Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 8. szám. hogy a bíró a per műszaki kérdéseit összes részleteiben ismerje. Mert a bírónak nem az a hivatása, hogy műszaki feladatokat megoldjon, hanem, hogy a tisztázott tényállás alapján a vitás jog határait megállapítsa. A szakértőkhöz intézendő kérdéseket a felek által előadott anyagból kihámozhatja, a mint hogy ezt a biró más téren is igy teszi, mikor pl. építészeti, orvosi, kereskedelmi stb. szakértőkéit hallgat meg. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a különbirósági intézmény a meglévő bajokat nem orvosolná. Nem orvosolná pedig első sorban azért, mert a technikus nem alkalmas bírói állás betöltésére. Természetesen nem az dönti itt el a kérdést, hogy egyik-másik technikus alkalmas-e erre, hanem az, vájjon a technikus hivatása a biró hivatásával egy személyben egyesülhet-e. Ellene szól ennek, hogy a technikus — kivételes esetektől eltekintve — nem sajátíthat el annyi jogi ismeretet, a mennyi a bírói hivatás gyakorlásához szükséges, mert a szabadalomjogi ismereteken kívül a bírónak általános jogi ismeretekkel is kell bírnia. Mivel pedig jogi kérdésekben szakértőket nem hallgathatna meg, helyzete sokkal kedvezőtlenebb volna, mint jelenleg a jogász-biróé. Arra sem lehet gondolni, hogy az Ítélet konstruálását megosszuk úgy, hogy ennek jogi részét a jogász, műszaki részét pedig a technikus szerkessze meg, mert a bíróságnak minden egyes tagja az egész ítéletért felelős; ezért kell, hogy a jogász akkor is, ha technikusok vesznek részt a tanácsban, a műszaki kérdéseket is megértse. Föltéve azonban, hogy az ilyen vegyes bíróság közmegelégedésre funkcionálhatna, ennek megvalósítása ez idő szerint legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Magyarországon pl. a szabadalom-bitorlási perek első fokon a kir. járásbíróságok hatáskörébe vanak utalva. Jogrendszerünk alapját támadná meg az olv rendelkezés, mely a járásbíróságból társas bíróságot kívánna alakítani vagy pedig a kihágást első fokon törvényszék hatáskörébe utalná, de ettől is eltekintve, a közérdekkel sem volna összeegyeztethető ily ügyek elintézésére külön bíróságokat fölállítani, mert az ily ügyek csekély száma folytán a külön bíróságok csak hetik ... De azért talán nincsen ország, a melyben a Kegyes Iskolák annyira elterjedtek volna, mint Magyarországon. És hogy a Kegyes Iskoláknak minő érdemük van Magyarország történetében, számítsák ki a tudósok, hogy mennyi az, ami hazai szellemi életünkből elmaradt volna, ha véletlenül a világtörténelem forgatagába nem került volna az az ember, a kit úgy hívnak, lyrgy Kai. szt. Jószcf. Á kegyesrendnek Budapesten van a központja, honnan mindmegannyi sugáron kihat az ország legvégső pontjáig s igy az országot 24 rendházával és ugyanannyi gimnáziumával mintegy átkarolja és szivéhez öleli. A rendet, mint törvényes testületet az 1715. évi ország- gyűlés fogadta be s ismerle el. Azóta a nemzet leikével a rend iskolái összeforrtak s a magyar kegyes tanitórend nevelési rendszere e néhány szóba sűríthető össze : a tudományok művelése, a vallásos érzés emelése s a honszerelem ápolása. * * * Egyszerű, de szívből fakadó beszédemet Kalazanci szt. József általános méltatásával kezdtem s beszédem végén is ő csodálatraméltó életére térek vissza : kiemelve abból nagy egyéniségének legjellemzőbb tulajdonságát. Meghatva olvassuk életrajzában, hogy a 90 éves aggastyán mint ül ki az iskola kapujához, hogy a tanításra jövő gyermekeket láthassa; odahívja őket magához, megdicséri, buzdítja őket s áldással bocsátja el valamennyit az iskolába. A szeretet, mely nagy lényét áthatotta, legodaadóbb volt mégis épen az ifjúsággal szemben, szeretete a gyermekek s az iskola iránt nem apadt ki leikéből szive utolsó dobbanásáig . . . Ettől a nagy, ettől a szent egyéniségtől mindenki tanulhat, nemcsak utódai, a kik elveit vallják, hanem a nevelés és tanítás nehéz ügyének minden munkása, mert Kalazanci szt. József a keresztény szellemű nevelőnek magasztos ideája, fönséges eszményképe ! korlátolt számban volnának felállíthatok s igy a nagy távolságok a bizonyítást nemcsak nehezebbé tennék, hanem az érdekeltekre is hátrányos volna, a mennyiben az eljárás folyamán való megjelenés az üggyel esetleg arányban sem álló pénz- és időveszteséggel járna. Az iparjogi ügyek ellátása tehát csak a következő alapelvek szerint történhetik. A jogsértő cselekmények minősítése, vagyis az a kérdés, vájjon egyik szabadalom beleütközik-e egy másik szabadalom védelmi körébe: szakértők meghallgatása után, az Ítélő biró által, a mai bírói szervezet fentartásával döntendő el. Az iparjogvédelem többi ágazatában, nevezetesen a védjegyminta- és cégoltalom, valamint a tisztességtelen verseny körébe tartozó vitás kérdésekben a kereskedelmi körök közreműködése eddig is kedvező eredménnyel járt, ez tehát a jövőben sem volna mellőzendő. Ez a közreműködés azonban csak véleményadás formájában történhetik ; az a törekvés azonban, hogy a birói tisztséget ily ügyekben valamely ipari szakmához tartozók töltsék be, nem célirányos, mert a szakmabeliség könnyen hajlik az egyoldalúság felé, holott a jogrendnek és az igazságszolgáltatásnak egyetemes célt kell szolgálnia, az ellentéteket a közérdek szempontjai szerint kell megszüntetnie. Dr. Szarka István. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 18-án rendkívüli közgyűlést tartott bizony gyér érdeklődés mellett. A közgyűlés első pontja a helybeli kéményseprő mesterek kérvényének tárgyalása volt. E szerint azt kívánják, hogy a dijakért ne csak a lakók, hanem a háztulajdonosok is szavatoljanak. Annak idején a képviselőtestület ezt, mint alaptalant, elutasította. A kérvény fellebbezés utján a vármegyei törvény- hatóság elé került, amely a szabályrendelet 30. §-a értelmében elrendelte a módosítást. — Az ügyben végérvényesen most a belügyminiszter döntött, amennyiben a városi képviselőtestület határozatát hagyta jóvá. Ezután névszerinti szavazás utján 42 szavazattal egyhangúlag elfogadták a tanács ama javaslatát, amely szerint a vásárvám-kezelési jogát házi kezelésbe veszik és Károlyi Erzsébet grófnőnek a ráeső haszon címén évenként 8145 K 75 fillért utalnak ki. A Korparét árverésén felvett jegyzőkönyvet, mivel a törvény szerint annak bemutatásánál legalább a tagok fejrészének jelenléte kívántatik meg, a legközelebbi, márc. 24. közgyűlésen mutatják be. Ami a jelenlegi kövezetvám tarifa meghosszabbításét illeti, úgy határozott, hogy ezt kérelmezni fogják a belügyminisztertől. A nagy- károly—mátészalkai—csapi h. é. vasút igazgatóságába Debreézeni István kir. tanácsos polgármestert küldték ki igazgatósági tagul. Végül a pénzügyi bizottság javaslata alapján egyhangúlag elutasították ifj. Matoicsi Sándor abbeli kérelmét, hogy a Gencs-utca elején nyilvános telefon-állomást állítsanak fel a város költségén. Több tárgy nem lévén az elnöklő h. polgármester a közgyűlést berekesztette. jtÉTRŰL-fiÉTRE. Wille és Sydney. Irta: Hinta. Amiket itt elmondandó vagyok, azt két könyv és egy újságcikk alapján mondom. És azok után is, amiket magam láttam, hallottam, tanultam. A két könyv Sydney Carton: „Emlékek II.“ és „Jegyzetek Oscar Wilderöl“ cimü kötetei, az újságcikk pedig Tóth Bélának (Effendi) egyik 1907-ik évi Esti levele a Pesti Hírlapból. 1900. november 30-án örök álomra hunyta le szemeit Oscar Wilde, a nagy angol drámairó. essayista, filozófus és költő. Egy ember, aki az Életet másnak látta, tudta, ismerte; szerette, mint a többi emberek és akit ezért a más élet-látásért megölt a szánalomra méltó angol képmutatás és álmorál. Mig pörbe nem fogták, a világ minden szalonjának és színpadának ura volt, koronás fejek barátja, kedvence. Mikor az angol álszenteskedés kimondta a „guilty“-t, a becsapódott börtönajtó szele messze-messze elsodort minden barátot, minden ismerőst egyaránt. A darabjait levették műsorról, s a kényes ízlésű „grande dame“-ok szalonjában illetlenség volt kimondani a nevét. Magasan állott, nagy mélységbe kellett buknia. 1900. november 30-án alig pár ember kisérte ki a koporsóját a párisi cimetier de Bag- neauxba. Ott nyugszik az első kerület, 8 sor, 17. szám alatt. Egy uj nemzedéknek kellett jönni, mely megtisztítsa sártól, piszoktól. Az uj nemzedék eljött. Oscar Wilde pompával, fénnyel, bevonult a színpadokra, irodalomba, szalonokba egyaránt. Visszafoglalta elrabolt birodalmát. Wilde-ot mindenki ismeri. Ennek az embernek minden időn át legjobb barátja egy magyar ember volt. Sydney Carton, alias Rozs- nyay Kálmán. (Az első irói álneve.) Egy szegény, külföldön élt magyar festő-poéta, aki a maga sok-sok nyomorúsága mellett is ráért, hogy hallgassa, szeresse s rossz napjaiban gyá- molitsa a megtört Nagyot. Senkise tud róla, talán jobb is, hogy nem tud, de a párisi külváros kertésze évenként mindig pénzt kap Magyarországból, kis pénzt, keserűen keresettet, hogy nefelejts, szekfü mindig ott viruljon azon az elhagyott síron, ott, a 8 sor, 17. szám alatt. Ez a magyar festő nemcsak a dicsőség napjaiban sütkérezett, de sohase érezte, nem is akarta érezni Wilde-on a börtönszagot. Hü volt hozzá a halála után is. Hazajött Magyarországba. Akkor jött, mikor javában suhangolták a Wilde-kultuszt a magyar „litíerary gentleman“-ek. S ő a tekintélyek dacára is felemelte fejét s vallomást tett: „Wilde barátja voltam, vagyok s maradok“. Máshol a kezét szorították volna meg ezért a vallomásért, itt meg kellett érte halnia. A Pesti Hírlap Tóth Bélája Esti levelet irt. Azt irta : „tolonckocsira azt az embert, ki Wilde barátja volt“. A magyar közönség olvasta Tóth Bélát. Hitt neki. S megölte Sydney Cartont. „ . . . Some do it with a bitter look, Some with a flattering word, The coward does it wirth a kiss, The brave man with a sword“ . . . Ezt irja Wilde a „Ballad of Reading Gaol“-jában. „A bátor acélt ragad“. Sydney Carton nem védekezett, nem is védekezhetett. Arra tanította a barátja is: „The brave mar. with a sword“. Tóth Béla füzfahusánggal hadakozott, ez ellen nem véd a finom damaskusi penge. Sydney Carton meghalt Wildeért, Wilde- dal, de fö! nem támad többé Wilde-dal. Pusztán csak azért, mert az igazlátást és megbánást túlságos fényűzésnek tartjuk, mi nyereg alatt lóhus puhító magyarok. : Modern ruhafestés: IVaífÁiAi* * nAl Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. «AJ iAJvi «J Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
