Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-21 / 25. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 25-ik szám. Az utcák öntözése olyan kérdés, amelyet minden városnak helyesen kell megoldania, annyival tartozik polgárai egészségének. A viz és levegő tisztasága, lehető tisztasága az alapja a város közegészségügyének, ezek nélkül hiábavaló minden más „óvóintézkedés“. Nagykároly városa ezt a kérdést eddig mondhatni sehogy sem oldotta meg. A nagykárolyi hires por nyugodtan szállt, amerre éppen jól esett neki. Csak nagyon mérsékelten forgalmas utcán sem lehet egész nap egy percre sem nyitva hagyni igy nyáron az ablakot, anélkül hogy azonnal vastag porréteg ne lepjen be mindent. Még csak mondhatni kísérlet sem történt abban az irányban, hogy a porral felvegyék a harcot. A város költségvetésében ezidén 3000 korona van felvéve az utcák öntözése cimén. Úgy tudjuk, hogy a város vezetősége részéről ép most folynak a kísérletek abban az irányban, hogy hogyan lehetne már egyszer ezt a kérdést is megoldani. Mikor Miklóssy István püspök ur ittjárt, ép igen szeles idő járt, a vastag por vigan kavargóit a levegőben, mintha csak megfogadták volna. Hogy az ilyesmi nem válik a város előnyére, arról felesleges beszélni. Utóvégre másutt is van por, de Nagykároly a magáét akár kiállításra vihetné. A város vezetősége azt a motort szándékszik az utcák öntözésére használni, amely- lyel közönségesen kutat szoktak tisztítani. Az eddigi próbák eredménnyel is jártak, csak azt hisszük, hogy a mostani módszerrel egy nem is nagyon hosszú utca megöntözésére háromnégy nap kellene. Olyasformán történnék t. i. az öntözés, hogy a villamos motort felállítják valamelyik közkutnál s ennek segítségével nyert vizzel öntöznék az utcát. Csakhogy az öntöző cső oly kis átmérőjű, annyira vékony, hogy csak nagyon vékonyka sugárban adja a vizet. A munka természetesen nagyon szaporában ilyen módon, a legnagyobb igyekezettel is csak igen akiről azt mondták neki, hogy ez a papa. De nem tudta : mikor. Talán még a bölcsőben, talán éppen a prágai kutban, mielőtt a gólya idehozta. Talán csak a mesében, az öreg játszótársa hüvelykujjában, abban a vörösben, vastagban, aki nem lőtt, nem madarászott, nem sütött, nem főzött semmit, de mindent, mindent megevett Ezen az egyen kiv ;l mindenkivel tisztában volt, aki igy vagy úgy hozzá tartozott. — Ez a mama, mert mindig csókol. Ez a kisasszony mert mindig mérges. Ez az öreg pajtás, Pimini Bombom, mert nekem vékonyát meg vastagot csinál a zongorán. Ez a kugleres, a csokoládés, ez meg a fügés bácsi. Ez pedig a majom, a kakas, az elefánt és a medve. A szerint tartotta jegyzékben őket, hogy kitől mit kapott. Mikor aztán a papára került a sor, igy határozott : — Aki semmi, az a papa. És megharagudott az egész népségre, hogy ezen mindenki nevetett. Baba gyönyörű gyermek volt. Kövér, rózsaszínű, aranyhaju. Olyan kis purdé angyal, a milyen szent képeken, felhők közül kukucskál ki. Csak szárnya nem volt és a hátán csak egy nagy, kerek kalap fityegett, mely az örökös sétálásban odacsuszott. Pompásan illet a mamájához. Kis francia-baba a nagy franciababához. Az is kövér volt, rózsaszínű és aranyhaju. Az is meresztette a szemét, csucsoritotta a száját, tipegett, selypített és sokszor, ha nagyon szépen felöltözött, ő is majdnem egészen purdé volt. Neki sem volt szárnya és felhők helyett az ablakból kukucskált ki. Mindenkinek megakadt rajtuk a szeme. Bizony erős elhatározás, biztos ítélet kellett ahoz, hogy valamelyik bácsi biztosan tudja, eltalálja: melyik az a kettő közül, akit meg akar cirógatni, babusgatni, az egész világot neki adni s aztán megenni. Az uralkodó szokások szerint ez, termékis területet lehet aránylag hosszú idő alatt megöntözni. Nem akarjuk a Kolumbus tojását élire állítani, amikor vastagabb cső beszerzését ajánljuk. Mert mig a mostani csővel három lépést megöntöznek, hátul már olyan gyönyörű száraz az utca, mintha a motort ki se hozták volna. Mindenesetre örvendetes dolog, hogy már végre valahára az utcákat is öntözni fogják, csakhogy természetesen nem elég az öntözés, valami foganatjának is kell látszania. Kiirtani a port alföldi városból nem lehet, leg- fölebb ideig-óráig megkötni. Ha ezt sikerülne elérni a város vezetőségének, a város minden polgárát őszinte hálára kötelezné vele. Évvége az iskolákban. A főgimnázium f. hó 14-én d. u. 6 órai kezdettel tartotta meg évzáró ünnegségét a Legényegyesület nagytermében. — Az egybegyült igen szép számú diszes közönség nagy érdeklődéssel, élvezettel hallgatta végig a pompás műsort, melyet a főgimnázium zenekarának Ünnepi nyitánya vezetett be. Nagyon tetszett Hill Gyula Vll. o. t. ügyes szavalata, nemkülönben Grossmann Ede meg Varga Alajos és Batisz Zsigmond meg Szémán Lajos párjelenete. A két párjelenetet, melynek tárgya a gyorsíró- világból volt véve, az országos gyorsíró ünnepségek alkalmából rendezte Sróff Gábor fögim- náziumi tanár. Az ünnepség keretében, amely tulajdonképen a főgimnázium önképzőkörének diszgyülése volt, Lichtschein Sándor, az önképzőkör főjegyzője beszámolt a kör 22. évi működéséről. Ezután Sróff Gábor, a „Kölcsey Önképzőkör vezető tanára a pályatéteiek eredményét hirdette ki és kiosztotta a jutalmakat. Különösen ki kell emelnünk a főgimnázium zenekarának játékát. Ziehrer nagy potpourrijának (Egy rezervista álma) előadásával a fiatal zene- műkedvelők megérdemelt nagy hatást értek el. A zene- és énekkar betanításáért Branecky József főgimn. tanárt méltó dicséret illeti. Az ünszetesen, egyelőre csak Babának járt ki. Babát simogatták, ha séta közben hozzáférhettek, őt babusgatták, ha a mamát meglátogatták, neki hoztak kuglert, fügét és játékot és neki mondták, hogy szaladjon csak ki az udvari szobába: micsoda gyönyörű, aranyos madár fog oda berepülni. Baba engedelmesen, szépen kiment és öreg játszótársa utána ballagott. Ez az öreg zongoramester, aki hajdan még a nagymamának, később a mamának és most Babának zongorázott, jobbról vékonyan : pimini, pimini, pimini, balról vastagon : bom, bőm, aki itt hetenként egyszer kifujtatta a zongorát és a begyét, amelyet más házakban teletömtek, rendbeszedte a hangjegyeket és a pletykákat, aki ezért itt napot evett, a ház komolysága és a Baba játszótársa volt, mindig szívesen megosztotta vele a száműzetés csokoládéit és kug- lerjeit. Az aranymadarat nem tudta ugyan neki előadni, de a vadászó-madarászó mese most még mindent pótolt. — Ez elment vadászni, ez madarászni, ez meglőtte, megsütötte, ez mindet, mindet megette . . . Baba tapsolt örömében. Nagyot kacagott. És a szalonból a mama kacagása felelt. — Ök is játszanak — mondta Baba nagyon komolyan. Pimini Bombom megvakarta a fülét: — Persze, persze . . . És nyomban újra kezdte, végfg mondta az egész mesét. Sokszor megesett, hogy ravaszkodott és eltévesztette. Cibálja meg Baba érte, ássa ki a szájából a csokoládét, mázolja be vele az ő tüskés állát és újra kezdesse az egészet. Öreg feje beleszédült, nyelve eltikkadt, a háta fájt, a iába belezsibbadt Maszatos, fáradt, szenvedő lett és igazi nagyapának képzelte magát. Azt a váratlan, érthetetlen gyönyörűséget érezte, ami a kappannak is kijár clynepséget Cseh Lajos főgimn. igazgató beszéde fejezte be, melyben nagyon megszivlelésre méltó szavakat intézett úgy a növendékekhez, mint a szülőkhöz. — Este a Magyar Király-ban a szokásos érettségi bankettet tartotta meg az érett fiatalság. Batisz Zsigmond társai nevében ügyes beszédben köszönte meg a tanári kar fáradozását, mellyel jövőjük megalapozásán buzgól- kodtak. Bielek Ede, a Vili. osztály volt főnöke intézett ezután tartalmas beszédet az ifjakhoz, majd Branecky József főgimn. tanár intette őket életük hajójának helyes kormányzására. Bankett után táncmulatság volt, mely a legjobb hangulatban hajnalig tartott. Tornavizsga. A főgimnázium ifjúsága" f. hó 18-án szerdán d. u. tartotta meg szokásos évvégi tornaversenyét a Lövölde-kertben. Vs 5 órakor vonult ki az igen csinos egyenruhás csapat a gimnáziumból Szolomáyer János tornatanár vezetése alatt. 5 óra tájban kezdődött a verseny, mely mindvégig lekötötte a nagyszámú érdeklődő közönség figyelmét. A szabadgyakorlatokat igen pontosan, ügyesen csinálták a fiuk. Különösen szép volt a botgyakorlat, melyet zeneszó mellett énekelve mutatott be a VI. osztály. Majd versenyfutás, rúdugrás, távolugrás és suiydobásban versenyeztek a növendékek. Ezek után a szertorna következett. Bakon, nyújtón és korláton egyaránt nagyon ügyes gyakorlatokat láttunk. Közben a „magyar csatajátékot“ mutatta be egy válogatott csapat, végül pedig az I. és II. osztály kötélhúzásban versenyzett. Verseny után kiosztották a jutalmakat. Jutalmazottak: Ilosvay Péter VII., Hill Gyula VII., Sándor Jenő Vll., Papp András VI., Huszthy Sándor VI. és Csáky Dezső V. o. tanulók. A ref. elemi népiskolákban a vizsgákat f. hó 19. és 20.-án tartót ák meg. Az ág. hitv. ev. elemi iskola tanévzáró vizsgája junius hó 24-én — kedden — d. e. tartatik meg az egyházközség Terem-utcai templomában a 8 órakor tartandó tanévzáró Istenkor. A megszorult gazdasszony pálinkával keni be a fejét s rásózza a kotló minden kötelességét. A kappan pedig kába fejjel vezeti a kis kasát, a pelyhes csibét és élvezi a szekatúráikat, bár egyébként hozzájuk semmi köze sincs, Baba nagyon szerette az ő Pimini Bom- bomját és neki adott mindent, ami fölött anyja tudta nélkül rendelkezhetett. Sok fehér kockacukrot, kiflit, süteményt s egy kis fényes . kanalat. Az egész zsákmányt, amit a vendégségekből hozott. Baba ugyanis társaságba is járt, minthogy ő folyton az anyja mellett volt. Kivéve azt a pár órát, amikor etették, mosdatták, öltöztették, amikor játszott és beteg volt. Ezekre a véletlenekre a mama elszakadt tőle és megbízta kisasszonyt. A kisasszony ilyenkor még sokkal mérgesebb volt. Ülésre, otthon-maradásra volt kényszerítve, holott ő sétára berendezett kisasszony volt. A lába magától mozgott, a nyaka mindig hátratekeredett, a haját ezért festette meg. — Sétára a mama, dologra a kisasszony ? — Tisztára úgy, mint a két fűszeressel volt. Nappal a cifrább boltba jártak, éjjel a kopot- tabbat csöngették föl. Nappal Ferenczi, éjszaka Kucsera. Csakhogy Kucsera azért sem nyitotta ki a boltot. Mérges szemekkel fogadta, ráncigálások- kal ápolta, kefével mosdatta Babát. Közben mindig a sarokba nézett, pedig ott csak a mama pongyolája lógott s az öklével fenyegetőzött : — Hej, kerülj csak a kezem közé. De oda is kerülsz. Majd elmégy te még sürü fátyollal, hosszú köpenyben a fogorvoshoz. El bizony, mert a sok sétálásnak, látogatásnak fogorvos a vége, mióta a világ csak ál 1, Akkor aztán kitekerem a nyakadat. Baba ilyenkor reszketett, halálosan félt tőle. Minden gyerek-furfangját összeszedte, hogy megszabaduljon. Apró bajait nem mondta meg, titkon szenvedett, a hajára, ruhájára vigyázott
