Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-03 / 18. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. május 3. 18. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) sg»í Hirdetések szintén ott vétetnek-fok-)^ Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 0®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, -Jp(| A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szánt ára.............................20 fillér. Az akácfa igen csudálatos állapotjárói hadd veszem fel máma a textust, merthogy nagyon méltó a beszédre az ő édes illatú virága, igénytelen fája, de különösképen az ő homokkötő gyökere. Nem is magam találtam ezt az el- memozditó textust a természet mindenki számára magától nyiló szent bibliájában, hanem egy igen jeles szavú prédikátor ember, aki azonban, úgy látom, nagyon melléje hibázott a dolognak. Ama jeles prédikátor egy pesti újságban arról elmélkedett, hogy vagyon az emberi léleknek egy újjászületése, megújhodása, mikor látni kezd, kezdj a dolgokat megérteni, mikor szóval kinyink a szeme. És ekkor ennek a meguj- hodott léleknek fájni kezd az urak urasága és a szolgák szolgasága és úgy találja, hogy nem jól van az embernek a sora a földön. De különösen fájni kezd neki az urak urasága és ezt valami borzasztó dolognak találván igen szomor- kodik vala az ő szivében. És eltökéli magában, hogy harcolni fog az urak urasága ellen, merthogy ez nem volna rendén. Egyszer aztán észre veszi ez a megujhodott léiek, hogy nincsen egyedül, nincsen magában. Észreveszi, hogy más ilyen újjászületett lelkek is vannak és immáron még erősebbnek érzi magát a küzdelemre. Az urak urasága ellen való küzdelemre. Az akácfa aztán úgy kerül bele ebbe a lelki újjászületésbe, hogy a jeles prédikátor szerint az akácfa bármily szűkös viszonyok közt, bármily rossz talajban is szépen virágzik, leeresztvén a sovány földbe az ő gyökereit. Már most az ilyen megujhodott lelkek számára a mi viszonyaink, a magyar viszonyok, nagyon sovány, nagyon alkalmatlan talaj ugyan gyökéreresztéshez, de a megujhodott léleknek az akácfáról kell példát vennie és beereszteni a hitvány földbe az ő gyökereit. Hát ez mind nagyon szép dolog. Ismerjük a léleknek ezt a megújhodását, ismerjük ezeket az ujj íszületett embereket, akik talán túlságosan is hasonlók az akácfához, annyira hasonlók, ameny- nyire talán ama jeles prédikátor sem gondolná. De egy kicsit hátrább kell elkezdeni a dolgot. Nézzük cs:,k azt az akácfát. Igazság szerint többféle akácfa van. Vagyon olyan akácfa, amely a porta előtt a zöld salugáteres apai ház előtt nyílik igy tavasszal. Semmi csodálatosabb feladata nincs ennek az akácfának, minthogy az ember kiül a ház elé a padkára vasárnaponként ez alá az akácfa alá és ott elmorfondérozik a világ állapotáról. Merthogy jó hűvöset is tart az ilyen akácfa. Attól is jó aztán, hogy az ember, a lovát hová kösse, mig más munkája után lát. Hogy mostan mit példáz ez az akácfa ? Példáza azt a filozófiát, amelyet előbb-utóbb mindenki megalkot magának. Merthogy gyerekkorunktól ápolunk egy akácfát, a mi világfelfogásunkat, szociológiánkat, amely feleletet ad nekünk minden teremtett dologhoz való viszonyunkat illetőleg. Ezért is szeretnők inkább a „szociológia“ szót kissé tágabb értelemben használni ennek az egész filozófiának a jelölésére, amennyiben ép avval foglalkozik, hogy viszonyban vagyunk társainkhoz, a többi dolgokhoz, emberhez, állathoz, növényhez egyaránt. Benne van ebben a filozófiában, ebben a szociológiában az istenről való vélekedésünktől kezdve minden, egész addig, hogy szabad-e a finánc elől eldugni a szüzdohányt és hogy pi. jó-e valamibe pénteken kezdeni. Ez alatt az akácfa alatt pihenünk meg, ha kifáradtunk, ehhez az akácfához kötjük vesszőparipánkat. Vagyon aztán másféle akácfa is. Többféle. Most csak azt nézzük pl. amelyikhez a mi jeles prédikátorunk hasonlítja a megujhodott lelket. De előbb talán nézzük ezt a lelket egy kicsit közelebbről. Ha igazán olyan nagyon értékes az ilyenféie megújhodása a léleknek, akkor természetesen arra kell törekednie mindenkinek, hogy valami ilyesféle módon ujhodjék meg a lelke; azoknak pedig, akik a lelket formálják, a tanító Pókháló kisasszony. Irta: Szederkényi Anna. Futó Gábor leszállt ajrázós kocsiról, a mely ott állt meg vele a falu közepén a Balogh- porta előtt. A gazda kijött a szekérzörgésre. — Hát megjöttünk, megjöttünk? No itt aztán lehet szép csöndesen élni, professzor uram. El lehet majd beszélgetni a kövekkel. Itt a kövek beszélnek legtöbbet. A falu alszik. Aludt már ezelőtt száz es tendővel is és aludni fog száz év múlva is. Jobb ez igy. Csak álmodozzanak a jámborok. Lelke rajta, aki fölébreszti őket. A kövérkés házigazdának ajkáról csak úgy ömlött a szó, amig bevezette vendégét. Látszott rajta, hogy szívesen beszéli ki magát. Futó Gábor elgondolkodva válaszolt. — Hát furcsa egy falu ez, annyi szent. Sok hires toronyalját bejártam már ebben a szép országban, de ilyet még nem értem meg, hogy fényes délben utcahosszat ne lássak meg egy- piros hátrakötőt sem, amelyik kileskelőd- nék a pitvarajtóból vagy a firhang alól a kocsizörgésre. Nem várnak itt soha senkit ? Elszakadt ez a falu a világtól ? Nincs itt senkinek semmiféle atyafi ismerőse szerte a világban ? Hogy itt nem kiváncsi senki. Furcsa egy falu, tisztelendő atyám, a maga faluja. — Hát mi már csak ilyenek volnánk. — Mintha csak visszamentem volna egykét száz esztendővel a történelembe, mikor be- poroszkált velem az a két csikó a faluba. Hisz itt minden be van mohosodva. — Nono. Mohos hegyoldalból bányászák az aranyat, meg a gyémántot is, professzor- kám. Aztán meg mit érne ezzel a heggyel a tudomány, ha molmi futódombocska lenne. Túrhatná akkor esztendőszám az egész Tudományos Akadémia az orrával, mégse szedne ki belőle semmi bölcsességet. Ez a vén mohos világ meg csak úgy ontja magából. Megtalálod itt, professzorkám, még az ükapját, anyját, fiát, unokáját is annak a mamuthnak, ami miatt ideküldtek. Én csak annyit mondok, hogy itt uton-utfélen hever a kincs. Csak össze kell szedni. Csak egy jóhiszemű ember kell ide, hát innen bebutorozhat egy fél múzeumot, csak annyit mondok. — De a nép. A paraszt mindig ilyen csöndes itten ? Soha ilyen falut. Hisz még egy kutya se vakkantotta el magát a kocsi után. Ez pedig csak ritkaság. Vagy hogy egy kiváncsi leányzót láttam volna. Ez nincs errefelé ? — Van ott is három. — Hol ? — Hát a szomszédban. Ott ni, a túlsó házban, abban a hétablakosban. Három virágszál nyílik ottan. — Oszt szépek-e? — Meg kell nézni őket. Nincsenek üveg- kaszliba zárva. Ámbátor beleillenének. — Akkor hát szépek ? — Kinek-kinek . .. Azonban látom, hogy terítve az asztal, hát nézzük, miből élünk. Futó Gábor kifeküdt a puha gyepre a hegyoldalon, onnan nézett lefelé a világba. Fürdőit a lelke a csöndben, amely onnan ünAz összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatáruháza.
