Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-27 / 17. szám

* .VA, III. évfolyam Nagykároly, 1912. április 27. 17. szám. Nagykároly és Ermellék Politikai és társadalmi hetilap. — Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. , * % SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-HYÖMDA R.-T. Mg- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. TBW A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. Az uj magyar püspökség és a nagykárolyi görög- katbolikus egyházközség. Egy 1863 óta folyó küzdelem álla diadal előtt. A mi után az egész magyar­ság, de különösen az a negyedmillió magyar görög katholikus, — aki ragaszko­dik vallásához, de hü akar maradni ma­gyar nemzeti érzéséhez is, — oly hosszú idő óta vágyott: végre megvalósul. Ma már kétségtelen, hogy a király a szent­szék hozzájárulásával felállítja a görög katholikus magyarok számára az uj ma­gyar püspökséget. Nagyon nehéz harc eredménye az uj intézmény, amely egy szégyenletes, az egész világon egyedülálló állapotnak vet véget. Egyetlen állam se tűrné meg, csak a magyar, hogy külön nemzetiségi egyházai államellenes eszmék védőbás­tyái legyenek. Csak nálunk lehetnek olyan felekezetek, amelyek hívőiktől azt kíván­ják, hogy hazafias meggyőződésüket és nemzeti érzésüket tagadják meg. Csak nálunk vannak külön román, ruthén, szerb egyházak, amelyekben első sorban nem az a fontos, hogy a hívőkben a vallásosságot felkeltsék és megerősítsék, hanem, hogy megnyerjék azokat állam­ellenes, nemzetiségi eszméiknek, állami és nemzeti egység felbontására irányuló törekvésüknek. Ez a visszás állapot ká­ros és veszélyes az egész magyarságra, mert a nemzetiségi egyházak azon dol­goznak, hogy magyar hívőiket is elnem- zetietlenitsék, de főként nehéz keresztet helyez arra a negyedmillió magyar hívőre, kiket vallásuk nemzetiségi egyházhoz fűz. Ezek, ha hűek voltak vallásukhoz, veszé­lyeztették magyarságukat. Elismerés illeti őket, hogy kitartó, elszáht harcukkal ki­vívták, hogy a magyar görög katholikus egyházközségek felé külön magyar püs­pökséget állítanak. Az uj magyar püspökség ellen a leghevesebben az oláh főpapság küzdött, kiknek tiltakozó emlékiratot nem régen Radu oláhpüspök nyújtotta át a pápának. De hiába volt minden kapálózásuk, az igazság győzött. Azt kellene hinnünk, hogy a csúfos kudarc után rtem lesz kedvük tovább áskálódni. De nem igy van. Nem hagytak fel a küzdelemmel, csak más térre vitték át. Most azon fáradoznak, hogy minél kevesebb.egyházközség tar­tozzék az uj püspökség alá. Azon dolgoznak, hogy a nagykárolyi görög katholikus egyházközség se kerül­jön a magyar püspökség fenhalósága alá. Szomorú dolog, hogy ennek a hazafiat- lan munkának, eléggé el nem ítélhető küzdelemnek, városunkban is akadt tá­mogatója. Soha se hittük volna, hogy nagykárolyi polgár ne akarja, hogy a nagykárolyi görög katholikus egyházköz­ség egy nemzeti, vívmány áldásaiban részesüljön Ezen megtévedt emberek élj rásának csak azt a magyarázatát, de nem mentségét tudjuk adni, hogy papjuk iránti tisztelet és bizalom elvakitotta őket. Nem tudják azt, hogy amidőn papjukat ebben a kérdésben támogatják, hazafi- atlan cselekedetet követnek el. E sorokat épen azért írjuk, hogy felvilágosítsuk őket, hogy milyen nagy bűnt követnek el, ha ebben a nagy horderejű kérdésben személyes szempon­toktól vezéreivé hazafiatlan álláspont tá­mogatására vállalkoznak. Azokat pedig, akik a nagykárolyi görög katholikus egyházközségnek az uj magyar püspökséghez való csatolásáért küzdenek, őszinte rokonérzéssel üdvö­zöljük. Kivánjuk, hogy nemes célú törek­véseiket mielőbbi siker koronázza. Ne engedjék magukat letériteni semmiféle erőszakkal vagy csellel arról az útról, amelyen haladni minden hazafias ma­gyar polgárnak szent kötelessége. A ki­tartás meg fogja hozni a győzelmet! A vasárnapi munkaszünet. A biblia szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette, a hetediket pedig megáldá és megszentelé, hogy mi is hat napon át dolgoz­zunk, a hetediken pedig pihenjünk és ezt Isten szolgálatára szenteljük. Tavaszi illat. Irta: Almásy Gyula. Valami újsághír öilött a szemembe. Egy eljegyzési hir és a fekete betűk nyomán régi fiatalos emlékekről száll el az öt éves feledés fátyola. A kávéházi ablabon unalmasan kopog­nak a tavaszi esőcseppek és a füstös kávéházi levegőbe bámulva régi emlékek kelnek életre apró emberek komolykodó szerelméről és Ter- káról, a világoskék szemű táncoslányról, a kit bolondulásig szerettünk, mind — apró habitüék — közösen és külön-külön. Kinézek az ablakon, sötétedik. A csatakos utcán idegen emberek járnak. Merően kutatva, nézem, a mint elmennek a kávéház előtt, talán ama kék^zemü leányt keresem, a kibe egyfor­mán bolondulásig szerelmesek voltunk mind. Az ötesztendei emlékek nagyképüsködővé tesznek, öreg emberré — a kit megkap egy­szer egy gyermekkori emlék és a fiatalságát siratja . . . * Terkát látom végig suhanni a színpadon, a legbabaarcubb táncoslányt mindazok között, aki valaha végiglibegett a ligeti deszkapadon. Lassú menüett lépésekkel tippeg az elő­térbe, rózsaszínű, redős ruhája lágyan bábosán simul lüktetőbb ütemekben hangzik, az andalgó, édes később szenvedélyes hangok végig fut­nak a testén, a mint a zene szilajabb ütembe csap át, kipirul az arca. Elébb lasanként, azután hirtelen hajlékonyabb lesz a test, gyorsabb a tempó, őrültesebb a tánc . . . Pajkos csicsergő, később szenvedélyes hangok hallatszanak a színpadról: olé, olé . . . S mi apró szerelmes fiuk véresre tapsol­juk a tenyerünket az első sorban, (milyen büsz­kén váltottuk meg harminc krajcárokért a leg­első helyeket!) Hát olyan Légen történt volna mindez? Lassan, ijesztő lomhasággal jutnak eszembe az ötéves emlékek. A virágok, : miket lázas ügyetlenséggel dobtunk a lábai elé és ő édes csókintéssel köszönt meg. A színpadról hálásan nézett világoskék szemeivel, hogy mi boldogok voltunk mind együttesen és féltékeny szeretéssel külön-külön. A Gregoritsnál, a liget háta mö­gött elköltött szerelmes vacsorák! Az asztal közepén ült, mint egy mesebeli királynő, Terka fehér musselin ruhája halvány fényt bocsájtott a gyertya világra. Milyen boldog volt a napos, aki mellette ülhetett és fizethette a vacsoráját! A balzsamos nyári éjszaka felbizsergette a vérünket és sört hozattunk, egymásután ho­zattuk a söröket és tizenötéves álmainkban bűnös orgiáknak tetszettek azok az árpalötty mellett eltöltött szerelmes esték. * Azon időben pedig mindnyájan türelmet­lenül számláltuk az éveket, amikorra kijárunk minden iskolát és feleségül vehetjük Terkát, a világoskékszemü táncoslányt. Mert komoly szán­dékkal voltunk mind és éjfélen, a Gregoritsnál elköltött szerelmes vacsorái után hazafelé ban­dukolva lázas fővel gondoltunk az évekre, amiket le kell még morzsolnunk, őrizvén Terkát minden rossztól, de légióként amaz öreg göt­hös legénytől, aki ez idő szerint csúf kis sze­UJ! UJ! SÖR nagyraktár! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-féle Sörnagyraktárt létesítettem, hol mindenféle üveges és hordós Söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel IFJ. MATOLCSY SÁNDOR. UJ! UJ! SÖR nagyraktár! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom