Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-15 / 24. szám

III. évfolyam.

Nagykároly, 1912. junius 15.

24. szám.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s* Hirdetések szintén ott\vetetnek fel. )^=- Nyilttér sora 50 fillér.

Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE.

Felelős szerkesztő: i Főmunkatárs:

DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T.

0®- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpa

A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre

............................. .8 korona.

Fé

l évre . ;....................... 4 korona.

Ne

gyed évre......................................2 korona.

Egy szám ára........................ . 20 fillér.

Eg

y iskolaév története.

Egy iskolaév múlt el azóta, hogy a szt. László-konviktust nagy ünnepségek közepette felszentelték és átadták rendeltetésének. Nem akarunk minduntalan ismétlődésekbe bocsátkozni, hogy fejtegessük e rendeltetését, de arra reá kell mutatnunk, hogy a konviktus e tekintetben fényesen bevált. Praktikus berendezése, a szakszerű vezetés igaz, hogy csak 22 ifjút vonzott a konviktusba, de ezek szétviszik az országba a konviktus jó hírét s merjük remélni, hogy rövidesen szűknek is fog bizonyulni az épület.

Azt hisszük, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a tanulmányi eredmény is kielégítő lesz s nagy mértékben hozzá fog járulni a konviktus népszerűségének emeléséhez beváltván hathatósan a hozzáfűzött reményeket.

A lefolyt iskolaév tehát ezt a kétségtelen tanulságot rögzítette meg számunkra, hogy a konviktus hiánypótló volt s igy nagy mértékben meg van a jogosultsága. S ha ez igy áll, akkor úgy az illetékes tényezőknek, mint a társadalomnak nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatnia kell ezt a humánus intézményt, amelynek hivatása kulturmi'SSziót teljesíteni városunkban.

Meg vagyunk róla győződve, hogy az illetékes tényezők mindent el fognak követni saját hatáskörükben a konviktus

fejlesztését illetőleg. Reformterveik jóindulatú pártfogásban részesülnek az illetékes tanügyi köröknél s nagy mértékben fogják maguk számára biztosítani a társadalom szimpátiáját.

Ami magát a társadalmat illeti, annak öntudatos és jóindulatú támogatása egyenlőre a pártolásban fog nyilvánulni.

Oly irányú pártolásban, hogy ismerőseik, rokonaik figyelmét felhívják a helybeli konviktusra. Különösen vonatkozik ez a szatmármegyeiekre s az itteni környékbeliekre, akik különös előszeretettel vitték eddig gyermekeiket a szatmári internátusokba. Eddig ez indokolt volt, de mostantól kezdve már nem lehet, mert a helybeli internátus úgy berendezkedésével, mint beosztásával a legmodernebb egészszégügyi és pedagógiai követelményeknek megfelel: szervezését tekintve pedig bármelyik szatmári kon- viktussal bátran fel veheti a versenyt.

De necsak a közelség vonzza ide a környékbeli szülők gyermekeit: hisz városunk kedvező vasúti összeköttetései következtében már most is csekély anyagi áldozattal elérhető, hátha még megvalósulnak a tervbevett vicinális vasutak!!

Sokkal fontosabbak e tekintetben úgy a szülőkre, mint a gyermekekre vonatkozólag elsőrangú pedagógiai szempontból városunk közegészségügyi viszonyai. Jó levegő, egészséges ivóvíz rhin- den keletkező járványt még csirájában

el tud fojtani, mig Szatmár e tekintetben szomorú képet mutat. Nincs ugyanis iskolaév, hogy egyik-másik internátusát, esetleg egyszerre kettőt is, be ne kellene zárni a féktelenül pusztító járványok miatt. Ez a város — dacára elég jó fekvésének — valóságos melegágya a járványoknak, amit nagy részben az egészségtelen, rossz ivóvíz és levegő mozdít elő szinte hihetetlen arányokban.

A szülő tehát, aki gyermekének nemcsak kiképeztetését, hanem testi egészségét is kell, hogy szem előtt tartsa, csak józan gondolkodásról tesz tanúbizonyságot, amikor felkeresi internátu- sunkat.

Ennyi a pártolást illetőleg. Hátra van azonban még a párlolásnak egy másik faja: az anyagi támogatás.

Anyagi támogatás abban az értelemben, hogy a jelenlegi konviktusban alapítványi helyek létesittessenek : akár félfizetések, akár teljesen ingyenesek. Ezek az alapítványi helyek sokkal nagyobb missziót teljesítenek, mint az ösztöndíjak, amelyek legtöbb esetben rendeltetési céljukkal ellentétben pedagógiai szempontból idegen célok kielégítésére lesznek alkalmasak. Az ösztöndíj — mint alapítványi hely — teljesen betölti rendeltetését, mert azt nyújtja, amit nyújtania kell t. i. a harmonikus szellemi és testi nevelést. Akik tehát a tanügynek nemcsak ielkes barátai, hanem áldozatÁz uiolso Czobor gróf.

Irta V. A.

1.

Fényes ünnepély volt a Czobor József gróf bécsi palotájában. Egymásután robogtak be a kapun a főrangú uraságok kocsijai. Címeres nagy hintók cifra aranyozással az akkori divatos rococo Ízlésben, élénk piros, rózsasz n, égszínkék bársonynyal bélelve, aranyos, magas kerekekkel, hajporos kocsisokkal, fullajtárokkal, díszbe Öltözött lakájokkal, kik kettesével álltak a kocsi hátulján, mereven, ünnepélyesen.

A hiútokból ragyogó öltözetű urak és dámák szálltak ki. Mind csupa simára borotvált- arcú ur, vállaikra leomló hosszú allonge parókákkal, csipkés bőujju ruhákban, hónuk alatt a háromszögű kalap, oldalukon az aranyos, gyémántos markolatu rövid, vékony gyikleső, széles szalagok átvetve a mellökön, szalagcsokor a válaikon, szalagcsokor a térdeiken, hosz- szu selyemharisnya, csattoscipő s mellük tele csillogó rendjelekkel. A dámák fehérre pudero- zott roppant nagy hajtornyokkal, széles abroncsszoknyákban, kezükben az elmaradhatatlan drága legyező s derekuk összefűzve, hogy alig bírtak lélegzeni.

Úgy tipegtek föl a drága szőnyegekkel bevont lépcsőkön. Minden lépcsőfokon két-két cifra sujtásos, tarsolyos huszár a gróf Czobor szolgaszemélyzetéből. Csak ebből lehetett látni, hogy a gróf magyar mágnás. Ő maga tetőtől- talpig olyan franciásan volt öltözve, mint a többi bécsi főur s törte a spanyol nyelvet, mivelhogy az volt akkor a divat az udvarnál s azon a nyelven iparkodott gagyogni, a ki a császárnak kedvében akart járni.

A gróf Czobor József arca ragyogott a boldogságtól. A császár, IV. Károly megígérni kegyeskedett, hogy saját felséges személyében megjelenni méltóztaíik a gróf mai estélyén. És a Czobor-palota tündöklőit ma á fénytől ez alkalomra újra kárpitoztatta termeit a gróf, noha csak másfél évvel ezelőtt volt az egész palota megujitva s ujonan berendezve, De azt a nagy kegyet, hogy ő felsége itt meg fog jelenni, méltóan kellett meghálálni.

0 felsége kedvelt hive nem is mulasztott el semmit, amivel ez: ünnepély fényét emelni lehetett. A legritkább virágok, amiket a kertész-tudomány előmutatni birt, ott pompáztak a szász választófejedelem udvari porcellán gyárából kikerült vázákban. A muzsikusok Velencéből jöttek s elhozatta a gróf a hires Caffa- rellit, hogy az énekeljen egy áriát.

Viaszgyertyák ezrei égtek a csillárokban s a kandeláberekben és óriási tükrök sugárzot- ták vissza a termekben zsibongó előkelő társaságot. És még mindig jöttek a kocsik s ontották belsejökből a sok fényes dámát és gavallért. Most jött a cseh arisztokrácia: Schwarzenberg herzeg, a Kaunitzok. Aztán jöttek hideg gőgös arccal a császár kegyencei, a spanyol urak : Althan gróf, Taruca marquis, meg a többi, akik Károly királlyal együtt jöttek el Spanyolországból és most kellemes száműzetésben éltek it a bécsi udvarnál dús jadadalmaik- ből, miket császári uruktól káptak.

Majd fölbicegett a lépcsőn egy puposhátu töpörödöt kis öreg, aki egyre tömte az orrát a tubákkal s aki előtt mélyen meghajoltak mindnyájan. Ez a hires hadvezér, Savoyai Eugén herceg.

Csak a császár legbizalmasakb embereinek, a spanyol uraknak feszes meghajlásában lehetett észre-enni, hogy a herceg csillaga hanyatlóban van s őfelsége nem szereti ezt a zsémbes vén embert, aki memorandumokat firkál. mióta itt ül Bécsben a Hofskriegsrathban s tanácsokkal szolgál akkor is, mikor nem kérnek tőle.

De ime trombitaharsogás jelenti, hogy ő felsége megérkezett. Czobor József gróf a lép-