Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-12 / 41. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 41. szám. A fényűzés ugyan rányomta bélyegét a divatra, de ez álszenteskedve bújik el az egyszerűség mögé. Minél kevésbé feltűnő a fényűzés, annál előkelőbb. A ruhák díszítése elég változatos ; majd gombok, majd bojtok alkotják és — mint már fentebb említettük — prém, szőrme a végletekig. A kalapok terén a nagy formák megosztják uralmukat a kisebb alakokkal, a prém, a bársonysapkákkal. Éekete bársonykalap fehér rókaprémdisszel ; fekete Wagner-forma piros szárnyakkal, brokátkalapok, bolero-alakuak kac- kiás plőrőzökkel, színes tarkaságban váltakoznak a divatcégek ablakaiban. Választhat magának mindenki Ízlése és erszénye szerint. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig. Gyászistentiszteletek. A róm. kath. templomban az aradi vértanok emlékére okt. hó 7-én, az ág. hitv. ev. templomban pedig okt. hó 6-án gyászistentisztelet tartatott, melyeken a polgárságon kívül az iskolák növendékei is megjelentek. A főgimnázium ünnepélye. A főgimnázium, mint minden évhen, úgy az idén is megünnepelte okt. 6-át szép ünnepség keretében. Az ünnepélyt Lichtschein Lajos tartalmas megnyitó beszéde vezette be. Az Önképzőkör elnöke, Kosztich Agenor felolvasott. Felolvasását figyelemmel hallgatta úgy az ifjúság, mint a közönség. Majd Tóth László és Hill Gyula, melyen átérzett szavalatai járultak hozzá az ünnepély emeléséhez. A főgimnázium 110 tagból álló énekkara két gyászdalt énekelt s a zenekar egy imát s egy gyászindulót játszott. Úgy az énekről, mint a zenéről elismeréssel kell szólnunk s ezért lelkes vezetőjüket, Braneczky Józsefet illeti az elismerés. Ünnepély a Protestáns Társaskörben. Az aradi vértanuk emlékére okt. hó 6-án este 6 órai kezdettel a protestáns társaskör gyászünnepélyt rendezett, melyen a nagykárolyi dalegyesület szép előadással énekelte a Hymnust és a Szózatot, Kíirthy Károly lendületes beszédben méltatta a nap jelentőségét, Pap Zsig- mond pedig Kürthy Károly alkalmi ódáját szavalta el nagy hatással. A dalegyesület választmányi ülése. A dalegyesület folyó hó 10-én városházai tanhelyiségében választmányi ülést tartott Récsei Ede elnöklése mellett, melyen az egyesület és Kath. Legényegylet közötti jogviszony rendezése tárgyaltatott a tanhelyiség áthelyezése esetére. Halálozás. Dorner Lajos tanító, csaná- losi lakos f. hó 7-én hirtelen elhunyt, s temetése folyó hó 9-én nagy részvét mellett folyt le Csanáloson. Az elhunytban Csanálosi József könyvelő unokaöcscsét gyászolja. Adomány. Palczer Ernő kegyesrendi tb. kormánysegéd a helybeli Kath. Legényegyesületnek fennállásának 25 éves örömünnepe alkalmából egyszáz (ICO) koronát adományozott az alaptőke gyarapítására. A nemeslelkü adományt ez utón is köszönettel nyugtázza az elnökség. Az Önkéntes Tüzoltó-egyesület színi- előadása. A tüzoltó-egyesület folyó évi dec. hó 1-én műkedvelő szini-előadást rendez pénztára javára, mely alkalommal a „Mindnyájunknak el kell menni“ cimü színdarabot adja elő. az előkészületek már folynak. A szereplők neveit jövő számunkban fogjuk hozni. Halálozás. Biky Károly szatmári ref. lelkész, kerületi főesperes folyó hó 8-án életének 67-ik évében Szatmáron elhunyt. Temetése nagy részvét mellett folyt le. Az elhunytban Szatmár városa egy kiváló polgárát vesztette el. Iskolazárás. A polgári leányiskolában a folyó iskolai év május havában a tanítást beszüntetik, hogy az elemi iskola részére leendő építkezés megkezdhető „s szeptemberben az épület rendeltetésének átadható legyen. A Kath. Legényegylet házszentelése. Holnap tartja meg a helybeli Kath. Legénylet 25 éves fennállásának évfordulóját s ugyanakkor fogja az egyesület fővédnöke a megyéspüspök megáldani az egyesület palotáját. A rendezőség a következő meghívót bocsátotta ki: Meghívó. A mélt. és főtiszt, dr. Boromisza Tibor megyés püspök ur fővédnöksége alatt álló Nagykárolyi Kath. Legényegyesület özv. gróf Károlyi Istvánné Öméltósága fővédnöksége, mélt. és főtiszt. Fetser Antal felszentelt püspök és gróf Károlyi József országgyűlési képviselő védnöksége alatt 1912. évi október hó 13-án 25 éves fennállásának évfordulóját ünnepli, mely alkalommal a megyés püspök ur Öméltósága megáldja az egyesület újonnan épült székházát. Az ünnepségre kívül címzett urat és családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Koszorús leányok: Kínái Teruska, Törnél Erzsiké, Vachter Erzsiké, Rencz Veronka, Kinál Mariska. Luká- csovrts Bertuska, Schefler Teruska, Hebe Juliska, Marián Erzsiké, Patz Mariska, Guffárt Tériké Lőrincz Emmuska Mellau Ilonka Mangold Irmuska, Schek Mariska, Princzinger Erzsiké, Hágen Fáni <a, Mile Etelka, Mihálka Mariska, Schefler Mariska. Koszorús légé yek : Rencz Márton, Akkermann Antal, Akkermann János, Sindler József, Héb János, Dukász László, Buschman István, Leitli Ferenc, Téger Antal, Gindele János, Rupprecht József, Zanibó András, Kinál József, Marinkás Mihály, Reich Dezső, Csanálosi József, Szigethy József, Farst József, Kádár Gergely, Kramtner György. Rendező bizottsági elnök : Orosz István. Ellenőrök : Görög József, Griszháber Albert, Brauneisz József, Akkermann Ama!. Rendezők : Erdélyi József, Drá- gus István, Marián Ferenc, Serly György, Pap István, Riskó György, Irsik Ferenc, Jakabffy Gabor, Nonn Gyula, Dr. Egeli Imre, Tremba Márton, Vitek Károly, Luczay János, Róth Károly, Gyulay János, Dr. Merk Dezső, Blum József, Torna István, Tivadar József, Stier Ignác, Hágen János, Kindris József, Dr. Vetzák Ede, Akkermann János, Dr. N. Szabó Albert, Manyák Károly, Kuuk Jenő, Fézer János, Mann Gusztáv, Kun Ambrus, Waldmann József Szend- rey Viktor, Lukácsovits János, Lőrincz György, Dürzsinger Károly, Fleisz János, Májerhoffer József, Guffárt Márton, Libhauzer Lajos, Gindele János, Negele István, Fetser István, Biró- csák Lajos, Dipold Ferenc, Hancsis Illés. Az — Mindig csak kérni, mindig csak kérni. Igaz ugyan, hogy ez a legkönnyebb dolga a világnak. Kérni könnyebb, mint adni. Az emberek értelmetlenül néztek rá. — Hát azt hiszitek, hogy érnek valamit az olyan kérős irkafirkás jegyzőkönyvek ? — s az ujjával megpeckelte az oldala mellett ülő köri jegyző keze alatt a papirost, mint ahogy ősszel a gyámoltalan legyet az asztalról lepeckelni szokás, (A jegyző fejében ebben a pillanatban támadt az a gondolat, hogy ideje volna már az öreg Kásást kibuktatni az elnöki tisztségből.) — Hát gondoljátok, hogy adnak igy a szavunkra valamit ? Nem ér az bizony egy hajítófát sem. Hanem adjunk mink is — Hogy-hogy? — kérdezték az emberek. — Úgy — mondta Kásás — hogy könnyű járulni a templomba, ha készen van, de járuljanak kendtek bele, amikor még nincsen készen. Ez ugyan érthető beszéd, de nem igen akarták eleinte érteni. Azt mondja Kásás: — írja csak, jegyző ur. — írom. Az öreg mondani kezdte, lassan, külön ropogtatva minden s.avát: — Én Kásás Mihály járulok a templomba huszezör darab téglával, húsz kocsi homokkal, húsz napi lófuvarral, egy havi embörnapszám- mal, a feleségöm járul egy körösztös selyöm- lobogóval, egy oltárpárnával. Kásás szétnéz. Az emberek most sorra adják föl a szót a jegyzőnek, hogy ki mivel járul. A jegyzőnek van mit írnia. S a templom ügye igy megindul. Igaza volt Kásásnak, mikor azt mondta : — így kell ezt kezdeni, nem másképp. * Épp arra járunk s a kocsi megáll azon a helyen, ahol a templom majd lesz. Mindig van közönség, aki nézi s különben is az emberek fuvarozzák oda az anyagot, téglát, homokot, meszet: ki mit vállalt, hogy azzal belejárul a templom falába. Vannak, akiknek ilyesmire nem telik, azok ingyennapszámot vállalnak. Öregasszony is áll ott. — Örül-e neki szülém, hogy templom lösz? Visszakérdezi: — Még kérdözheti is ? — Nono. Szép lesz, ugy-e? — No — véli a szüle — olyan nekünk való. Nem lőhet valami nagyon diszös. Mert vannak tudja, nagyon diszös templomok. Tudja, láttam én már olyan templomokat is, hogy három volt egyvégtibe. — Hol látta ezeket, szülém ? — Hol láttam ? — kérdezi a szüle. — Hát. ahol vannak. Lorettóba, Milányóba, Genovába, Mántovába. — Hát arrafelé mind járt, szülém? — Hát hogyne --- mondja a szüle.—Nem is először. — Rómából hogyan ment Genovának? Nem arra van annak az útja. A szüle meghúzza a fejkendő csücskét, mert bántja a két kételkedés : — Hát hiszen Rómába nem is arra mö- gyünk. Jó is volna, ha arra mönnénk. Rómába Ankónának visz az ut, emerre mög csak Velencének. A vénasszony magyarázza a földrajzot. Még csak az kellett volna, hogy térképet rajzoljon botjával a homokba s azon mutogassa az utakat, amikor zarándokolt. — De Ankónának hosszabb ám a hajó útja — folytatta a beszédet. — Nagyon hányja- veti a hajót a tengör. De Velence felé sokkal simábban viszi a hajót. Hanem azután arra pedig drága nagyon. — Hát akkor miért ment arra, szülém ? Nevet a vén tanyai nenő. — Jaj-haj, oka van annak. Azért, mert a Franciaországnak arra van az útja. — Oda is eljár, szülém ? — No, nem nagyon járogatok, de voltam már. A Lurdesba. Oda visz a Genován körösz- tül az ut. A Lurdesba látta a csodát a Berna- dotte-lány. Ott van az mindjárt Lurdes város mellett, a Gáné patakon túl: három templom is egyvégtibe. A szüle elhallgatott. Nézte a készülő templom helyét. Talán majd ha ez fölépül, nem kell olyan messzire mászkálnia a másik után... Sz. N. : Gallérok gözmosása: tükörfénnyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
