Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-17 / 33. szám
Ili. évfolyam. Nagykároly, 1912. augusztus 17. 33. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. Sr' é' \ . , n X. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. i DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: .ffJf Egész évre ............................. .8 korojr^.ofe— Fél é vre................................. . . 4 Ne gyed évre..................................2 y\ Egy szám ára.............................20 fitter'. > Na gykároly város zárszámadása. Előttünk fekszik Nagykároly város 1911. évi zárszámadása, — a leghitelesebb forrás — amelyből a város anyagi viszonyait megismerhetjük, a melyből a város teherviselési képességét megállapíthatjuk. Örömmel állapíthatjuk meg az évi zárszámadásból, hogy az előirányzott bevételnél jelentékenyen nagyobb összeg folyt be tényleg, mig a kiadásoknál nagyobb emelkedés nem mutatkozott. Örömmel konstatálhatjuk azt, hogy a nyilvános zárszámadásra kötelezett vállalatok adója 1600 koronával emelkedett, a mi az utóbbi években létesült részvénytársaságok keletkezésében leli magyarázatát és mely körülmény a keletkezett részvénytársaságok hasznos vol1 tát élénken dokumentálja. Nem találjuk örvendetesnek azonban a házadónak 14000 koronáról való emelkedését, mert nem a házak számának és a házbérek emelkedésének folyománya, hanem kizárólag azon körülménynek tudható be, hogy az I-ső kerületben az általános házbéradó hozatott be. Annak idején figyelmeztettük az intéző köröket, hogy kövessenek el mindent az általános házbéradó behozatala ellen és a pénzügyi hatóságokat is kértük egy kis jóindulatra e kérdésben — sajnos e kérésünknek semmi eredménye nem lett: ma általános házbéradó alatt sínylődik az I-ső kerület polgársága és pótadókkal együtt évente körülbelül 30000—32000 koronával többet kell áldoznia adóra, a nélkül, hogy jövedelme egy krajcárral is emelkedett volna. Az I-ső kerületben a bérbe ki nem adort lakások száma emelkedett, elérkezett az idő tehát arra, hogy az általános házbéradó eltörlése érdekében a szükséges lépések megtétessenek — el is várjuk, hogy ezt a városi hatóság mielőtt meg fogja tenni és meg fogja szabadítani az I. kerület polgárságot egy oly tehertől, amelyből a pénzügyigazgatóság palotáját felépitrii és amortizálni lehetne. Nem örvendetes jelenség a III. kereseti adónak 5000 koronával történt felemelése sem, mert ez nem a polgárság kereseti viszonyainak javulása következtében állott elő, hanem csak azon körülménynek köszönheti létét, hogy az adócsavar irgaimatlanabbul működött. Nem szívesen vesszük, hogy az utcák fásításánál 448 kor. 06 f. megtakarítást értek el. A város külső csinossága és az egészségi tekintetek feltétlenül megkövetelik, hogy a város utcái minél jobban befásittassanak. E tételnél nem óhajtjuk tehát a megtakaritást, hanem azt kívánjuk, hogy az utcákon a mennyi fa ültetése, csinosság és városi rendezési szempontból csak lehetséges ültettessék. Megállapíthatjuk azt is, hogy a városnak az adósságok levonása után 1.340,963 K 75 fill, tiszta vagyona van. A zárszámadásból menthető adatokból megállapítható ugyan az, hogy városunk polgársága igen sok teher alatt nyög, azonban távolról sem oly szomorú a kép, a mint ellenfeleink azt feltüntetni igyekesznek. A sok teher, a nagyon sok teher mellett is, — van erőnk a fejlőd- hetés feltétlenül szükséges áldozatok meghozásához. Nincs ok tehát a lemondásra, a letargiára, mert a zárszámadásból azt a tapasztalatot meríthetjük, hogy olyan célokra és intézményekre, melyek a város fejlődését, a város polgárságának a vagyonosodását előidézik, ha nehezen is — van módunk áldozni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy derüre-borura költekezzünk, hanam csak azt jelenti — ott ahol a város által hozott áldozat a városra haszonnal jár, ne zárkózzunk el azzal a kijelentéssel, hogy mi nem áldozhatunk, mert nincs módunk. A mikor azonban mi a városnak hasznot hozó intézmények létesítésére ésfen- tartására való áldozat hozatal szükségességét nyomatékosan hangoztatjuk, — nem győzzük eléggé ismételni azt, hogy inproduktiv városi kiadások emelésétől minden áron tartózkodni kell. Számitó reális alapon nyugvó politikát keli köGyöngéd küldemény. Irta: Léon de Tinseau. Francis Taylor, egy newyorki bankár unokaöccse és titkára szerelmes volt Berta Campbellbe. Miután komolyan szerette, a nőc.ke kacérkodásai gyakran okoztak köztük háborúságot. Elhatározta, hogy amint az állása Taylor és társánál megfelelő jövedelmet nyújt — s ez az idő már közeledett — elveszi Bertát. Ezen idő alatt naponkint egyszer látták egymást a szerelmesek s hetenkint egyszer veszekedtek, hogy ezután a kibékülést annál szebb dolognak találják. Egy este ismét jól összevesztek s a kibékülésre gyors szükségük volt, mert Berta Camp- bellenek a rákövetkező napon a „Provence“- gőzössel el kellett hagynia Newyorkot, hogy anyjával néhány hétre Európába utazzék. Mindenütt ki lehet békülni, még, egy hajó kabinjában is, sőt talán ott különösen gyorsan, ha mind a két részről megvan a kedv a békekötésre. Szerencsétlenségre azonban Francis nagybátyját ezen a napon születés érte s a fiatalember semmi körülmények között sem hagyta el az üzletet, hogy az öt kilométert, mely őt a kikötőtől elválasztja, bejárhassa. Alig volt ideje a következő sorokat megírni: „Közölni akarom veled, hogy az öreg beteg s meg vagyok gátolva abban, hogy hozzád menjek. Megszakad a szivem. Francis.“ Miután a levelet ellátta ezzel a cimmel : „Miss Campbell, jelenleg a Province hajón“, egy messenger boy vállalathoz telefonozott s elhívta azt a fiút, aki már gyakran vitt üzenetet a szerelmesének. — Menj — mondta neki — a rendes kertészüzletbe. Itt van tiz dollár. Megveszed ott azt, ami neked legjobban tetszik s ezzel a levéllel a hajóra viszed. Ezután nekilátott a teendőinek s nem egyszer átkozta a véletlent, mely éppen abban az órában rabolta el a szabadságát, mikor arra a legnagyobb szüksége volt. Három óra múlva a messenger boy beszámolt küldetéséről. Berta Campbell a levelet és a küldeményt megkapta s ezt mondta : „Jelentse, hogy megértettem.“ Ha megértette, akkor minden jól van. Most már csak az írásbeli bocsánatra kell várnia, melyet Berta a postával fogja neki megküldeni, amint Cherbourgba érkezett. Könnyű szivvel tért ezután Francis a munkájához. * Hafty Barke, a messenger boy igy teljesítette megbízatását: _____Kezében a tizdollárossal elment a nagy ig en olcsón lehet beszerezni: iskolai kötényeket lüszter, CIott, Carton, szövetekből, gyermekek és leányok részére, úgyszintén harisnyákat, zsebkendőket, ruha, és hajkeféket, fésűket LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN _ _________ ..
