Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
A pénzügyminiszteri kiküldöttek: Márffy Ede min. tanácsos és Czóbel Lajos műszaki főtanácsos hétfőn és kedden tartózkodtak városunkban, hogy helyszíni szemlét tartsanak és hogy a várossal tárgyaljanak. A miniszteri kiküldöttek Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Debreceni István kir. tanácsos, pol- gárméster és Kacsó Károly műszaki tanácsos társaságában megtekintették a mostani pénz- ügyigazgatósági épületet. A mostani épületet beosztása és távoli fekvése miatt nem tartották átalakithatónak. A Kereskedők Társulata által felajánlott épületet is megnézték a kiküldöttek, azonban az irattár miatt, a pénzügyigazgató- ság egy részének a Kereskedők Társulatának székházába való átköltöztetését sem helyeselték. Ezután megtekintették a kiszemelt többi, telket. A bizottság a pénzügyigazgatóság céljaira legalkalmasabbnak a nagy zsidóházat és a Wagner-féle telket, — amelyben jelenleg az Ecsedi-láp lecsapoló társulat hivatala van, — találta. A bizottság szerint a Kovács-féle telek (522 □-öl) kicsi és keskeny, beépítés esetén udvar nem marad, a Kölcsey-utca meghosz- szabbitása által nyerendő telek kicsi és fekvése se megfelelő, a Gyene-féle telek utcafrontja keskeny, az építkezés rajta nehezebb, nagyobb- szabásu hivatal elhelyezésére nem alkalmas, a Jakabtfy-féle Fény-utcai telek pedig igen messze van. A polgármester a képviselőtestület tagjait f. hó 8-án délután értekezletre hívta egybe, a melyen nyilvánosságra hozta a miniszteri kiküldöttek eljárásának eredményét. A polgár- mester különben kérést adott be a pénzügyminiszterhez aziránt, hogy engedje meg, hogy a város csak 1913. május 14-én adja át a felépítendő pénzügyi patotát. Itt említjük meg, hogy az izr. hitközség a nagy zsidóházat 80,000 koronáért, Dr. Kovács Dezső és Wagner István telküket 70— 70,000 koronáért ajánlották fel a városnak. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. napfényen a hal. Leakasztja a horogról s tarisznyájába dugja. Minthogyha mi sem történt volna, felkukacozza szerszámát, megpökdösi és újra visszalenditi. Kevéssé feszesre, hogy ha vet rajta a vizfodrocska, ne kelljen azon hevenyében igazítania. Jövőbe vágás, mert, elrez- zenthetné vele a másikra tévedő halat. Utána ölbe teszi a kezét. A váró izgalom akkora ráncot se hajt arcára, mint szunyogérin- tés a víztükrén. Aközben dél felé kel a nap. A nádas árnyéka összet rpül. A zöld viz kéke- dik. Az öreget a napsugár tűzése se háborgatja. Még vár. Lesz ott még több is. A csukázóra is megy. Ugyan nem a kalauz, hanem szép fehér hal: süllő. Lehetne harmadfél sukkosnak is mérni. Csonnó úgy dugja tarisznyára, mintha félsukkos se volna. Összecsomagol. Rendén, mert úgy találja készen holnap szerszáma. Talán korábban ; öregember a nappal nyugszik, kakassal ébred, mert nehéz kivárni a reggelt végig ... De meg sok hal a szürkületben szeret bogarászni. Beveti a horgot; úgy, hogy maga is utána hajol. Béketürően szedegeti ki az apróságokat. Küszvágónak is kevés, embernek meg félfogásra is elvész. A lelke él ; teste a lélek nógatásra mozdul meg. A téglaszinre fakult kalap beárnyékolja szemét. A formás szép, öreg arcot 2- k c-ldal. * ______________________________ Nag yságák és cselédek. Gyönge idegzetű, törékeny, avagy elkényeztetett asszonykák, akiknek korán reggel az első gondolatuk a cseléd s akiknek a szempilláira késő éjjel ugyancsak a cseléd miatt csak nehezen száll álom, tudom, hogy szidni fognak azért, amit most irok. Nem baj. A férjek, azt hiszem, egy nézeten lesznek velem, bár az asz- szonyok egyetéftőleg abban állapodnak majd meg; hogy mi nem értjük az ő dolgaikat s igy. mégis csak nekik van igazuk akkor, amikor mi férfiak konokul azt hisszük: a mienk az igazság. Ilyenkor, amikor a tavaszi és nyárelői földmunkálatok megkezdődnek kint a tanyákon, pusztákon, Nagykárolyban éppen úgy, mint talán minden városban és ma már faluban is a legkellemetlenebb kérdések egyike a cselédkérdés. Hogy ez a gyötrelmes, sokszor családok nyugalmát felforditó ügy mint keletkezik, közismert. A tulon-tul dédelgetett, fizetett és ajándékok árjában fulladozó leányzó egy szép reggel ideges hangulattal kel fel s őnagysága föltétlenül jogos felháborodása után kijelenti, hogy: — Ha nem tetszik a nagyságának, hát tegyen róla. Fölmondok. — Vagy: — Úgyis beteg az édesanyám és haza kell menni. — Vagy: — Apám nem enged, mert a földre mer gyünk kapálni. Eme kijelentések után őnagyságáék rendesen méltatlankodni, majd kétségbeesni, avagy elájulni is szoktak. Már a szerint, amint az idegeik a megrendítő esetet jól vagy rosszul tűrik. Tudunk eseteket, hogy egyébként müveit, kedves, életrevaló urinők valóságos hisztérikus rohamokat kapnak, ha cselédválság üt be. Szenved tőlük ilyenkor az . egész környezet és a családi élet is tojás-táncot jár a cseléd körül. És a cseléd mégis felmond, mégis elmegy és őnagysága cseléd nélkül marad. Egy hétig, két hétig, három hétig, több hétig ... Ez alatt az idő alatt pedig nincs egy nyugodt pillanat NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. ___—1________:-------------------; — I-----------------í—— ----------------------havas an körözi szakáll-bajusz. Majdnem észrevétlen a görbesége. Ruhája viseltes. Árnyéka nem vág a vízbe. A móló zúzott kövecsein kéklik és mindig rövidül és fordul n mgatról északnak. Így fordul a világ sora. Csonnó nem is gondolt rá; háta mögött csendőrök álltak meg. Az öreg nem hogy összerezzent volna, csak meg se mozdult. Áz egyik rá is szólt. Csonnó régi kerékcsapásossan — kivette horgát. Valahogy rászedte egy halacska. Mint hogyha kibújt volna horga a kukacból, csupaszon görbült. Az öreg másikba akarta öltöztetni, de a csendőr vállon ragadta és megrázta. Az öreg csak akkor nézet föl. Megbotránkozóan, akár imádságában zavarták volna meg. A csendőr keményen kérte : — Halászjegy öreg ! ? Értelmetlenül bámult rá s az orrán kérdezte: — Henn ? — Az engedélyt... Az engedélyt... Bizony semmit se értett belőle Csonnó s megint szájatátva bámult. A csendőr megismételte. Az öreg, hogy ugyanannyira okosodott ki, vállat rántott és a horogszereléshez fogott. A csendőr ráorditott: a háznál, mivel őhagyságá'nak magának kell takarítani, főzni, sőt ha gyermekek vannak, azokat öltöztetni, iskolába küldeni s az egész ház környékét ellátni, este fáradtan ágyat bontani. Szó sincs róla, ez nem kis dolog, de valamennyire elviselhetővé teszi az, hogy őnagysága nem kénytelen reggeltől estig a cseléddel veszteni a lelkét. Valamikor, nem is olyan régen, a cselédtartás a középosztály őnagyságái körében nem volt sem társadalmi, sem életszükséglet. Asszonyaink büszkén vallották, hogy dolgozni nem szégyen és a munka nemesit. Dolgozni nem szégyen ma sem. És a ma férfia, a ki gyötielmés, nehéz gondok közepette szerezi meg az élhetésre szükséges anyagiakat, sokkal büszkébb, sokkal kedvesebb és nyájasabb az ő hiv- séges, dolgos élettársához, mint az olyan őnagy- ságához, aki egyébb szórakoztatás, híján a cselédkérdést ráncigálja elő a reggeli kávézás és vacsora idején. Egy dolgos asszonyt mennyivel több elismeréssel és szeretettel ölel magához a férfi, mert hiszen a feleség, az anya megértő gonddal küzd vele együtt a máért, a holnapért és nem a cselédért. Mert, legyünk józanok, egy cseléd fizetése és ellátása a középosztályhoz tartozó család körében havonta hatvan koronát von el a család megélhetéséből. Nagyságos asszonyaim, gondolkoztak már ezen önök? Hatvan korona! Évente hétszázhusz ko- róna. Tudják önök, mily óriási összeg ez ma? Egy kis család megél belőle. Önök pedig öt toalettet, hat kalapot vehetnek belőle. De nem vesznek. Ne is vegyenek. Mert önök továbbra sem tudnak megélni cseléd nélkül. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig. Máj, 11. Szanatóriumi teaestélz. Máj. 12. Cukornap. Máj. 19. Önk. Tüzolt. Egyl. estélye. 19. szám. :í — Bolond kend, vagy süket öreg ? Ne tréfázzon. Az öreg mit se gondolva, belóditotta készségét. A csendőr jegyzőkönyvét tartotta az orra elé. Ott hadonászott. Keményen, idegesen. Az öreg annyira elmerült foglalkozásán, hogy nyugodtan tolta félre a csendőr kezét. Megdühödött erre a csendőr. Puskatussal vágta hátba. Az öreg fájdalmasan nyögte : — Ej, nincs lelke, hogy egy szegény hibás embernek se hagyhat békét... Menjen az útjára ... Nem loptam, se gyilkoltam ... Magának is mit vétettem ? A csendőr nem figyelt, vagy nem volt fogékony a könyörgésre. Ahogy ott, tarisznyát nyaláboita össze. Vitte ... A kétségbeesés zokogott le Csonnó arcáról... Mikor meg szerszámait durván marokra fogta a csendőr, még a könnye is megeredt. — Ne bántsa . . . Egyebem sincs . . . Kolduljak ? Csak úgy bugyogott a könyforrása. Le, fehér szakállára, bajuszára. A szerszámához kapott. A csendőr keze irányába hajolts odapoty- tyant két szemkönnye forrón, égetően, hogy lekapta a csendőr kezét a horognyélről s a tarisznyával együtt a földre hullott. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv. jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
