Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-09 / 45. szám

45-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. gárságtól azt a pár garast, amely különben sem nekik maguknak kell, hanem a városnak. El­lenértékűi kellemes estét kíván érte szerezni a jóindulatú adakozóknak. Mindenki természetes­nek találná, ha a város ügyeit szivén viselő emberek közt élnénk, hogy a ki csak teheti, hozzájárul a mindnyájunkra hasznos cél elérésé­hez szükséges összeg összehozásához. Hiszen nem mondjuk, az úgynevezett polgárság ott is volt, adakozott is, jól is érezte magát. De hát az úgynevezett urak, vagy micsodák, külön szereznek be majd maguknak egy automobilos fecskendőt? Bizonyára ők is valami efféle elő­adáson voltak hát valahol, mert csak itt-ott le­hetett belőlük egyet-egyet látni: Hármat össze­sen semmiesetre sem. Legalább tán a „városi urak“ kukkanthattak volna be egy percre. Nem jól van ez igy. S. Falusi elegancia. Faluhelyen látni „előkelőségek“ névnapján kájzerbe, Cilinderbe öltözött elegáns embereket glassé keztyüben pompázni a „negédes“ höl­gyek körül s a lábukon — tornacipő. Ez az ékes kép jut eszünkbe, mikor mél- tóságos fellépésű megyeházunk cipőit, a kör­nyékén elterülő utcákat teszi aktuálissá egy városi képviselőtestületi határozat. Nagykároly város képviselőtestülete ugyanis október hó 20-án tartott ülésén úgy határozott, hogy 1913-ban egypár utcát kiköveztet. Kiköveztetni rendeli pedig elsősorban a 1. Hajduköz-utcát, aztán a 2. Somos-utcát, sőt harmadik helyen csodálatosképen a Könyök-utcáról sem feled­kezik meg. Még később kerülne a sor, ha egy­általán kerül, a 4. Kaszinó-utcára és a 5. Hu­nyadi-utcára. Szóval a Könyök-utca várjon az idők tel­jéig, amig előbb a Somos-utcát szépen, akku- rátosan kikövezik, majd ha aztán még maradni találna egypár kő, ő is cyklops-burkolatban pompázhatik. Hogy a Somos-utcát kikövezik, az ellen senkinek sem lehet semmi kifogása. Nagyon hordott magával. Csöppet sem volt érzékeny lelkű leány. A férfiak nem törték valami na­gyon magukat utána — csúnya volt szegényke. Campbell igy szól hozzá: — Őszinte leszek magához — (soha se volt őszinte a gazember, még saját magához sem) — fogadtam egy barátommal, hogy ma a legszebb leányt megcsókolom ebben a társaság­ban. Tíz fontot vesztek, ha nem csókol meg ! A leány ijedten nézett rá és biborvörös lett. Kiszaladt a szobából. Campbell utána. A homályos kerti utón érte utói. Sterie körülnézett, majd szégyenkezve re- begte : — Itt nem látnak bennünket. . . * Campbellnek még csak egy csókos napja volt hátra, hogy megnyerje a fogadást. Aznap bál volt. Egyik rendező egy mélyen dekolletált rózsaszínű ruhás hölgyhöz vezette. Csupasz nyakán gyémántok csillogtak — gyönyörű szőke haján értékes diadém ékeskedett. Campbellnek határozottan tetszett a nő. Eleinte beszélgetett vele mindenféléről, majd rátért a lényeges dolgokra. Egy pálmás sarokban ültek, a honnan ki lehetett látni a parkra. A szokásos kérdésre igy felelt a nő: — Aki engem meg. akar csókolni, an­nak akadályokkal kell megküzdeni értem, Mr. Campbell. — Én mindent megteszek! — Úgy hát szaladjon körül háromszor a parkban! helyes; bárcsak minden utcát kiköveznének s nem kellene esős időben, sőt már egy kis reg­geli harmat után lónak, kocsisnak, pasasérnak a szó szoros értelmében vállvetve buzgólkodni azon, hogy a degeszből nagy káromkodások közepette valahogy kikászolódjanak. A megyeház városi fellépését teljesen tönkreteszi a Könyök-utca gyalázatos állapota. A vármegyéháza, pláne ha megfelelő téren ál­lana, ahol egész méltóságát kidülleszthetné — olyan monumentális épület, amely Nagykároly­nál városibb városoknak is díszére válnék. Is­ten ellfcn való véteK még csak annyira sem tö­rődni vele, hogy a környékén lévő utcák ne kiabálhassanak rá : „Mit dülleszkedel, hé, Nagy­károlyban vagy ám, nem Pesten, nézz rám!“ A város közepén csináljunk legalább lassacs­kán egy kis várost, ha már másutt falu va­gyunk. Sr. A szinügyi bizottság ülése. Nagykároly város szinügyi bizottsága f. hó 6-án d. e. 11 órakor ülést tartott. Zilahy Gyula, a debreceni színtársulat igazgatója, ki 30 éves jubileuma alkalmából társulatával néhány városban vendégszerepelni óhajt, azzal a kéréssel fordult a szinügyi bizott­sághoz, engedné meg, hogy f. hó 13, 14. és 15-én a városi színházban három előadást tartson. A bizottság a kérelemhez nem járult hozzá. A szabályok értelmében ugyanis a szin­ügyi bizottság 6 hétlel a sziniidény megkezdése előtt nem adhat előadások tartására engedélyt, amennyiben ez a rendes színigazgató anyagi károsodásával járna. Ugyancsak tekintettel kí­vánt lenni a bizottság buzgó műkedvelőinkre is, akik ezekben a hónapokban szokták elő­adásaikat megtartani. Berey József, nagykárolyi ref. egyház- megyei esperes a dec. 1-én tartandó Kálvi- neum-est céljaira kérte a városi színház áten­gedését. A bizottság az engedélyezéssel járó dijak lefizetésének kötelezettsége mellett a ké- réshez hozzájárult. Campbell megdöbbenve nézett rá, de a lány csábos mosollyal folytatta: — Szeszélyes ördög vagyok, ugy-e ? Ne is tegye meg. amit kívánok! Campbell a másik percben már nedves lakkcipővel gázolt a harmatos fűben. Az eső is szitált, úgy jött vissza, mint egy ázott ürge. — Most pedig — szólt a leány, mikor újra mellette állt. — Most? — riadozott Campbell. — Föltéve, hogy még meg akar csókolni! — Hogy akarom-e ? Jobban, mint — valaha ! — Akkor álljon a feje tetejére! Az iró nem tudta, nevessen-e vagy bo- szankodjék. De a leány görcsösen ragaszkodott a kívánságához. — Meglátnak ... — izgult Campbell. — Óh, nem kényszerítem rá, hogy meg­tegye, de én csak úgy csókolom meg, ha min­denben engedelmeskedik nekem ! — Ez az utolsó kívánsága ? — kérdezte gyanakodva az iró. — Ez. Campbell a feje tetejére állt — majd vö­rösen, izzadtan jelentkezett a csókért. Megkapta. De utána a bájos nő lekapta a parókáját és harsogó nevetéssel nézett Camp- bellre. Nőimitátor volt, akit a lányok boszuból béreltek föl Campbell ellen. * Azért mégis megnyerte a tiz fontot. Sz. N. Helyárak : földszinti páholy 20 kor., eme­leti páholy 14 kor., földszinti ülőhely 4 kor., erkélyszék 3 kor., karzati belépőjegy 1 kor. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 10 órálól 12-ig. Nov. 9-én, szombaton a Kölcsey-Egyesület lyceá- lis előadása. Dec. '-én Kálvineum-est a városi színházban, ezt követőleg társas vacsora és tánc a Magyar-Király szál­loda éttermében. Személyi hir. Debreczeni István kir. ta­nácsos, polgármester hivatalos ügyek elintézése céljából f. hó 6.-án a fővárosba utazott. Esküvő. Dr. Brugós Gyula m. kir. hon- védezredorvos kedden d. e. vezette oltárhoz Vetzák Ede, a Nagykárolyi Takarékpénztár elnök­igazgató leányát, Lujzát. A polgári esketést Debreceni István kir. tanácsos, polgármester végezte. Tanuk voltak: dr. Sturm József és Schusteritsch Ferenc. Az egyházi esketést Ré- csey Ede kegyesrendi házfőnök végezte. Elő­kelő közönség, a két család rokonai és bará­tai töltötte meg a templomot. A mennyasszony szüleinek házánál ebéd volt az esküvő után, melyen több pohárköszöntőben éltették az uj párt és a örömszülőket. Halálozás. Szalay Bálint polgártársunk neje szül. Asztay Ágnes hirtelen elhunyt. Te­metése f. hó 6-án volt. A magyar szent korona országai Vö­rös Kereszt Egyletének nagykárolyi fiókja f. hó 23-án, szombaton d. u. 3 Va órakor a vá­rosházán, a polgármesteri hivatalos helyiségben közgyűlést tart, amelyre a meghívók a napok­ban lesznek kibocsátva. A Kölcsey-Egyesület ma, folyó hó 9-én, szombaton este 6 órakor lyceális előadást tart a városháza tanácstermében. Szentiványi Béla főgimn. tanár folytatja előadását a magyar dráma fejlődéséről. A Kálvineum-ünnepély iránt megyeszerte nagy az érdeklődés. Az ünnepélyt december 1-én tartják meg a városi színházban. Fővéd­nökei : Csaba Adorján főispán és neje, Dr. Bal- thazár Dezső ref. püspök és Domahidy Elemér, Hajduvármegye főispánja. Demidor Ignác rendőrkapitány a fegyel­mit elrendelő határozat ellen felebbezést adott be a belügyminiszterhez. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Po- loszkay Pál szatmárnémeti törvényszéki dijno- kot Írnokká nevezte ki. Halálozás. Pénteken kisérték utolsó út­jára a nagykárolyi polgárok nesztorát, Rooz Salamont. Negykároly város életében egykor nagy szerepet játszott a köztiszteletben, meg­becsülésben magas kort, 92 évet, elért férfiú. A Nagykárolyi Nőegylet f. hó 23-án szombaton d. u. 3 órakor a városházán, a pol­gármesteri hivatalos helyiségben tartja évi ren­des közgyűlését, amelynek tárgyát a szokásos tisztviselői jelentésen és pénztáros választáson kívül a szegény gyermekek téli ruhával való felruházása tárgyában teendő intézkedés képezi. A gör. hath, püspökség székhely-kér­dése ügyében Debrecen város okt. 30-án meg­tartott közgyűlése 81 szóval 18 ellen úgy ha­tározott, hogy a gör. kath. püspökségnek Deb­recenbe való felállítása tárgyában nem tesz ajánlatot, gr. Dégenfeld József indítványára pe­dig egyhangúlag kimondotta a közgyűlés, hogy ezt az ügyet a napirendről végkép leveszi. Ezzel a szégyenletes ügy aktái lezáródnak, de keserű ize sokak szájában sokáig fog még megmaradni. A közgyűlés előtt a „nem felekeze- tieskedő“ atyafiak „Debrecen arculcsapásáról“ meg miegyébről szavaltak, most aztán adják az előkelőt: „Isten, ember előtt Dorogot illeti meg a pálma, mert ők állottak eddig a küzde­lem élén. A győzelem bérétől megfosztani őket tiltotta a köztisztesség és becsület.“ Ah! A közgyűlés előtt igy dörgött a Debreceni Prot. L.: Debrecen „most a legmagyarabb város,

Next

/
Oldalképek
Tartalom