Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-26 / 17. szám

17. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal A közgyűlésen az egyházmegye lelkészei s vi­lági kiküldöttei szép számmal vettek részt. A gyűlést Berey József esperes megnyitó imája vezette be, ki buzgó, áhitatos imájával emelte a magasba vágyó lelkeket Istenhez, áldását kérve a munkára, melyet az ő nevével kezde­nek el. Ez alkalommal iktatták be hivatali állá­sukba a 10 évre megválasztott tisztviselőket. Kiemelkedő pontja volt a közgyűlésnek az es- peresi jelentés, mely többek közt higgadt tár­gyilagossággal tette bírálat tárgyáva „az élő keresztyének“ szektáskodásra vezető törekvéseit. A tárgysorozat pontjainak letárgyalása után a „Magyar Király“-ba vonultak a gyűlés tagjai, ahol is Berey József esperes ebédet adott a közgyűlés tagjainak tiszteletére. Jelen voltak többek közt: Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár alispán, Domahidy Elemér, Domahidy István, Rédey Károly, Cseh Lajos főgimn. igaz­gató, Asztalos György, Falussy Árpád, Péchy István stb. Ebéd alatt felköszöntőkben ünne­pelték a megválasztott tisztikart s az annak élén álló esperest, a szives házigazdát. Tósztot mondtak : Berey József, Domahidy Elemér, Do­mahidy István, Cseh Lajos, Rédei Károly, Csaba Adorján, Ilosvay Aladár s a 91 éves Asztalos György, kinek ragyogó stilusu szónoklatában oly hosszú idő óta ismét alkalmunk volt gyö­nyörködni. — Délután bírósági ügyek tárgya­lása után a közgyűlés véget ért. Az erdődi Bartók-ünnep. A Bartók emlék-ünnepélyt az erdödiek májusról júniusra fogják elhalasztani, amikor már a teljesen ki­fejlődött tavasz a vendégek érkezése elé nem gördíthet akadályt. A román izgatások ügyében Szat- márvármegye közigazgatási bizottsága feliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A felirat többek között a következőket mondja: „Erős, erélyes és határozott intézkedésre van itt szükség, Kegyelmes Urunk! Keztyüs kézzel ezt elintézni nem lehet, szigorúan kell bűn­hődni azoknak, akik a magyar állam fenható­ságát elismerni nem akarják és akik szemébeu minden gyűlöletes és megvetendő, ami magyar. Amidőn mi Nagyméltóságodat a lázitó lelké.- szekkel szemben a legszigorúbb intézkedések megtételére tisztelettel felkérjük, egyben várme­gyénk nemzetiségi mozgalmaktól eddig nem zavart békéjének helyreállítása érdekében a g. kath. magyar püspök kinevezését halaszthatat­lan sürgősségűnek jelentjük, hangsúlyozva azt is, hogy feltétlen szükségesnek tartjuk magyar nemzeti érdekből, hogy a g. kath. püspökség székhelyéül a nemzetiségi szempontból legex­ponáltabb helyen fekvő Nagykároly város jelöl­tessék ki.“ Céllövészet. A helybeli főgimnázium VIII. és VII. osztályainak növendékeiből alakított céllövő-csapat múlt szerdán éles töltéssel cél­lövő gyakorlatot tartott a katonai gyakorló lő­téren. Csendőrkarhatalmi parancsnokságok. Sok gondot okozott a csendőrségnek eddig pl. egy-egy pesti „zavargás“. A legénységet „össz­pontosítani“ kellett, ami sok időt vett igénybe. De meg más felől a legénység elvonatván a helyi szolgálattól, a vidék közbiztonsága ilyen alkalmakkor rövidséget szenvedett. A helybeli szárnyparancsnokságról pl. a legutóbbi pesti zavarok alkalmával oly sok csendőrt rendeltek fel, hogy a iétszámnuk csak nagyon kis per­centje teljesített itthon szolgálatot. Hogy ennek eleje vétessék, a közel jövőben tervbe van véve u. i. csendőrkarhatalmi parancsnokságok szer­vezése. Három ilyen parancsnokság volna és pedig Budapesten, Debrecenben és Kassán. Ezeken a helyeken megfelelő számú „karhata­lom“ volna összpontosítva s szükség esetén nem kellene a csendőrőrsök legénységét igénybe venni. A szatmári ref. egyház­nak nemrég megválasz­tott lelkésze és esperese Szamoskeéren, hol harminc hosszú éven át hirdette az Isten igéjét s ahonnan ép a napokban kellett volna Szat- márra költöznie, hogy uj állását elfoglalja, hét­főn ebéd után szivén lőtte magát és azonnal meghalt. Végzetes tettének okát sejteni sem le­het. — „Egy boldog ember áll az urak előtt, nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei köz­gyűlés . . .“ ezekkel a szavakkal kezdette es^ peresi székfoglalóját. És eszünkbe jut a hero- dotosi tanítás a sors, az istenség, irigységéről. A mindenkitől szeretet érdemes lelkipásztor te­metése szerdán d. u. volt Szamoskeéren. A megyei papság, a világi elöljárók, a környék és falujának népe könnyezve kisérte utolsó út­jára a boldog embert. Szatmármegyei jegyzők gyűlése. Szat- márvármegyei községi- és körjegyzők, al- és segédjegyzők egyesülete Szatmáron, a városháza nagytermében f. évi április hó 26-án d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tart. A jegyzők ezen a közgyűlésen fogják tárgyalni fizetésük ren­dezése tárgyában Szatmármegye törvényható­ságához benyújtani tervezett memorandumot. A „Nagykárolyi Dalegyesület“ hang­versenye. Dalegyesületünk május 1-én, áldo­zócsütörtökön délután fél 5 órakor a Kath. Legényegyesület dísztermében hangversenyt tart. Műsor: 1. Három dal, Hoppe Rezsőtől. Elő­adja a dalegyesület. 2. A régi magyar dal. Szabadelőadás, tartja Szentiványi Béla. 3. Uj kuruc nóták, Lányi Ernőtől. Előadja a dalegye­sület. 4. Box és Kox, vigjelenet. Személyek: Box János nyomdászsegéd Kaizler Imre, Kox Jakab kalapos-segéd Szolomájer István, Boun­cer asszony Kaizler Erzsiké. 5. Népdalegyveleg, Lányi Ernőtől. Előadja a dalegyesület. Belépő­díj személyenkint 80 fillér. A dalegyesületnek ezen hangversenyére felhívjuk a közönség fi­gyelmét. Fogtechnikusi vizsga. Valuka Antal helybeli fogtechnikus a belügyminiszter által 112026/1911. sz. rendelet 7-ik §-ában előirt vizsgát Budapesten a kiküldött bizottság előtt sikeresen letette s igy mindennemű fogászati dolgokra képesittetett. Valuka Antalnak lapunk mai számában közölt hirdetésére felhívjuk ol­vasóink figyelmét. A románok renitenciája. Megírtuk la­punk mült heti számában, hogy Marosán György kismajtényi g. kath. lelkészt 14 társával együtt letartóztatták. A letartóztatottak jogi képviselő­jük dr. Dobosi Endre utján a vizsgálóbíró elő­Kiss Bertalan. nemesen gondolkozik, de rajtam senki sem se­gíthet. Legjobb, ha tovább megyek. .Megindult a függöny felé. Mr. Lee elébe állt. — Várjon egy pillanatig. Legalább valami enni és innivalót csak elfogad. A betörő szeme fölcsillant Egy perccel később már mohón falatozott az eléje tett hi­deg húsból. Mr. Lee kíváncsian és rokonszen- vel nézte. Sohasem hitte, hogy ember ennyire éhes legyen. Egyszeire azonban észrevett valamit, ami eddig kikerülte figyelmét. A betörő ujján egy gyűrű csillogott, — egy gyűrű, amelyről azon­nal fölfedezte, hogy az Dickié volt. Ebben a pilláiban mr. Lee érzelmei megváltoztak. Tudta, hogy aki előtte áll, nemcsak tolvaj, de hazug is — tolvaj, mert a gyűrűt lopta; hazug, mert az az ember nem éhezhet, akinek ilyen drága gyűrű van az ujján. — Megállj! — kiáltotta, mikor a fickó az asztaltól fölállt. Most már igazán a rendőr ke­zébe adlak. — Miért, mi történt, uram ? — Ez a gyűrű a fiamé volt. Erre meges^ küszöm. Te csirkefogó! Hogyan szerezted? Hol találkoztál a fiammal? A betörő visszahúzódott. Egy percig ha­bozott, azután igy szólt: Az idegen fölemelte sírástól vörös szemét. — Eltalálta, uram 1 Hiába néztem munka után a lábam szakadtáig — csak szidást, csa­lódást kaptam. — Ez nagyon szomorú, — dünnyögte mr. Lee, miközben magában azon töprengett; rendőrért küldjön-e, vagy legyen jótékony és étellel, pénzzel ellátva küldje a jövevényt to­vábbi útjára. A szelidebb utat választotta. — No 1 Legyen férfi 1 Ne essen kétségbe, én talán segíthetek 1 A betörő hangos kiáltással ugrott fel. — Segíteni akar? — fakadt ki szenve­délyesen — Igen, de mi haszna ? egy-két fil­lért ad talán — de mi lesz azután, ha ez el­fogy ? Vissza térek a régi útra. Oh, ti fekete kabátos, fehér galléros emberek, mit tudtok ti az autótokban ülve a mi nyomorúságainkról?! Törvényt csináltok ti nekünk — és nem értetek meg bennünket 1 Én látom, megértem, hogy maga egy rend­kívüli fickó, — felelte mr. Lee — és én talán többet tehetek az érdekében, mintsem gondolja. A férfi fejét rázta. — Legjobb, ha magamra hagy, uram, — szólt mélyen, szomorúan zengő hangon. — Ön — Az ön fia színész? — Igen 1 igen 1 — Nos, akkor igaza van 1 Ez tényleg az ő gyűrűje volt, de nekem adta, mert szívessé­get tettem neki. És, és ő . . . sok mindent mesélt maga-magáról. Mondta, hogy ön, jó uram sohasem hitte el neki, hogy jó színész lesz belőle és más efféléket. — Hol . . . van most? — kérdezte Mr. Lee. Kezdett aggódni Dickiért. Úri fiatal em­berek nem igen szoktak betörőkkel és tolva­jokkal barátkozni. Mi történhetett? A betörő kíváncsian nézett fel. — Ha megígéri, hogy nem küld rendő­rért, megmondom önnek 1 — Nos ? — Itt van 1 — felelte a betörő és han­gosan nevetéssel letépte torzonborz bajuszát, fekete parókáját és zsebkendőjével gyorsan vé­gigszántotta bekormozott arcát. Mr. Lee hátratántorodott. — Dickie! — susogta. — Hasonlít hozzá 1 — felelt Dickie ne­vetve. — És reggel, atyám, jelentkezem az ígért jutalomért. És mr. Lee másnap megadta neki. f jj l l r il 1 r Május 1-én női-, férfi és gyermekruha raktáramat Véber Tibor ur házából t Uzletatíielvezes. ,gaz kár°ly ur házába á (/ '—: a „Fekete Sas“ gyógyszertár szomszédságába helyezem át. \ Addig is az összes áruimat (tekintettel az elköltözésre) mélyen leszállított árakban árusítom. Tisztelettel £ Rákóci-utcai házam május 1-től kiadó, esetleg eladó, —A Wéber-féle házbanevöl üzlethelyiségem május 1-től kiadó. Szabó Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom