Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-09 / 32. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 32-ik szám. sóink, mint az a. ü. tanácsos ur kivehette tárgyilagos cikkünkből. Ép ezért hosszas válaszol- gatás helyett csak konstatálni kívánjuk, hogy nem azt állítottuk cikkünkben, hogy a felettes hatóság nincs megelégedve a városi adóhivatal vezetésével, hanem hogy a nagy közönség nincs megelégedve és sajnos joggal, városi adóhivatal működésével. Ezt ma is fenntartjuk. Hisztérikus gyerekek. Carnot tanár, a hisztéria legkitűnőbb ismerőjének nagyon értékes tanulmányát közli egy német lap. Eszerint csak örökölt hisztéria van és mindaz, amit az orvosok e betegség okozójának szoktak megjelölni, nem más, mint a szervezetben lappangó betegség kifejlődése. A betegség csirája csak a kellő körülményeket várja, hogy kibontakozzék. Ebből a szempontból kiindulva a gyermekek hisztériája is már benne van a szervezetükben, hacsak a fejlődési folyamattal bontakozik is ki. De éppen a Car- not-féle kísérletek beigazolták, hogy a hisztéria a gyermekeknél sokkal gyakoribb betegség, mint ahogy eddig hitték. Chaumier tanár még azt is megállapította, hogy már a csecsemőknél is fordultak elő hisztériás jelenségek, bárha legingább csak a szellemi képességek bizonyos fejlett állapotában, a hatodik életévben állapíthatók meg. Az is kétségtelen már, hogy bár a későbbi korban a hisztéria inkább női betegség, a gyermekkorban meg ily nagy különbség a két nem között nem fordul elő. A gyermekeknél a hisztéria a hirtelen, gyakran jelentősebb oknélküli kedélyváltozásban, az ijedősségben, a szórakozottságban, a sírásra való különös hajlandóságban nyilatkozik meg. Nehéz megkülönböztetni azonban, hogy csak gyermeki szeszélyről, avagy csakugyan betegségről van-e szó. Még .a leggyakorlottabb orvos is sokszor csak hosszas tanulmányozás után Ítélheti meg ezt. A gyermekek szeszélyeskedésének nagyon sokszor a nevelés az oka. A gyermeknek a játék az ő mindennapi munkája, foglalkozása. A játék foglalkoztatja eszét, fantáziáját, merf csak a játék szórakoztatja. Azért nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy helyesen cselekesznek, ha eíhalmozzák a gyerekeket mindenféle drága játékokkal. Ezek a valóságot teljesen utánzó játékok már nem nyújtanak a gyermekek képzelő erejének semmi anyagot és igy csakhamar untatják is. Azért igen gyakori eset, hogy a gyerek egyszerű fadarabbal, skatulyával órákig eljátszik, mig ellenben a drága játékokra rá sem néz. A gyermek idegességének, hisztériájának előmozdítója a környezet. Ideges szülők közelében a gyermek idegessége is előbb-utóbb teljesen kifejlődik, sőt elfajul. A gyógyítás első főfeltétele tehát a gyermeket ebből a környezetből kiragadni. Lehet, hogy ez fájdalmas a szülőkre, de azért épen a hisztériára hajlók látszólag ugyan nagyon szenvednek, de érzelmük nem mélyen járó. A káros környezetből kivett hisztérikus gyereket azután szigorú fegyelemre kell szoktatni, de természetesen rideg durvaság nélkül. Ütni-verni őket nem szabad. Nyugodt, határozott fellépés, fölényes viselkedés a legjobb, leghatásosabb; ez imponál a gyereknek és önfejűségét gyengíti, akaratosságát csökkenti, mig végleg megtörik és mindenben követi vezetőjének, nevelőjének utasításait, példáját. Nagyon fontos végül az is, hogy a hisztérikus gyerek ne vegye észre, hogy őt megfigyelik. Mihelyt a gyerek észreveszi, hogy megfigyelik, fontoskodni kezd és — csakhogy ő legyen az általános figyelem központja — mindig uj és uj jelenségekről fog panaszkodni, amelyek a szülőket és orvosokat egyaránt tévútra vezethetik. De azt sem szabad a panaszkodó gyereknek mondani, hogy „nem igaz, nincs semmi bajod“, mert a gyerek csakugyan érez magában rendellenességeket és ha látja, hogy ezt neki nem hiszik el, mogorva, titkolódó lesz. A leányoknál a fejlődés idejében különösen gyakori a hisztéria, amely, ha nem veszik gondos gyógykezelés alá, elfajul. Idővel a szellemi képességeket is megtámadja. Kellő táplálkozás, testgyakorlatok, szórakóztatató játékok, sport, az orvosi kezelést segítő és kiegészítő dolgok, amelyekhez még a várszegénységet megszüntető orvoslás szükséges. A gyorsírás. A közigazgatás és igazságszolgáltatás terén az ügykezelés egyszerűsítése és gyorsítása, mint ezt Németország példája minden kétséget kizárólag beigazolta, a gyorsírás bevezetésétől függ. Ép most tartják Budapesten a nemzetközi gyorsíró-kongresszust, amelynek legfontosabb kérdése az erre vonatkozó nemzetközi akció megállapítása. Az a nagyarányú mozgalom, amely a nyugat-európai államokban évek hosszú sora óta a legélénkebben foglalkoztatja a közigazgatási élet minden irányadó tényezőjét; amely a hivatalos ügykezelés gyorsítását és amellett a tisztviselők idejének és fizikai erejének fokozott, de egyúttal gazdaságosabb kihasználását követeli, Magyarországon is égyre erősebben és erősebben érezteti szavát. Az ügykezelés egyszerűsítése, az írásbeliséggel szemben a szóbeliség elvének érvényesítése olyan törekvések szállóigéi, amelyekkel számolni, amelyeknek megnyugtató megoldására törekedni ma már a közigazgatás és igazságszolgáltaíás minden szervének elodázhatatlan kötelessége. A mozgalom hatása legújabb törvényeiken és a törvények végrehajtása tárgyában kibocsátott rendeleteken félreismerhetetlen. A Németországban felmutatott gyakorlati eredmények minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy az ügykezelés egyszerűsítése és gyorsítása, valamint a tisztviselők idejének gazdaságosabb kihasználása a gyorsírással van a azokat az édes izgalmakat, lelkében valami nagy elhatározás született meg s kezeit önkéntelenül imára kulcsolta össze és az ágya fölött levő Isten-ember képe előtt megesküdött, hogy vagy ő, vagy senki más az életben. És ettől a perctől kezdve érezte, hogy számára a sors által kijelöltetett az ut, amelyen ezután haladnia kell. Szegény, ártatlan fehér leánylelkek! Szegény Üdvöske! Mit tudta még ő akkor, hogy ez az ut mennyi küzdelmet jelent számára, hogy hányszor össze kell még roskadnia a kereszt alatt, amig a csendes békesség örök honáig elvándorol szegény, meggyötört lelke. Ő csak hitt. Hitt avval a merész nagy fanatizmussal, amely azt súgta neki, hogy egyszer vége lesz a kínnak s aztán minden valóra válik, ahogy azt az ő szép fehér lelke megálmodta. Álmok, szép fehér ártatlan, bűn nélküli álmok voltak azok, amelyek leikébe erőt csepegtettek ; amelyek nem hagyták, hogy összeroskadjon. Mert amikor leszállt a sejtelmes éj, Szirmai mindég megjelent a leány álmaiban s ha olyankor megfogta a Üdvöske kezét, szent áhitattaí súgta a fülébe: vagy te vagy senki! És a szép hallgatag ember, aki olyan keveset beszélt még vele találkozásuk óta, ilyenkor feltűnően sokat mondhatott Üdvöskének, mert a leány már egészen magáénak hitte őt. Mire újra találkoztak, már egy év múlt el. Egy hosszu-hosszu esztendő, amely egy örökkévalóságnak tűnt fel a leány előtt. Egy sivár eredménytelen esztendő, amelybe bele volt szőve a tervezgetésnek minden el és el nem képzelhető módja. Millió terv, millió hátha-hátha! ? Mint régi ismerősök találkoztak újra. A leány meg is emlitette: — Vártam. Tudtam, hogy el fog jönni erre a mulatságra. — Valóban? Tudta, hogy eljövök? — kérdezte a fiú. — Tudtam. Megsúgta a szivem. Különben ne higyje, hogy itt volnék, ügy vártam én már ezt a napot. Hogy miért, magam sem tudom! — Igazán várt? — Igazán. Különben el sem jöttem volna; hogy gyűlölöm én ezeket az üres lelkű embereket, akik csak hazudni, irigykedni tudnak s ha nem sejtem, hogy eljön, most otthon volnék az én kis magányomban és nem lenne az a hatalom, amely kicsalhatna onnan. — Mennyi lemondás, — mondta a férfi. És mindez miért? Hát nem izgatta volna ez a szép báli est? Nem lett volna kiváncsi, hogy kik jöttek el, kik mulatnak jól s kinek van legszebb ruhája ? — Nem, — mondta röviden a leány ,kissé duzzogni kezdett a férfi ügyetlen nemtörődömségén, aki sehogy sem találta el a hangot, amely a leány szivével összhangzásba tudta volna hozni mondanivalóját. Észre is vette aztán, hogy kissé lágyabb, érzelmesebb tónusban kell beszélnie vele; hogy nem szabad olyan nyíltan elzárkózni, mikor a leány olyan nyílt kártyával játszik. De bárhogy is igyekezett kedvesebb lenni, a szándék csak szándék maradt. S amint karöltve sétálták végig a termet, Szirmai valami benső ösztön, vagy talán egy önfeledett pillanat hatása alatt, kissé melegen szorította meg azt az édes kis kezet, amely az álomvilág legszebb rózsáiból fonja a koszorút az ő hideg rejtélyes homlokára. A leány egy hálás pillantást vetett reá s amint réveteg tekintete a férfiével találkozott, egész testében megremegett. Ilyen mélyen, ilyen áthatóan még nem nézett senki szemébe, s viszont senki sem nézett olyan hosszan, olyan sokatmondóan az ő szemeibe. — A leány most egy nyitott könyv volt s ha Szirmai a lélek könyvében olvasni tudott volna, kiolvashatta volna onnan, hogy csak a kisujját kellene kinyújtania s a boldogság, ami után annyi millió lélek hiába sóvárog — megérve hullana kezeibe. — Talán a sors keze játszott közre, mert mintha az a nyitott könyv egy véletlen folytán becsukódott volna, mintha Szirmai analfabéta lelke s;hogy sem tudta volna megérteni azokat a csillogó színbe öltözött ékes, sokat mondó sorokat: könnyedén átsiklott rajtuk. A czigány táncnótába kezdett. Lágy érzelemteljes keringő nótába s mint puha pehely röpültek a párok. Üdvöske a Szirmai karján önfeledten, álmatagon hagyta magát vezettetni: Szivében harcoltak az érzemények s ha olykorolykor föltekintett a férfi arczába, ijedten kapta vissza tekintetét. Szirmai szoborszerüsége bosz- szantotta egy kissé, de amikor érezte, hogy karjai melegebben fonódnak derekára, minden elvolt felejtve, minden megvolt bocsátjva. S Ilyenkor büszkén súgta lázongó kisszivének : csak kitartás, türelem, meg fogom törni ez a jégember! De a jégember csak nem akart sehogy- sem olvadni, hiába való volt a leány minden fáradozása, minden igyekezete. Szinte túlzásba ment már a férfi hideg, makacs nemtörődömségével, pedig szemmellátható volt, hogy a leány érdekli. De a rejtélynek sehogy sem lehetett nyomára jönni, hogy miért olyan zárkózott mégis. A leány nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze: — Volt-e már maga szerelmes Szirmai ? — Szerelmes? — kérdezte a férfi elfogultan s mintha férfias szép arczán egy fekete = Iskolai uj és ócska könyvek az összes vidéki és debreceni iskolák részére kaphatók r CSATHY FERENCZ könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Piac-utca 8. (Kereskedelmi akadémia épületében.) I Alapittatott: 1805. évben.1 |~Telefon: 296. szám.~|
