Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-07 / 41. szám
f $ 9 2-ik cld.V. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 41-ik szám. 1906-ban városi népkönyvtár léte- sittetett. 1901-ben igen szépen sikerült városi iparkiállitás rendeztetett. 1908- ban felálliitcitott a Kossuth- szobor, az ovodák városi kezelésbe vétettek, megkezdődött a tárgyalás állami elemi népiskolák létesítése iránt s egy 10 tantermes belterületi és egy 1 termes külterületi iskola építését a miniszter el is rendelte; az iparos tanonciskola nagy mérvben fejlesztetett s állami segélye 1000 koronáról 3000 koronára emeltetett. 1909- ben az ovodai épületek felépít tettek s állami kezelésbe adattak át. íme, néhány hamarjában összeszedett adat. Az elsorolt intézmények létesítése s a felhozott fontos ügyek elintézése Debreczeni István nevéhez fűződik, ezek mind-mind a közügy javára szentelt buzgó munkásságának ékesen szóló hirdetője. Sokan mondogatják, hogy korunkban nincs elismerés, nincs méltánylás a nagyok, a vezetők iránt, kik önzetlenül, hűséggel, teljes odaadással és Istenadta tehetségükkel fáradoznak a köz javán. Ezen általánosan hangoztatott és sok igazságot magában rejtő nyilatkozatnak — őszinte örömmel jegyezzük fel — ellent mnnd a mi helyzetünk. Eltekintve attól, hogy Debreczeni Istvánt 1895. óta egyfolytában megválasztották városunk polgármesterének (1896. 1902. és 1908- ban) érdemei elismeréséül, — oly általános tiszteletnek, szeretetnek és becsülésnek örvend, a mi ritkaság s a mely bizonyára, legszebb és legkedvesebb jutalma a közpályán működő egyénnek. Ép ez általános elismerés és tisztelet ser- \ kent bennünket arra, hogy újra meg újra hangoztassuk a felhívást. Éljen sokáig Nagykároly város javára minden ember igaz és őszinte tiszteletétől és szereteté- töl környezve! Magyar románok és román magyarok. A Magyarországon lakó romának mindig, minden ártatlan vagy természetes magyar nemzeti motívumban oláhfalást látnak és semmiféle alkalmat el nem mulasztanak, hogy ezek elien hangos tiltakozással, oktalan lármával fel ne szólaljanak és ne hangsúlyozzák minden ilyen alkalommal azt, hogy a magyarság erőnek-ere- jével el akarja nyomni a magyarországi oláh- ságot. De nemcsak alkalomadtán hangsúlyozzák ezt a románok és különösen a román izgatok, hanem azért is, hogy ki ne menjen a köztudatból s igy olyankor is, amikor a kérdést semmiféle esemény aktuálissá nem teszi. Az újabb mozgalom odairányul, hogy Magyarországon még az állami iskolákban is, tehát a magyar állam pénzén román nyelven és román nemzetiségi szellemben folyjék az úgynevezett „hittantanitás“, melynek örve alatt igy a saját költségünkön és védő szárnyaink alatt folyna iskoláinkban egy minden izében magyarellenes munka. A hittanórák alatt természetesen az oláh nyelv, történelem, irás, olvasás. oláh szellemben való nevelés, az oláh érzés fejlesztése és a magyargyülölet szitása nyerne bő alkalmat és teret. Önkéntelenül is kiváncsivá lesz az ember arra, hogy vájjon akkor, amidőn Magyarországon ennyi mindent szabad az oláhnak, mit csinálnak Romániában az ottani magyarokkal. A romániai magyar gyermekének csakis olyan iskolába lehét járni, melyben az utolsó szóig mindent románul tanítanak. Sőt még a régen párhuzamosan magyar és román nyelvű katekizmus helyett is ma már kizárólag csak román katekizmust tanulnak az oláhországi magyar gyermekek. — Ebből a román nyelvű katekizmusból pedig katholikus papnak csak akkor lehet tanítani, ha elég garanciát nyújt arra nézve, hogy a tanítványokhoz magyarul egyetlenegy szót Stem fog intézni, különben a hittan helyett a vállásnélküli erkölcstant a román tanító tanítja. így tesznek áz oláhok az ottani magyarsággal akkor, amikor nekik Magyarországban mindent szabad és mindeme szabadság tetejébe még állandó lázongásban, sárdobálásban és szidalmakban van részünk tőlük a saját országunkban. Ez már olyan nemtörődömség, olyan gyávaság és lelkiismeretlenség, a melyet sz nélkül hagyni nem lehet, a mely ellen fel kellene szólalni az egész magyar sajtónak és kényszeríteni az államhatalmai arra, hogy felügyeleti jogát és kötelességét e kérdésben lelkiismeretesen gyakorolja. Meg kell tiltani a román nyelvű tanítást Magyarországon minden iskolában. Vegye birtokába az állam az Összes ultra nemzetiségű felekezeti iskolákat és vezesse be azokba kérlelhetetlenül a- magyar és pedig kizárólag csak magyar nyelvű tariitást. Nemcsak a rendes tanításban, hanem a román pap által előadott hittannál is, — különbeni szigorú büntetés terhe alatt Nem elég, hogy mindezideig a szemünk láttára oláhositották el azokat a gyermekeket is, akiknek csak annyi közük volt a románsághoz, hogy a görög keleti, vagy görög hatholi- kus valláson voltak ? ! Most még egy Romániát is csinálnak ide! Tessék olyan szigorral fellépni, amint Románia az ottani magyarsággal teszi, tessék tudni, parancsolni és kényszeríteni itthonn, akkor majd meglássuk, meddig merészkedik még az oláh fanatizálás Magyarországon ! De ha tétlenül nézzük, hogy minden kis náció micsoda dolgokat mer véghezvinni nálunk, akkor igazán ne várjunk egyebet, mint azt, hogy ezek a kis nemzetiségek a legkényelmesebben felfalják az erős, szép nagy, de gyáva és tunya magyarságot. Gazdasági politika a Balkán leié. Úgy ipari, mint gazdasági, de egyáltalán minden legkisebb produktiv erőnket lenyűgözi az a sajnálatos körülmény, hogy a müveit nyugat produkciója mindig különb e téren, mint a mienk s igy mig mi olcsón értékesítjük nyugat felé gazdasági életünk termékeit, addig a feldolgozott anyagot drágán kellett visszavásárolnunk az e téren folyton haladó nyugattól. Konkurrálni vele nekünk, akik a történelem szomorúbb lapjai szerint sokkal lemaradtunk a világ minden irányú haladásából, nem lehet. Semmi okunk sincs erőszakolni azt, ami úgyis csak meddő fáradozás marad. Nincs okunk erre különösen akkor, amikor produktiv életünk termékeinek értékesítésére a leghálásabb és legtermészetesebb tér a tőszomszédságunkban fekszik. A Balkán ez. A Balkán felé kell irányítanunk kiviteli forgalmunkat, mert ez az a darabja Európának, ahol nekünk a legnagyobb és leghasznosabb terünk van. Az az idegenkedés, ami a Balkánállamokban Magyarországgal és annak termékeivel szemben talán valamennyire fennállott, már erősen szünőfélben van azon actio hatása alatt, amely iparkodik a magyar gyári vállalatoknál és kézmüiparosoknál kiképeztetés végett bosnyák és török ifjakat elhelyezni. Ezt az ac- tiót az Országos Iparegyesület kezdte meg egy év előtt s az actió máris a legnagyobb sikerrel járt, amennyiben már mintegy ötven bosnyák és török ifjú van budapesti és vidéki ipari vállalatoknál elhelyezve. Így érjük el azt, hogy a magyar ipar eltekintve attól, hogy szorgalmas munkásokat nyert a muzulmán ifjakban, még fontos exponensekhez is jut bennök a Balkánon, amely felé minden magyar produktiv munkának gra- vitálnia kell. Helyes vezetés mellett rövid pár év alatt megnyithatnánk igy magunk előtt az összes balkáni piacokat, ami gazdasági életünk mérhetetlen nagy javulását vonna maga után. Hogy ez a mozgalom milyen rokonszenvre talál az érdekelt Balkánon, mutatja az a példa is, amely szerint Szaloniki török város tanácsa aziránt kereste meg az Országos Iparegyesületet, hogy közvetítse néhány török ifjúnak magyar mintagazdaságokban való elhelyezését is. A Balkán a mi egyetlen piacunk. Ezt be kell látni. Iparkodjunk ezt magunknak kellőkép és gyorsan lekötni, mert immár Ausztria is észrevette ezt a hálás területet s kezd komoly lépéseket tenni annak a maga részére leendő lefoglalása iránt. Annak a hírét halljuk, hogy Ausztria már felvétette Boszni-Herczegovinával való közvetlen vasúti összeköttetés létesittetését, ami nyilvánvalóan oda irányul, hogy a hálás teret és pedig első sorban Bosznia-Herczegovinát, aztán Törökországot és végül az összes Balkánállamokat a maga részére kösse le s természetesen ennek nagy anyagi, illetve gazdasági előnyeit önmagának kaparintsa meg. A vasúti összeköttetés különbsége ma Ausztriából, vagy Magyarországról a Balkánra oly lényegesen nagy, hogy ma még Ausztria komoly konkurrensünk a Balkánon nem lehet. Azonban sietnünk kell a balkáni piacok mielőbbi lefoglalására, mert tudjuk, hogy Ausztria mindenre képes, ügyes, élelmes és ravasz akkor, amikor gazdasági előnyeinek kiterjesztéséről van szó és gyors különösen akkor, amikor ezt Magyarország rovására kell, vagy lehet megcsinálnia. A felhozott okok mellett még egy döntő érv bizonyít amellett, hogy Magyarországnak szinte fatális joga van a Balkánhoz e kérdésben. Nyugat felé azért nem gravitálhatunk, mert a mögött messzire elmaradtunk. Elmaradásunk Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemn cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. , Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
