Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-10 / 32. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 32. szám. sarkalta a pénzintézeteket arra a kíméletlen el-1 járásra, a mely alatt a magyar kereskedelem most olyan sokat szenved. Kívánatos volna, ha a magyar kereskedők talpra állanának és kö­vetelnék a kormánytól, hogy érvényesítse tör­vényadta befolyását az Osztrák-Magyar Bank­nál abban az irányban, hogy a kereskedelem hiteligényei a lehetőség keretei közt kielégittes- senek. A jegybanknak feladata és kötelessége, hogy a magyar kereskedelmet a mostani nehéz viszonyok között tőle telhetőleg támogassa és segítse. Itt. K. L. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 10 órától 12-ig. Személyi hírek. Csaba Adorján várme­gyénk főispánja családjával 4 heti pihenőre sályii birtokára utazott. Plachy Cyula kir. tanácsos pénziigyigaz- gató szabadságideje letelvén, f. hó 1-én haza­érkezett és átvette a hivatal vezetését. Debreceni István kir. tanácsos polgármes­ter f. hó 3-án Bikszád fürdőből hazaérkezett és megkezdette hivatalos működését. Coadjutor a püspök mellett. Hire jár, hogy Giesswein Sándor, prelátus, a magyar­óvári kerület képviselője püspök lesz. Borom- issza Tibor dr., a szatmári egyházmegye főpász­tora, agg korára való tekintettel lépéseket tett, hogy koadjutort nevezzenek ki mellé. A szat­mári püspök koadjutora Giesswein Sándor lesz, aki a kormány legteljesebb bizalmát bírja arra nézve, hogy az egyházmegye ügyeit kitünően rendbe fogja hozni. Giesswein cum iure succe- sionis, utódlási joggal kapja meg a koadjutor- ságot, amelyben nem sok teendője lesz, mert az egyházmegye ügyeit Pemp Antal prépost, még Boromissza püspök kinevezése előtt tel­jesen rendbe hozta. Hymen, Hanák Sebő főhadnagy eljegyezte Nagy László volt kormánybiztos leányát, Erzsikét. Áthelyezés. A közoktatásügyi miniszter Popity Károly helybeli állami és Sarkadi Sán­dor besztercei államilag segélyezett községi polgári fiúiskolái rendes tanárokat kölcsönösen áthelyezte. Uj ügyvéd. Dr. Papp Kornél az ügyvédi vizsgát letette s irodáját nagykárolyban nyitja meg. Nagybányai országos képkiállitás. Óriási előkelő közönség jelenlétében aug. 1-én, délelőtt 11 órakor nyitotta meg a nagybányai országos képkiállitást dr. Gopcsa László mi­niszteri tanácsos. A miniszter képviselőjét, ki diszmagyarban jelent meg Égly Mihály ren­dezőbizottsági elnök csinos beszéddel kérte föl a kiállítás megnyitására, mire Dr. Gopcsa László miniszteri tanácsos nagyhatású beszéddel vá­laszolt és a kiállítást megnyitotta. A miniszteri kiküldött szép beszédét a közönség riadó éljenzéssel fogadta. Majd Thorma János, Pe- rency Károly és Réti István kalauzolása mel­lett a kiállítás megtekintésére indult. Mindun­talan a legnagyobb elragad atással nyilatkozva a kiállítás meglepő művészi kvalitásairól. A je­len volt festőművészek közül többet bemutat­tak a miniszteri kiküldöttnek, ki elhalmozta őket gratulációval. Dr. Gopcsa László minisz­teri tanácsos, ki megtekintette a Kossuth-utcai áll. elemi iskolában levő kiállítást is, nemkü­lönben a tornacsarnokban kiállított Aradi vér­tanuk c. képet is, jóval tizenkét óra után fe­jezte be körútját. A kiállítás nagy közönsége a kato­nai zenekar hangversenye mellett még jó ideig együtt maradt, de a délutáni órákban ismét nagy népvándorlás indult meg a kiállítási terület felé. Déli egy órakor mintegy százötven teritékü diszebéd volt a Széchenyi-ligetben. A disz:bé- den igen sokan vettek részt a közélet kitűnő­ségei közül. A minden tekintetben fényes si­kerrel dicsekvő kiállítás ismertetésére legköze­lebb még visszatérünk. Kinevezés. A főispán Szűcs Gyula ér- körtvélyesi anyakönyvvezető helyettest ezen tisztétől felmentette és helyébe Barta Dezső jegyzői gyakornokot teljes hatáskörrel kinevezte. — Szilágyi József mezőteremi anyakönyvvezető helyettes helyébe korlátlan körrel Renc István jegyzői gyakornokot nevezte ki. Megérkeztek a honvédek. A helybeli honvéd helyőrség három heti távoliét után pén­tek délután érkezett városunkba. Pályázat. A Nagykároly városi r.-kath. főgimnáziumnál az iskolaorvosi és egészségtan­tanári teendők ellátására pályázat van hirdetve. Azon orvosok, kik ezen teendők ellátására haj­landók, ajánlatukat orvosi oklevéllel s az 13331 — 1890. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri utasítás 1. §-ában meghatározott képesítést igazoló bizonyítvánnyal felszerelve f. évi aug. hó 16-ik napjának délutáni 5 órájáig a városi tanácshoz nyújthatják be. Az iskolaorvosi és egészségtantanári teendők a 13331 —1890. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri utasításban vannak részletezve. Tiszteletdij tanévenként 400 korona. A teendők az 1912—13. tanévtől kez- dődőleg teljesitendők. Az Önkéntes Tüzoltó-Egyesület tánc- muiatsága vasárnap este folyt le a Polgári Ol­vasókör kerthelyiségében, mely alkalomra azt a rendezőség igen ízlésesen diszitette fel. A mulatságon igen szép közönség jelent meg, mely a legkellemesebb hangulatban maradt együtt két óráig, a mikor is vészsip és harang- kongatás zavarta meg a jókedvet, s nagyon sokan odahagyták a mulatságot. A szép er­kölcsi siker mellett anyagilag is kielégítőnek mondható eredményről lapunk más helyen szá­mol be a rendezőség. Házszentelés. A helybeli kath. legény- egylet házának ünnepélyes felszentelése mint értesülünk szeptember í -én esetleg 8-án lesz megtartva. A rendezőség az ünnepély sikere érdekében minden este gyűlést tart, melyen a programmot beszélik meg. Az egyesület háza már teljesen kész. Berendezése modern, helyi­ségei, kényelmesek s a tagoknak egy kellemes szórakozó egyleti helyiség áll rendelkezésükre. A házszentelés programmját legközelebb közöljük. Adózók figyelmébe. Az adófelszóllam- lási bizottság f. hó 12-én kezdi meg műkö­dését. — Úgy hát? — Úgy. Hát hiszen jól mén most min­denkinek a sora. — Jól? — Hogyne. Csak a kötélé nem mén jól. Azt mondja a másik: — A kötélé. Már, hogy miért? — Hát — mondja nevetve a kaszás — nagyon kevés nyakra akasztják mostanában. Sokkal többre köllene. A kötélnek most nem mén jól a sora. Kevés a forgalma neki. Hol az igazság? Hiszen régebben voltak bajok. Az aratási munka olyan volt, mint a lutri. Mert vaktában való szerződések voltak azok, amik a hányados osztalékra mentek. A termés eredményétől függött, hogy mit lehetett az aratáson keresni. Hát aztán ha látták, hogy rossz a termés, azt mondták, hogy ekkora osz­talékért nem állnak bele a búzába: — Hiszen nem viszünk haza semmit. Különösen a dűlt búzától féltek. Abba semmi áron sem akartak beleáilni. Pedig eb­ben igen sok igazuk volt. A dűlt búza szépség­hiba. Nem szép s arról aligha irja meg a költő, hogy aranykalásszal ékes a rónaság. Hanem másfelől pedig régi gazdai igazság, hogy a dűlt búza tölti meg a zsákot. A dűlt búzák idején termett tizenhárom mázsa holdanként. Hanem vágni nehéz. Szedni is nehéz. Kaszás is, ma­rokverő is erőnek erejéig feszül benne. De, hogy a feszülés árán nagyobb lesz az osztály, arra nem gondoltak. Ők csak a délceg, szép búzát a földre taposva látták s már ettől ma­gától elment a kedvük. Vaunak ilyesmik. Mikor a kendertermelésről elejében szó volt e tájakon, magyarázták a külső munkások­nak. Le kell vágni a kendert, csomóba kötni, ott hagyni a földön. Azután idő múltán, ha jól megszáradt, a kévéket jól a földhöz kell verni hogy a magjuk kihulljon, mert arra nincsen semmi szükség. Ez nagy megütközést keltett a hallgatóság körében. Hát ez is lehetséges? Növényt ter­melni, érte fáradozni, azután a magját a földre kiverve, otthagyni? Hát akkor miből lesz az osztály, ha a mag elmarad ? Vagy talán csak azér veretik ki az emberrel, hogy később a maguk hasznára összesöpörjék? Egy ember nagyot kiált: — Hogy én ilyent csináljak? Inkább el­mék betyárn ik! A másik ember csöndesen rásüvit: — Hova mönne kend ? Hiszen nincsen már erdő, aki szállást adna a betyárnak. Az ám. Már nincsenek réti bozótok: a meghuzódás nehéz, a régi világok apránkint mind mind letelnek. * Mostanában azonban már másfélék az aratási alkuk. Magra megy a szerződés. Pél­dául holdankint hetvenöt kiló búzára. Itt már a munkás semmit sem lutrizik, meri akármilyen rossz lesz is a termés, a kész alku szerint ki­jár. A lutri inkább a gazda részén van. De hát azért csak vannak most is verekedések: az em­berek már nem bírnak az erejükkel. Egy párbeszed kisebb alföldi vasútállo­máson : — Jó napot, bátyámuram. — Jó napot, uramöcsém. — Hát mire végzi ? Hát az aratás ? — No — mondja a nagyszakállu ősz em­ber. — A földemen meg vagyok. Hanem emitt van egy kis bérletem, egy kis rozs is van rajta. Mondtam egy régi emberemnek: mennyiért vá­god le. Azt mondta: — Levágom felibül. — Felibül! Valamikor tizenharmadábul vágták! — És mit mondott neki bátyám ? Csak úgy legyintett a kezével a leve­gőbe : — Hát mit mondjak? Azt mondtam neki: hát csak vágd. Aztán mikor három napig dol­goztál, akkor majd fölgyujtom az egészet, hogy neked se jusson semmi, nekem se maradjon semmi . . . * Mint látni való, szép kis alkudozások történnek erre mifelénk. Sz. N. : Modern ruhafestés: áía|* 1|A1 Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. BAJ W|wl Jt Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom