Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-23 / 34. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 23. • > 34. szám. Nagykároly és Ér mellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. j# Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : ‘SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. HHP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. A vakáció immáron utolsó napjait éli. Egypár nap és újból megkezdődik a munka, a tanulás, a padban ülés; a notesz ismét feltűnik a láthatáron, ismét kezdődik a drukk. Hosszú pihenő után, savanyun mosolygó szomorkodással, már csak egyenként számolja a diák a napokat: még nyolc nap, még hét nap . . . már csak egy nap. Tulajdonkép régen megunta már a vakációt legnagyobb részük, de — tudja a manó — még az az unalom is valahogyan kellemesebb, mint egész nap a tudomány izetlen levét kanalazni. Egyiknek sem volna ellene kifogása, ha a készülő középiskolai reform még egy kurta hónappal megtoldaná az „unalmas“ vakációt. De azt is nagyon szívesen venné a diákok nagy része, ha valaki valamivel enyhíteni tudná a pár hét alatt megunt vakáció egyhangúságát. Mert bizony a legtöbb diák unalmas semmittevéssel tölti el az egész két hónapot. Csak nagyon kis percentjük jut ahhoz, hogy szüleikkel valamerre nyaralni men- vén, uj emberek, uj gyerekek közt, uj környezetben, uj vidéken igazán szórakozást találjon. A vakáció közepe felé az otthon ülő diák arcáról leri az unalom. Naphosszat ténfereg az utcán, akár városban lakik, akár falun. Nem tudja már, mihez fogjon. Még szerencse, ha elbuktatták egyből-kettőből, mert legalább tanulnia kell, szülei is folyton szemére hányják a szekundákat s igy legalább valami kis „elevenség“ került a vakációzásába. Kellemetlen „elevenség“, de mégis csak történik vele valami, el van foglalva; s hogy ne kelljen tanulnia, még ki is spekulál valamit, kirándulást, hosszú sétákat, meg miegymást, szóval mégis csak csinál valamit, úgy hogy vakációja végső eredményben nem .mondható unalmasnak. © Aki azonban tisztességgel végezte el a tiz hónapot, s szülei otthon „nyaralnak“, rövidesen, ráun az egész históriára. Különösen a kisebb diák hamarosan megunja a pitykézést, gombozást, egyhangú sétifikálást. A pihenésnek, a vakáció üdülésnek semmiféle módjára sem figyelmeztette őket senki sem. Mert az csak nem pihenés, amit a görög tanár ajánl: hogy ismételjék át a rendhagyó igéket; de az sem, amit a történelem professzora köt diákjai lelkére: hogy vegyék át pl. a királyok uralkodásának évszámait. Ilyesmire csak a szorgalmasabba kapható a vakációban; aki pedig szorgalmas, az úgyis eleget dolgozott egész éven át, arra fokozottabb mértékben férne rá a pihenés. Nem azt mondjuk, hogy a diák ne tanuljon a vakáció folyamán. Hadd tanuljon, hadd ismételgesse, amiben gyengébbnek érzi magát, csakhogy a vakációzás tulajdonképeni tartalmának a célszerű pihenésnek kell lennie. Ezt a kérdést külföldi mintára már nálunk is több iskola szerencsésen oldotta meg diákjai számára. Különösen a budapesti iskolákat illeti ilyen téren dicséret, de a vidék egyik-másik tanintézete is dicséretreméltó buzgósággal utánozza a főváros követésre méltó példáját. Arról van szó, hogy nálunk egyes iskolákban u. n. cserkészcsapatokat létesítenek. A külföldi, angol, példának nálunk való utánzása különösen a fővárosban, meg egyáltalán a nagyobb városokban bir igen nagy fontossággal, de a kisebb városokban is igen célszerűnek bizonyult. A fővárosi, egyáltalán nagyobb városi tanulónak alig van alkalma arra, hogy a kietlen aszfaltról a füves rétre, a komor bérpaloták közül az ezeriombu erdőbe, automobilok, villamosok pokoli zsivajából a madárfüttyös liget templomába meneküljön, hogy lelke áhítattal töltekezvén, uj erőt merítsen a munkára. A fővárosi iskolák hivatásuk magaslatán álló vezetői hamarosan felismerték az angol iskolákban örvendetes módon fejlődő cserkészmozgalomnak a fővárosi tanulók nevelése szempontjából való nagy jelentőségét. Budapesten ma már majd mindegyik középiskolának, polgárinak megvan a maga cserkész csapata. A gránát. Irta : W. C. Litt. Káromkodva tápászkodtam föl. Az Oren- ga vidéke elhagyott volt, senkisem halottá s igy nem volt baj. A baleset azonban kellemetlen volt. Vadászni indultam s most itt állottam fájó bokával és ponnym megrándult lábával, Megindultam gyalog, kéznél vezetve lovamat, abba az irányba, ahol hátrahagyott kocsimmal és négeremmel a sátram állott. Azonban Afrika mezőin nem könnyű dolog tájékozódni s én meglehetős rossz irányba haladtam. Közben nagy porfelhőt is vert föl a szél, úgy hogy nagyon megörültem, amikor egy kis völgy fáinak árnyékában egy kis tanyát pillantottam meg. Feléje vettem utamat s örömmel láttam, hogy a gazda ház előtti sátorban pipázva issza feketéjét. Amikormegpillantott felugrott és elém jött. — Halló! kiáltotta. — Mi baj? Egy pillanatra elakadt szavam, amikor ránéztem. Azonban gyorsan összeszedtem magamat. — Meglehetős ostobán belefordultam egy medve-verembe, — magyaráztam. — Megsérült a lábam, a lovamé is. Azt hiszem, észrevette, hogy arcától megborzongtam, mert fejét elforditotta. — Jöjjön be és pihenjen le, — szólt. — Szólok a négereknek, hogy addig vigyázzanak a lovára. Remélem, elfogad egy kis kávét ? Most a kávé is menyei dolog volt nekem. — Ha nem zavarom ... — feleltem. — Kedves barátom, — szólt — nagyon örülök önnek. Rendszerint nem gyakoriok a vendégeimre bátorító hatást. Látja az arcom.. . Könnyen megértettem, hogy a szegény ember nem szereti magát mások előtt mutogatni. Valamikor rettenetes seb lehetett a bal arcán, amelyek még most is borzasztó nyoma maradt . . . Megittam a feketekávét és beszélgetni kezdtünk. — Már évek óta nem beszéltem angol emberrel, — mondta — búrral még kevésbbé. Ugy-e, itt marad éjszakára? Hidegvizes borogatás és pihenés jót fog tenni ... A kocsiért és a szolgájáért majd elküldök egy négert. — Köszönöm . . . Az ebéd kitűnő volt s mikor befejeztük, igy szólt: — Gyerünk a sátorba vissza, nagyszerű borom van . . . Meggyujtottuk pipáinkat, beültünk egy-egy karosszékbe s jó ideig egyikünk sem beszélt. Egész sötét volt. — Hogy tetszik önnek ez az élet? — kérdezte hirtelen. — Sohase látni most, csak négert . . . Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rnbletzky Kálmán divatáruháza.
