Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-21 / 4. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 4. szám. A Zenemükedvelők Egyesületének színi előadása. F. hó 14-én került szinre a nagykárolyi Zenemükedvelők agilis egyesületének rendezésésében Csepreghy Ferencz „Piros bugyelláris“ czimü népszínműve a városi színházban, amely ez alkalommal szinültig megtelt a nagykárolyi közönség krémjével. Az előadás úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben szépen sikerült. A szereplők mindegyike becsületes igyekezettel azon volt, hogy játékuk nívója magas legyen. A főszerepek Obholczer Margit, Demidor Ignácz és Vörös Tibor kezében voltak. Mind a három kipróbált erős műkedvelő, T. Obholczer Margit azonban ez alkalommal eddigi sikerét is felülmúlta. Igen temperamentumosán játszotta a fiatal, szilaj- vérü szép birónét. Ügyesen, otthonosan mozgott a színpadon és a drámai részletekben is művészi volt játéka. Demidor Ignácz is igen bravúrosan játszott. Vörös Tibor igyekezete azonban a nem neki való szerepben hiábavaló volt. A többi szereplők közül Popity Károlyné kedves, bájos játékával, Dániel Katóka és Micike pedig csinos, ügyes tánczukkal tűntek ki. Valamennyi hölgyszereplőnek csinos csokorral kedveskedett a figyelmes rendezőség. A férfiak közül különösen kellemesen tűnt fel Trenba Márton a vén huszár káplár szerepében. A szerepben rejlő humort az utolsó cseppig kiaknázta, amit a közönség zajos derültségével nyugtázott. Általában az összes szereplők megállták a helyüket. Az előadás azonban igen hosszú és e miatt fárasztó és a vége felé már unalmas is volt, hiszen majdnem éjfélig is eltartott és ez alatt a közönség alaposan át is fázott a szibériai temperaturának megfelelő színházban. Mégcsak azt kívánjuk megjegyezni, hogy valaki, — nem sikerült kikutatnunk, hogy kicsoda, elég tapintatlan volt hozzá, hogy kutyát hozott magával a színházba. A kutya két Ízben is okozott bosszúságot mind a közönségnek, mind a szereplőknek. Hát ez ellen a jó Ízlés nevében óvást emelünk ! Köszönő felirat a kereskedelmi miniszternek. Városunk polgármestere Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek a város nevében köszönő iratot küldött azon intézkedéséért, hogy az olyan égetően szükséges uj, modern vasúti indóház mielőbbi felépítését rendeletileg kimondotta. Hová építsük az uj pénzügyi palotát? czimü lapunk múlt heti számában közölt vezérczikkünkre vonatkozólag a 18-iki postával városunk egyik legtekintélyesebb polgárától, akinek a nevét azonban kívánságához képest nem árulhatjuk el, a következő levelet kaptuk : Nagykároly 1911 január 17. Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapja január 14-iki számában egy czikk jelent meg, amely az uj pénzügyi palota elhelyezésének kérdésével foglalkozik, felvetvén azt az eszmét, hogy a pénzügyigazgatóság részére a főutczával párhuzamosan létesítendő új utcza, úgynevezett „sugárút“ elején épüljön egy palota. A magam részéről is kétségtelenül ezt a megoldást igen ideálisnak és már a kettős czél elérése szempontjából is igen szerencsésnek tartanám, de nem hiszem, hogy megvalósulása valaha is sikerülni fog. Nem fog sikerülni pedig azért, mert e terv keresztülvitele igen súlyos áldozatokat ró a mi nagyon szegény kis városunkra. Ha pedig — adja Isten, a jövőben meg is valósulna, oly távoli ez az időpont, hogy ez alatt Szatmár már tiz pénzügyi palotát is felépít. Az én szerény véleményem az, hogy a pénzügyigazgatóság a mai járásbíróság épületében volna legczélszerübben elhelyezhető, természetesen az egész járásbíróságot újra kellene restaurálni. Ez a megoldás már csak abból a szempontból is igen üdvös volna, hogy igy az adóhivatal, szolgabiröság, árvaszék, megyei hivatal és pénzügyigazgatóság egy helyen volna. Különösen fontosnak vélem, hogy az adóhivatal és pénzügyigazgatóság egy helyen legyen, mert rendesen, akinek dolga van az adóhivatalnál, annak egész bizonyosan lesz valami ügyes-bajos dolga a pénzügyigazgatóságnál is. A járásbíróság épületét pedig az uj törvényszék épíilelében fogják majd úgy is elhelyezni, feltéve ha meg lesz a törvényszék. Ezt a tervet már pénzügyi szempontból is a legkönnyebben lehet lesz keresztülvinni. A restaurálás alig fog egy pár ezer koronánál töcbe kerülni. Hogy pedig e hely a legmegfelelőbb volna, az kétségen felül áll. Igen kérem, hogy e soraimnak b. lapjában helyet adva, az intéző körök figyelmét az elhelyezés e módjára is felhívni szíveskedjék. Szívességéért fogadja őszinte köszönetemet s vagyok őszinte hive (Aláírás.) Az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva adtunk helyet készséggel e soroknak. Ennek ellenére mi csak megmaradunk további felfogásunk és eszménk mellett. Ez eszmét pedig azért nem tartjuk helyesnek, bár el kell ismernünk, hogy a központosítás miatt igen praktikus volna, mert a járásbíróság épülete még átalakítva sem felelne meg egy modern pénzügyi palota követelményeinek. Főúri vadászat. Gróf Károlyi Gyula f. hó 16-án és 17-én a mérki vadaskertben nagy vadászatot rendezett, melyen a főúri körökből igen sokan vettek részt. A vadászat 16-án kezdődött és 17-ikén egy nagy mulatság fejezte be, amely az itteni kastélyban egész reggeli 7 óráig tartott és a vendégek innen egyenesen mentek ki a vonathoz. A vadászat igen szépen sikerült. 845 fáczán, 333 drb. nyúl és 10 különféle állat került a puska elé. A vadászaton a következő nótabilitások vettek részt: Almássy Dénes gróf, Almássy Denise grófnő, Csekonits Sándor gróf és neje, gróf Wenkheim László báró Wécsey Miklós, gróf Eszterházy Móricz, Rohonczy Lőrincz, Lovassy Ferencz, Vásárhelyi Dezső báró, Péchy László, Jurcsek Béla és még többen. A vármegyei telefonhálózat. Az oly fontos, de természetesen hosszabb időt és tetemes költséget igénylő vármegyei telefonhálózat létesítése ügyében — annak mintegy bevezetéseként — czélszerüségi okokból először is a járási székhelyeket és a rend. tan. városokat óhajtják a megyei központtal összekötni. A telefonhálózat mielőbbi létesítése ügyében Ilosvay Aladár, a vármegye alispánja kiszámíttatta az érdekelt községek hozzájárulási összegét azok adója alapján. Hogy e kérdést a törvényhatósági bizottság mielőbb tárgyalhassa, a községek határozatai legkésőbb f. évi márczius 1-ig beter- jesztendők. Jéggyár városunkban. Kun István felhívására az Ipartestület helyiségében nagyszámban megjelent kereskedők, vendéglősök, és iparosok f. hó 14-én egyhangúlag kimondották a jéggyár felállítását. Á gyárat részvénytársasági alapon létesítik akként, hogy 7—800 drb 100 koronás részvényt bocsátanak ki. — Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy az értekezleten felmerült egy igen érdekes és életre való eszme is : egy nagyszabású sörraktár létesítésének eszméje. Gyermekmenhely. Lapunk múlt heti számában említést tettünk arról, hogy az „Országos Munkás Betegsegélyző és Munkásbiz- tositó Pénztár“ vármegyénk területén tagjai részére szanatóriumot akar létesíteni. Most pedig arról értesülünk, hogy az „Országos Gyermekmenhely“ is szanatóriumot óhajt felállítani Szat- márvármegyében, mely czélból azon várostól- a melynek területére építtetik majd a-szanatórium — megfelelő területnek ingyen való átadását kéri. Úgy véljük : felette óhajtandó, hogy a tervezett szanatórium Nagykárolyban, vármegyénk székhelyén állittassék fel. Megfelelő helynek tartjuk e czélra az úgynevezett Somos erdő szélét, természetesen elsősorban is egészség- ügyi szempontból, mert ott a gyermekek friss, tiszta levegőt élveznének, a lábbadozó betegek részére pedig kellemes séta és játszóhely is bőven rendelkezésre állana. E fontos kérdésre ezennel felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét. Részgyülés. A helybeli „Mesterrészi Birtokosság“ vasárnap délután Kun István vendéglőjében népes gyűlést tartott. Kun István elnök üdvözölve a megjelenteket, felolvastatott a múlt ülés jegyzőkönyve, mely szerint osztalékul az idén 1 — 1 legelőjog után 1 koronát adnak. Bevétel volt az év folyamán 1908 kor. 50 [fill. Kiadás 1562 kor. 13 fill. Maradvány 342 kor. 92 fill. Hátralék 22 kor. A Rész vezetőségnek a felmentvényt megadták. Ezt kö- vetőleg Kun elnök 3 évi elnöki működéséről tette meg jelentését, mely idő alatt a rossz gazdasági viszonyok miatt a múlt év volt a legnehezebb. Tüzesapás és marhavész is következett be s ezek okai, hogy az idén az osztalék kevesebb. Azután megválasztották az uj tisztikart- Kun István visszavonulván az elnökségtől, elnök lett Makranczi Ignácz, alelnök Lukács Lajos, jegyző Hebe József, pénztáros Sütő Lajos. Tanácstagok: Kun István, Ptyánk György, Akkermann Antal, Albanezi Mihály, Torner Károly, Nagy Pál, Kárászi Lajos, Kur- buly Péter és Székely András. Póttagok : Bru- gós Péter, id. Torna Pál és Valuka Antal. A Könyök- és Kossuth-utca. Egy pár esztendő óta Nagykároly utcái rendezettek kezdenek lenni, de azért még nagyon sok van hátra, hogy jogosan megillethessen bennünket a „rendezett tanácsú város“ cim. Itt van mindjárt a város szivében fekvő Könyök-utca, amely a szó szoros értelmében valóságos ázsiai állapotban van. Olyan sáros, hogy egy szekér a világért sem mehet keresztül rajta, mert okvetlenül beléakadna. A féloldalán nincs aszfalt s az egész utcának olyan szánalmas, szegény kinézése van. Pedig ez utca egyike a város legforgalmasabb utcájának. Ezen az utcán jutunk a legkönnyebben a főutcáról a hivatalokhoz s igy nemcsak mi, hanem a városunkba jövő idegenek is gyakran keresztülmennek rajta. Szóval itt az ideje, hogy a város még most ta- vaszszal kiköveztesse! Hasonló elmaradott állapotban van a Kossuth-utca, mely pedig a város legegyenesebb utcája. Az utca féloldalán aszfalt helyett egy széles és mély árok van s e miatt az utca ezen oldalán nem igen építkeznek. Okvetlenül betoncsövet kell tehát az árok helyére tenni, amint tettek azt a Kaszinóutcában s ha a Kaszinó-utcai kövezéshez volt pénz, úgy okvetlenül itt is meg kell minél előbb a betoncsövezést csinálni! Kedélyes pénztároskisasszony. A közönség köréből gyakran érkeznek a panaszok hozzánk, hogy ebben vagy abban a hivatalban Kubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. 5
