Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-26 / 43. szám

43. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 5-ik oldal. pénzügyigazgatót, hogy az adókivető-bizottságba elnökül Róth Károly neveztessék ki, ki már többször volt az adókivető-bizottság elnöke s ki jól ismerve a polgárság viszonyait, ezeknek az érdekét mindenkor össze tudta egyeztetni a kincstár érdekeivel. Pénztárvizsgálat. Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester a városi pénztárt a műit héten küldöttség közbenjöttével megvizsgálta és rendben találta. Jótékonycélu előadás. A Nagykárolyi Önkéntes-tűzoltó Egyesület 1912. évi november hó 3-án vasárnap, a Városi Színházban egy mozdonyfecskendő beszerzésére, saját pénztára javára szinielőadást tart, mely alkalommal színre kerül: „Mindnyájunknak el kell menni.“ Nép­színmű dalokkal, 3 szakaszban, irta Benke Ist­ván, mely előadásra Nagykároly Város és vi­déke nagyérdemű közönségét tisztelettel meg­hívja a parancsnokság. Személyek: Sebes Já­nos falusi tanító — Kelemen Alajos; Józsi, Ju­liska gyermekei — K. Nagy Sándor, Járai Ju­liska ; Kató árva, Sebes húga — Patz Mariska ; Vad Lőrincz — Szolomájer István; Csárdás gazda — Csanálosy József; Csárdás gazda fe­lesége — Szolomájer Anna; Kis Bandi fiók jurátus — R. Nagy József; Imre bácsi — Al­földi Imre; Rákóczy szelleme— Luczay János; Dóka, Csicsa cigányok — Szentgyörgyi Elek, Ditzig Jenő ; Krszk, Prszk horvát katonák — Nagy István, Ruprecht József; első, második honvéd — Török István, Szigeti József; Erzsi, Julcsa, Zsuzsi, Panna falubeli leányok — Szabó Lili, Debreczeni Rózsika, Zsenynyei Gizella, Raáb Mariska. Falusi népek, verbunkosok, ka­tonák, cigányok. Helyárak: Földszinti páholy 10 K. Emeleti páholy 7 K. Támlásszék 2 K. Körszék 1 K 60 fill. Zártszék 1 K 20 fill. Er­kélyülés 1 K 20 fill. Számozott karzati ülőhely I. és 11. sor 1 K. 111. és IV. sor 80 fill. Szá­mozatlan karzati ülőhely 60 fillér. Karzati álló 40 fill. Jegyek előre válthatók : Gál Samu könyv- kereskedésében és Szolomájer Gusztáv városi pénztárnoknál,. Pénztárnyitás este 6 órakor Elő­adás kezdete pont 8 órakor. Előadás után tánc a Polgári Olvasókör nagytermében. A táncte­rembe való belépésre csak azok jogosultak, akik páholy, támlásszék, körszék, zártszék és erkély­szék jegyet váltottak és azt a táncterembe lé­ha hazatér, üres a szoba, délben ha fölébred, nincs, aki egy tányér meleg levest adna neki azután ha összetalálkoznak, egymást gyanúsít­ják, hogy hol jártál ennyi ideig. Az asszony az emberen keresi hogy hova tette a pénzét, az ember az asszonyt szidja: kinek cifrálkodsz annyira, ki vette ezt a sárga selyempapucsot, mi? Így aztán nem sokat ért az egykonyhára- menés, gyakran összevesztek, olykor egymás haján búcsúztak, — egy reggel, mikor Andris a szolgálatból hazatért: hát üres a lakás, az asszony megszökött s elvitte minden holmiját. — Gombház, — gondolta Andris, — ha leszakad, lesz más. — Azonban nem igy van ez egészen. Andris mégis csak húzott ehez az asszonyhoz, csak most látta ezt, mikor a me­nyecske kámforrá vált. Bánkódott s még job­ban az italnak adta magát. Kereste és tuda­kolta, hogy merre van az asszony, de eleinte hirt sem hallott felőle. De azután megtudta egy pincértől. A pincér meg a fiakkeres ismerni szokták egymást, mert leginkább éjjeli életet él mind a kettő. Ez a pincér a tátrából jött haza s újságolta, hogy látta a menyecskét. Nagyon jól megy sora, szoba-asszony egy szállodában, ahova gazdag vendégek járnak, németek meg ángolok. — Úgy hát ? — gondolta Andris, — án- gojok ? Hát az ángojok köllenek, én mög nem köllöttem s két nap haza sem ment, mindig a kocsmák ajtaját nyitogattta. Kopott a gyerek, egyre kopott. Soványo- dott is, rongyosodott is, ha valamely józan per­cében végignézett magamagán, még rá sem mert az átokházi tanyára gondolni, Egy éjjel soros volt a kisebbik állomá­péskor felmutatják. A kik a szini előadáson részt nem vettek, azok belőpődija a táncterembe 1 K 20 fill. Feltilfizetéseket a jótékonycélra kö­szönettel fogad a parancsnokság. Pályázat tanitói állásra. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagykárolyi városi gazdasági ismétlő iskolához a szaktanítói ál­lásra pályázatot hirdetett. Szüret. A nagykárolyi szőlőskertben f. hó 23. és 24-én tartották meg a szüretet, mely nagyon egyhangúan folyt le az előző évekhez képest. Mig máskor valóságos népvándorlás volt, most alig lehetett embert látni. A must savanyu és kevés. Dankó Pistának a hires nemzeti dalköl­tőnek fehér márványból készült szobrát vasár­nap leplezték le Szegeden nagy ünnepség ke­retében. A szobor megteremtésén, mely hirdetni fogja Dankó érdemeit mint nóta királyét, Pósa Lajos költő szerzett hervadhatatlan érdemeket. Egyszerűsítés postaküldemények át­vételeiről. A postaigazgatóság azzal a tervvel foglalkozik, hogy az az ajánlott leveleket a jö­vőben nemcsak a címzett, hanem annak szü- kebb háznépe is minden meghatalmazás nélkül átvehesse. Ugyan ezt az eljárást akarják be­hozni a negyven korona alatt levő utalványteli tételekre is. Felolvasó-estély. Vasárnap este tartotta meg a „Protestáns Társaskör“ első felolvasó­estélyét. A jól sikerült estélyt Kürthy Károly ref. vallástanár, köri elnök lelkesen előadott tartalmas beszéddel nyitotta meg, felkérve a kör tagjait és a közönséget, hogy a rendezendő felolvasó-estélyeket meleg érdeklődéssel kisér­jék. A megnyitó-beszéd után Dénes Tériké Győry Vilmosnak : „A második asszony“ cimü költeményét szavalta el, majd Rédei Károly evang. lelkész „A női emancipációról tartott tartalmas felolvasást. Kaizler Imre Reviczky Gyula: „Donna Diana“ c. bájos költeményé­nek több részletét szavalta el, nagy hatással. Serly Vilma Katona Árpádnak : „A rongyos kol­son, várta a vonatot. Bóbiskolt a bakkon, mert bor volt benne most is, észre sem vette, hogy megjött a vonat, mikor rászól valaki a sö­tétben : — Mennyiért visz be? Hisz ez az asszony hangja ! A kocsilámpa fényénél rá ismer. Bársonyfelöltő rajta, cifra kalap a fejében, gyöngyös metál a nyakában. Andrisnak hirtelen az eszébe jut minden nyo­morúsága, a vér elönti a fejét, leugrik a bak­ról és torkon kapja az asszonyt. — Én ? Én vigyelek ? Üti. Az asszony sikolt: — Jaj, Andris, ne bánts! Te utánad jöt­tem, teérted jöttem. De ennek már elöntötte a vér a szemét is. Talán meg is fojtja az asszonyt, ha a rend­őrök ki nem veszik a kezéből. ^ Mi lesz az ilyesmiből ? Hát mi lenne, pör lesz belőle. Pör, visum repertummal, majd meg mutatom én nel meg miegyébbel, mint ez már szokás. Állnak hát a biró előtt. Ott van az asz- szony, szépen föltisztálkodva, igen szemrevaló- képen s ott van Andris is kopottan, züllötten, borostásan. Azt kérdik tőle : — Miért bántotta maga ezt az asszonyt? — Mert itthagyott, elhagyott, — mondja rekedten Andris. — Mert belémunt, aztán hü- telenné vált. — Nem azért, — sírja az asszony. — Hanem mert elitta a keresményit, az enyémen élt, aztán ha nem adtam neki, ütött. No igy beszélnek előre hátra, mert ez igy szokásos a pöröknél. A biró azután az asszonyhoz fordul: dús“ c. megható költeményét szavalta el óriási hatással. A költemény közötti párbeszédet bá­mulatos ügyességgel adta elő. A felette ügyes szavalatot szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hallgatóság. Az estélyt Weiszbart János és Szabó Zoltán hegedű és citera játéka fejezte be, mely után a fiatalság táncra perdült. Nyilvános nyugtázás. A kath. Legény- egyletnek lelkes hangulatban lefolyt házavatási ünnepélye folyó hó 13-án az egyesületre nézve úgy erkölcsileg, mint anyagilag igen szépen sikerült. — Befolyt belépő-jegyek árából összesen: 506 K 80 f. Felülfizetésekből: 388 K 90 f. Óméit, megyés püspök ur adományo­zott 500 K-t. Bevétel összesen : 1395 K 70 f. Ezzel szemben kiadás volt: 342 K 95 f. így az egyesület pénztára gyarapodott: 1052 K 75 f. Felülfizetni kegyesek voltak az alábbiak kiknek áldozatkészségéért az egyesület há­lás köszönetét mond : Palcer Ernő 100 K, Ré- csey Ede 60 K, Erdélyi József 50 K, Soltész Imre, Ilosvay Aladár, Péchy László, Marián Fe­renc, Patz Antal 10—10 K, Pajor Endre 8 K, Székely Gyula, Haunstädter József, Haufel Sá­muel, L. L, Mangold István 5—5 K, dr. Vetzák Sándor, Riskó József, Gindele, Varga Endre 4—4 K, Gindele István, Sz. Magyary József, N. N., Lőrincz György, Ackerman jános, Steib Márton, Blaskó József, özv. Mangold Györgyé 3—3 K, Dürchinger Károly, ifj. Steib Antal, Mécz Ignátz, Kindris József, dr. Falussy Alajos, Papp József 2—2 K, Görög József, Fleisz Já­nos, Ambruszter Sándor, Reitler Ferenc, Lhor Mihály, Orosz István, Brugós Péter, Ackermann N., Scholcz János, Hebe Juliska k. a., Kerezsi Izidor, Bálintfy József, N. N., Fézer János, Kiss, Gaál József, ifj. Torna Pál, Kern János, Tájer- ling Sándor, Meláu Ignátz, Kuszka Mihály, Ópitz Károly, Blum József, ifj. Scnell József, Csókás László, Szigeti József, Leitner János, Varga György,, Lőrincz György, Kabelik Gyula, Bárt Gyula, Gindele Ferenc, Patz Mátyás, ifj. — Föntartja a panaszát? Az asszony lihegve beszél: — Mert az kérem nem igaz, hogy én be­leuntam. Most is azért jöttem haza, hogy visz- szamegyek hozzá. Mert az nem igaz, hogy én nem szerettem. Én meg a mostani formájában is szeretem. Hogy lássa, hogy még most is szeretem én, visszavonom a panaszomat. Csend van egy kis ideig. Az asszony néz Andrisra, ez meg néz a földire. Az asszony nyújtja a kezét. Andris nyúj­taná is, nem is. A biró szól: — No. Hát mi lesz az asszonnyal, An­dris ? Hej, fene teremti, nehéz kérdés ez. Hi­szen húz az asszonyhoz azt nem lehet tagadni. Talán más élet is lehetne ezentúl. Mert emigy . . . emigy mi lesz ennek az életnek a vége ? Már úgy sem merne az anyja szeme elé kerülni. Mikor volt az, midőn az ünneplő ruháját is elitta ? Mi lesz ennek a vége ? A rendőr­ségnél is rováson van, úgy lehet, elveszik a hajtási engedélyt s mehet megint szenet fuva­rozni az öreg féllóval. — No, Andris, — biztatja a biró, — hall­junk szót. Hát mi lesz az asszonnyal? Andrisnak talán a tanya fehér fala jutott az eszébe, Öreg édes anyja, kis húga, aki ér­tük cselédnek akart állni, az udvar az öreg eperfával, — ej, hazamegy, négykézláb haza- csuszik a szabad mezőkre, inkább éjszaka ő ugat a kutya helyett, de itt nem marad ... A kopott Andris kiegyenesedik és ridegen jelenti a bírónak : — Az asszony pedig, tekintetös ur, men- jön vissza az ángojokhoz . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom