Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-27 / 17. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 17. szám. Uj hadtestparancsnok. A király Ziegler Alfréd gy. tábornok helyébe — akit a bécsi 11. hadtest parancsnokává nevezett ki, Borsevits Szvetozár altábornagy zágrábi lionv. kerületi parancsnokot nevezte ki a kassai hadtest pa­rancsnokává. A Khuen kormány lemondása után Lukács Lás ló lett a miniszterelnök, akinek ka­binetjébe két uj miniszter került csak Josipovich horvátminiszter és Teleszky v. államtitkár, pénz­ügyminiszter. Lukács elszánt tárgyalásokat foly­tat az ellenzékkel, a jelek szerint azonban a siker legkisebb reményével. A f. hó 29-én tar­tandó ülésen fog bemutatkozni az uj kormány. Csendőrségi szemle. Altorjai Imre vezérőrnagy, a csendőrség főfelügyelője várme­gyénkben tartózkodik a csendőrság ügyvit elé­nek felülvizsgálása végett. Madarak és fák napja. A helybeli pol­gári leányiskola növendékei tanítónőik vezeté­sével a Gazdasági ismétlő-iskolába vonultak ki f. hó 24-én, hogy megtartsák a madarak és fák napját. Itt Matuska István igazgató-tanitó tartott tanulságos és érdekfeszitő előadást a növendé­keknek. Esküvő. Dr. Bródy Miklós karnagy má­jus hó 5-én eszküszik örök hűséget Kolozsvá­ron. Szász Ilonkának. Kinevezés. A honv. miniszter Domokos Andor szatmári lakost, a szatmári vegyes felül­vizsgáló bizottság polgári elnökévé, helyettesévé pedig Pethő Györgyöt nevezte ki. Távozó ügyvéd. Dr. Josits Miklós ügy­véd rövidesen távozik városunkból, mert a Szilágykraszna és Vidéke Takarékpénztár rész­vénytársaság dr. Keller Samu ügyvéd helyébe ügyészévé választotta. A szimpatikus fiatal ügy­véd távozása érzékeny veszteséget jelent váro­sunk társadalmára nézve. Rendes esküdtek. A májusi esküdtszéki tárgyalási ciklusra városunkból rendes esküd­tek lettek: Cukor Márton, Hadnagy Ignác és Lukácsovics János. A Széchenyi-Társulat f. hó 24-én tar­tott igazgató-választmányi és rendes közgyűlé­sen a számadások felülvizsgálása és jóváha­gyása után a nyári menedékhelyek vezetőnőit nevezte ki. Ünnepség. A helybeli róm. kath leány­iskola növendékei a plébánia-templom villany­világítása javára f. hó 20. és 21-én ünnepséget rendeztek a zárda nagytermében, amelyen szép számú közönség jelent meg. Az ünnepség mű­sora finom ízlésről, bámulatos szorgalomról és fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot fényes erkölcsi sikerrel honorálván úgy a tervezők, mint a közreműködők lelkes és ambiciózus munkáját. A kissé tulhosszu programom oly ügyesen volt összeválogatva, hogy depresszió helyett pontról-pontra fokozódó érdeklődést és lelkesedést váltott ki a hallgatóságból. A kis szereplők pedig nagyokat megszégyenítő virtuo­zitással remekeltek. A zene és énekszámok, nemkülönben a vígjátékok ügyes betanulása, sikerült interpretálása általános bámulatot és megelégedést keltett a közönség körében s je­lentékeny összeget hozott a jótékony célra. A vezetőség ez utón fogadja őszinte elismerésün­ket a nyújtott élvezetért. Terep-szemle. Kükemezei Bánó József honvédhuszárfohadnagy, vezérkari tiszt folyó hó 19-én Érmihályfalváról lóháton jött városunkba, hogy a városunk közelében levő terepet meg­vizsgálja lovasgyakorlatok szempontjából. Szem­léjét f. hó 20-án megszakítva Debrecenbe uta­zott vissza s f. hó 22-én folytatta. F. hó 23-án érkezep városunkba Eötvös huszárezrdes, aki­vel együtt újból megnézték a kiválasztott tere­pet s f. hó 24-én távoztak városunkból. A Gaal arckép leleplezésével kapcso­latban a helybeli lapokban különböző részint tendenciózus, részint a valóságnak meg nem felelő kommentárok jelentek meg, amelyekből csak annyi a tény, hogy a leleplezés technikai okokból elmaradt. Ami a kép el nem fogadá­sát jelenti, minthogy erről hivatalos formában sehol sem volt szó, misztifikációnak kell minő­sítenünk. A költséget a közgyűlés megszavazta s az ki is lesz utalványozva. A leleplezés ké­sőbbi időre lett elhalasztva. Egyházmegyei közgyűlés. A nagykárolyi ref. egyházmegye .tavaszi rendes közgyűlését f. é. május hó 1-én tartja meg a helybeli ref. elemi iskola nagytermében. Tanitó-gyülés. A nagykárolyi ref. egy­házmegye tanítói f. hó 25-én városunkban gyű­lést tartottak Takács Ferenc szaniszlói tanító elnöklete alatt. A kerületi tornaversenyre vonatkozó többféle híreszteléssel szemben autentikus hely­ről vett információink alapján közöljük, hogy a tornaversenyen való megjelenés a jelentkezők részvétlensége miatt marad el, dacára annak, hogy az intézet vezetősége jelentékeny anyagi segítséget helyezett kilátásba a résztvevőknek. A f. évi junius hóban megtartandó országos dalversenyen 92 dalárda vesz részt kb. 5000 taggal. A verseny Budapesten lesz megtartva a Tattersaal nagy csarnokában ju­nius 28—30-igv A versenyen a helybeli Dalárda is résztvesz 32 taggal s az előadandó verseny­darabokat a jövő hóban egy estély keretében lesz alkalmunk meghallgatni A Rendőrtisztviselők Orsz. Egyesülete f. hó 27-én választmányi ülést tart, amelynek főtárgya a vidéki rendőrség államosításának kérdése. Városunkból Demidor Ignác rendőrfő­kapitány vesz részt az ülésen. Jótékonycélu előadás. A Nagykárolyi Önkéntes Tüzoltó-Egyesület 1912. évi május hó 4-án a városi színházban egy mozdonyfecskendő beszerzésére, saját pénztára javára, a Zenemü- kedvelök-Egyesülete, a Dalegyesület és több helybeli műkedvelők szives közreműködésével: Szinielöadás, Zene, Dal és Mozgófénykép elő­adással kapcsolatos estélyt rendez, melyre Nagy­károly város és vidéke nagyérdemű közönségét tisztelettel meghívja a parancsnokság. Az estély műsora: 1. „Nyitány“ a Szerelmi varázsital operettből. Müllertől: Előadja a Zenemükedve- lők Egyesülete. 2. „Mozgófénykép előadás“ Legújabb felvételek. Különféle tűzoltó müködé- sekiől. 3. „Magyar népdal egyveleg“ Révfy Gézától, előadja : a Dalegyesület. 4. Elevenholt házaspár. Bohózat 1 felvonásban. Átdolgozta : Dezső József. Személyek : Gróf Kázméry : Hor- nyák Sándor. Ágotha neje: Szabó Giziké. Ne­pomuk inas: Kájzler István. Fűző Samu cipész, a gr. keresztfia : Tremba Márton. Bábi felesége : Csillagné R. Lujza. Liza komorna: Patz Ma­riska. 5. „Gavotte.“ Cibulkától, előadja : a Ze- nemükedvelők-Egyesülete. 6. „Balatoni dalok.“ Gaál Ferenctől, előadja: a Dalegyesület. Helyárak. Földszinti páholy 10 K, Emeleti páholy 7 K. Támlásszék 2 K. Körszék 1 K 60 fillér. Zárt­szék 1 K 20 f. Erkélyülés 1 K 20 f. Számo­zott karzati ülőhely I. és II. sor 80 fill., III. és IV. sor 60 fill. Számozatlan karzati ülőhely 40 fillér. Jegyek előre válthatók: Szolomájer Gusz­táv egyleti pénztárosnál (a városházi pénztár­ban). Pénztárnyitás este 6 órakor. Előadás kezdete pontban 8 órakor. Felülfizetéseket a jótékonycélra köszönettel fogad a parancsnokság. Ismerve közönségünk minden nemes ügy iránt tanúsított, érdeklődését és áldozatkészségét, azt hisszük, nem csalódunk, hogy az előadás fé­juk, hogy még az urféle is neveletlen, ha sok bort iszik. Hát mi lesz majd most itten a be­tyárok között ? Nem is csalódott. Egyik betyár az mondja neki: — Hát az ur vacsora után nem pipázik? — De szoktam — feleli a a szorongatott Vékes, — de a pipám meg a dohányom bent maradt a szobában. Majd kihozom. Készülődött is, hogy majd ki ózza, de az emberek visszanyomták a padra. — Soh’se menjen. Majd kihozza a csár- dásné. Kihozta az asszony a pipát a zacskóval együtt. — Gyönyörű szép pipám volt, — beszéli az öreg — tizenöt forintért vettem Okernyi ká­véstól. Nagy pénz volt abban az időben a ti­zenöt forint. Hát megtömtem, rágyújtottam s kí­náltam tovább a dohányt. A betyárok szeme rámeredt a pipára. Egyszer aztán a jobbfelül ülő szomszéd kirántja a szájamból a pipát, de olyformán, hogy egy fogam majdnem velement a csutorával. — Azt mondja: — De szép pipája van az urnák. Azzal a szájába veszi a pipát és szívja tovább. Birtokába vette, a kis késit neki. Most csönd volt. Az erőszakoskodás, igy nyilvános helyen, a többi embereknek nem tetszett. Akkor aztán az elüljáró betyár a fegyve­rekre tette a kezét és azt mondta a piparab­lónak : — Te kapcabetyár! Hát igy mersz bánni a vendéggel ? Hát nem adod vissza rögtön azt a pipát? Te kapcabetyár! A pusztai csavargó megszégyenülten adta vissza a pipát. — Még csak meg sem mertem a csuto­ráját törülni, — mondja Sándor bácsi •*- ne­hogy sértés történjen. Szívtam tovább. A tiz icce bor elfogyott. Az elüljáró újból kirendelt tiz iccét és azt kérdezte VékeStől ? — Hát tud-e danolni az ur ? Jaj-haj, — gondolta Vékes — most kez­dődik még csak a cifrája. Majd azután követ­kezik a kuferces tánc és mit lehet tudni afelől, hogy a mestergerendába vagy az én fejembe hajitják-e bele a baltát ? — Danolni tudok — mondta Vébes, amire azt mondták a betyárok: akkor jó. S a kabaré megindult. Tetszettek a nóták. Sándor bácsi a harangszóhoz illő ühangjával va­lóságosan elkábitotta az akasztófa jövendő vi­rágait. Természetesen a hozzávaló szöveggel. Például: Mikor Pista betyár lett, Szennyes inget, gatyát vett. Szennyes ingbe, gatyába Becsapott a bandába. Ez nagyon tetszett. S fölbátorodva rajta, most már a betyárvirtust dicsőítette a követ­kező nóta: Már beledanoltaK a betyárok is s nagy bődüléseikkel rontottak a nótán. Közben iszo­gattak és parancsolták, hogy : — No még 1 Mondta aztán Vékes a régieket sorra: Kizöldült az erdő fája, leveles, Akinek nincs, csendes tanyát ott keres. Akit otthon vetett ágygyal nem várnak Minden bokor szállást ád a betyárnak Éjfélt kakukkolt az óra, a csárda ajtaja fölnyilt s belépett a hatodik betyár, az őr. Nem szólt egy szót sem, csak nyitott ajtónál, pus­kával a kezében, megállt. Erre a bentlevők a fegyverhez nyúltak s fölálltak az asztal mellől. Az elüljáró betyár egy ötforintos bankót vetett az asztalra fizetés gyanánt s azt mondta Vékesnek: Köszönje az ur, hogy jól tudott danolni. Ezzel kocsira kaptak s elmentek a sötét éjszakába. Vékes a sok izgalomtól nem tudott fekvőhelyére térni, kiment a csárda-elébe s ott járkált a füvön. Egyszer messziről, az erdő fái közül puskadörrenés hallatszott. — Ahán 1 Bi­zonyosan üldözik őket. Bár megfognák vala­mennyit ! Vagy legalább csak azt a betyárt, aki a pipát majdnem a fogával együtt kapta ki a szájából. Pedig nem igy történt. Nem üldözte ak­kor éjjel őket senki. Hanem éppen az az pipás betyár lőtte hasba a vezért, hogy megtorolja a sértést, amiért lekapcabetyározta. Testét aztán még azon éjjel bevetették a csorda-kutba s másnap a hazatérő Vékes látta, amint onnan a gulyások kiemelték . . . Nem vagyunk mi betyárok, Útonálló zsiványok. Aki szegény, nem bántjuk, A gazdaggal tréfálunk. : Modern ruhafestés: %B'#|íIá íam pA 1 Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. BMlJMajd JriU Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom