Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 35-ik szám. kath. templomba, ahol Szőke János plébános a zászlót felszentelte, felszentelés után a zászlóanya felkötötte a zászlóra készített gyönyörű szalagot és Dávidházi Kálmán a debreceni dalkör által készíttetett szép szalagot, Innét a menet a ref. templomba vonult ahol Szécsényi István s. lelkész tartott magas *röptü felavató beszédet. Innét a menet vissza ment a testület helyiségébe, hol a zászlóanya átadta a testület elnökének és ezzel a délelőtti ünnepség végett ért. Délután 3 órakot a dalkör gyönyörűen előadott szabadságdala után Szőke János róm. kath. plébános tartott alkalmi beszédet, mely után kezdetét vette a zászlószegek beverése, az első szeget a zászlóanya verte be és utána sorrendben a többi. Este 7 órakor a dalkör sikerült hangversenyt rendezett, ezt megelőzőleg a zászlóanya tiszteletére lámpionos szerenádott adott. Az egész ünnepség gyönyörűen sikerült, de a vendéglős késziiletlensége miatt a társasvacsora teljesen semmivé vált és 200 vendég vacsora oélküi maradt. Végül megrovást érdemel Krizsán György nagykárolyi zenekarvezető kinek kabzsi eljárása az összes vendégeket felháborította. Beszámoló. A székelyhídi választó kerület országos nevű képviselője Fráter Lóránd beszámolóját a jövő hó első felében fogja megtartani. A beszámolóra több kévpiselő leutazik a kerületbe. Felöklelte a bika. Sárosi Miklós 13 éves fiút egy megvadult bika a gencsi-féle tagban teljesen össze taposta, annyira összetörte a megvadult álat a szegény fiút, hogy bekelett szállítani a debreceni közkórházba, kitört keze- lába, betörtek az oldalbordái és most élet-halál közt lebeg. CSARNOK. Bábi bánata. Irta: Rose G. Mannheim. Képzeljék: szakácsnőnk julius tizenötödikén felmondott. A hálátlan teremtés, kinek harminchat korona havi fizetésén kivül még legalább tizenkét korona piacpénze volt, aki hat korona vacsorapénzt kapott, de pompásabb vacsorát evett az én konyhámról, mint jó magam. Akinek ruhája között két ollómat, egy ezüst, öt nikkel gyü- szümet találtam, nyolc zsebkendő és két alsószoknyán kivül. Az igaz, visszavettem, de szó nélkül, mert szégyeltem volna érdeme szerint megpofozni, ahhoz pedig nem voltam elég gyengéd, hogy emléknek hagyjam meg nála, amit kegyeletből lopott tőlem el. Akkor azonban egész nap állt a konyhában és sirt. Azért tettere, hogy bosszantson vele, vagy megbánta, hogy felmondott? Nem tartottam magamhoz méltónak, hogy kérdezősködjem efelől, mert az a szakácsnő, kivel úgy bántam és igy bánt velem, elvesztette a jogot rokonszenvemre. Másnap újra sirt. Harmadnap megint. Ne- gyed-ötödnap szintén. Halkan, csendesen, de egész nap folytonosan. Úristen, ez igy fog tartani tizennégy napig? Elkezdtem magamat vádolni. Illik az, az én szociális gondolkodásomhoz, elhagyni valakit nyomorúságában, csak azért, mert ő kihasználta előnyét velem szemben ? Mert, hogy nem jókedvéből sir, az bizonyos. Összeszedtem tehát összes szociális érzésemet, hozzá kis kíváncsiságot tettem és elébe álltam, hogy megkérdezzem, miért sir. Ámint az arcába néztem — dacára szociális érzésemnek — majdnem elnevettem magam . . . Hiszen sohasem volt valami szépség az én Nacám, de, hogy ilyen csúf legyen, nem is képzeltem. Megkérdeztem, miért sir. Nem felelt. Szociális érzésem egyre erősbödik, kíváncsiságom percenkint nő, úgyszintén nevethetném is. Iparkodom tehát hangommal minél több részvétet kifejezni; nem nézek arcába, mely komikusán fényes, mint az újévi malacpecsenyének bőre, de a puddingra nézek, melybe éppen a mandulát vágja, amelyre könye csak azért nem hull, mert ökle szünetlenül az arca körül hadonászik; a puddingra gondolok, melyet any- nyira szeretek s melyből a jelen pillanat tapasztalata után enni nem fogok, felhasználom szomorúságom első percét és újra megkérdezem : miért sir. A hatás nem maradhatott el. Ö felelt. Azért sir, mert haza kell mennie és azért sir, mert már huszonnolc éves. Ezt nem értettem, mert a két dolog között semmi összefüggést nem találtam. Hazamegy, ő akar menni és sehol úgy, mint otthon, nem tudják életekorát. Miért sir tehát ? Megmagyarázta. — Hát iszen nem is azér kő nekem sirnya, de másér. Biztatgattam: csak őszintén. Azt hittem ugyanis, mert a leány föl a hegyek közé való, arra a vidékre, ahol a kultúra csak a sürü fák között kukucskál be s most, hogy két ifjabb nővére férjhez fog menni, neki kell a házi és földmunkát elvégezni, ez fáj neki. Ott nem fog parádézhatni. Ahá, a városi asszony ravaszságával eltaláltam, hol szorítja a cipő. Ő azonban felvilágosított. Nincs úgy, ahogy én gondoltam. — Tugya kérem, nacsága a munka miatt nem abajgatnám magam, nekem az nem konferál. Akár a városi finom házban végzem el, akár a tehénistállóban. Más bőszit engemet, az — s itt éktelen ordításban tört ki — hogy haja- donlányképpen kell hazamennem. Szegény, nem kapott férjet s ez fáj neki a falubeliek miatt. Szivem mélyében ugyan beláttam, hogy igaza van, ámbár férjem előtt természetesen nem adnék neki igazat. Szegény leányfejjel kell hazamennie huszonnégy éves korában !... Tulajdonképpen magam is csodálkozom Bábi hajadonvoltán. Friss, egészséges s a pék meg a fűszeres háziszolgája, kik hozzánk jártak, oly soká rakták ki a konyhában holmijukat. Aztán ő maga sem idegenkedett a férfinépségtől, hiszen ha az udvaron volt dolga, ahol a kocsisok tartózkodtak, alig lehetett visszatértét bevárni. Éppen vigasztalni akartam, nagyon szellemes szónoklattal, hogy azért van mindez, mert az „igazi“ még nem érkezett el, legyen türelemmel stb. stb ... de ő furcsa logikával halomra döntötte érveimet. — Ja, azt tetcik gondolni, hogy nem vót kérőm, nem azon múlt, hanem hát tetcik tudni, nem vót kedvem a férjhezmenésre, pedig a levélhordó is apertált a kezemre, de hallottam az első feleségével is nagyon komiszul bánt és annyi rossz házasságot láttam már, hogy elment a gusztusom tőle. — De hát akkor miért sir Bábi lelkem ? — Mer hát a mi falunkba a leánynak semmi becsülete nincs, ha úgy megy haza, mint én. Ha legalább egy gyerekem is volna, de igy . . . Ennyi ideig hiába szolgáltam a városba. Mindenki ki fog nevetni — mindenki. .. Ilyen szégyennel hazamenni ... Leült a kőszenes ládára és keservesen sirt. Nem bírtam vigasztalni, egy szó nem jutott eszembe, amit mondhatnék. Buta ez a paraszt, vagy rossz ? Ostoba, vagy furcsa moráljával magasan áll fölöttünk. Azt hiszi-e, hogy csak akkor tökéletes az ember, ha minden emberi dolgot kipróbált ? — Nem tudom. Délben nem bírtam ebédelni. Az uram nem tudva koplalásom okát, melyet elárulni nem akartam — bosszankodott, de azért — tán ép azért, mert férfi, hősies és jó étvággyal nyelte le a falatokat. Ő bosszankodott, én meg — a pudding mazsolaszemei mindenkében szakácsnőm kisirt szemét láttam és alig tudtam visszatartani kacagásomat. PANNÓNIA SZÁLLODA szoba DEBRECEN KA pazarul vw berendezett Villany. Omnibusz. Szives párt* íyfövlziic Tónii szállodás és fogást kér l'lCIl &U9 J CJJU Dréher vendéglős. Piac-ntca 42. szám. Hungáriával szemben. réz ágyakkal. - Központi fűtés és fürdő. Utazó uraknak nagy kedvezmény. Kiadó 2 utcai, egy udvari sz»ba, konyha és hozzátartozó mellékhelyiségekből álló lakás ;PiT november 1-étől 1095—1912. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t. -cz. 102. és az 1908. évi XL1. t.-cz. 19. és 20 §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a budapesti kér. és váltó kir. törvényszék 1912, évi 89,268. sz. végzése következtében Dr. Vetzák Ede ügyvéd által képviselt Magyar mezőgazd. szövetkezete budapesti cég javára 980 K 16 t s jár. erejéig 1912. évi julius hó 17-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 2400 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: lábasjószág és termények nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1912. évi V. 708/2. számú végzése folytán 985 korona 16 fillér tőkekövetelés, ennek 1911. évi december hó 12. napjától járó 6°/o kamatai s eddig összesen 92 K 81 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Érendrédhez tartozó adós bérletén leendő megtartására 1912. évi szeptember hó 5-ik napjának délelőtti 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz, 120. §. éheimében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykárolyban, 1912. évi augusztus 21. Fazekas Menyhért, kir. bir. végrehajtó. 1206—1912, vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. és az 1908. évi XLI. t.-c. 19. és 20. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a budapesti kér. és váltó kir. törvényszéknek 1912. évi 92859. sz. végzése következtében Dr. lfj. Farkas Gyula ügyvéd által képviselt Fürst és Fejér budapesti lakosok javára 200 K s jár. erejéig 1912. évi augusztus hó 4-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 3424 K-ra becsült következő ingóságok, u. m.: boltiáruk nyilvános árverésen eladafnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1912. évi V. 790. sz. végzése folytán 200 K tőkekövetelés, ennek 1912. évi május hé 31-ik napjától járó 6 % kamatai, V3 °/o váltódij s eddig összesen 54 K 11 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban adós üzletében leendő megtartására 1912. évi szeptember hó 2-ik napjának délutáni 5 órája hatáirdőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Nagykároly, 1912. évi augusztus 22-én. Fazekas Menyhért kir. bir. végrehajtó.
