Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
22. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. részesítenünk kell, mert mostani állapotában reménytelen tengődés egész élete. Ezt elviselhetőbbé, értékesebbé, nemesebbé tenni volna legszebb feladataink legeslegszebbike Bartók Lajos emlékezete. Irta: Kóródi Katona János. Junius 8-án ünnepe lesz Erdődnek s vele vármegyénknek. E kies fekvésű, de nagy történelemmel biró község három nagy emberről nevezetes: itt született erdődi Bakács Tamás Magyarország egyik leghíresebb hercegprímása, ide fűződik Petőfi Sándor és Szendrey Julia szerelmének összes szála és végül itt született Bartók Lajos. Végre emléket kap vármegyénk dicsőséges nevű szülötte, a szabadságnak Petőfi után legszenvedélyesebb lelkű lantosa, aki két érzelem súlya alatt roskadt össze. Az egyik a szabadság, másik a szerelem volt . . . Nagy szeretettel csüggött Petőfi héroszi alakján. Irótársai a Petőfi Társaság élére állították, hogy tünemény- szerű lelkesedésével, izzó fajszeretetével a Petőfi kultuszt még jobban fokozza . . . Az írásnak, ennek a fölséges gyönyörűségnek ára sokszor kin és véres verejték. És ebben az állapotban is dolgoznia kellett a költőnek. Munkáiból valami fékevesztett láng csap ki. A legtisztább, mely csak perzsel, de kormot maga után nem hagy ... A Petőfi Társaság törhetetlen erejű, kitartó harcosa volt mindhaláláig. A Petőfi-Társaság büszkesége, minékünk pedig kétszeres büszkeségünk, hisz’ Kölcsey vármegyéje adta az országnak Bartók Lajost . . . A mienk az ő szines, mélységes költészete. Mienk a lelke, az a dicsőséges lélek, akinek kevés vágya volt éleiében és még kevesebb elköltözése után. A mi megyénk kötelessége elsősorban, hogy hallhatatlan fiát sírjában is dédelgesse, ha már elnémult ajkán örökre megfagyott a dal . . . Bartók lajos Erdődön 1851. május 1-én született. Atyja erdődi főszolgabíró volt és rokonságban volt több megyénkben élő családdal. Gimnáziumi tanulmányait N.-bányán, Szatmáron és Mármarosszigeten, jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. Nagybátyja Törökfalvi Papp Zsigmond nagybányai birtokos, aki a 48-as dulatlanul állott. Jakob újra ákiálotott. A sas nem mozdult. Jakob türelmetlen kiáltásai egyre izgatottabbak lettek és egyre gyorsabban jöttek egymás után. Valamit követelhetett Jakob a sastól, vagy valamit parancsolhatott neki. De a sas nem érthette. Jakob erre felemelte a vastag nádpálcát, a mely a kezébe volt és vé- gighuzott vele' a sason. A sas fölvijjogott és a csőrével a bot felé kapott. Jakob erre mámoros dühvei, rekedt haraggal valóságos szónoklatot tartott a sasnak és azután megverte. Fogta a vastag pálcát és megverte a vijjogó, fe- léje-feléje csapó, de előle egyik sarokból a másikba menekülő sast. Felbőszülve mentem fel a hotelbe. A szobaleány akadt elébem. — Mondja, kérem, — szóltam neki — őrült ez a Jakob ? — Miért, kérem? Talán verte a sast? — Igen, A szobalány vonogatta a vállát. — Miféle ember ez? — kérdeztem — Én nem tudom ... itt a hotelben szóban sem áll vele senki . . . rúgják és lökik ... a fájós lábát ütik meg, mert akkor néha sirni kezd ... az igaz, hogy ő meg gőgös és lenéz mindenkit . . . Különben . . . — Mit: különben? A szobaleány habozott. Végre megmondta : — Tessék csak lejönni ma este tizenegy óra után az istállók elé, majd meg tetszik látni. Este tizenegy órakor a hotel elcsendeseidők ifjai között mint iró is szerepet játszott s Petőfinek egyik legjobb barátja volt, ajánló levelet adott neki Jókayhoz. Jókay a Honnál s nemsokára az Üstökös-nél is alkalmazta. Don Pedro néven kezdett oda irogatni oly sikerrel, hogy nemsokára Tóth Kálmán is rábízta élc- lapját, a Bolond Miskát, Szatirikus hírneve ekkor már annyira ismert volt, hogy 1878-ban megindította a Bolond Istókot. Jankó János, a neves magyar karrikaturista volt fegyvertársa. Rajongva szerette Jankót művészetéért, az meg ifjú szerkesztőjét bátor hazafiságáért, zseniális ötleteiért. Bartók legjobb ifjúkori arcképe Jankótól való; egy zseniális fejről vett zseniális tanulmány, meglátszik rajta, hogy a szeretet és bámulat vezette a művészét. Mint politikai szatirikus a Tiszapárt érdekében működött, kíméletlenül ostozva a Deákpártot. Fúzió után a szélső baloldalra ment át, melynek országgyűlési képviselőjelöltje is volt Nagybányán, majd később hosszabb ideig a képviselőháznak főleg kulturális kérdésekben hasznos és számottevő tagja. Első darabja egy regényes vígjáték: A legszebb 1879-ben került színre a Nemzeti Színházban. E darab alapította meg tulajdonképen Bartók Lajos költői hírnevét, mert habár a darab színpadi technikájáiak fogyatékos volta miatt nagy külső sikert nem aratott, tartalmassága, erős lendületű versei s szerzőjének komoly tehetsége egyszerre hírhez juttatták az akkor alig 28 éves szerzőt. Stílusában szerette a magvas tömörséget, a nagyhullámu lendületeket, az erőteljes jellemzést. „Ha elég ideje és monumentális érzékéhez méltó témái lettek volna mindég, akkor ma Bartók Lajos világirodalmi jelentőségéről lehetne és kellene beszámolnunk“. így irt róla Zempléni Árpád. Költeményeinek első és második gyűjteménye: „Őrtüzek“ és „Rúgott csillagok“ még a politika bélyegzőjét viselik magukon. 1884-ben írja meg első történelmi drámáját: Kendi Margitot. A múlt idők korszellemének visszaérzése, hatalmasan szárnyaló költői nyelv s erős drámaiasság teszik értékessé müvét. Ö maga Kendi Margitot tartotta legsikerültebb drámájának, a közönség és az Akadémia azonban Thurán Annának adta a koszorút, mely 1887-ben került színre. Az akkori lapok dett. Lementem az istállók elé. Ott már nagy társaság volt együtt: kocsisok, pincérek, szolgák, szobalányok. Csendesen üdvözöltek: — Mindjárt kezdődik. Hangosan válaszoltam, de erre öten is rámpisszegtek. — Ha zajt hall, — monta az egyik — nem jön el. Ha egyszer bent van a ketrecben, nem vesz már észre bennünket. Húsz percig vártunk. — Jön, — mondta valaki. A hotel pincéjéből kijött egy ember, erős fényű kézilámpással a kezében, megkerülte az istállót és bekanyarodott a ketrecek felé. Jakob volt. Frakkban. Utána mentünk. Jakob belépett a ketrecbe és letette a földre kézilámpását. A sas behúzódott az egyik sarokba. Jakob a ketrec közepén állott és furcsa mozdulatokat végzett. A mennyire a félhomályban látni lehetett, hol paran- csolóan kinyújtotta a kezét, hol maga elé rendelte egy másik mozdullattal a sast, hol a mellére ütütt, hol a homlokára szorította és ég felé emelte a két kezét . . . Közben halkan és panaszosan beszélt: mintha tompa és sötét szemrehányásokat tett volna . . . Egy szolgálatkész pincér, aki mellettem állott, suttogva magyarázta: — Egyszer volt itt egy földije, ezt is meghallgatta: |az azt mondta, hogy csakugyan szemrehányásokat tesz a sasnak. Azt mondja neki: „Én vagyok a te urad és parancsolód, az elragadtatás hangján írnak e darabról s mint párját ritkító eseményt említik fel, hogy a darab harmadik felvonása után a szerzőt tizenkilencszer szólították a lámpák elé. Az általános siker, mellyel a darabot fogadták az Akadémia Péczely-diját juttatta neki. E darabjában nyilvánul teljes fényében Bartók drámaszövő képessége, történelmi érzéke és költői ereje. Egy darab magyar középkor az, telve izgató fordulatokkal, eleven alakokkal; verselése néhol valóban ragyogó, színpadi technikája Sardounak is becsületére válnék. Megelőzőleg 1885-ben jelenik meg legértékesebb lírai kötete, a „Kárpáti Emlékek“, melyet németre is lefordítottak. A természet- szeretet és szabadság gyönyörű himnuszai ezek a költemények. Petőfinek leghübb követője az Alfölddel szemben a Kárpátok poétája volt. A sziklák rendithetetlensége, a kárpáti sasok szárnyalása, borongó fenyvesek suttogása, a Tarpatak zúgása: ez az ő világa. Ez időtájban részt vesz a Petőfi-Társaság megalapításában s Jókay Mór elnöklete mellett Szana Tamással együtt haláláig annak alelnöke s leghívebb harcosa. Később a Petőfi-Társaság 1897. február 15-én tartott felolvasó ülésén ő veti fel a Petőfi Ház gondolatát, hogy abban a nagy poétára vonatkozó relikviákat összegyüjtsék. Az eszme testet öltött. A Méhek ciinü három felvonásos vigjáté- kát 1889-ben adták először elő, ugyanebben az évben pedig a Népszínházban előadták egyetlen bohózatát: Haluska Benedeket. A közönség jól mulatott ötletes szinházi trükkjén, amikor is egy nyílt jelenetben Pálmay Ilka utánozta Hegyi Arankát, aki rögtön reá á la Pálmay szerepelt. Erzsébet királyné cimü négy felvonásos történelmi drámája 1892-ben jelent meg. Ebben az időben jelennek meg többi költeménykötetei: „Költemények“, „Újabb költemények“, „Erdözugás“ és a „Téli Regék“. Utolsó költeménykötete 1901-ben jelent meg „Remény, emlékezet“ címmel. Költészetének Charaktere: erősen nemzeti. Utolsó két történelmi darabja volt a János király dráma és a Mohács után tragédia. Irt egy operett-librettót is Obenszeradzs címen. A Nemzeti Színháznak hosszú ideig drámabirálója volt. Irodalmi pályályának emelkedésében sok soha ne tiszteld a te uradat, soha alázatosság nem volt a szivedben, egyre az én lábam elé alázattal, mert különken halálra ítéllek . . .“ A tompa és sötét szónoklat végett ért. Jakob éles hangon felkiáltott. — Kezdi már, — mondták körülöttem. Jakob odaugrott a sarokba, ahol a sas gubbasztott. A sas sötéten ellibbent előle. Közben nyilván odacsaphatott a csőrével a Jakob kezére, mert Jakob fölorditott és átkozódó, haragos, harsány kitörésre fakadt. Ennek a kitörésnek a végén egy másodpercnyi szünet jött, azután Jakob rávetette magát a sasra, sötét gombolyagba keveredett össze ember és állat; kétségbeesett vijjogás, amelyet egyszerre mintha elvágtak volna; szakadás, roppanás és csend. Jakob kifeszitett mellel, magasra emelt fejjel, kitárt karral áll a ketrec közepén és a lába alatt valami néma fekete tömeg. — Mi az? — kérdeztem meglepetve. — Kicsavarta a nyakát, — mondják. Jakob otthagyja a ketrecet. — Dehát miért engedik ezt ? — kérdezem az utálattól és a felháborodástól remegve. Hát hiszen az övé volt, — felelik váll- vonogatva. Jakob elmegy előttünk. Biceg. Szótlan, gőgös, félelmes és rettenetes,
