Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-28 / 26. szám
26. szám. 3-ik oldal NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Nyíregyháza óhajtásába bizonyos disszonancia is belevegyül s ezzel szemben Nagykároly város lakossága szivvel-lélekkel várja falai közé az uj püspököt, az uj püspökség székhelyéül a legmegfelelőbbnek Nagykároly város jelentkezik. Hogy Nagykárolyban milyen magyar környezetbe jutna az uj püspökség, erre nézve felemlíthető, hogy mig néhány évtizeddel ezelőtt a görög katholikus lakosság egyrésze csak románul beszélt, ma egy sincs, aki nem tudna magyarul s egy sincs, aki magát románnak tartaná. Jellemző továbbá a város erős magyar szellemére az a körülmény is, hogy az ottani görög katholikusok, midőn a románositásra törekvő nagyváradi püspökség alól a magyarságukra kevésbé veszedelmes munkácsi püspökségbe való beosztásukat kérelmezték s kérelmüket a nagyváradi püspökség teljesíteni nem akarta: inkább hét évig zárva tartották templomukat, de mégsem engedtek a nagyváradi püspökség nyomásának s szívós kitartásuk eredménnyel is járt. És Nagykároly város közönsége felekezeti külömbség nélkül, osztatlan örömmel várja az uj püspököt falai közé s e célra erejét meghaladó áldozatokra is hajlandó. Egyhaguan hozott közgyűlési határozattal készpénzben 200.000 koronát s ezenkívül 6242 öl telket ajánlott fel a város legszebb helyén. E telek elegendő a püspöki rezidencia, a kanonoki lakások s a szeminárium, tanítóképző és püspöki templom céljaira. A telek egy darabban fekszik, amiből az a nem kicsinyelhető haszon származik, hogy a püsköpséggel kapcsolatos összes intézmények nem szétszórtan, hanem mind együtt lehetnek. A vármegyei telefon ügye csak nem akar dűlőre jutni. A vármegyének minden dolog sürgősebbnek látszik, mint a telefon. Pedig ez az ügy van olyan fontos, hogy megérdemelné az utánajárást. Mindenekelőtt fontos ipari és kereskedelmi érdekek fűződnek hozzá. De ha nem is törődnek a vidéki iparosok és kereskedőkkel, akiknek minden kiló cukorért, meg fejelés csizmabőrért „megrendelést“ kell írni, ha mondom ezekkel nem törődnek, tekintetbe vehetnék a közigazgatás érdekét. A közigazgatás ellenőrzése menynyit nyer azáltal, ha a központból minden „közeget“ mindig, ha nem is szemmel, de füllel lehet tartani. De meg a sok irás is megkeves- bednék egy csapásra, nem kellene minden jelentéktelen ügyről „aktát“ elintézni, az élő szó sokkal kurtábban, jobban eligazítaná a dolgot. Igazán kíváncsian várjuk, mikor fog már valami történni ebben az ügyben. Maholnap nem lesz megye az országban, amelynek ne volna telefonja. Úgy látszik Nagykárolyban akarják megtartani az utolsó vármegyei felefon berendezésének örömére rendezendő országos ünnepet, azért késik annyira a kérdés megoldása. A vármegye közönsége szívesen átengedi ezt az ünnepséget más megyének. & mozi ma már szinte nélkülözhetetlen szórakozási helye a városi polgárságnak. Olcsó, amellett nem is valami alacsony rangú szórakozás a mozi, amelyet mindenki „megengedhet“ magának s amely amellett, hogy szórakozás, még „tanulságos“ is. A szórakozásra összegyűlt nézők ismeretekben is gazdagabban távoznak a moziból. Hol történeti, hol földrajzi, néprajzi ismereteik bővülnek, ami nagyon megbecsülendő eredmény. Hogy célirányos szervezéssel ezt a nagyszerű lehetőséget sokkal alkalmasabb módon lehetne gyümölcsöztetni a tömegnevelés céljaira, az nyilvánvaló. Most azonban csak maradjunk a mostani állapotoknál. Városunkban tartózkodik egy pár hete a Misztrik-Bios- kop. A közönség estéről estére megtölti a hatalmas nézőteret. Mi lehet már most annak az oka, hogy ez a mozi, meg az, amelyik két évvel ezelőtt ütötte fel sátorát Nagykárolyban, egész szépen „szuperál“, illetőleg szuperált, a helyi mozik pedig „a közönség közönyével küzdenek“ — amint ők mondják. Mindenesetre az első, de nem legfontosabb ok az, hogy ezek a vándor mozik az újság ingerével hatnak teni, hogy a szerecsen felség mindezideig nem vette igénybe a fürdőt. De csakhamar megnyugodtak, azzal argumentálván, hogy minek fü- rödjék, hisz annélkül is fekete. A szives vendéglátás harmadik hetében végre egy napon kijelenté, hogy szándékában van a fürdőt igénybe venni. Mikor ez az uzóndiaknak tudomására jutott, seregestől tódultak a fürdőház elé. A szerecsen király nemsokára meg is érkezett kíséretével és az uzóndiak dörgő éjjenéitől kisérve tűnt el a fürdőház ajtaja mögött. Az uzóndi benszülöttek helyet feglaltak és vártak. Mint minden dolognak, úgy a várásnak is rnegvala a határa. Nyugtalankodni kezdett a többség. Hogyne, hisz a fekete felség immár jó négy órája időz a fürdő vizében. Sokára csila- pultak le a háborgó kedélyek. És vártak késő alkonyaiig. Azonban a hosszas várakozást végtére elunván, kopogtattak a fürdőház ajtaján. Onnan belülről pedig siri csönd volt a válasz. Hallgatóztak, semmi nesz — a dolog kezdett gyanússá fajulni. — Sok tépelődés után kisütötték, hogy baj lesz, azaz már is baj van. Egyébre alig vezethető vissza a hosszas fürdés. A gordisi csomót ug/ oldották meg, hogy feltörték a fürdőház ajtaját. És mit láttak ? Vizet, semmi mást. A szerecsen király kísérete sehol, mintha csak a föld nyelte volna el őket. E história végén most már szükségtelen fejtegetnem, hogy a szerecsen király személyéhen maga a besubickolt képű ördöngős tálján direktor Pagliani járt Uzóndon. Kíséretét pedig szintén a besábickolt s Kabasdon szerecsenek képen mutogatott naplopók képezték úgyszintén az ő eszméje volt az a végzetes telegramm feladása is. Az uzóndiak a történtek után nem győzték eleget bomlasztani fejőket a problémán, vájjon mint tűnhetett el a szerecsen király kíséretével, holott ők ott várták a fürdőház ajtaja előtt. Persze a jámborarcuvá vedlett Pagliánóra és társaira, kik közvetlen az orruk előtt jöttek ki, nem gondoltak. Mikor ők csak szerecse- neket vártak. Ezért is beszéli a fáma, hogy alighanem Belzebub őfelsége járt közöttük ör- döngtársaival, azért is vagyon oly kénkőszaga az uzóndi fürdőnek. És azért is mondottak le a jámborok nemcsak a kölcsön gavalléros kamatáról, de magáról a kölksönről is, félvén a Lucifer-banda bosszújától. V. P. indig, nincs idejük arra, hogy lejárják magukat. Aztán meg az idegennek mindig nagyobb a becsülete, mint a helybelinek. Ami idegen, azt mindenütt jobban pártolják. — A második ok volna a dobpergés meg trombitaharsogás, ami szintén odacsal legalább egy pár facér atyafit. Sőt a nagy kivilágítás, állandó csengetés, az orchestrion meg tudom is én mi, legalább is ugyanannyi embert csal be a moziba, mint amennyi anélkül volna, sőt tán’ többet. Harmadszor: ügyesebben tudják hirdetni az előadásokat a vándormozik, mint pl. a mi helyi moziink. Nem számolócédulákra csináltatnak milliméteres betűkkel apró, tökéletlen, szétosztásra szánt „Meghívókat“, hanem hatalmas, messziről szembeszökő plakátokon kiabálják, hogy Ásta Nielsen igy, Ásta Nielsen úgy. Ásta Nielsen 1 Ez a legfontosabb ok! A helyi mozik nem tudnak megfelelő programmot adni, nincs bennük ügyesség. Nem tudják „mi kell a népnek“. Érdekesnek, vonzónak kell lennie annak a műsornak, akkor nem két-három ember fog ásitozni a vászon előtt, mint most. Felesleges dolog állandóan a közönség nemtörődömségével takarózni. A közönség utóvégre a Misztrik-Bioskop ügyét sem viseli annyira a szivén, hogy Misztrik kedvéért menjen el az előadásra; a közönségnek a bi:szkóp kell, nem Misztrik. Ideje volna már, hogy valami élelmes, vállalkozó szellemű ember állandó mozit létesítsen Nagykárolyban. A mozi is jól járna, a közönség is olcsó szórakozáshoz jutna. 1 macskaadó behozatala mostanáig legalább még senkinek sem jutott eszébe. Nem is valami ilyesféle tervvel akkarunk elöáilani, szaporítani akarván a város jövedelmét, hanem egy olyan adóra kívánjuk felhívni az illetékes körök figyelmét, amely majdnem oly abszurd, mintha valaki a macskákat kivánná megadóztatni. Hogy ne sokáig kerülgessük a kását, a kutya-macskákról, az u. n. patkányfogó kutyákról van szó. Nem valami nagyfontosságu az ügy, nem ennek megoldásától függ Európa belbékéje, de aki tudja, hogy mennyi a patkány nemes városunkban, az meg fogja érteni, hogy nem kár a tintáért, ha ezt a jelentéktelen dolgot szóvá tesszük. Az ebadó behozatalával nyilvánvaló módon azt célozták a városok, hogy megtisztítsák az utcákat a kóbor kutyáktól. Aki 1 utyát akar tartani, akinek gyönyörűsége tellik a pincsi meg tudomisén miféle kutyákban, az fizesse meg a „luxusadót.“ Aki aztán hajlandó a kutyájáért adót fizetni, az bizonyára gondoskodni fog kutyájának táplálékáról is s nem engedi az utcán kóborogni a járókelők veszedelmére. Hogy az ebadó behozatala óta kevesebb a veszett kutya is, az nyilvánvaló. Amilyen helyes és célirányos az ebek megadóztatása ilyen szempontból, ép oly helytelen az ebadó kivetése az olyan kutyákra nézve, amelyeket tulajdonosuk nem luxusból, nem a maga gyönyörűségére tart, hanem valamilyen hasznos célra. Utóvégre a vadászkutyákat is „valamilyen célra“ tartják, csakhogy a vadászkutyákra kivetett adó még mindig nagyon kényelmesen elfér a luxusadó kalapja alatt. A „házőrző kutyákra“ kivetett adó is jogos szerény véleményünk szerint, mert hisz „házőrző kutya“ „mint olyan“ város helyen tulajdonképen nincs is, amennyiben a házőrzés nemes feladatát a városokban már rég levették a ku: Mcdenr ruhafestés: VfÁlfÁgAw BáI Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. MmIJ wSJvl JTmi Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
