Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
v ,A X J * 2-k cklu'. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 22. szám. Természetes, hogy eme két irány behozatala rem történhetik meg a polgári iskola u. n. általános keretei között. Az osztályok számát legalább is hárommal kell szaporítani. Az ily módon hétosztályuvá fejlesztett polgári iskola tantervében az egyes tárgyak kötelező és fakultativ módja bizonyos osztályokra nézve talán egyetemlegesen volna megállapítandó: ami különben már a szervezés feladata. Tagadhatatlan tény, hogy az ily irányú iskolák sok intelligens elemet von- zanának a ma még lenézett ipari és mezőgazdasági pályára. Intelligens elemeket, akiket sajátságos körülményeik vagy egyenesen erre utalnak, vagy meg akadályoznak abban, hogy a magasabb fokú iskolákat elvégezzék. Ezzel a polgári iskolával volna kapcsolatos az e. é. önkéntesség kedvezményének biztositása, nemkülönben oly közhivatalokra való képesítés, amelyekre ez idő szerint a qua- lificationalis törvény szerint legalább is középiskolai érettségi kell. Fejlődő mezőgazdaságunk és iparunk csak akkor lesz intenzív, kedvelt és modern, ha ily irányú reformok utján létrehozott iskolai kvalifikáció képezi elemeit. Ami speciálisan városunkat illeti, itt mezőgazdasági irányú polgári iskoláról lehetne szó. Ennek megkönnyítené munkáját a gazdasági népiskola, amelynek virágzó állapota saját céljainak megfelelő fejlesztést fog maga után vonni. Most, hogy iskolánk építés előtt áll kétszeresen aktuális, hogy ezzel a kérdéssel a lehető legkomolyabban és behatóan foglalkozzanak az illetékes tényezők: nemkülönben a közvélemény’s'minden uton-módon szorgalmazza a reformok halaszthatatlan keresztülvitelét. Azt hisszük: az elmondottakban rövidesen rámutattunk a fejlesztés szükségességére: emellett, minthogy lapunk két előző számábatí vezető helyen foglalkoztunk a gazdasági népiskola fejlesztésével ezzel kapcsolatosan átlag városunk és vidékének mezőgazdasági viszonyaival, azt is ki mutatták, hogy mezőgazdasági irányú iskoláról' lehet csak szó nálunk, amelynek megvalósítása már nem késhetik. Ezeket ajánljuk városunk vezető elemeinek s azoknak szives figyelmébe, akik városunk eminens érdekeit igazán szivükön viselik. Vivant sequentes! £ Petronius. A Szatmár vármegyei m. kir. adóhivatali tisztviselők közgyü- * lése. A m. kir. adóhivatali1 tisztviselők országos egyesületének Szatmár vármegyei szervezete, folyó év május 27-én délelőtt 10 órakor tartotta meg Nagybányán, a m. kir. adóhivatal hivatalos helyiségében évi rendes közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. Szeless Albert szatmári m. kir. adótárnok, köri elnök a közgyűlést megnyitván kedves szavakkal üdvözölte a megjelenteket és azok küldőit, s Isten áldását kérte a közgyűlés munkálkodására. Máté Sándof mátészalkai ellenőr, köri titkár hivatalos okok miatt a közgyűlésen meg nem jelenhetvén, az általa készített, tartalmas és lendületes titkári jelentését Mikcsa János nagykárolyi adóhivatali főtiszt, választmányi tag olvasta fel. Mire a közgyűlés az abban foglaltakat magáévá téve a1'további teendők alapjául elfogadta és titkárnak a szép titkári jelentésért köszönetét fejezte kií Rencz Antal nagykárolyi m. kir. adótiszt, köri pénztárnok jelentését és q számadást terjesztette elő. Ezután Rencz Antal másnemű elfoglaltsága miatt a pénztárnoki állásról lemondott, a közgyűlés fájlalva Rencz Antal visszalépését, lemondását, eddigi önzetlen, pontos szolgálatainak elismerése és köszönet nyilvánítása mellett kénytelen volt elfogadni és helyére egyhangú lelkesedéssel vármegyei egyesületi pénztárnokká Moldován Antal szatmári ádótiszt választatott meg. A hivatalos órák' egyöntetű szabályozása és a szabadidőnek rendszeresítése tárgyában Mikcsa János előadása és Szűcs Károly nagybányai adótárnok tárgyilagos hozzászólása után elhatározta a közgyűlés, hogy a hivatalos óráknak 7-től 2-ig való tartásának 7-től 1-ig való megváltoztatása iránt Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató úrhoz sürgősen kérvényt nyújt be. Ismerve az igazgató ur egyéniségét, remény van reá, hogy a vármegye hét kir. adóhivatal személyzete a nyári hónapokban 7-től 1 óráig fog hivataloskodni. Mindazonáltal a közgyűlés úgy a hivatalos órák egyöntetű szabályozása, mint a szabadság idő rendszeresitése érdekében felír az adóhivatali tisztviselő« országos egyesületéhez azon célból, hogy ez országos egyesület e két tárgyban magas minisztériumhoz kérvénnyel járuljon. Többféle indítvány tárgyalása és elfogadása után Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgatót, Sándor Ignác nagyenyedi adótárnok, országos egyesületi elnököt, Máté Sándor köri titkárt a közgyűlés táviratilag üdvözölte. Végül a közgyűlés köszönetét nyilvánítva Kimer János nagykárolyi főpénztárnok, volt elnök s jelenleg egyesületi diszelnök és a nagykárolyi m kir. adóhivatal tisztikara részéről Mikcsa János által tolmácsolt üdvözletért és jókivánatokért, azokat viszonozva, miután több tárgy nem volt, elnök a közgyűlést berekesztette. csu és kívánatos alakjához Vállát illatos, fá- tyolszerü kendő takarja. Estélyi belépő gyanánt hat a kétszeresen áttört palla. Az ókori hölgyek kosztümje, úgy gondolom, mégis komplikáltabb és nemesebb valami volt, mint ahogy azt az egyszerű iskoláskönyvek sejtik Ez a nő ebben a ruhában bátran eljöhetne egy bálra s első pillanatban talán észre sem vennék, hogy kétezer év előtti divat szerint öltözködik az ékszere már egészen modern. Nyakáról félholdalaku ékszer csüng alá ; mint a sarló, valamikor gyöngyök és gyémántok foglaltattak abban; szép s keleties és egzotikus disz. Gyönyörű vállán a ruhát kapcsos ezüstfibula szorítja össze, nyakát a festői pannóniai lánc köti át, a torques. Az egész hófehér, szinte holdsütötte és ezüstből szőtt jelenség. íme, a Szemzőhegy kétezeréves asszonya. Elnézem. A márványruha hozzátapad féltékenyen és mámorosán, mintha még most is a hófehér bőr illatozna alatta, a tejszagu, friss és jószagu bőr; észre sem veszem, .hogy csak rom, csak másolat, temető emlék; ez a test szinte él és kikivánkozik, s egy pillanatra kisértésbe esem, hogy karcsú- és szépnövésü alakját magamhoz öleljem. Mi lehet az a rejtelmes varázslat, ami ennek a régen sírba szállott nőnek márványteteméből kisugárzik ? Kétségtelenül nagyon finom és előkelő asszony volt, hogy ilyen drága és költői emléket emeltettek a tiszteletére. Talán a lánya volt L. Flaviusz Apernek, aki mint helytartó uralkodott itt egykor és oltárt emelttített a birodalom ősi isteneinek. Vagy egy gazdag római kereskedő gyermeke, aki kincseket rakott össze a kedvéért, talán jómódú katonaorvos ivadéka, vagy a szeretője egy hatalmas légióvezérnek, ugylehet éppen az isteni Szeverusz Alexandernek. Ez most mindegy! Boldog nő bizonyára, kegyence a tenger halhatatlan istenasszonyának, mert kétezer év nem tudta eltemetni egészen, a teste megmaradt, tisztán, szeplőtlenül és márványfehéren. Csakhogy ennek a nőnek valamikor lába is volt, amivel találkára sietett, loppal holdsütötte éjszakán, ezüstfürdő partja mellett, mig az amfiteátrum homályos rekeszei alatt üvöltöttek, vagy nyöszörögtek a ketrecbe őrzött vadállatok. Két karja is megvolt, mikkel ölelgetett valaha valakit,, mig a Duna felől illatos szellőt sodort be a az ajtaján a nyárelői forgószél. Vagy fohászra tárta föl azokat, ha piros lángba borult a határ, s idegen, félvad népek rettenetes hordái dúlták föl Akvinkum környékét. S megvolt a feje is, a haja, mit gyönyörű csigákba sütött ő is bizonyára, a szája mi üdvöt es gyönyört jelenthetett, mint a rózsába lehelt verofényi vagy szomorúságot és sötét kárhozatot. Szóval élt és valaki volt, de most úgy hat, mint egy széttépett regény, amelynek nincs sem eleje és nincsen vége, egy csoda, egy rejtelem, kérdőjel köbe faragva, gyönyörű talány, aminek titkát nem oldotta meg soha senki, talán csak az illatos mező, amely fölnevelte őt és a hegy, a mely eltemette! * Voltak rabszolganői is bizonyára. Barbár egzotikus, vad és viráglevelekre emlékeztető lánynevek, miket azelőtt Rómában sohasem hallott. Mint: Zebuka, Étále, Aiuló, Máttó, vad, nehezen kiejthető cselédnevek, a barbár ózok és a növényevő kójok leányai, akik azonban szépen kinevelődtek a szolgaságban. Talán kor- bácsoltatta is őket, ha buja szeszélye úgy kívánta, vagy jó és kegyes volt, mint valami erdei istennő. Ezek bizonyára úgy tekintettek föl rá, mint valami földöntúli lényre, megcsodálták illatos, csipkeszerü ruháit, magas sovány s előkelő alakját, a haját, amit három lánynak kellett fésülni egyszerre, ha kilépett a rózsa- venyigés fürdőből, hamvas bőrét, amit kos-i illatszerekkel varázsolt még finomabbá, a szájáAz Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennem ü cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv; jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Első nagykárolyi cireszek termelő csoportja.
