Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-05 / 40. szám

40. szám.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

mert ő nem képviselheti azt, amit összetört és megtagadott.

Hát miért történt mégis az erőszak? Nekem úgy látszik és ez bennem meggyőződéssé válik, azért, mert a Ház elnöke félt, hogy talán megállapodás jöhetne létre a kormány és az ellenzék közt a demokratikus választójogban. Hogy ennek a megállapodásnak a lehetőségét is eltávolítsa, azért rögtönözte a Ház elnöke az erőszakot és a végleges összeveszést és azért, azt hiszem, azok az urak nem is akarják a békét, nem akarják őszintén, nem akarhatja az a férfiú, akinek kezében minden hatalom van és aki mellett a kormány férfiai tisztán akaratnélküli bábok, nem akarhatja Tisza István, mert ina ismét aggódik, hogy ebből a békéből talán kinőhetné magát egy őszintén demokratikus választójogra való megállapodás.

Azért készüljünk a választásokra, mert ebből a hínárból csak háromféle ut vezethet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, amelynek alapjait kifejtettük számtalanszor : a jogrend megrontóinak távozása, a jogrend helyreállítása, a népjognak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. (Lelkes éljenzés.) Ezt nem akarják. Marad a másik, folytatni, amint júniusban tették, az ellenzék kizárásával, házilag alkotni úgynevezett törvényeket. Ötvenkilenc képviselő már ki van újból zárva az ülésekről, nem harminc napra, hanem harminc ülésnapra, ami annyit jelenthet, hogy talán egy félévre is, talán az egész ezentuli országgyűlési folyamatra, akkor megcsinálják házilag az uj választótörvényt is Tisza Istvánnak gondolata szerint. Hát ez egészen kárba veszett munka, mert az a választói reform, amelyről Tisza Istvánnak nézetei ismeretesek, azt akár meg se csinálják, az nem oldja meg a kérdést, az nyitva hagyja a kérdést, ezzel szemben mi csak úgy, mintha semmi sem történt volna, ragaszkodni fogunk ahhoz a megállapodáshoz, mely az ellenzéki pártok közt létrejött és melynek alapján a haza minden értelmes és erkölcsileg fedhetetlen polgárának megakarjuk adni és szabadságában a titkosság által biztosítani a választójogot. (Hosszas, lelkes éljenzés.)

Mi készek lettünk volna ezt a széttört parlamentet összedrótozni arra, hogy legalább egy ilyen választói törvényt csinálhasson és hagyhasson bűneinek eltörléséül a nemzet jobb jövőjére, hát ha nem lehet ezt a parlamentet erre sem képessé tenni, hát akkor ezzel a parlamenttel ne is számoljunk, hanem tartsuk fent a népnek erejét akár a mostani választási törvény alapján, akár annak a némileg kibővített választási törvény alapján, melyet nélkülünk csinálni fognak, tartsuk fent a népnek erejét, hogy vegye kezébe saját ügyét a választásoknál, meg- támadhatatlan törvényességgel kergesse ki az ország templomából azokat, akik szégyent hoztak rá, akik megalázták ezt a templomot, vívja ki jogait azoknak, akiknek ma nincs és akikre szükségünk van, hogy minden polgárnak vál- laira támaszkodva épüljön fel a haza szabadsága. (Hosszas éljenzés és taps.)

Ez, uraim, az én szózatom Magyarország népéhez, Nagykároly népéhez, mint minden más választókerület népéhez: Hidegvér, erős akarat, elszántság, kitartás! Nagy célokért küzdünk, melyeket ha egy nap alatt nem is lehet elérni, ha elértük, hosszü évtizedeknek nyugalmát és fejlődését biztosítják.

Percekig zúgott az éljen és dörgő tt a taps Apponyi szónoklata után. Majd lelkes tüntetéssel fogadták Zichy Aladár grófot a pódiumon.

Gróf Zichy Aladár beszéde.

Mi, mint kisebbség — mondta többek közt — nem jelölünk miniszterelnököt, sem

házelnököt, de az erkölcsi igazság törvényei tiltják, hogy megtűrjük ezeket az embereket házé nk vezető állásaiban. (Lelkes éljenzés.)

Nem érthetem azt a lelki momentumot, ami nekik bátorságot és merészséget adott a jogtiprásra, de ha már elkövették, legyen bennük annyi hazafias érzés, hogy a kibontakozás akadályai ne legyenek. Mi nem az ő egyéni meggyalázásukat kívánjuk, de az ország tisztességét. (Élénk éljenzés.)

Az elmúlt napokban a fővárosban megmozdult a közönség, példát adva a vidéknek, mondhatom, mi, akik az első sorban állunk és a történteknél első sorban viseljük a felelősséget is, uj erőt, uj biztatást találtunk a főváros megnyilatkozásában, épp úgy, amint örömet, bátorítást, buzdítást találunk a nagykárolyiak alkotmányszeretetében.

Nem szabad, hogy az ellenzék között különbség legyen, mert ennek az országnak szabadságra van szüksége. Közszabadság nélkül nincsen ellenzék, a közszabadság leigázása az ellenzéknek elfojtása, ez pedig a hatalmon ülőknek egészen szabad menetelt ad. A nemzet érdeke ez az ellenzék és ezt az ellenzéket csak úgy tudjuk megerősíteni, ha egymás között nincs különbség, nincsen válaszfal. Az Ország alkotmányának biztosításában ne is legyen köztünk különbség, hanem mindnyájan törekedjünk arra, hogy legelői küzdjünk. Ez nemcsak az ellenzéknek, hanem a magyar népnek, is igazi érdeke. (Hosszas lelkes éljenzés.)

A többi szónok.

Az ovációk csillapultával Manndorff Géza báró Justh Gyulának és Fejérvármegyének és Székesfehérvárnak üdvözletét tolmácsolta. Az ellenzéknek most már kötelessége eggyé forrni, hogy azok ellen, akik az alkotmány elleni merényletet elkövették, sikerrel vehessék fel a küzdelmet. Tömörüljön az ország közönsége össz- müködésre és segítse az ellenzéket ebben a küzdelemben az ügyhöz méltó komolysággal, buzgalommal és kitartással. (Lelkes éljenzés.)

Mezőssy Béla szólott ezután. A kormánynak, illetve Tisza István grófnak — úgymond — mert hiszen csak a vak nem látja, hogy ma a kormány teljesen Tisza István gróf mindenható gondnoksága alatt áll, az volt a számítása, hogy a véderőjavaslatokat bármilyen eszközökkel is keresztül viszik, úgy a bevégzett tények ereje előtt meg fog hajlani az ország ideien!, ottfent pedig az iránytadó tényezőknél olyan elévülhetetlen érdemeket szereznek ez utón, hogy szabad kezet nyernek a jövőre nézve az ellenzékkel szemben az egész vonalon. És e számításukban csak lefelé csalódtak. A kormány ma még nem bukott meg, de tisztán az ellenzék egységén, elhatározásának szilárdságán és a nemzet akaratán fog ez múlni, hogy a kormány távozását kikényszeritsük.

Aki Lukács Lászlót ismeri, az nagyon jól tudhatta, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is visszamászik az ablakon. Nincs a világnak az a kiéhezett piócája, amely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint aminő görcsös elszántsággal kapaszkodik a miniszterelnök a hatalom emlőihez. (Zajos tetszés és éljenzés.)

Az első kísérlettel, t. i. az erőszak politikájával a kormány határozott vereséget szenvedett. A szétforgácsolt ellenzéket egy táborba sorakoztatta. Egységesek vagyunk és az egység erejére támaszkodva, visszavertük és a jövőben is visszaverünk minden támadást. Végtelenül örvendetes, hogy az ország hangulata máris gyökeres változáson ment keresztül és a felébredt közszellem, a nemzeti öntudat ereje hatalmas mértékben terjed. így kénytelen lesz a kormány taktikáját változtatni, mert tudatára

jött annak, hogy minden erőszak, mindemdurva önkény nem az ő malmára hajtja a vizet, hanem ellenkezőleg, a vele szemben álló harci tábor ellenállásának erejét fokozza; ezért fog most követkevni az elaltatás, az elnapolás *és a nagy és kis borravalók politikájának korszaka

Ebben a helyzetben a mi tisztünk élesz-’ teni, ébrentartani a nemzet lelkesedésének füzét’ ki nem fáradni, erősnek lenni a várakozásban. Egy pillanatig sem lehet kétely tárgya az, hogy ha Tisza és Lukács helyeiket el nem hagyják, csak a karhatalom erejével kormányozhatnak. Ha az egész ellenzéket kitiltották, ha annak minden egyes Ragját kihurcolták, a maguk szűk családi körében, úgy mint a delegációban is tették, hozhatnak tucatszámra törvényeket, ezek között a társadalom egyes rétegeire nézve előnyösöket is, mind ez azonban bennünket megingathatatlan álláspontunktól el nem téríthet anélkül, hogy önmagunkat ne aláznók le. Saját becsületünket mocskolnék be akkor, ha békét kötnénk olyan emberekkel, akik a mi ki- hurcoltatásunkkal, katonai és rendőri erőre támaszkodó brutálitással nem bennünket sértettek meg; hanem meggyalázták a nemzet legdrágább kincsét, alkotmányunkat.

Lukács a végletekig kitart. Mi pedig erre azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Minden eszköz jó, csak tőle mielőbb megszabaduljon az ország.

Hosszantartó zajos éljenzéssel fogadták Mezőssy szavait.

Utána Justh János beszélt. A kormány most már a függetlenségbe vetett hitet is kezdi megingatni. Nem akarom magasztalni Kovács Gyula tettét. Az ő tette a hazaszeretet által exaltált ember tette volt. Hogyha egy esküdt- biróság azt találja, hogy büntetést érdemel, hát büntessék meg. De ne csinálják vele azt a herce-hurcát, amit a kormány a független magyar bíróság palástjába burkolózva azzal az emberrel elkövet. Kimondták, hogy egy orvossal fogják felülvizsgáltatni és az orvost nem a független bíróság fogja kirendelni, hanem a miniszter és a miniszter fogja megállapítani azt az időt is, hogy mikor történjék ez a vizsgálat és csak azért, hogy Kovács Gyulát törvénytelenül és jogtalanul fogva tartsák. A többi bűne mellett a kormánynak igazán megbocsáthatatlan bűne az is, hogy megingatja a független magyar bíróságba vetett hitet. (Éljenzés.)

Zlinszky István rendkívül lelkeshangu beszédében felszólította a nagykárolyi választó polgárságot, hogy ha a kormány hatalmi őrületében megfosztaná a kerület képviselőjét mandátumától, ne hagyja el, válassza meg újra és újra. Az ellenzék nem fél a demokratikus haladástól, ezért szegődött melléje s ezért akarja azokat, akik a demokratikus haladásnak ellenségei és ezért mindenre képesek, még az útból eltávolítani is. (Lelkes éljenzés.)

Szmrecsányi György utal arra, hogy a kormány nem átallotta az uralkodó palástja mögé bújni és kieszközölni a rendjeleket azoknak, akik a magyar alkotmányt sértették meg és még hozzá azzal az indoKolással, hogy ebbeli szolgálataik elismeréséül. Ez koronás királyunkkal szemben megbocsáthatatlan bűn. — Önök, választópolgárok, megfogják látni, hogy az ellenzék mennyire szivén viseli az ország sorsát és megfogja alakítani a független nemzeti jogpártot, hogy küzdelmét sikerrel végezhesse és a megsértett jogrendet helyreállítsa.

Fráter Loránd és Jármy Béla országgyűlési képviselők lelkesítő beszéde után Bottlik István élesen és szép beszédben ostorozta Tiszát és a többség magatartását.

Preszly Elemér beszéde után Papp Béla határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben