Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-26 / 43. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 43. szám. könnyű módja van a segítésnek. Mindenki csak egy szál virággal kößsön kevesebbet a drága halottaknak szánt koszorúba és ennek a virág­szálnak árát hullattsa az irgalmasság tarsolyába. A József kir. Herceg Szanatórium Egye­sület harcot indított a tüdővész rémes pusztí­tása ellen és népszanatoriumában, tüdőbeteg­gondozó intézeteiben sok ezer és ezer ember nyer gyógyítást, segítséget a maga rettentő baja ellen. „Csak egy virágszálat!“ A sírokon a többi virágszál mesélni fog a sírban nyugvó halott­nak arról az elmaradt, megváltott virágszálról, amely fent az Élet felszínén, a szegény, szen­vedő embertársak utolsó napjait, utolsó élet­éveit szépíti meg. Jószivü emberek! Hullajtsátok egyetlen szál virágnak értékét a gyüjtőtarsolyokba! Szent vám az, amelynek révén a halál útjáról vissza­térnek a tüdővész szomorú áldozatai. Ezek a szál virágok lesznek a Teremtés kertjének leg­szebb virágai. Mentsük meg a tüdőbetegeket! HÍREK. Dankó Pista. Szegedi emlék. Bevetődtem az én régi tanyámra, Eszembe jut rég elporladt cigánya, Akit egykor elhallgattunk Sok ragyogó éjszakán — Dankó Pista, a nótádat Ha még egyszer hallanám . . . Bűvös-bájos begedüszó hangjánál Úgy ültünk ott: egy cigány, meg egy király. Tündérország, álomország Fejedelme mindahány — Dankó Pista, azt a nótát Ha még egyszer hallanám 1 A miénk volt, nekünk állott a világ — Egész világ csupa rózsa, gyöngyvirág. Két marokkal szedtük-téptük Ifjúságunk hajnalán — Dankó Pista, a nótádat Ha még egyszer hallanám Szállt a lelkünk tündérszárnyu felhőbe Az aranyos, dicsőséges jövőbe, Ahol hirünk-nevünk ragyog A csillag távolán — Dankó Pista azt a nótát Ha még egyszer hallanám ! Befordultam az én régi tanyámra, A sarokba húzódom a homályba. Jó pajtások, fényes álmok Eltűnt nyomát keresem — Dankó Pista azt a nótát Nem hallom már sohasem . . . Sas Ede. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó, könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 10 órától 12-ig. Esküvő. Dr. Josits Miklós ügyvéd, a „Szatmárvármegye“ felelős szerkesztője szom­baton vezette oltárhoz Cilii Vili urleányt, Cilii György törvényhatósági főállatorvos leányát. Kinevezés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja dr. Olsavszky Viktor nagysomkuti já­rásorvost tiszteletbeli vármegyei tiszti főorvossá nevezte ki. A nagykárolyi „Kölcsey-Egyesület“ iro­dalmi szakosztályának elnökévé Sróff Gábor fő­gimnáziumi tanár helyébe, ki ezen tisztségéről lemondott, Szentiványi Béla főgimnáziumi ta­nárt választotta meg az egyesület. Halálozás. Futótűzként terjedt el vasárnap délelőtt a szomorú hir, hogy Csetényi Lajos az Önsegélyző Népbank cégjegyző főkönyvelője 55 éves korában elhunyt. Az élte javakorában levő férfiú szivszélhüdés következtében halt meg. Temetése nagy részvét mellett hétfőn dél­után ment végbe. Fürth Ferenc főrabbi meg­ható gyászbeszéde és a kántor szívhez szóló gyászéneke elhangzása után a gyászoló család, ismerősök és jóbarátok kisérték az elhunytak a temetőbe, a hol a kegyelet adományait a ko­szorúkat a sirba téve a koporsóval együtt el- hantolták. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Csetényi Lajosné szül. Kun Hermina úgy a maga, mint Sándor, Margit és László gyermekei, valamint az egész rokonság nevé­ben, fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen jó férje, a legjobb apa, testvér, a legnemesebb rokon, Csetényi Lajos folyó hó 20-án, életének 55-ik, boldog házasságának 22-ik évében, a kérlelhetetlen sors által hirte­len elszólittatott az élők sorából. Drága halot­tunkat f. hó 21-én, hétfőn d. u. 3 órakor fog­juk a gyászházból (Arany János-utca 31.) utolsó útjára kisérni. Támaszunkat, minden örömünket és boldogságunkat veszítjük az elhunytban ! Nagykároly, 1912. évi október hó 20. Emléke örökre fog élni szivünkben!“ A Nagykárolyi Önsegélyző Népbank, valamint a helybeli Zár-, és Lemezáru-gyár külön gyászjelentést adtak ki. Az uj vasúti indóházat november hó 15-én adják át a forgalomnak teljesen készen. Bizony nagy ideje. A helybeli ipartestület elöljárósága Drágus István alelnök elnöklete alatt legutóbb tartott rendes előljárósági gyűlésén bemutatta- tott a számvizsgáló-bizottság jelentése, mely szerint januártól szeptember végéig 3458 K 79 f bevétel, 2998 K 65 f kiadás volt. A bizott­ság jelentése tudomásul vétetett. Elhatároztatott, hogy a miskolci és késmárki ipartestületek ál­tal beküldött 1 — 1 kölcsönrészjegyet 10—10 korona értékben átveszi, a Munkás-Otthon lé­tesítéséhez 10 koronával hozzájárul, az elaggodt és munkaképtelenné vált iparosoknak tűzifára a rendelkezésre álló 130 korona jövedelmet kiadja s erre bizottságot küldött ki. Luczay Já­nos indítványára elhatározta, hogy a kereskedő­társulattal együtt küldöttségileg kéri fel Csaba Adorján főispánt és Plachy Gyula kir. tanácsos cákat, hogy melyik merre fekszik. Melyik ol­dalon vannak a páros számok, melyiken a pá­ratlanok. Azt is, hogy a számozás az utca me­lyik feléről kezdődik, hogy éjszaka is odatalál­hasson, ahova kell. Ezt mind jól kell tudni, mert olykor a megzavarodott vidéki utas olyan utcanevet említ, a milyen nincs is Tudni kell a rendőri szabályokat, azután a vasutak, gőz­hajók járáskelésének a rendjét, tudni kell, hogy milyen utak vezetnek a közeli községekbe, mert a jó ut olcsóbb, a rossz drágább, de rajta oly­kor a nehéz vastengeiyes hintóval nem is le­het vállalni a fuvart. Éjszakai korhelyek ked­véért tudni kell a mulatóhelyeket, nappali ko­moly utasok kedvéért a különböző hivatalok, kórházak helyét, orvosok lakását, mi egyéb — Andris szédülve érezte, hogy ennyi tudományt egymagába egyesíteni soha nem lesz képes. Nem is megy könnyen az ilyesmi. Bizony egyelőre még messze van a fiáker bakja : And­rist egy szénkereskedő avatja föl egy girhes félló kormányossává. Azzal hordja szét zsákok­ban a városba a szeneket, szegényes helyre félmázsát, máshova két mázsát, bár vannak te­hetősebbek, akik egyszerre öt mázsát vásárol­nak. Az ilyenek borravalót is szoktak adni, kis- vekerlét vagy nagyvekerlét. Mily nehéz volt eleinte elfogadni Mint szö­kött a vér az arcába, amikor először nyújtottak neki egy kisvekerlét, hogy: no, ehol ez meg a magáé s mint utasította vissza ügyetlen röstel- kedéssel : — Nem vagyok én ehöz szokva ... ki­lenc hold örök földünk van nekünk odaki Átok­házán . . . Mint bántotta, mikor az ur kinevette s azt mondta neki : hiszen maga akkor nagyságos ur énhozzám képest, mert nekem csak hat láb földem van a temetőben, de az sincs még kiváltva. Azután belefásult. Sokkal több nyomorú­ságot látott a fertálymázsa szenek hurcolása köz­ben, semhogy bele ne fásult volna, már várta is a borravalót. Kellett. Robot hajnaltól estig, akármilyen volt is az idő, estére kelve, ki­fogás után kívánta a meleg ételt. Vannak igen alkalmas kis helyek, bár furcsák: az egyik szobában gázon sütik a kolbászt és átjáró ajtó van a másik szobra, ahol bort mérnek. A tanyán csak vasárnap vagy más jeles ünne­pen isznak, inkább csak mulatság okából, itt rászokott a naponkint való borra, mert ha összeázott : fázott s az istállóban nem fűié­nek. A lovak szoktak ugyan magukból meleget árasztani, de mennyi meleget adhasson egy öreg félló? Ami kevés melege van, az magá­nak is kell. Ej, otthon Átokházán, kint a homokon ilyenkor más világ van. Bedurrantanak a bog­lyasba szalmával vagy kukoricaszárral és úgy melegszenek a p dkán. Jobb volna kint, jobb bizony. De hát ha nem lehet, akkor nem lehet. Nagy ur a muszály. Kínlódni kell tovább, mert ilyen a szegénység meg a nincsetlenség sorsa. Valahogy majd csak lesz. Ez a jó vigasztaló sóhajtás, ez a valahogy majd csak lesz, külö­nösen ha hozzáteszik: mert még sohasem volt úgy, hogy sehugyse lett volna. Valahogy azután csakugyan úgy lett, hogy Andris bejutott vágyai birodalmába. Fölfogad­ták fiakkeres kocsisnak, mert már kiismerte magát a világi forgalomban. Hajtóengedélyével a zsebében, büszkén ült a bakkon és hajtotta a lovakat, amerre kellett. Még otthon is járt velük vagy kétszer, mikor a végrehajtót kellett kivinni arrafelé. Nem mindenkinek való azonban ez a mesterség. A kocsislegény a bakkon könnyen elkorhelyesedik. Mulatós urfélék egész éjszaka hurcoltatják vele magukat egyik dáridós helyről a másikra, bort küldözgetnek ki neki, reggel felé meg pálinkát. Azután maga is megtanulja, hogy merre van a jó bor. Olykor titoktartásért, miegyébért jó borravalót kap, az égeti a zseb- jét, nem bir benne maradni. Kártyázni is meg­tanul, hideg téli éjszakákon, mikor már úgy érzi, hogy majd elfagy a lába, besurran vala­mely füstös kávéházba a kocsi mellől. Azután történik, hogy az ilyen ember valahogy össze­akad valami csinos menyecskefélével, összeszü- rik a levet, megesküdnek egymásnak balkézről, bagóhitre, — mint Andrissal is történt. No aztán az ilyesmiből sohasem lesz va­lami jó dolog. Az asszony aféle menyecske, aki urakra jár takarítani, délelőtt nincsen otthon, a bérkocsis meg éjszaka nincsen otthon, reggel : Gallérok gőzmosása: fjfÁíféÍAP WA1 Kézimunkák,glassékeztyük, tükörfénnyel hófehérre MMÄJ vl * Hl Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom