Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
17. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik olda). N. Szabó Antal és társai nevében ekkor egy indítványt adott be dr. N. Szabó Albert, hogy a közgyűlés kérje az alispántól a vármegyei pótadó, 5°/o-ról 8%-ra \aló felemelésének a májusi tárgysorozatába való felvételét. Az indítvány azonos az egy évvel ezelőtt beadott indítvánnyal, amely az 1%-os forgalmi pótadóról szólt, de amelyet a miniszter törvényes alap híján nem hagyott jóvá, mig a kormány Szilágy és Biharvármegyék hasonló szellemű indítványát acceptálta és jóváhagyta. Ami speciálisan indokolttá teszi az indítvány benyújtását, az a vicinális vasutak ügye. Városunk fejlődése szempontjából a bör- vely—fehérgyarmati és a nagykároly—nyírbátori vicinális vasutak elsőrangú fontosságúak, nemkülönben a peér—szalacsi vasút, amelyre ugyan már megszavaztak 150.000 koronát, de mivel a másik részről érdekeltek a várható koncessziónak kb. felét szavazták meg még, erre is cca 50.000 korona kell. Ez utóbbi célra fel akarták használni a letétbe helyezett 150.000 kor. kamatait, azonban kiderült, hogy a vármegye ezeket már felhasználta. A dolog már most úgy áll, hogy a kormány sem a láposvölgyi, sem a bikszádi vicinálisra megszavazott koncessziót nem fogja jóváhagyni. Itt tehát csak a pótadó 3% emelése segíthet, amit annál is inkább megszavaznak, mert kölcsönös érdekeltségről van szó. Az indítványt aláírva eljuttatják az alispánhoz. II. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester megérkezve pesti útjáról f. hó 24-én beszámoló értekezletre hívta össze a képviselő- testület tagjait. A megjelentek előtt határozottan kijelentette, hogy legbiztosabb információ szerint a pénzügyigazgatóság Károlyban marad és a hely megállapítása végett a jövő hét folyamán háromtagú bizottság jön a Városba. Ezzel az értekezlet a polgármester éltetésével végett ért. Krónikás. pÉTRŐL-pÉTRE. A Justh-párti korifeusok Cassandra jóslata ime beteljesedett. Szivük bálványa s titkos reményeik vérmes táplálója a fórumra került Lukács személyében. Az amatőr hazafiak vicinális bölcsessége ezúttal azonban csődöt mondott, mert a miniszterelnök Pandora szelencéje rájuk nézve üresnek és értéktelennek bizonyult. S ezzel megkezdődött az a bizonyos lejáratási processus, amelynek köszönhette létét a koalíció. „A cél szentesíti az eszközöket“ c. elmélet politikai regenerátorai zsákutcába jutottak, a melyből elvi áldozatok nélkül kikerülni bajosan lehet. Reméljük azonban, hogy a talmi-kuruc- kodás ebben az esetben sikerrel kecsegtet, mert a gárda meghal, de megadni nem adja magát! Vagy igen ?! * A modern társadalmi élet a maga változatossági hajlamaival megteremtette a lexicon- ember típusát, akinek alakoskodása nemcsak a más tollaival való vakmerő ékeskedést eredményezte, hanem kánont állított a leglelkiismeretlenebb felületességnek. A szereplő egyéniségek legtöbb esetben többé-kevésbbé sikerült kópiái az eredetiségnek s igy a beteges nagy- ravágyás komikus torzképei. Ezekről azután joggal el lehetne mondani: csak az van, ami a kirakatban van, de a raktárban nincs semmi! Vagy nem ?! * Az olasz-török háború kezdi elveszteni mozi jellegét. A Dardanellák bombázása a Go- luchovszky-féle flottatünteté^i recept kissé hangtani hatásokra törekvő beváltása amolyan szelíd presszió jellegével. A gyámkodó nagyhatalmak kegyes jóindulata mitjiden esetben biztosította a törökök akaratszabadságát persze azzal a klauzurával, hogy a török tehet, amit akar, de azt kell akarnia, amit a hatalmak akarnak : ergo védekeznie nem szabad, mert séati a kereskedelmi érdekeket. S még mondja valaki, hogy nem jó a nagyhatalmak koncertjében a nagy dobos szerep ? Cyrano. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig. April. 27. Petőfi-nyomde r. t. közgyűlése. April. 29. Ag. ev. egyház műkedvelői előadása. April. 30. Lóosztályozás. Máj. 4. Önk. Tüzolt. Egyl. estélye. Személyi hír. Csaba Adorján vármegyénk főispánja f. hó 23-án tért vissza Budapestről, ahol több napig a vármegye hivatalos ügyeinek elintézése végett tartózkodott. Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester f. hó 21-én hivatalos ügyben Budapestre utazott s onnét f. hó 24-én érkezett vissza. Schamschula Rezső ezredes, ezredparancsnok f. hó 24-én érkezett városunkba hivatalos ügyben s még aznap visszautazott Szatmárra. Eötvös Andor huszárezredes, lovas dandárparancsnok f. hó 23-án érkezett városunkba s innét f. hó 24-én távozott állomáshelyére. Kükemezei Bánó József honvédhuszárfőhadnagy, vezérkari tiszt f. hó 22-én folytatna a már 19-én megkedett terepszemléjét s f. hó 24-én távozott városunkból. Demidor Ignác rendőrkapitány a mai napon Budapestre utazik, hogy mint választmányi tag résztvegyen a Rendőrtisztviselők Orsz. Egyesületének választmányi ülésén. Farkas Elemér huszárfőhadnagy Nyíregyházáról f. hó 20-án városunkba érkezett s itt fog maradni 29-éig. Kitüntetés. Albrecht Henrik 5. gyalogezredbeli alezredesnek a király kitűnő szolgálataiért a legfelsőbb megelégedését adatta tudtára. Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Strohmájer József segédmérnököt, városunk fiát kir. mérnökké nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Róth Imre ügyvéd eljegyezte dr. Láng Jakab szilágysomlyói orvos leányát: Elzát. alapon, hogy úri ember nem eszi meg a pulykát akkor, amikor fészekszagu. — Jó ételt? Mit képzel? Csárdában márciusban nincsen jó étel, mert olyankor nincsen más főznivaló hús, csak a kotlóstyuk. Ez az eset pedig éppen március tizenhetedikén történt : onnan tudom, mert másnap volt a ne- vemnapja. Hát megették a kotlóstyukot, megitták a messző borukat, Ábrahám János kiment aludni a lovak közé, Vékés pedig lefeküdt a vendégszobába. Mert úgy voltak akkor a csárdák berendezve, hogy tartoztak vendégszobát tartani arra az esetre, ha valamely kintjáró hivatalosra ráesteledik az idő. Az egész napi törődés után jól esett az ágy és szívesen hajtotta Vékes álomra a fejét. Mikor úgy félszenderben volt, hallott még valami kocsirobogást, de nem sokat törődött vele. Bizonyosan utasok jöttek. Azért csárda a Csárda, hogy a vendégek megszálljanak benne. Elaludt. De alig, hogy szunnyadt, a csárdásáé felrázta álmából: — Keljen fel! — Miért? — Itt vannak a betyárok a korcsmaszobában. Hivatják. — Kicsodák? Az asszony az ajkára tette a két ujját, a mi tudvalevőleg minden nyelven annyit jelent, hogy ne szólj szám : nem fáj a fejem. — Csak öltözzön sebessen, mert baj lesz. Menjen közibük. Ne várja meg, mig érte jönnek. — Hányán vannak ? — Öten. — Hát Ábrahám pusztázó hol van? Legyintett a kezével a csárdásné: — Élbujt a padláson a szénába. Hát akkor egészen helyben vagyunk, mint Makó — gondolta a talyigás-szenátor és öltözködni kezdett. Előbb azonban a kétcsövű vadászpuskáját eldugta az ágyba a szalmazsák alá. Pedig nem volt az az ember, aki a maga árnyékától megijedt volna. Erről később elég bizonyságot tett csendbiztos korában, meg az árvíz idején. De akkor... — Hát féltem — mondja. — Ha maga az oroszlánszívű Rikárd mondaná, hogy ilyen esetben nem tart valamitől, még az is hazudna. Ha puskával megyek közibük, már az ajtóból azonnal lelőnek . . . Vagy hát, mondjuk, a legjobb esetben lelövök belőlük kettőt. Akkor még mindig marad három. Azonfelül még kint is van legalább egy, vagy kettő. Mert az csak a nótában van, hogy „Szolgálóját istrázsára állítsa kend.“ Ha öt betyár ivott, egy vagy kettő mindig á csárdán kívül maradt józanul. Hát most már egymagámban mit csináljak ennyi akasztófavirággal szemben, éjszaka a pusztán ? Bizony csak féltem. Bizonyság rá, hogy mikor már felöltözve voltam, akkor láttfem, hogy a ruhadarabokat fordítva szedtem magamra. Akkor újra kellett vetköződni, meg öltözködni, pedig a csárdásné már ugyancsak sürgetett.. . Kiment a betyárok elé. — Jó estét adjon az Isten. — Adjon az Isten, — felelték. — Gyüjjön ide, üljön le. Áz elbeszélésbe beleszól egy öreges hang: — Természetesen a díszes társaságban az elnöki helyre ültették kendet? Aki közbeszól, az Koncz Antal bátyánk, nyugalmozott gyöngye az ország összes archi- váriusainak s arról is nevezetes, hogy okosabb ember, mint az édesapja volt. Erről kézzelfogható bizonyság az, hogy bár negyvennyolcban az apjával együtt állt be katonának s együtt mentek neki a branyiszkói hegynek is, az öregje csak káplár maradt, ő pedig hadnagyságig vitte s Világos alatt hamarabb kibujdokolt az osztrák kéz aló], mint az öreg. — Hogy mondja kend? — kérdezi a Sándor bácsi. — Az elnöki székbe ? Hát! Hápm betyár ült szemközt, kettő meg ezeknek ellenébe, ezek közé ültettek. Azután azt mondták, egyek az ételből. Mondom: — Köszönöm, én már vacsoráztam. — De csak ögyön ! — mondták. De olyan hangon mondták, hogy sietve fogtam bele megint a kotlóstyuk evésibe. Öt kétcsövű puska meg keresztben hevert az asztalon. Nyilvánvaló, hogy elég csinos asztalteriték mellett kosztolta az öreg tyúkot Sándor bátyánk, többi felebarátjával együtt. Étel után azt mondja az egyik betyár: — Tiz icce bort ide az asztalra. — Hát — mondja Sándor bácsi — most kezdett már kellemetlen lenni a dolog. Jól tudModernül berendezett ÉTTEREM és SÖRCSARNOK Pilseni Sörház“ i Takarékpénztár“ A Debreczen, jában. Figyelmes, pontos és igen előzékeny kiszolgálás. — a „Debreceni Első palotájában Piacz-utca Kossuth-ut sarkán. Telefon 958. szám. Vidékiek találkozó helye!! Kitüuő magyar és francia konyha. |Tisztán kezelt italok! ü VALÓDI PILSENI SÖR. Előre megrendelt társas-ebéd és vacsora mérsékelt áron.
