Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-05 / 14. szám
14. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELKÉK 5-ik oldal. A gyalogjáró arra való, hogy gyalog járjanak rajta. Ezt az elméletet nagyon sok ember vallja igaznak. Sőt tán minden ember a biciklizők és targoncázók, helyesebben a targoncások kivételével. A rendőrkapitány most hirdetményben figyelmezteti „az érdekelteket“ a fent említett elméletre. A biciklizőknek azon felül még sok mindent megmagyaráz, valószínűleg ismét hiába, ami más emberfia előtt egész világos. A targoncázás nemes sportját (az igaz. hogy nem a maguk mulatságára) különösen az inasgyerekek meg a cselédek űzik a gyalogjárón, a rendőrkapitány azért „felhívja és komolyan figyelmezteti a tanonctartó kereskedő és iparosokat, szállodásokét, cselédtartó gazdákat és a város közönségét, hogy tanon- caikat, illetve cselédjeiket a rendelet betartására szigorúan utasítsák és ezen kihágások elköve- vetésétől tiltsák el, mert újból előforduló hasonló kihágások esetén a kihágást elkövető egyénen kívül a gazdája ellen is megindittatik a kihágási eljárás s a kihágás mérvéhez képest 1—3 napi elzárás és 2—40 koronáig terjedhető büntetéssel fognak sujtatni. Azokat a kerékpározókat viszont, akik nem tartják be a szabály- rendelet paragrafusait, 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetén 8 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetik. Első magyar általános biztositó társaság, A közgazdaság bármely ágát művelő vállalatok közhasznú működésének kritériumát az adja meg, hogy a illető vállalat működési körében mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által müveit gazdasági ágazat fejlődése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó vállalatok mérlegei mindenkor hű tükrei a közviszonyoknak. Ily szemponból vizsgálva az Első magyar általános biztositó társaság most megjelent 1912. évi mérlegét és zárszámadását, hazafias önérzetünk büszke megelégedéssel konstantálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társaságunk milyen fiatalos szervvel és biztos erővel tudja szolgálni a reábizott érdekeket és noha a nagyságnak már eddig is magas étapjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál örvendete- sebb ez, mert a társaság, mint tudni való, elsősorban és túlnyomó részben a hazai talaj nevelését tartja helyes feladatának, tehát prosperitásának eredményei közvetlenül és közvetítve a magyar gazdasági érdekeknek válnak javára A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújthat a társaság óriási térfoglalásáról az, hogy évi bruttó díjbevétele valamennyi ágazatban meghaladja az 53 millió K-t és hogy a társaság értékpapirállománya és pénzei ca. 173 millió K-ra rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekintetbevesszük, hogy hazánk közgazdasága a modern fejlődésnek még csak első korszakában van és az első magyar általános biztositó társaság már ezt a rövid időszakot a biztosításügy terén oly eredményekkel gazdagította, melyek a gazdaságilag legfejlettebb államok biztosító társaságainak sorában is díszes pozíciót biztosítanak részere. A társaság március 14-én délután tartotta Zichy János gróf v. b t. t alelnök elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóságnak ormódi Ormody Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társaság díjbevételei a lefolyt év ismeretes rendkívüli kedvezőtlen gazdasági viszonyai dacára is mindegyik üzletágban emelkedtek, tanúságául annak az osztatlan és ^változatlan bizalomnak, melyet a társaság ötvenöt évi munkásságával a magyar közönség legszélesebb rétegeiben vívott ki magának. A tüzbiztositási üzlelkárok tekintetében kedvezőnek nem mondható ugyan, azonban az 1911-iki abnormális évvel összehasonlítva, mégis lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társaságnak teljesítenie, úgy, hogy üzletág kielégítő nyerességgel zárul. A jégbiztosítási üzletág lefolyása a múlt évben előfordult rendkívüli gyakori és súlyos jégverések következtében, a melyek igen jelentékeny kártérítéseket igényeltek, veszteség volt. A szállítmányozási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése folytán már évek óta csak szükebb keretek között folytatja s ezer. üzletág a társaság óvatos üzlet politikája ez évben is némi nye- rességet hozott. A betörés biztosítási üzletágban szerzett kedvező tapasztalatok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült. Az életbiztosítási üzletág további fejlesztésére a társaság a lefolyt évben is kiváló gon- dott s fokozott munkássága, valamint a biztosítási feltételeknél és díjtáblázatoknál életbeléptetett időszerű újítások következtében az életbiztosítási uj szerzemények a pankó gazdasági helyzet és pénzügyi visszo- nyok dacára is túlhaladták előző év szerzeményének összegét. Noha a társaság gazdag tartalékainak elhelyezésére szolgáló elsőrendű értékpapírok tőzsdei árfolyama az általános, súlyos gazdasági helyzet folytán jelentékenyen alászállott, az esztendőkön át következetes előreláttással és óvatossággal külön e célra gyűjtött tartalék egy részéből az évi üzleteredmény mindennemű megterhelése nélkül is fedezetet nyertek a különben csak átmenti jellegű árfolyamkülönbözeti ösz- szegek. Az 1912. évi üzleteredmény a válságos gazdasági helyzet dacára is a legjobb, a melyet a társaság ötvenöt évi fennállása óta eddig elért. A zárszámadás 5,413.333 korona 26 fillér tiszta nyereséget tüntet fel, s az igazgatóság indítványozta, hogy az alapszabály- szerű levonások után fennmaradó 3,500.688 korna 21 fillérből részvényenkint 800 korona, összesen 3,200.000 korona fizettessék ki osztalék gyanánt, a még rendelkezésre maradó összegből pedig — az alapszabályszerü 108.266 korona 66 fillér ezidei hozzájáruláson kívül — további 100.000 korona a tisztviselői nyugdíjalap és az alapszabályszerü 641 333 korona 33 fillér ezidei hozzá járuláson kívül további 200.688 korona 21 fillér a külön tartalék gyarapítására forditiassék.. A közgyűlés az igazgatóság jelentését egyhangúlag tudomásul vette, az igazgatóság indítványai elfogadta s a fölmentvény úgy az igazagtóságnak, mint a felügyelőbizottságnak megadta. Jóváhagyta még a közgyűlés az igazgatóságnak és a választmányának az alapszabályok értelmében közhasznú célokra fordítandó 27.066 korona 66 fillér felosztása iránti együttes javaslatát. Végül a felügyelő bizottság tagjainak mandátuma lejárván, abba újból egyhangúlag beválasztották : Berzeviczy Albertet, Burc- hard-Bélaváry Konrádot, Németh Tituszt, Radvánszky Géza bárót és Űchtriz Zsigmond bárót. Két kereskedő letartóztatása. Kaszo- vitz Ferenc és Wohl Márton ezelőtt négy évvel rövidáru üzletet alapítottak Nagykárolyban. Az áruk nagy részét, körülbelül 200,000 korona értékben, váltóra vásárolták. Kezdetben a váltókat pontosan rendezték s ezután is nagyobb megrendeléseket tettek, természetesen ismét váltóra. A rossz gazdasági viszonyok következtében azonban a cég forgalma nagyon megcsappanván, nem tudták tovább váltóikat rendezni s moratóriumot kértek a hitelezőktől. A megállapított határnapon azonban ismét nem tudtak fizetni. A hitelezők egyrésze ekkor csődöt kért a cég ellen. A leltározásnál aztán furcsa dolgoknak jöttek nyomára a hitelezők s följelentést tettek Kaszovitz és Wohl ellen. A nyomozás során megállapított „szabálytalanságok“ alapján a szatmári ügyészség indítványára a vizsgálóbíró a két kereskedőt előzetes letartóztatásba helyezte, A letartóztatott kereskedők a vizsgálóbíró letartóztatást elrendelő végzése ellen felfolyamodtak. — Amint halljuk, a „szabálytalanság“ csak abban állott, hogy Kaszovitz- nak az atyja, ki Érendréden gazdag földbirtokos, a fizetésképtelenség bejelentése után fia kisebb tartozásait kifizette s néhány helybeli banknak 35,000 kor. erejéig betáblázást engedett saját birtokára. A helybeli pénzintézeteknél elhelyezed váltókon Kaszovitznak az atyja kezes volt. Csőd. Wagner Lajos helybeli bejegyzett cég és tulajdonosa Wagner István helybeli kereskedő ellen a szatmári kir. törvényszék cég- tulajdonos kérelmére a csődöt megnyitotta. Csődbizíosul Tempich Jakab kir. törvényszéki jegyző, tömeggondnokul dr. Vetzák Ede, helyetteséül dr. Tóth Zoltán helybeli ügyvédek rendeltettek ki. Bejelentési határidő f. évi május hó 24., felszámolási határnap f. évi junius 16., a csődválasztmány megalakításának határnapja folyó évi junius hó 19. könnyű, mert a minőség a döntő. A „valódi :Franck:“ fűszeressége, tartalmassága és pompás színe folytán a legjobb kávépótlék, amely állandóan mindenkit kielégit. 3 Telepítés. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület avval a tervvel foglalkozik, hogy a Nagyecsed, Börvely és Tyúkod községek között fekvő 30.000 hold területre községet telepit. A teleoités helyét pontosabbnn még nem szemlélték ki. Öngyilkos gazdálkodó. Non Pál kap- lonyi gazdálkodó évek óta betegeskedett. Elkeseredésében felakasztotta magát. Mire észrevették, meghalt. Tűz. F. hó 2-án éjjel 1/t 12 órokor jelentették a tűzoltóságnak, hogy a lemezgyár raktárhelyisége ég. A tűzoltóság azonnal kivonult, a 30 m. hosszú és 9 m. széles raktárt azonban már nem lehetett megmenteni. A tüzet Va 3-ra eloltották, de a raktárépület a benne elhelyezett kályhák, kályha-alkatrészek és más gyári munkákkal együtt tönkre égett. Az igen nagy kár biztosítás révén nagyrészt megtérül. A vizsgálat még folyik abban az irányban, hogy mi okozta a tüzet; annyi már most is nagyon .valószínű, hogy az inasgyerekek eldobott cigarettája gyújthatta meg a raktárban nagymennyiségben felhalmozott szalmát, Olajat, kenőcsöt. A tűz még 10 óra után keletkezhetett, az éjjeli őr azonban beszeszelve elaludt, s egy vasúti váltóőr értesítette a tűzoltóságot a tűzről, miután előbb sokáig hiába kereste az éjjeli őrt. Öngyilkos napszámos. Donka János 68 éves napszámos már hosszabb ideje feküdt betegen az erdődi kózházban. Valószinüleg végső elkeseredésében, múlt szerdán éjszaka kiosant a kórteremből és kórház udvarán levő kútba ugrott. Holtan húzták ki. Tűz. Érendréden Vasvári Gergely, 4 éves kis fiú gyufával játszott Retzitán János szalmakazla közelében. A kazal tüzet fogott, ettől meggyűlt a Retzitán háza és Böszörményi Sándor istállója. Úgy a kazal, mint a ház és az istálló teljesen leégett. Lóvásár. Talpas Miklós tasnádszántói lakos egy szép fekete csikóval jött a vásárba. Hamar vevője is akadt. Hudák Tóth Ferenc egy másik atyafival alkudni kezdtek a lóra. Hogy azonban a vásár „ne legyen feltűnő“, rávették Talpas Miklóst, hogy szekerükre ülve hajtsanak ki a vásártérről. Egy piskolti cigány is velők volt, aki az alkusz szerepét játszotta. Talpas Miklós be volt akkurátosan szeszelve s igy kötélnek állt. A vásártéren kívül aztán megalkudtak. A csikót megvették Talpastól 240 koronáért s elindultak a passzust aláíratni. Addig is biztosítékul átadtak Talpasnak 2 koronát meg egy másik lóról szóló passzust. Mikor aztán a marhalevél át volt írva a Tóth Ferenc nevére, se szó, se beszéd, se fizetés, a faképnél hagyták Talpas uramat. Nem is a faképnél, merthogy Talpas a szekeréhez kötve egy sánta, vak girhes, pókos lovat talált, amely végső elkeseredésében már öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. A rászedett ember csalásért jelentette fel a furfangos atyafiakat. „Enyves cipő.“ A nagykárolyi ipartestület a Debreceni kér. Kereskedelmi és Iparkamara 4051/913. sz. közleménye folytán tudomásvétel végett a következőkről értesíti az ipartestület kötelékébe tartozó cipész urakat. A múlt év közepén tűnt fel „Agó“ elnevezés alatt egy uj lábbelikészitési mód, amely természetesen szakkörökben élénk feltűnést keltett; annyival is inkább, mert az uj módszer lényeges készítési előnyökkel kecsegtet. Az eljárás röviden abban áll, hogy a lábbeli két főrészét, a talpat és felsőrészt e szerint nem faszöggel, vasszöggel vagy fonallal egyesitjük, hanem egy vízmentes és tartós,|az eljárás szabadalmát képező ragasztó anyaggal; az uj készítési mód tényleg annyi előnyt mutat ez ideig, hogy kisiparosaink szempontjából a Technológiai m. kir lparmu- zeum igazgatósága fontosnak tartja annak, saját helyiségében Budapest, Vili. József-körut 6. bemutatását és ismertetését. Az uj ragasztással dolgozó cipőkcszités bemutatása április hó végéig a jelzett helyen minden nap a délelőtti órákban megtekinthető. Nagykároly, 1913. március 28. Az ipartestület nevében Marián Ferenc elnök, Járay József jegyző. választás
