Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-10 / 32. szám

32-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik oldal. nyeiről értesítést küldjenek az Ampeologiai In­tézetnek. Felhívja az intézet a szőlősgazdákat, hogy akik az idei szüretkor fajélesztökkel kísérletezni akarnak, lehetőleg mielőbb — de mindenesetre legalább két héttel a szüret előtt '— közöljék az intézettel: 1. nevüket és címüket; 2. mily fajtájú szőlőből szűrt és mennyi musttal óhaj­tanak kísérletezni s 3, hogy a szüret előrelát­hatóan mikor fog megtartatni. Miután a fajélesztők elszaporitása tetemes munkát okoz, a kiosztást a rendelkezésre levő munkaerőhöz kell szabni. Ezért ha a jelentke­zők száma az 500-at meghaladná, úgy a jelent­kezés sorrendjében az 500-on felül következők jelentkezését az idén az említett okokból már figyelembe nem vehetik. (A ni. kir. Ampeologiai Intézet cime: II., Debrői-ut lő—17.) INNEN-ONNAN. Menyasszonyok iskolája. Eddig úgy volt, hogy a menyasszonyt az esküvő előtt félrevonta az édesanyja és ellátta bölcs tanácsokkal. A menyasszony kicsit pirult, azután neki indult az életnek. Az idők folyamán aztán kisült, hogy az anya futólagosán adott tanácsai elégtelenek és a fiatal asszonyka sokszor kerül olyan hely­zetbe, amelyből nem tud hamarosan kievickélni. Ezen a bajon akar segíteni Lady Narthcott, egy londoni uriasszony, aki a menyasszonyok szá­mára iskolát nyitott, a melyben az asszony je­löltek mindent megtanulhatnak, amire szüksé­gük van. A tanítást igy képzelem : Tanító : Milyen legyen a jó asszony ? Tanítvány : Á jó asszony legyen szende és hűséges. Tanító : De . .. Tanítvány: De őrizze meg önérzetét is. Sehol sincsen megírva, hogy a férjé az utolsó szó. Tanító : Hogy bánjunk férjünkkel ? Tanítvány: Férjünkkel szelíden és kedve­sen bánjunk, de ha nem érdemlik meg, ugyan­így bánunk a inás férjével. Tanító : Mi a takarékosság? Tanítvány : A takarékosság a sniucigság- nak jól fejlett válfaja, amelyet a férjek a legvé­resebb komolysággal szoktak emlegetni! Tanító: Mikor? Tanítvány : Ha kiadásokról van szó ! Tanító: Mikor nem takarékos a férj? Tanítvány : Ha ő kap valamit, például ho­zományt, póthozományt és utóhozományt. Tanító : Áttérünk az edényismertetésre ... Mi a levestányér ? Tanítvány : A levestányér argumentum, amely sorrendben az ájulás után következik. Tanító : Nagyon helyes. Mi a szerepe a szakácsnőnek a konyhán ? Tanítvány : A konyhán ő főz és olyankor nem tanácsos a közelébe menni, mert fiatal asz- szonyoktól nem tűr beavatkozást. Tanító : Mit csinál a szakácsnő a kony­hán kívül ? Tanítvány: Lop. Tanító : Felelősségre vonható ezért ? Tanítvány : Nem, mert ő az élelmiszerek drágaságával védekezik és nem mondhat olyan hihetetlen árakat, hogy azok a valóságban elő ne fordulhatnának. Tanító : Nagyon helyes . . . Levizsgázott. Sok szerencsét kívánok házaséletéhez. Ray. A hagyaték. A napokban egy vidéki ur Pesten járt. Az Andrássy-uton találkozott egy Aradról elszármazott ügyvéddel, aki nagy öröm­mel üdvözölte : — Hogy van, hogy van ? Mit csinál itt? Hát az aradiak ? Mi újság Aradon ? — Aradon ? Ott most nagy az öröm ! Meg­halt X. Y. és mindenéta városi árvaházra hagyta ! —■ Úgy? Na ez szép ! És mit hagyott hátra ! — Öt gyereket! A káplár kioktat. Egy baka önkéntes rémtörténeteket mesélt arról, hogyan bánnak Fe­hértemplomban az önkéntesekkel. Különösen az altisztek ellen nagy a panasz. Egyikük-másikuk szigorúságával valósággal elkeseríti a derék ‘fiuk életét. A múltkor egy káplár valami kisebb mu­lasztás miatt förmedt rá egyik önkéntesre: — Majd megtanítom én magát! Mit gon­dol, hol van maga? Maga most nem civil,maga a katonaságnál van, itt vége a civilisatiónak ! A megszökött asszony férje. Azt be­szélték, hogy egy kis hivatalnoknak megszö­kött a felesége. A tisztviselő két jóbarátja be­szélt a dologról: — Hát tényleg igaz ? Nem akarom elhinni! — Pedig úgy van ! Egész biztos ! — Na és hogy fogadja a csapást a sze­rencsétlen férj ? Hogy érzi magát ? — Most már belejött a rendes kerékvá­gásba, egész jól érzi magát. De eleinte majd megbolondult — örömében ! A mauz-vizi. Egyik nagyobb város kávé­házába, mikor a vendégek eloszlottak, a muzsi­kusok a záróra után a kávéssal együtt leültek ferblizni, később uj vendég érkezett. Egy dara­big a kávé mellől kisérte figyele umel a játé­kot, azután a törvény nevében lefoglalta a ban­kot, éppen amikor a kontrás mauzvizit adott. Tiltott szerencsejáték miatt került a kávés és az egész banda a büntetőjárásbiróság elé. — Mi a mauzvizi ? — faggadta a prímást a biró. — Ugyan ne izéljen a nagyságos biró ur, mintha nem tudná jobban, mint mi — volt a válasz. — Hát azt tudja-e, hogy a ferbli tiltott szerencsejáték, amit a törvény szigorúan büntet ? — Honnan tudjam, kérem alásan, nem volt a falamiámban még törvénybiró. Meg azu­tán odahaza, ha a tekintetes járásbiró ur a ferb- lin nyert, a homlokomra ragasztott egy nagy bankót. Hát bizony azt hittem, hogy nekünk is szabad. A biró a kávést két heti elzárásra és öt­ven korona birságra, a cigányokat pedig egyen- kint öt koronában marasztalta el. — Hallották az ítéletet? — kérdezte a biró. — Fejenkint öt koronát' kaptak. Meg­nyugszanak, vagy fölebbeznék ? Rövid tanácskozás után a prímás meg- ! szólalt. — Igaz, hogy többet ís megérdemelnénk, de hát Isten neki, belenyugszunk. Csak azt tes­j sék megmondani, mikor jöjjünk el a pénzért ? Kiadó 2 utcai, egy udvari sz»ba, konyha és hozzátartozó mellékheiyiségekb ö 1 álló lakás .*. PUT november 1-étől Jókay-utczában. Czim a kiadóhivatalban. 972—1912. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. és az 1908. évi XLi. t.-c. 19. és 20. §-a ér­telmében ezennel közhírré teszi, hogy a miskolczi kir. járásbíróságnak 1911. évi Sp. 1. 923/3. számú végzése következtében Dr. Pogány Dezső ügyvéd által képviselt Ferenci B. miskolci lakos javára 115 K 32 f s jár. ere­jéig 1912. évi november hó 23-án foganatosított kielé­gítési végrehajtás utján le- és felültoglalt és 640 ko­ronára becsült következő ingóságok, u. m. bútorok, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1911. évi V. 1033, 4. számú végzése folylán eddig össze­sen 115 K 32 fillér tőkekövetelés, ennek 1911. évi szept. hó 28. napjától járó 5% kamatai s eddig összesen 57 K 76 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban adós lakásán (Petöfi-utca) leendő megtartására 1912. évi augusztus hó 22-ik napjának délutáni 5 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érin­tett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígé­rőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat má­sok is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jo­got nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 1912 évi augusztus hó 7. napján. Fazekas Menyhért, kir. bir. végrehajtó A Neuschlosz-féle Minim TANNINGYÁR ÉS MuHll GŐZFDRÉSZ R.-T. susine­JgjurgjenoYaci I parkettgyára ajánlja kiváló minö- iségü szlavóniai tölgyfából termelt PARKETTÁIT. ! I Értekezni lehet: a Részvénytársaság szatmári üzletvezeíőségével ^SZATMÁRON, I Gőzfürésztelep. Telefon-szám 28. I Levél- s táviratcím: Nasic-gyár Szatmár. Hirdetések felvétetnek 6 lap kiadóhivatalában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom