Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-09 / 32. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 32-ik szám. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. A pukkanós bor. Békességgel borozgatott az egyik helybeli vendéglőben két benszülött magyar. Az idő éjfélteié vánszorgott, megivódott egypár félliter, megtárgyalódott a világ sora is. Lassacskán egészen elcsendesedett a két magyar. Elméláztak. Az egyik betűket meg háromszögeket rajzolgatott botjával a homokba, merthogy kint esett a mélázás a „nyári helyiségben.“ A másik csak nézett a semmibe, itt-ott szippantva egyet-egyet' Deniko-szivarjából. Egyszer csak egy árva krémcsbe botlott mélázó tekintette az egyik asztalon. Szépen kicifrázott selyempapiros volt a süteménytartón, középen a szomorú krémes. Magyarunk szórakozottan nézegette a sárgabélü édességet, elvonult „lelki szemei“ előtt boldog gyermekkora, amikor még egy susztertallérért, két garasért adták a krémest . . . Istenem, hogy felment azóta a tojás ára, megdrágult minden, megváltozott minden ... A többi pár szál vendég is áhítattal, szótlanul hallgatta a szép nyári éjszaka beszédes csendjét. — Egyszer csak megszólal a krémeses magyar: „Szereted te a krémest?“ „Nem én“ mondja a másik. Megint csend. Már most mind a kettő a krémessel foglalkozik. Az első nagysokára megszólal: „Én igen.“ Ismét csend. „Mennyit ennél meg belőle ?“ — „Tizenötöt,“ mondja a másik. Szorul szóra, többrül többre, fogadnak egy üveg jóféle pezsgőbe, hogy még sem bir megenni tizenötöt. Előkerül a tizenöt krémes, az álmos pincér leteszi az asztalra s visszamegy a „helyére“, az egyik sarokba, szundítani egy verset (tegnap is sokáig kellett fennlenni). Megkezdődik a „hecc“. érhető el soha! Hogy csak lidércfény, csalóka álom minden. S lehet, ha keresztül esik azon a nagy szivkrizisen, még nagyon boldog is lehetne. Különösen egy valaki tartott ki mellette mindvégig, akit még az sem kedvetlenítette el, hogy Üdvöske a lehető legkíméletlenebb módon bánt vele. Ez a szegény fiú, ki őszinte igaz vonzalmat érzett a leány iránt, valóságos árnyékként szegődött melléje. Ilyen a szerelem tévedései. Sokszor talán az kölcsönzött erőt nekik, hogy mindketten elérhetetlen célok után futnak s hogy egymást túllicitálják a nagy buzgóságban, mit céljaik érdekében fejtettek ki. Végre az az idő is elérkezett, amikor a leány szivébe beköltözött a csüggedés, remény- vesztett kezdett lenni, s arczának pirosságát a halványság váltotta fel. — Egyre komorabb, egyre hallgatagabb lett s titkon sokat sirt. Siratta azt az el nem jött boldogságot, amely még nem is volt a tulajdona, amit még nem is birt. Bárhogy is titkolta bánatát, annyira még sem palástolhatta el, hogy szükebb körében észre ne vegyenek valamit abból, a mi az Üdvöske szép fehér lelkében végbe megy. Hozzátartozói mindent elkövettek, hogy felvidítsák, hogy kellő szórakozásban legyen része. Egy ideig kárba veszett minden fáradozásuk, de aztán lassan-lassan visszanyerte mégis a hitét; a szivébe valami nagy önbizalom költözött s mintha régi rossz álmát örökre elfeledte volna. Mintha a jégembernek képe örökre kitörlődött volna szivéből, leikéből. — Menyasszonya lett egy addig soha nem látott férfinek s látszólag nagyon boldog volt. A lakodalmat még ő sürgette legjobban. Sokszor nevetett magában, hogy milyen bohó álom varázsa tartotta őt fogva; hogy milyen szörnyű A többiek drukkoló érdeklődéssel számolgatják, mennyi ment le, mennyi van még ; majd mikor az utolsó krémes is eltűnt a mélyben, felharsan a gratuláló nevetés. De már most ide azt a pezsgőt! Az álmos pincér felkászolódik, megyen a pezsgőért. Megszólal a többi asztal is. Megindul a vita, ki mennyit birna bevágni; felelevenednek a régi gyerekheccek, a zsemleevő versenyek, amikor a pisze Szabó (most állomásfőnök) egy korsó vizet ivott meg kilenc zsemlére, de volt is olyan gyomorgörcse, hogy azóta zsemlére még nézni se tud, vízre meg pláne . . . Csak egy fiatal ügyvéd ül csendesen, magában ; óvatosan töltöget egy sárga vignettás pezsgős üvegből s gyönyörűséggel szürcsöli a gyöngyöző nedűt. Hamarosan rátéritik a beszédet. „Nézd csak, ennek is jól mehet a sora“. Hja, sok a peres ember a mai szomorú világban“. „Az ügyvédek most aratnak.“ S megint csak elméláznak a világ'állapotján. Végre felébred a krémessel töltekezett magyar és a pezsgőt sürgeti. A felköltött pincér méltatlankodva, álmosan magyarázza, hogy ő már régen odatette. „Hová ?“ kérdi egyszerre az egész „nyári helyiség.“ „Oda, ni!“ — s az egyedüt iddogáló ügyvéd urra mutat. Minek szaporítsuk a szót, az ügyvéd ur az utolsó cseppig megitta a pezsgőt, hogy aszongya minek tették elibe. Mig a tényállást megállapították, s az ügyvéd ur „jogilag“ kifejtette a maga igazát, elközelgett a — záróra, s a két méla magyarok megették a „békát“ s nem ihatának rá pukkanós bort. Személyi hir. Dr. Némethy József, a szatmári törvényszéki büntető főtárgyalási elnöke baráti látogatás céljából e héten városunkban időzött. — Klie Antal nagyszebeni kir. törv.- széki bíró rokonai látogatására városunkba érkezett. f Domahidy Istvánná. A mindenek felett győzedelmeskedő halál mélységes gyászba borította a Domahidy-családot. Domahidai Domahidy Istvánná, született kricsfalusi és darvai Darvay Szeréna f. hó 3-án 72 éves korában városunkban elhunyt. Az elhunyt nemeslelkü nagy butaságra képes egy szerelmes leánysziv. S már tervezgették, számitgatták a napokat, hogy hány hét, hány nap, hány óra . . . Egy este a sötét folyosón ültek vőlegényével s a szép csillagos eget bámulta réveteg tekintetük. Szorosan ültek egymás mellett, hogy hallhatták szerelmes sziveik szabályos lüktetését. Elméláztak s az isteni csendet csak egy párja- vesztett szomorú fülemüle bánatos trillája törte meg. Egy pár házzal odább lakodalom volt s most hallhatóvá vált, amint a távolságon átszü- rődött a hegedű hangja. A leány figyelmes lett, az annyira ismerős melódiáknak akkordjai ütötték meg a fülét. Egyszerre egész testében megrezzent; a csábitó akkordok egyszerre visszavarázsolták a letűnt álmokat, a letűnt gyötrelmeket. S a leány ott látta lelki szemei előtt a képet. A jégembert, amint a szédítő keringő közben mint puha pehelyt viszi magával az Üdvöskét, a régi álmodó, szerelmes kis Üdvöskét. Aztán látta a jégembernek átható, mély tekintetét, érezte testének melegét, forró ölelését s már nem gondolt semmire, önfeledten dőlt vőlegényének karjaiba, akit e nem várt jelenet teljesen megrészegített s forró csókokkal halmozta el az ő egyetlen, édes kis mennyasz- szonyát. Az önfeledett állapot csak rövid ideig tartott s amikor eszméletre tért, undorral tépte ki magát vőlegényének karjai közül s otthagyta köszönés nélkül a faképnél. — Akkor éjszaka nem aludt semmit: levelet irt. Hosszu-hosszu levél volt, egy egész éjszakát igénybe vett. A jégemberhez irta. Ennyiből állott: „Egyetlen szép szerelmem, csak téged szerettelek, soha más senkit.“ És aztán jól a szivéhez szorította azt a kis jószágot. Egy durranás s az Üdvöske lel Ke örökre elköltözött az árnyékvilágból. nagyasszonyban Domahidy Elemér Hajduvár- megye főispánja édes anyját, Csaba Adorján, vármegyénk főispánja pedig anyósát gyászolja. A koszorúktól elborított koporsót a megyeháza előcsarnokában ravatalozták fel. A temetésen, amely hétfőn délután ment végbe, a megye s a szomszédos vármegyék egyesületei testületileg képviseltették magukat. Az elhunyt úrnő hült tettemét az angyalosi családi sírboltban helyezték el. A gyászbaborult család a következő gyászjelentést adta ki: „Mint csendes mécs világa, úgy szenderült át hosszas szenvedés után hitünk boldogabb honába folyó évi augusztus hó 3-ik napján életének 72-ik, boldog családi házaséletünknek 49-ik évében domahidai Domahidy Istvánná, született kricsfalusi és darvai Darvay Szeréna áldott jó feleségem. Mély gyászba borulva siratjuk őt és hozzuk tudtára nagy családi törzsünknek és ismerőseinknek elhunytét, domahidai Domahidy István mint férj, fia domahidai Domahidy Elemér, neje báró Perényi Helén, fia István, leánya Olga és férje kürti Csaba Adorján, Carola, István, Miklós és László gyermekeivel. Temetése Nagykárolyban a ref. egyházi szertartások szerint folyó hó 4-ik napján délután 4 órakor fog véghez menni. Hült tetemei pedig folyó hó 5-én délután 4 órakor az angyalosi családi sírboltba fognak örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1913. évi augusztus hó 3-án. — Örök béke legyen földi angyalunk porai felett!“ Adományok. Az árvízkárosultak javára újabban a szatmári cukorgyár r.-társaság 500 koronát, Zeigler Szegedy Ferenc 300 koronát, Legeza István lőcsei táblabiró 10 kor.-t küldött. Kir. adóhivatalt állítanak fel január hó 1-től kezdve Csengerben, Szinérváralján és Erdődön. Pályázat. A szatmárököritói körorvosi állásra hirdetett pályázat f. hó 18-án jár le. Halálozás. Steiger Antal nagykárolyi lakos f. hó 5-én 48 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése 6-án d. u. 5 órakor volt igen nagy részvét mellett. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: „Alantirottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalmas szívvel jelentik a legjobb férj, apa, gyerek, vő, sógor és rokonnak, Steiger Antalnak hosszas szenvedés után, folyó hó 5-ik napján délelőtt 6 órakor, a szent gyónás ájtatos elvégzése után, életének 48-ik, boldog házasságának 22-ik évében történt gyászos elhunytát. A kedves halott hült teteme folyó hó 6-án délután fél 5 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint az Attila-utca 15. számú gyászháztól a Rozália temetőbe örök nyugalomra tétetni. A engesztelő szent miseáldozat folyó hó 7-én reggel 6-óra- kor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1913. augusztus 5. Áldás és béke lengjen drága halottunk porai felett! Özv. Steiger An- talné, szül. Czier Terézia, neje. Lajos, Erzsébet, Antal, Ferenc, János, Józsika, Gyurika és Pistuka, gyermekei. Özv. Steiger Jánosné, szül. Hágen erzsébet, édesanyja. Özv. Czier Jánosné, szül. Tempfli Magdolna, anyósa. Dorner Márk és neje, szül. Czier Erzsébet, Adler Zsigmond és neje, szül. Sauermann Gizella, Czier Károly és neje, szül. Tempfli Emma, Csanálosi József, sógorai és sógornői. Uj rendház. A ferencrendiek uj rendháza Szatmáron aug. 1-ével megkezdte működését. Az eredetileg ferencreneiek részére készült, de eddig tanitó-képzőül használt épületet az újabban emelt szent János templommal egyetemben uj plébániának szervezik. P. Tamás Alajos, volt tartományi főnök, a szatmári uj rendház főnöke már megérkezett. Rendtartásai P. Feisz főnökhelyettes, tanulmányi felügyelő, P.
