Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-21 / 51. szám

51-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal' felett a legteljesebb elismerés kifejezéseid mélyen meghajtjuk lobogónkat. A megdöbbentő gyászhir vétele után a hitközség választmánya teljes ülést tartott, me­lyen Berger Ármin hitk. elnök meleg szavak­kal parentálta el a megboldogultat. Érdemei elismerésül külön jegyzőkönyvben megörökit- tetnek. A gyászcsaládnál a teljes választmány megjelent kondoleálni, hol dr. Adler Adolf fe­jezte ki a hitközséget és a családot ért szomorú veszteség feletti bánatot. Temetésére az ország minden részéről 8 rabbi érkezett. A szomorú szertartás f. hó 18-án d. u. félkét órakor a templomnan vette kezde­tét s tartott este 5 óráig. Magasröptű beszéde­ket mondtak Krausz Vilmos debreceni, Schön­feld Lázár vinkovczei, dr. Jordán Sándor szat­mári főrabbi. Ezután dr. Antal István a vá­lasztmány megbízásából szívből jövő és szívbe ható szavakkal a hitközség nevében búcsúzott el a megdicsőülttől. Utánna szólott még hatá­sosan, meleg megemlékezéssel, eleven színekkel Lebovits József baranyamágócsi, végre Fried­mann N. nyíregyházai és Grosz Péter buttyini rabbi. Ezután a nyolc rabbi közrefogta, fele­melte és a halottas kocsira feltette a holt­testet. A temetőben Eppler Mór és Danczig m.-szigeti rabbik beszéltek sírja felett. A gyászszertartás egész tartama alatt az izr. kereskedők boltjai zárva maradtak, ami a kereskedő társulat igazgatóságának tapintatos­ságára vall. Részvétüket sürgönyileg kifejezte a szat­mári, debreceni, hatvani, nyíregyházi, sátoralja­újhelyi, egri, lévai, váci, karcagi, gyulafehérvári, csuzi, budapesti, ceglédi, pécsi, vinkovcei, máramarosszigeti, stb. hitközség. Életrajzi adatait a következőkben foglal­hatjuk össze. Született Miskolcon puritán jel­lemű kereskedő családból; 14 éves korában a szentirást már könyvnélkül tudta s a rabbinikus tudományokban feltűnő • jártasságot tanúsított. Innen a putnoki jesivába (talmud iskola) s végül a pozsonyi orth. szemináriumba került, aholt nősüléséig maradt. 22 éves korában a Heves megyei Hatvan községben kapott meg­hívást a lelkészi állás betöltésére. Tizenegy évi ottani működés után a nagykárolyi izr. hitköz­ség nagy lelkesedéssel, egyhangúlag 1896-ban papjává választotta s most a kérlelhetetlen ha­lál gyorsan elragadta körünkből. Haláláról a hitközség a következő gyász- jelentést adta ki: „A nagykárolyi izr. hitközség mély fájdalom mat tudatja; hogy szeretett és tisztelt főrabbija főtisztelendő Fürt Ferenc a Mindenható kifürkészhetetlen végzése folytán itteni áldásos működése 17-ik évében váratla­nul elhunyt. A megdicsőült temetése f. hó 18-án délután egy és fél órakor fog templomunkból megtörténni. Áldás és béke lengjen porai felett! Nagykároly, 1912. évi december hó 17. St.-quo izr. hitközség.“ R. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye f. hö 19.-én tartotta év­záró közgyűlését Csaba Adorján főispán elnök­lete alatt. A bizottsági tagok nem voltak nagyon buzgók; csak huszonketten jelentek meg, hogy a körülbelül 300 pontból álló tárgysorozaton túlessenek. Csaba Adorján főispán megnyitván az ülést, kegyeletes szavakkal emlékezett meg a főrendi­ház nemrég elhunyt volt elnökéről, Csáky Albin grófról. Majd Jékey Mórt, Szatmárvárm. volt alis­pánját parentálta el, megemlékezvén az elhunyt­nak a vármegye körül szerzett érdemeiről. — Helmeczy Pálnak, a vármegye nemrég elhunyt szorgalmas, törekvő tisztviselőjének emlékét idézte még fel a főispán. Mindhármuk halála fölött jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét a vármegye közönsége. Ezután a referensek jelentései peregtek le gyors egymásutánban. Az időközben megüresedett választott th. biz. tagsági helyek betöltése céljából a válasz­tások legutolsó határnapjául 1913. január 7.-ét ál­lapították meg. A Róth és Tóth nyomdatulajdonosok fe- lebbezését, amelyben a vármegye nyomtatvány- szükségletének a Kölcsey-nyomdától való be­szerzését apellálták meg, elutasították. Mikola községnek a gyalogjáró és kő­anyag vétele tárgyában hozott határozatát a közgyűlés feloldotta s a községet uj határozat- hozatalra utasította. Az 1913. évi fősorozásra polgári elnökö­kül és orvosokul a következőket jelölték ki : Erdődi járás. Elnök dr. Nagy Sándor, or­vos dr. Lachet Brúnó. Szinérváialjai járás. Elnök llosvay Aladár, orvos dr. Schönpflug Béla. Avasi járás. Elnök llosvay Aladár, orvos dr. Schönpflug Béla. Nagybányai járás. Elnök Torday Imre, or­vos dr. Hercinger Ferenc. Nagybánya yáros. Elnök Torday Imre, or­vos dr. Gondos Mór. Fehérgyarmati járás. Elnök Jékey László, orvos dr. Csató. Nagykárolyi járás. Elnök N. Szabó Antal, orvos dr. Schönpflug Béla. Nagykároly város. Elnök Madarassy Gyula, orvos dr. Schönpflug Béla. Mátészalkai járás, Elnök llosvay Aladár, orvos dr. Schönpflug Béla. Szatmári járás. Elnök Péchy István, orvos dr. Schönpflug Béla. Nagysomkuti járás. Elnök Péchy István, orvos dr. Csuka Mihály. Felsőbányái járás. Elnök Torday Imre, orvos dr. Gondos Mór. A tárgysorozat többi pontjai községi ha­tározatok, felebbezések, községi költségvetések stb. A közgyűlés 11 órakor ért végett. Azon t. előfisetőinket, akik előfizeté­seikkel még hátralékban vannak, tisztelet­tel kérjük a hátralékos összeg beküldésére. Zavar és félreértés elkerülése végett a ki- adóhivatal kényszerítve érzi magát, hogy a lapot a jövőben csak azoknak küldje meg, akik előfizettek. — Menjünk, keressük hát föl azt a bol­dogítandó párt. Az utolsó szavaknál hangja már vissza­nyerte gúnyos csengését, szemei a szúrós, éles tekintetet. Elvegyültek a táncolok között. A négyes megkezdődött. Élénk beszéd, zene, kacagás, az asztaloktól áthallatszó pohárcsengés, jókedvű kurjantás egybefolytak a rendező re­kedt kiabálásával, a mint jobbra-balra ugrálva és hajladozva, ismételgette : Itt a párok... Vi­zit még egyszer a szerelmesek kedvéért... vi­zit a mamák kedvéért... A párok parancsszóra sétáltak előre-hátra hajlongtak kecsesen, aki igy nem tudott, azok esetlenül körbe fogóztak, kettővel-hárommal előbbre léptek, mig végre rendes szokás sze­rint az egészet összezavarták és akkor vidáman fogtak neki a csárdásnak, mintha valami na­gyon kényes, terhes dologtól szabadultak volna meg szerencsésen. A mamák boldogan mosolyogtak. Csakhogy már eddig baj nélkül eljutottak. Több négyes talán nem lesz és ha körtánc alatt ül a leány, az nem is olyan szégyen. A vadszőlő sötét le­velei mindenütt bekandikáltak a szellős terembe és messzire előre nyújtották zöld ágaikat. A tarka lampionok vidáman himbálóztak a neki- hevült táncosok fölött. Az egész kép kedves volt és barátságos. Mefisztó ur is fölmelegedett mellette. Mikor helyére vezette a leányt, engedelmet kért öreg kísérőjétől, hogy otthonukba fölkereshesse őket. Aglája néni — ki valami öreg nagynénje volt a leánynak — örömmel adta meg az en- gedelmel. — Klára úgy is sokat van egyedül — mondta. — Mi még ismeretlenek vagyunk. Tehát Klárának hívják. Azontúl nem táncolt a férfi, hanem szem­mel kisérte Klárát. Látta, hogy egy-egy fordu­lóra elviszik, de mégis csak többet ül. S ez nem bántja. Élvezettel táncol, de nevetve csa­csog nénikéjével, mikor ülni kénytelen. Kik lehetnek, hogy még nem fedezte itt föl senki ezt a pompás kincset ? Elcsípett egy rendezőt és megkérdezte: — Ah, még mi sem ismerjük őket. Nem­rég kerültek ide. A falu fölött álló várszerü régi kastélyt vették meg és ott laknak Nem érint­keztek eddig még senkivel. Csak annyit tudok, hogy készpénzzel fizettek. — Hm. Akkor Mefisztó úrhoz hozzászegő­dött nagyon a szerencse. Egy ilyen érdekes, szép leány és készpénz — morfondírozott gú­nyosan magában. Később odament a leányhoz és leült melléje. — Miért nem táncolta az előbbi hosszú táncot? — kérdezte. A leány kacagott. Tiszta szemével ráné­zett és őszintén szólt: — Mert nem kérte senki. — Hm. Mefisztó ur lehajtotta a fejéi és csodála­tosan elsimult arcán minden vonás, a mikor beszélni kezdett. — ügy érzem magamat, mint régen, ka­maszkoromban, otthon . .. Azóta sem volt ott­honom . . . Mintha a langyos, tavaszi estén jáz­minvirág illata lengene körül, mintha hallamán a keménylépésü gulya kolompszavait, a mint elmennek előttünk. Olyan kedves zene volt ez akkor a hazatérő pásztorgyerekek tilinkójával és a völgyből föihallatszó békakuruttyolással együtt. — Oh, ha majd eljön mihozzánk, úgy érezheti magát nálunk, mint hajdan otthon. Van virág, viz és békakurottyolás ... De miért mondja, hogy azóta sem volt otthona? Hiszen az em­bernek az mindig kell, hogy legyen. A férfi ránézett tűnődő, mélyen elgondol­kozó arccal és szemében azzal a különös csil­logással, melyet az olyan embernél lehet látni, aki váratlanul nagy-nagy kincsre talál és egészen szelíden, szinte ábrándos melegséggel mondta: — Nekem csak volt és . . . talán lesz. Karácsonyi és újévi ajándékok legszebb és legnagyobb választékban kaphatók: CSÁTHY FERENCZ legrégibb könyv-, zenemű- és papír ====== üzletében. — Debrecen, Piac-utca 8. szám. (Kereskedelmi akadémia épületében.) Telefon szám 296. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan elintéztetnek. Telefon szám 296.

Next

/
Oldalképek
Tartalom