Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-19 / 42. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. október 19. 42. szám. Nagykároly és Ermellék k Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsev-nyomda r.-t.“) siN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=Nyilttér sora 50 fillér. Nagykároly városa és a szatmári püspökség. A szatmári Kath. Legényegyesület elnöke a helybeli testvéregylet felavatási ünnepélyének bankettjén egy igen tartalmas pohárköszöntő keretében azt emelte ki, hogy Nagykároly városa milyen fontos és nagy jelentőségű gócpontja a szatmári egyházmegyének. A benne lakó katholikusok legnagyobb számánál és a benne tapasztalható erős erkölcsi és hitéletnél fogva hivatva van arra, hogy fáklyavivője legyen az egyházmegye katholikus világának. A szatmári társadalom egyik vezető emberének ajkáról jól esett hallanunk ezeket a Nagykároly előnyére szolgáló beösinerő szavakat, de a hallott szó, bármennyire is váltotta ki belőlünk az el- ösmerés folytán rendszerint jelentkező megnyugvás érzetét, nem tudta emlékünkből kitörülni azt a gondolatot, hogy el- ösmert erős hit' és erkölcsi életünk meg- szilárditásában a múlt nagyon magunkra hagyott s ami e tekintetben köztünk feltalálható, az csaknem a saját erőnkből teremtett munka eredménye. Ámde az élet viszonyok nagyban és sokat változtak s amit városunkban a katholikus hitközség a múltban annyi erkölcsi és anyagi áldozat árán alkotott a kor szükségleteinek ma már teljesen Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős , szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. ! DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. E®“ MEGJELENIK MŰIDEN SZOMBATON, “lg® meg nem felel. A kultúrát csak egy minimális értékig képesek emelni, holott a változott életviszonyok kívánalmai enné! sokkal nagyobbak. Érezzük azt, hogy ha mint gócpont az egyházmegye várakozásának meg akarunk felelni, úgy intézményeket kellene létesítenünk, a melyekkel be tudnánk vonni a vidék katholikus lakosságát is az egyház minden tagjától elvárandó művelődési körbe. A szükségelt intézmények létesítésére azonban hiányzik főrészt anyagi erőnk, mert a hitközség két elemi iskoláját is csak a hívők túlságos megadóztatásával tudja fenntartani. ' A múlt nem nyújtott nekünk semmit. Idegen érdekek befolyása érvényesült a szatmári püspökségben, akik nem szűntek meg állandóan elterelni a püspökség és a káptalan figyelmét váró sunkról. Pedig városunk a múltban is legerősebb támassza volt a szatmári püspökségnek. — így aztán mi dacára helyzetünkben rejlő jelentőségünknek, nagyon lemaradtunk a kulturális intézmények tekintetében Szatmár mellett. De nem akarunk a múltért szemrehányást tenni senkinek sem. Tudjuk, hogy a jó akarat hiányánál sokkal nagyobb volt a gondoskodás a rólunk való elfelejtetésről. S inkább nézünk bizalommal a jövő elé, mintsem a múlt kevés tevése felett töprengjünk. A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona Fé l évre................................. . . 4 korona Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Er re a jövőbeni bizodalomra okunk is van, mert úgy tapasztaljuk, hogy a jelenben a püspökség szakított a múlt feiedékenységével. Jó és bölcs belátása megértette püspökünkkel, hogy az egyházmegye legnagyobb hitközségét támogatás nélkül hagyni nem lehet, hanem a jó pásztorhoz illően ezt a várost is elő kel! segíteni olyan intézmények létesítésével, amelyekkel a magyar kultúra emelkedése mellett a szatmári egyházmegye fénye is emelkedik. Ebben a bizodalomban, ebben a bölcs belátásban reméljük mi feltalálhatni intézményekbeni haladásunk feltételeit s a ma csak reményünkben élő közművelődési fokot és erkölcsi magaslatot el is fogjuk érni, ha reményünkből bármennyi is bekövetkezik, mert a nagykárolyi kath. hitközség Nagykároly város haladásáért, ennek eszközeiért, mint a múltban úgy a jövőben is dolgozni akar első sorban városáért, de az egyházmegye fényéért is. Vajha ebben a belátásban sok utódja lenne a szatmári püspök Öméltóságának, hogyha hitközségünk az ő jótékony működésével megkezdi az utat, azt abba' ne kelljen hagynunk, meg ne kelljen állnunk a cél elerése előtt. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. Népdal. Ablakodból épen május első hajnalára Ragyogott rám legelőször szép szemed sugára. Boldog vagyok én azóta s feléd csókot intek, Zöldzsalus kis ablakodra hogyha rátekintek. , .V , Ifjú szivem a tavasznak napsugaras tája... S néked virul e tavasznak minden ibolyája. Néked dalol a pacsirta szerelmes nótákat, Tied minden ragyogása május hajnalának. Elmennék én tihozzátok, lelkem szép szerelme Gyönyörködni ragyogó két sötétkék szemedbe. Megcsókolnám azt a piros, mosolygó kis szádat, Barna hajtól koszoruzott rószás arcocskádat... Kaisler Imre. Irta: Krúdy Gyula. Az inzurgensek táborba szállottak Győr alatt és várták, mikor indítják majd meg őket a francia császár ellen. A háborúnak egyelőre hire-hamva se volt, mintha csak valami rossz álom volna az egész azzal a Napóleonnal ; hess, te rossz álom 1 És nyomban eltűnnek a látóhatárról a vérszomjas gránátosok, a lófarkas vértesek, valamint a halált okádó ágyuszörnye- tegek. — A nemesek táborában a táborozás harmadik hetében tizenkét szekérre való dunántúli menyecske, leány érkezett. Addig* se nagyon unatkoztak a hadfiak, asszonyféle mindig akadt a tábor körül, ha mások nem, a győri menyecskék; de az igazi vidám élet csak most kezdődött. A közeleső dunántúli megyék árván maradt menyecskéi megunták a táborozás által rájuk kényszeritett szalmaözvegységet és eljöttek az uraik, vőlegényeik után. Majd bizony ők odahaza unatkoznak, amikor az uraik mulatnak Győr alatt! Örökös bál volt a táborban ; a toponári zsidók — annak az időnek legjobb muzsikusai — estétől-reggelig vonták a nótát; az öreg Rimáki Ferenc pirosnadrágos udvari zenekara se lustálkodott: bolondos farsangi kedv volt a táborban, a menyecskék száma pedig napról-napra szaporodott. Talán nem is mindegyik jött az ura, vagy a vőlegénye után ! Akadt közöttük olyan is, aki idejött férjet, jegyest keresni- magának .. . Hevesből egy napon megjött özvegy Borky Sándoné és magával hozta az egész házát, házatáját. Három viruló unokahuga kisérte az özvegyet, aki még maga is keresztül tudott menni a kocsiuton. — Nem hagyott nyugodni az aggodalom odahaza! — magyarázta Borkyné az ismerősei-
