Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-09 / 45. szám

2-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

45. szám.

Városi közgyűlés.

Nagykároly város képviselőtestülete f. hó

3-án a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. Felszólalás, ellenvélemény nem volt, a közgyűlés egyhangúlag határozott.

1. A pénzügyigazgatóság elhelyezése tárgyában a képviselőtestület az előterjesztett építési terveket és műszaki leírásokat elfogadta s kötelezőleg kijelentette, hogy a három terv közül azt fogja lehető legrövidebb idő alatt létesíteni, amely terv létesítését a in. kir. pénzügy- miniszter ur kívánni fogja s bármelyik terv szerint felépítendő épületet — a hozzá tartozó telekkel együtt — ugyanolyan évi bérért bocsátja át a kir. kincstár használatába a pénzügyigazgatóság elhelyezése céljaira, mint amilyen évi bér a jelenlegi elhelyezésért fizettetik.

A pénzügyigazgatóság létesítése l)a Fényutcai 2. sz. telken, teljesen uj épület létesítésével s a telek vételárával együtt körülbelül

260,000 koronába ;

2) a Széchenyi-utcai 39. sz. telken teljesen uj épület létesitésével s a telek vételárával együtt körülbelül 272,500 koronába ;

3) a jelenlegi elhelyezésre is szolgáló gr. Károlyi György-téri 66. sz. telken a jelenlegi épület megfelelő kijavításával s egy uj toldalék- épület létesitésével körülbelül 130,000 koronába kerül.

2. A város tulajdonát képezett korparéti tagosbirtok eladása folytán telekkönyvi tehermentesítési ügyben, a m. kir. kincstár képvise- tében a Kassa III. honvédkerületi parancsnokság átirata — a honvédségi lőtérre vonatkozólag 1912. május 25-én kelt bérleti szerződésre a honvédparancsnokság által rávezetett pótzáradék elfogadására nézve úgy határozott, hogy, ámbár ebben az ügyben a város részéről már az adásvételi szerződésben gondoskodás történt s a lövő-tér megnagyobbitása és a megnagyobbított terület további bérlete iránt a kincstárral már most megállapodást létesíteni feleslegesnek mutatkozik, sőt a m. kir. kincstárnak az említett pótzáradékban kifejezésre juttatott igényének telekkönyvileg óhajtott biztosítása a fennálló telekkönyvi rendeletek értelmében nem is

foganatosítható — nehogy azonban a honvéd- parancsnokság pótzáradékának el nem fogadása esetén az ügy tovább húzódjék, a képviselő- testület a pótzáradékot elfogadja. A pótzáradék szerint „szerződő felek megegyeznek abban, hogy amennyiben az elemi lőtér kibővítése szükségessé válnék, bérbeadó város a szerződésszerű bérleti összegnek a megfelelő arányos bérösszegért közvetlen a lőtér szomszédságában fekvő és a kincstár által kijelölendő, de 6 holdnál nem nagyobb területet, a bérleli szerződés feltételei mellett a kincstár rendelkezésére bocsátani köteles és beleegyezik abba, hogy a kincstár ez igénye a szerződésben hivatkozott telekkönyvi ingatlanokra minden további megkérdezés nélkül telekkönyvileg is biztosíttassák.“

3. Az áll. polg. leányiskolái gazdasági oktatás céljaira — s később a létesítendő polg. iskolai internátus elhelyezése céljaira is szolgáló telek vétele és rendelkezésre bocsátása tárgyában úgy határozott, hogy megveszi a Ver- bőczy-utca 31. sz. házas belsőséget 12,500 koronáért s azt évi 600 korona bérösszegért fent- nevezett célra átengedni.

4. Az Akácfa-utca szabályozása céljából kötött szerződést tudomásul vette.

5. Az okt. 15-én tartott pénztárvizsgálat eredményét tudomásul vette.

Az Önkéntes Tüzolto-Egyesülei műkedvelői előadása.

Folyó hó 3-án, vasárnap igen jól sikerült műkedvelői előadást rendezett a Nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Benke István „Mindnyájunknak el kell menni“ c. népszínművét adták elő a derék műkedvelők.

Nagyon meglátszott, hogy nem először léptek közönség elé. Biztos, bátor fellépésük, rutinjuk úgy is biztosította volna számukra a sikert, ha nincs is köztük egypár olyan műkedvelő, akiben a játék őstehetségéhez csak némi színi iskolázottság hiányzik, hogy remeket produkáljon. Nem obiigát műkedvelő-di- csérgetés akar ez lenni, hanem őszinte elismerés. Nem tudjuk, kik fáradoztak a betanítással,

a rendezéssel, de annyi bizonyos, hogy dere- kas munkát végeztek Aki próbálta az efféle munkát, csak az tudja méltányolni azt a leleményt, ügyességet, amely a színpadról lesugárzott a, megértő, szeretettel figyelő, lelkesen tapsoló közönség felé. Csokor, koszorú volt jutalma a főszereplők igyekezetének, hogy kellemes estét szerezzenek az egybegyült polgárságnak, egypár koronát a tűzoltóknak, helyesebben lassan-Iassan egy — mozdonyfecskendőt a városnak.

Patz Mariska kedvesen, ügyesen játszotta a főszerepet. Tán maga sem hitte volna, hogy olyan ravaszul is tud duhajkodni, ahogy a horvát katonákat eláztatta. Különösen ebben a frissen, szaporán gördülő csárdái jelenetben tűntek ki műkedvelői kiválóságai, de a szeli- debb érzelmek kifejezése is megvolt megfelelő hangja. Járay Juliska a szerelmes kis lány naivitásával sürgőit a nagyok közt. Szolomájer Anna, Csárdás gazda felesége, a. fiát sirató anya fájdalmát minden kitörés, jajveszékelés nélkül, lelke mélyéből fölszakadó csendes zokogással olyan művészettel alakította, amilyet — már engedjen meg — nem vártunk tőle, műkedvelőtől. — K. Nagy Sándor kellemesen csengő hangjából, egész alakjából a hazáért meghalni is kész fiatal piarista nemes lelkesedése áradt ki. Kelemen Alajos karakteresen elevenítette meg a falusi tanítót; Csanálossy József mély szomorúságában, Szolomájer István ravasz gonoszságában sok volt a jó megfigyelés, gondos alakítás. Jó megfigyelés mozgékony ügyességgel párosulva tette kacagtatóvá a két cigány, Szentgyörgyi Elek és Ditzig Jenő és a két horvát katona, Nagy István és Ruprecht József alakításét. Luczay János régi, érdemes, tapasztalt műkedvelő, nemkülönben Kürthy Károly. Felesleges őket most is újból dicsérgetnünk. A kisebb szerepek betöltői, akik maguk is hozzájárultak az est sikeréhez, jó iskolába jártak, mikor együtt buzgólkodtak velük a próbákon.

Egy mozdonyfecskendő ;j beszerzésének költségeit akarná az Önkéntes Tüzoltó-Egyesü- let összerakosgatni ezeknek az előádásoknak a jövedelméből. Ez ugyanis már a második előadása az egyesületnek. Nem ingyen kéri a pol' A leány rábámult és elpirult. Majd vihogni kezdett.

— Igazán, milyen tréfás ember maga! — mondta szégyenkezve.

— A csók csak tréfaság! — mondta álmodozva az iró. — De szebb tréfa az egész életnél ! Milyen csodás arcbőre van magának! No, ugy-e megcsókolhatom ?

— Borzasztó ember! — pirult a leány és távolabb húzódott tőle. — Hiszen ma látom először életemben.

— Nem is fog látni soha többe! — szavalt az iró. — Akkor legalább megbocsát majd nekem a vakmerőségemért . . .

A ieányjiem felelt. Meghatóban ült helyén.

— Hallgatás — beleegyezés! — mondta Campbell és megcsókolta hirtelen.

— Most pedig jöjjön, nézzük meg a rózsafákat.

*

Másnap egy fiatal asszonynak mutatták be. A nő költőnő volt, szürke selyemruhát viselt, az övében árvácska csokorral. A szeme óságosan, megértőén csillogott.

Campbell leült melléje.

— Ma éjjel elvesztettem az egész vagyonomat, mondta tompán. — Azt se tudom, mihez kezdjek . . Nevetni tudnék a nyomorúságomon.

Az asszony halvány arca egy árnyalattal színesebb lett.

— Mennyire sajnálom magát, — mondta.

— Tudtam, hogy megfog érteni, azért panaszoltam el a bánatomat, — felelte sóhajtva az iró.

— Kezdjen uj életet, barátom !

— Úgyis azt fogom tenni. De hogyan vágjak neki az ösvénynek egyedül, kifosztva ! Ha volna valamim, ami szent, ami értékes! Egy tiszta és jó asszony csókja emléke ! Az uj embert faragna belőlem ! Az erőt adna és bátorságot !

A költőnő rögtön megértette, hogy róla van szó. Mártirarccal nyújtotta oda a nyakát Campbellnek, aki sietve megcsókolta.

Ez jótétemény volt, amit nem lett volna szabad elmulasztania !

*

Molly nem kap külön fejezetet, mer mikor az iró föltette a kérdést: — „Megcsókolhatom ?“ ő nevetve igy válaszolt:

— Csacsi! Hát kell ezt kérdezni? — s az egyik arca után odanyujtotta e másikat is.

Gladys azonban bájos elfogódottsággal védekezett.

— Nem engedi a mama! — mondta.

De mikor Campbell türelmesen megmagyarázta neki, hogy ő nem az anyát, hanem őt akarja megcsókolni s hogy a saját csókja felett kiki szabadon rendelkezhetik — beleegyezett mégis. A logika előtt mindig meghajolt, mert okos lány volt.

Éva lelkes sötét szemével csodálkozva nézett rá és igy felelt a föltett kérdésre :

— Természetesen! De fizetnie kell egy fontot a „Magykák-otthonának.“

Végre megalkudtak három csókban, három fontért. Éva naivul dicsekedett el vele, hogy ma már nyolc fontot keresett.

— Gondolja el ! Ez mind a szegény éhező és fázó cicáké lesz!

Sterie fiús ruhákban járt és lovaglóostort

KALAP ÉS ÚRI DIVATÁRUHÁZÁBAN

A TÉLI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT.

Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett. Megye telefon 707. sz.