Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-29 / 18. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 18-ik szánt. ÉRMBLLÉK. _________________________ ^^—————m Az utcák kövezéséről. A múlt alkalommal felhívtuk az intéző körök figyelmét egy modern városi építési szabályrendelet megalkotására. Ugyanakkor ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy tekintve az eszme hasznos voltát, az intéző körök nem fognak elzárkózni annak megvalósítása elől. Jelen sorainkban röviden rá akarunk mutatni arra, a már szinte tarthatatlan állapotra, hogy Érmihályfalva utcái hiányosan vannak kövezve. A beálló esős időszak valósággal lehetetlenné teszi nemcsak a gyalogjárók, hanem a kocsik számára is a gyors közlekedést. — Egy fejlődő város legelőször az ilyen utakat sínyli meg. — Eltekintve attól, hogy az idegen forgalom ily körülmények között a lehető minimumra redukálódik, ami a város kulturális fejlődését bénítja meg, elakad a kocsi forgalom is és sokszor az időpazarlás által mérhetetlen károkat okoz a kereskedőknek, iparosoknak. Közegészségügyi szempontból pedig egyszerűen kárhozatos ez az állapot. A sár nedves állapotban kitűnő tenyészhe- lye a különféle miazmáknak, száraz állapotban mint por először kellemetlen, másodszor a különböző járványos betegségek bacilusainak konzerválója. Igaz ugyan, hogy a kövezeten is fejlődik por, de ennek kellemetlen hatását teljesen, káros hatását nagy mértékben elkerülhetjük, ha a lapunk 16-ik számában felvetett eszmét, az utcák fásítását, az intéző körök megvalósítják. Mielőtt tehát megalkotná a képviselőtestület a modern építési szábályren- deletet, foglalkozhatna igen eredményesen az utcák kövezésének eszméjével. Ennek valóra váltásával ugyanis nemcsak a fentebb említett óhajok nyernének megfelelő kielégítést, hanem nagy mértékben előmozdítaná a kedvező benyomást, amit egy szépen kövezett és befásitott utca tesz a szemlélőre és egy lépéssel előbbre haladna a város úgy fejlődési, mint kultúrtörténeti szempontból. Petronius. Tanítói gyűlés. Az érmelléki ref. tan. testület f. hó 24-én tartotta évi rendes gyűlését Székelyhidon. A gyűlés tárgyai a következők voltak: 1. Király Piroska székelyhídi ref. tanítónő felolvasást tartott az egyhuzamban való tanításról, felolvasását illetőleg indítványát a gyűlés egyhangúlag elfogadta és azt az egyházmegyei gyűlés elé terjeszteni határozta. 2. Az érmelléki ref. tantestület a Biharmegyei népn. egyesületnek 100 koronát ad úgy, hogy e 100 koronát 5 év alatt 20 koronájával fizeti be. Végül elhatározta a tanító-testület, hogy a biharmegyei népnevelési egyesületbe tagul belép. 3. Rácz Béla bagaméri tanító indit- vágyozza, hogy az ősi idők óta fennáló temetési stóla megváltoztatása érdekében indítson mozgalmat a tantestület, hogy azt legalább a kétszeresére emelnék fel. Az indítvány az egyházmegyei gyűlés elé terjesztetik. 4. Utolsó pontja volt a gyűlésnek a tisztikar-ujitás. Elnökké választatott: Molnár Antal bagaméri tanító. Főjegyzővé: Csóka Lajos asszomvásári tanító. Aljegyzővé Sackovics Béla székelyhídi tanító. A gyűlés végeztével a fürdő vendéglőben volt az ebéd. Pályázat főkönyvelői állásra. A székelyhídi „Gazdasági Iparbank“-nál a meghirdett főkönyvelői állásra , a héten nyújtották be pályázati kérvényeket. A választást rövid időn belül megejtik. Orvosi vizsgáját. Folyó hó 25-én Dr. Deme Béla járási orvos ur meglátogatta a helybeli iskolákat. Az iskolák tisztaságával meg volt elégedve. Csak a túlzsúfoltság ellen volt kifogása. Üdvösnek tartaná, ha az áll. iskolák minél hamarább meglehetnének, hogy így egy-egy terembe kevesebb gyermek járna. Uj bank Székelyhidon. „Gazdasági Iparbank“ címen uj takarékpénztárt akarnak alakítani Székelyhidon. A terv szerint 120,000 korona alaptőkével létesülne a bank, a mi ugylátszik csakhamar meg is történik, mert már eleddig 100,000 korona aláírások révén biztosítva van. Valóázinü, hogy a még hiányzó 20000 koronát is .rövid idő alatt jegyezni fogják. Kézrekerült templomi betörő. Az érmihályfalvai róm. kath. és izraelita templomok betörőjét a csendőrség Bertalan Sándor rovott- multu csavargó személyében kinyomozta, elfogta s a hatóságnak átszolgáltatta. Nagy tűz. A múlt hét szerdájának éjjelén eddig teljesen ismeretlen okból Csrozinger Dávid ottományi gőzmalma kigyuladt s egészen leégett. A tűz keletkezési okát a csendőrség erélyesen kutatja. J *■ i Javíthatatlan ifjú lelenc. VancsaCsicsó Gyula szaniszlói suhancot, kinek romlott lelkű- letét már több rendbeli bűntény terheli, a kassai javítóintézetben helyezték el. Az ifjú gonosztevő azonban megszökött. Újra visszavitték a javitó-intézetbe, de mivel semmi kedvet sem érzett a javulás s a jó útra térés iránt — egy alkalmas pillanatban sikerült neki ismét szerencsésen megszöknie. Betörés. Fo'ydj hó 23-án éjjel Gyöngyösi Gyula kovácsmester műhelyét ismeretlen tettesek feltörték s onnan több darab szerszámod elvittek. A csendőrség nyomozza a tetteseket. Cukrászda Érmihályfalván. A minden tekintetben oly élénk.en s örvendetesen fejlődő város haladását bizonyítja az is, hogy immáron cukrászda is lesz_ Érmihályfalván. Müller Győző debreceni cukrász ugyanis a Vámosutcában cukrászdát nyit folyó hó 30-án, mely cukrászüzlet megnyitását már régóta óhajtva várta a város lakossága. Vizbefult gyermek. Kozár Imre vasúti szerelő Imre nevű fiacskája a lakásnál történő építkezés közben egy hordóba fulladt. A szerencsétlenül járt gyermeket múlt csütörtökön temették el, a közönség nagy részvételével. IPAR, KERESKEDELEM. A kereskedelmi kormány munka- programmja. A kereskedelmi minisztériumban egész sor fontos törvényjavaslat van munkában. Legfontosabb ezek között a Duna-Tisza csatorna építéséről szóló törvényjavaslat, amely Hieronymi Károly keresk. miniszternek legkedvesebb terve, régi ideája, melynek megvalósításától a viziutak fejlesztésétől várja gazdasági előhaladásunkat s az ország kereskedelmének fölvirágzását. A kereskedelmi miniszter már régebben a budapest—csongrádi csatorna kivitele mellett foglalt állást. Terve az, hogy a csatornát az állam építené s az előmunkálatok ebben az irányban oly előrehaladott stádiumban vannak, hogy a nagyfotosságu, közgazdasági helyzetünkre oly nagy befolyással levő törvényjavaslat nemsokára az országgyűlés elé kerül. A másik nagy nevezetes munkája a ke- reskedetmi kormánynak az uj iparfejlesztési törvények előkészítése. A kereskedelmi miniszter nem egységes kódexben kívánja ezt a kérdést megoldani, hanem a könnyebb áttekinthetés, kezelés és kivitel céljából ezeket a törvényjavaslatokat kívánja az országgyűlés elé terjeszteni: 1. Az iparűzésről, valamint az ipari szervezetekről. 2. Az építőiparról. 3. A házalásról és a vándoriparról. 1. A tisztességtelen versenyről. Ezekhez csatlakoznak az ipari szociálpolitika körében a következő javaslatuk. 1. Az ipari munkaviszonyról. 2. A kereskedelmi és fontosabb munkával megbízott ipari alkalmazottak munkaviszonyairól. 3. A munkamegszüntetések és kizárások megelőzéséről (békéltető eljárásról). 4. Az ipari munkaviszonyból származó jogviták elintézéséről (ipari bíráskodás). 5. Az ipari alkalmazottak testi épségének védelméről és ezzel kapcsolatban, vagy külön törvényben az ólomlehér és más ipari mérgek hatásának megelőzéséről. 6. A fiatalkorú munkások védelméről. 7. Az ipari munkának vasárnapi és ünnepnapi szünstelésről. 8. A munka- közvetitésről. E javaslatok közül többet ibár „legközer lebb a nyilvánosság été terjeszt a kormány. A kisipar fejlesztéseinek eredményesebb módjai megvitatására nem régen szaktanácskozás volt a kereskedelmi- és iparkamarák kiküldötteinek részvételével a kereskedelmi minisztériumban. A tanácskozáson sok üdvös plánum és indítvány merült föl, ezeket a kamarák most dolgozzák ki s az ő feladatuk lesz megállapítani azt az ipartámogatási uj metódust, mely az összes iparosok és iparágak érdekeire egyformán tekintettel lesz s a hazai ipar fej- esztésének uj alapjait fogja lerakni, uj irányelveit fogja megjelölni s korszakot teremt az ipar előre vitelében. íme ezek nagy vonásokban azok a tervek, azok a törvénytervezetek, melyek a kereskedelmi kormányt foglalkoztatják s amelyek megvalósulása esetén a magyar ipar és kereskedelem a közgazdasági élet renesszánsza fog beköszöntem. Ezekről a nagyszabású ipari és kereskedelmi törvényjavaslatokról elmélkedvén, önkéntelenül eszünkbe jut az a fájó tudat, annak elgondolása, hogy mennyit elmulasztottunk mi az elmúlt és vissza sohasem térő decennicumok alatt az ország gazdasági életének, fejlődésének a megalapozása és biztosítása tekintetében. Hol volnánk már anyagiakban, hogy mindazokat a törvényjavaslatokat, amik ma is még csak az előkészítés stádiumában vannak, már évtizedekkel ezelőtt megalkottuk és életbeléptettük volna s nem kellene ma is még mindig az alapvető munkánál tartanunk! No de példaszó szerint jobb későn, mint soha. A kereskedelmi kormány akciója nem nem várt ipari, gazdasági eredményt igér, az ország fellendülésének prespektiváit nyitja meg előttünk, csak a politika el ne rontsa a jó szándékot s meg ne zavarja az alkotó munkát
