Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-29 / 26. szám
Ili. évfolyam. Nagykároly, 1912. junius 29. 26. szám. Nagykároly és Ér mellék Politikai és társadalmi hetilap. — Ä Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. m - ' Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V E T Z Á K EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. A bosnyák kérdés. A XIX. század nagy, 'korszakalkotó átalakulásai között kétségtelenül a legkiválóbb a török imperializmus csődje, amely a keleti kérdés kedvenc eszméjét vetette fel a diplomáciában. Ez a csőd tulajdonképen az 1830-iki londoni kongresszussal kezdődik, amely kimondja Görögország függetlenségét. Ettől az időtől kezdve a diplomácia megragadott minden alkalmat, hogy beleavatkozhassék Törökország ügyeibe felszínre vetvén az u. n. keleti kérdést, amelynek végleges megoldását eddig a hatalmak ideges féltékenysége akadályozta meg s ma már ott tartunk, hogy á permanenciában tartott kérdés hasonlít egy puskaporos- hordóhoz, amely minden pillanatban felrobbanhat. Áz 1830-iki londoni kongresszus azonban csak az első lépés volt a török imperializmus csődjéhez, követte ezt az 1856-iki párisi béke, ameiy beavatkozást enged Franciaországnak a szentföldet illetőleg, Oroszországnak pedig a „keresztényeket“ illetőleg a török államügyekbe. Betetőzte mindezt az 1878. márc. 3-iki san-stefánói béke, amely nemcsak Montenegró, Szerbia és Románia függetlenségét ismerte el, hanem félszuverén itást ad Bulgáriának s neki másfél milliárd rubel hadi kárpótlást is fizet. Ez a szégyenletes béke egyrészt, másrészt az a körülmény, hogy Bosznia— Hercegovinában napirenden voltak a zavargások, amelyeket a török kormány nem tudott elnyomni, arra késztette az akkori külügyminisztert, hogy a diplomáciában felvesse a bosnyák kérdés eszméjét. Az akkori külügyminiszter gr. And- rássy Gyula volt, aki mint kiváló diplomata belátta, hogy a monarchiának a kőnigrátzi vereség után nincs mit keresnie a Nyugaton, hanem proíeciális bölcsességgel a kelet felé való terjeszkedést jelölte ki. A bosnyák kérdés felvetése tehát ennek a felfogásnak köszöni létét : ennek megoldása volt a legsürgősebb feladat, mert a Bosznia—Hercegovinában uralkodó fejetlenség, napirenden levő nagyarányú zavargások komolyan veszélyeztették a határos népek belbékéjét. Andrássy Beusttal együtt addig fáradozott, mig nyélbeütötte a berlini kongresszus eszméjét. A kongresszus 1878. jui. 13-án össze is ült, amelyen nem kisebb államférfiak vettek részt, mint Bismarck Ottó herceg, a vaskancellár, Beaconsfield lord és Salisbury, Gorcsa- kow és Szuvalow, a monarchia részéről pedig a külügyminiszter, gr. Károlyi Alajos német nagykövet és Haymerle Henrik báró, olasz nagykövet. A kongresszus beható tanácskozások után egy szerződést csinált, amelynek 25. pontja igy szól : Bosznia—Hercegovinát Ausztria— Magyarország fogja megszállni és kormányozni (az eredetiben: occupées et administrées.) E szerződésnek reánk vonatkozó megállapodásait több 'örvénycikk iktatta be. így az 1879. Lili. t.-c. a berlini szerződés 25. pontját, amelyet az occupátió megtörténte után az 1879, ápr. 21-iki szerződés részletezett 6 paragrafusban nyilvánvalóvá tévén a szultánnak az occupált tartományok felett való névleges szuverénitását; az 1879. LÍI. t.-c. az occupált tartományokat a közös vám és kereskedelmi területbe kapcsolja be ; az 1880. VI. t.-c. a köz- igazgatás reformjával foglalkozik kimondva az 5. §-ban, hogy az egész cikk megváltoztatásához a két állam hozzájárulása szükséges; végre az 1891. VIII. t.-c., amely szerint a kiegészített csapattestek a magyar korona országainak területére átvihetők teljesebb kiképzés végett. A berlini szignatárius hatalmak azt hitték, hogy ezzel egyenlőre megoldották a bosnyák kérdést s vele kapcsolatosan a keleti kérdésben is legalább in- termezzót teremtettek. De tévedtek ! A monarchia sok vér és anyagi áldozattal (még pedig magyar vér!) occu- pálta a két tartományt s ott rendet is igyekezett teremteni. A végleges rendezés munkájában azonban megakadályozta a keleti kérdés egyik újabb hajtása, a macedón kérdés, amelyet a gyámkodó nagyhatalmak ismét magukévá tettek újabb alkalom nyilván a keleti kérdésbe A régi királyi palota. Irta Váradi Antal. Hol volt a Mátyás király csodálatos királyi csarnoka? Hová lett a Zsigmond király hires palotája? Por és hamu vagyunk. A régi királyok fejedelmi hajlékának a romjain 1715-ben Regal báró, a vár parancsnoka, egy négyszögü épületet kezdett emelni, melyet azonban a folyton háborgó török miatt nem fejezhetett be. Szemet szúrt azonban a magyar uraknak, hogy a büszke várhegyen, amelyen valamikor a Hunyad fiának bronz- és márvány-szobrokkal ékes palotája állott, most porladozó kőrakás éktelenkedjék. Folyamodtak tehát 1741-ben Mária Terézia kegyes királyné asszonyunkhoz, hogy rendelné el a királyi kastély újjáépítését. A királyasszony aztán még az osztrák örökösödési háború befejezése előtt elrendelte, hogy a királyi udvari kamara bocsásson az akkori kamarai elnöknek, Erdődy György grófnak rendelkezésére négyezer forintokat, mely összegen a palota helyreállítása megkezdessék Persze, hogy ez a pénz elégtelen volt a nagy vállalkozásra és újból hatezer forint folyósittatott a királyi kincstárból, azonkívül a nádorispán, Pálffy János körlevélben hivta fel az összes municipiumokat adakozásra. A cél tetszett és lelkes ígéretek özönlöttek válaszul a nádor felszólítására, s igy már 1749. május 13-án, mint a nagy királyné születése- napján letehették a palota alapkövét. A palota építésére az újonnan kinevezett kamarai elnök, Grassalkovich Antal gróf ügyelt föl. Két ízben utazott le Budára a királynő, hogy megszemlélje az építkezés haladását, 1751-ben és 1764-ben. Mind a két Ízben nagyon megvolt elégedve az építkezés menetével, mindazáltal lassan ment biz az, s Grassalkovich gróf nemsokára folyamodással fordult a felséghez, utalványozzon ki húszezer forintot,de hamar, mert nagyon lassan mozdul helyből az építkezés. 1767. március 23-án Hille- brand, a palota főépitője, alázatosan jelentette a felségnek, hogy még abban az esztendőben tető alá hozhatja a palotát, ha havonta háromezer forintot utal ki az építés céljaira. De bizony négy esztendő telt el, mig Grassalkovich gróf azt jelenthette a királynőnek, hogy úgy a palota, mint a melléképőletek készen állanak. Ekkor csinálták meg a computust, amelynek eredménye az, hogy az egész építkezés négyszázkétezerhatszázhetvenkilenc forintba került. Ebben az összegben benne van a szabad királyi városok 95.031 forintja is. Ennyivel járultak a palota építési költségeihez. A palota tehát készen állott, de egy darabig nem volt lakója. Sajnos, [mai nap is ritkán van, hát még százötven esztendő előtt? De aztán gondoltak egyet és vendégeket hívtak belé. Nem valami főrangú vagy királyi vérből való urakat, hanem, a sanct-pöltení angolkisasszonyokat. Ezek a derék apácák foglalták el az uj épületet s innét később Vácra, majd Pestre telepítették által őket. A vallás szorgalmas gyakorlata után a tudomány gyakorlása következett. Az újra megüresedett királyi hajlék a tudomány fejedelmi házává lett s a Nagyszombatból Budára helyezett univerzitás költözködött beléje. Négy esztendejig hirdették benne a tudás igéit, azután Pestre tétetett át az egyetem. Már másodszor költözött a Pázmány Péter alapította egyetem. És még most sem a végleges hajlékába. Megint üresen maradt a királyi palota. Most már fejedelmi vendéget kapott. Li- pót Sándor főherceg foglalta |el, az ország nádorispánja. Négy esztendeig lakot benne, akkor meghalt. Utóda, József főherceg, aki ötven esztendeig viselte a nádori magas tisztet, ez
