Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. január 13. 2. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyoinda r.-t.“) ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. hé&- Nyilífér sora 50 fiilér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. i DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 0®- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. “19® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ............................., . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy s zám ára.............................20 fillér. Vá rosunk államsegélye. Lapunk hasábjain már foglalkoztunk e kérdéssel az állami költségvetésbe felvett 3 millió koronából reánk eső csekély összeg leérkezőkor. Az az égbekiáltó igazságtalanság azonban, mely városunkkal szemben e kérdésben megnyilvánult, kötelességünkké teszi, hogy e kérdéssel újra foglalkozzunk és hogy felhívjuk az illetékes körök figyelmét arra, hogy kövessenek el mindent, hogy ez a nagy sérelem városunkkal szemben reparáltassék. Az arány, mely szerint a költségvetésben felvett két millió korona felosztatott, velünk szemben teljesen igazságtalan volt. Sokkal gazdagabb, államsegélyre kevésbbé vagy egyáltalán nem szoruló városok hasonlíthatatlanul nagyobb arányban kaptak segedelmet a 2 millióból mint mi. Joggal várhatta városunk azt, hogy azért az aránytalanságért és igazságtalanságért, amely a két millió korona kiosztásánál vele szemben elkövettetett, a 3 millió felosztásánál kárpótoltatni fog. És mi történt ? A 3-ik millió korona felosztásából 15000. koronát kellett volna kapnunk és kaptunk csak 7500. koronát Tehát nemcsak a régi helytelen és igazságtalan arány nem helyesbítetett, hanem még újabb s nagyobb aránytalanság és vérlázitó igazságtalanság követetett el velünk szemben. Tény az, hogy az álammal szemben az állami élet minden ágazatában óriási igények támasztatnak, úgy, hogy az állam rendelkezésére álló anyagi és egyéb eszközök nem elegendők ezen igények közmegnyugvásra tö’téneudő kielégítésére és a városok segítésére. az állami költségvetésben valószinüleg véglegesen fel- Iveendöj! 8 millió korona sem lesz elegendő törvényhatósági és rendezett tanácsú városok modern fejlesztésére. Az államsegélyt azonban úgy kell felosztani, hogy a felosztás a városok viszonyainak gondos mérlegelése és ösz- szehasonlitása mellett a lehetőségig igazságos, arányos legyen. A kormánynak úgy látszik meg van a jó szándéka, mert amint félhivatalos jellegű közleményekből olvassuk, hogy a belügyminiszter a 2 millió korona felosztásánál megállapított kulcsot megtartani kívánja a jövőben is, a két millió felosztásánál mert ezt a városok szerzett jogának tekinti, azonban az állami költségvetésbe felveendő többi 6 millió felosztásánál figyelembe kívánja venni a város magán vagyonát, a tisztviselők járandóságát, a pótadót, a polgárság teherviselő képességét, a város által igénybe vett és vehető erőforrásokat, a meglévő és szükséges közintézményeket, a város fejlettségét, fejlődő képességeit és polgári áldozatkészségét és ezek gondos figyelembe vételével fogja a rendelkezésére álló adatok alapján az arányt, a kulcsot megállapítani, hogy a két millió kiosztásánál előfordult aránytalanságokat és igazságtalanságokat eloszlassa. Ha tényleg ezen alapelvek figyelembe vételével kívánta a öelügyminisz- ter a kulcsot megállapítani, — két eset lehetséges — vagy nem vette a kiosztásnál gondosan figyelembe a városunkra vonatkozó s rendelkezésére álló adatokat, vagy az adatok nem felelnek meg a tényleges viszonyoknak. Városunk a nemzetiségi áramlatok határmesgyéjén feküdve, védőbástyája volt és kell, hogy legyen a jövőben is a magyar nemzeti aspirációknak a mindinkább hevesebben és nagy szervezettséggel és tervszerűséggel fellépő román ultranemzetiségi jogosulatlan törekvésekkel szemben. E város erős magyar nemzeti jellegén tört _g eddig a nemzetiségi törekvések tovább terjedésének minden kísérlete. E várost fejleszteni, ezen nemes hivatása betöltésére megerősíteni, fontos állami feladat is! Városunknak semmi vagyona nincs, ennek dacára van aszfaltja, villanyvilágítása, kövezett utcái, állandó színháza, Valakit vártam . . . Irta: Auróra. Malakit vártam s hófehér ruhámat Öltöttem láztól reszkető testemre. Fekete hajamba égő rózsát tűztem, S drága átadómból koszorút fejemre. Lestem az ajtót, mikor jön be rajta Éj-szemű lovagom selymes attilába’ Úgy égtem a vágytól, reszkető karomat Hízelgőn ráfonni daliás vállára. És múltak a percek s jöttek rémes árnyak Csak akit vártam, nem jött el hozzám. Szép fehér ruhámat cafatokká téptem. Égő, szilaj vágytól vonaglott az orcám. El nem csókolt csókok tüze égett számon. Szivemben nagy, olthatatlan vágyak. Óh, mért nem jöttél el, csak egy pillanatra Mikor tudtad, hogy mennyire várlak. Vártam, egyre vártam a rémséges csendben Leborultam sírva, szűzi nyoszolyámra Átkoztalak, gyűlöltelek egyre jobban, jobban Mégis úgy vártam rád, mint édes anyámra. Az arany karkötő. irta: Auróra. Blanka kint ült az erkélyen s karjával megtámaszkodva bámulta a szép. csillagos égnek azuros kárpitját. A nap csak bem rég tért nyugovóra s bíboros köntösének széleit még láttatni engedé, még nem szürkés ködfátyol födte be az eget, mely alól itt-ott már elővillant egy-egy korán kelő égitestnek égő fénye. Mintha a csillagokat vizsgálgatta volna, avagy mintha azok között keresett volna valamit, mert szemei erősen oda tapadtak a végtelennek látszó, nagy égboltozatra. Azt hitte, hogy ott fogja föltalálni azt, akit keres. Pedig csalódott. Csalódott szegény, mint ama sok más társnői, akik egy pillanat boldogságának heve alatt eladták minden hitüket. Egy perzselő, egy égető szempár volt az, amelybe beleolvadt egy hirtelen szerelemre lobbanó, gyermekes leánysziv minden szerelme. Az ilyen szerelem pedig feltör a magasba, azt hivén, hogy ama másik szerelem szintén oda igyekszik s csak ott egyesülhetnek. Már régen este volt s Blanka még mindig a csillagos eget nézte, amidőn a keresett csillag Saturnus képében fölbukkant az égen. Megvan, — sóhajtotta a leány — az az tudtam, hogy megtalálom. Ebben a pillanatban halkan kinyílt az erkély ajtaja s egy sugár termetű férfi lépett az erkélyre. Lassan, óvatosan, lábujjhegyen járva közeledett a leány felé s két kezével eltakart annak a szemeit, hogy ez nem láthatta többé az annyira látni óhajtott képet. Egy kicsit bosszús volt s durcásan igyekezett magától elhárítani azt a két kezet, amely boldogságában megzavarni merészkedett. Ekkor a férfi erősen felfogta a leányt két karjába, szemeit belemélyesztette halványkék szemeibe s behízelgő hangon kérdé: — Ugyan mi látni való van ott, édes Blankám? Talán csak nem haragszik komolyan, hogy megzavarni merészkedtem ? Férfi és női ingeket, gallérokat, kézelőket a legszebben mos és vasal Hrabécy Széchenyi-u. 42. Telefon 323. gyár r. t. DEBRECEN, FIÓK FELVÉTELI ÜZLETEK: Csapó-utca 30. és Hatvan-utca 11. KÉPVISELŐK KERESTETNEK! Vidéki megrendelés gyorsan és pontosan intézteinek.
