert körül egy rámája van és elől magyaros u. n. topáukák vannak, melyek egyúttal az osztáht is jelzik. A sapka színe iskolánkint más- más, csak a forma egy. A sapka már megvan, a diákság mind inkább jobban megkedveli és viseli; nézzük, hogy jól teszi-e? A főcél, az együvé tartozandóság és egység kidomboritása, bárki előtt csak üdvös lehet. Az az ellenvetés, hogy a diákok külön sapka viselete épen az egységet bontja a gyermekek között diákra és nem diákra, értéktelen beszéd. Először is az iskolának nem lehet célja összeereszteni tanulóit az utcagyerekekkel csupa az „egység“ kedvéért. Már amúgy is nagy eredmény, ha egy iskola tanulóit tehetjük összetartóbbakká, egymáshoz hasonlóbbakká. Annyi joga meg lehet egy tanulónak, hogy megláthassák rajta, hogy ő tanuló. A közös sapka bizonyos simbólu- mot jelent a diák szemében, amelyre igyekszik szégyent nem hozni, némileg err-e büszkeNagy korára, bármilyen társadalmi állásba kerül is, ebből a legszebb polgári erény izmosodik ki, az, hogy pályatársait testvéreinek tekinti, azt a testületet, melybe került, megbecsüli, egyszóval harmóniát kereső, önérzetes ember lesz belőle. A rosszalkodó gyermeknek a sapka árulója lehet, ami sok csintevéstől tartja vissza. Viszont a közönség jobban tájékozódik a gyerekek világában, nem jelenti fel egyiket a másik iskolájában, Elmúlt vidámságom. Elmúlt vidámságom, Beborult felettem, Egy szép barna lánykának Szívbetege lettem. Ébren, álmodozva Mindig látni vágyom, Szivem gyógyulását Keresgetem — várom. De hiába, mert ha Két szeme rám ragyog, Mindennap, mindennap Még betegebb vagyok. Meddő küzdelmek. Irta: Fehér Ákos. Valami kimondhatatlan, nagy szerelemmel szerették egymást. Amikor megismerkedtek, mindketten tisztában voltak azzal, hogy őket az Isten egymás számára teremtette. A fiú még akkor nagyon szerény javadalmazassal jáó hivatalt viselt; a leány pedig szép \olt agyon és gazdag. — Bohóság, — gondolta magábai Bauer — olyan álmok után futni, amelyek shasem válhatnak valóra. De amikor szemei lopa megmegpihentek a Boriska szűzies, ártatla arcán, amikor egy véletlenül elejtett tekintet lágyan, szerényen belekapcsolódott a leány v?yakozó tekintetébe: akkor úgy érezte, vagy lealább is úgy vélte érezni a fiú, hogy ott lennt mélyen a leány szivében, elrejtetr kincsek vaiiak. Úgy érezte, hogy az a véletleni elejtett, már ellopott azokból a félve őrzött mesékből egy-egy drága szemcsét. És ilyenkr boldog melegség árasztotta el a szivét egyJilIanatra, hogy annál nagyobb mértékben éree nyomorúságos, küzdelmes sorsát. \ A leány pedig ez alatt szőt az áilom fonalát egy örökké tartó boldogságról s úgy gondolta: ha fekete, száraz kenyeren is fognak élni, követni fogja oda, ahová ő akarja. Le nem fog mondani róla sem kincsért, sem gazdagságért. Előbb csak édes sejtések szállták meg a szivét és sokszor, amikor ott ült nagy kényelemmel berendezett leányszobájában: azon vette észre magát, hogy föl ült a képzelet szárnyára s gondolatai tova ragadták — és vitték, vitték pille szárnyakon s hol egy dohányfüstös, dohos levegős iroda helyiségben, hol pedig egy egyszerű, szegényes legényszobában pihentek meg vele. És ott letették, engedték, hogy azok a hófehér, puha karok, hízelgőén átfonják a Bauer görnyedő vállát. Engedték, hogy azok a szomorú, sóvárgó tekintetek, körül cirógassák a fiúnak sápadt, beteges arcát. És a fiú megérezte ezt. Érezte, hogy itt valamit tenni kell. És az érzést, a gondolatot, tett követte. Nappal dolgozott, robotolt, az éjszakát pedig tanulás'Az összes tavaszi és nyári divabjdonságok legnagyobb' választékával szolgál Rnbletzk Kálmán divatárnháza.
