Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-10 / 24. szám

2-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

24-ik szám.

odázni azzal, hogy nincs pénz erre. Kevésbbé fontos célokra is többet áldozunk, áldoznunk kell tehát e célra is. Mert ha nem tesszük és a helytelen szabályozás folytán értékükben csökkent telkek tulajdonosai beperelik a várost és megnyerik a pert, nem állhatunk elő azzal, hogy nincs pénz, hanem fizetnünk kell.

Ez drágább dolog lesz es amellett a város, az utcák külső képe is rend- szertelen és csúnya marad. Mig egy kis áldozattal elkerülhetjük e pereket és a város külső szépsége tekintetében igen lényeges haladást teszünk. E tervre tehát feltétlenül szükség van. E tervet természetesen a városi mérnök a folyó ügyek mellett a legjobb akarat mellett sem volna képes elkészíteni. Mi úgy véljük a kérdéstigyakorlatilag leghelyesebben megoldhatónak, hogy a városi mérnök urnák, mig a végleges tervet elkészíti, — a miniszter által megállapított fizetés tervezet szerint — oly fizetést adunk, amely mellett a magánmunkálatot neki eltilthatjuk. E mellett teljesen felmentenők őt a városi villamos müvek vezetésének amúgy is terhes kötelezettségétől. Ez esetben a városijmérnök teljes munkaerejét a város építési ügyek elintézésére fordíthatván, képes volna az utca és város szabályozási végleges tervezet javaslatát elkészíteni.

E munkálat keresztülvitelében segítségére lenne az ideiglenesen, a munkálat tartamára alkalmazott mérnök, aki a városi villamos művek vezetésével is meg lenne bízva, llyformán minden nagyobb kiadás és minden nagyobb rázkódás nélkül megoldható volna ez a fontos kérdés, amelynek megoldásával a város jól felfogott érdekében várni nem lehet. Ajánljuk az ügyet Nagykároly város érdemekben gazdag polgármesterének szives figyelmébe.

kének van egy kiszemeltje, pártfogolja, a kit el akarnak vele vétetni, de hiszen annyi ideje sincs, hogy a falu határát elhagyhassa, nem pedig a messze lakó rokonokhoz látogathatna el.

Egyik gyerek sem aludt az ágyon. 'Össze- bujtak egymás mellé és a Pista mondott nekik mesét aranyhaju tündérleányról s a jó szivü királyfiuról.

De a négy apróság megunta az aranyhaju tündérleányról és a jószivü királyfiuról szóló Meséket. Leugráltak az ágyról és apró rongyos kis ingeikben odatelepedtek ápjuk lába mellé. A legnagyobbik szomorú arcczal oda dőlt az apja kábájához és megszólalt:

— Tudod-e édes apám, hogy milyen jó a Berta néni ? Ma is áthitt bennünket magához és adott sok gyümölcsöt. Azt mondtam neki, hogy jöjjön el hozzánk mamának s ő mosolygott, de aztán sirt is. Azután mondtam, hogy megkérlek téged, hogy hozd ide őt mamának.

Baráth István mosolyogva fordult a gyermek felé:

— Hát igazán akarnátok, hogy ide hozzam Berta nénit mamának ?

A gyerekek felugráltak a földről és mindegyik azt mondta :

— Igen, hozd édes apa.

Baráth István elfordult tőlük és lassan mormolá a fogai közt:

— Nem lehet, nem lehet.

A gyerekek látták az apjuk elsötétült arczát és ijedten siettek vissza az ágyba. Néhány pillanat múlva, mintha mindegyikre ráparancsoltak volna, aludtak a barna huzatu párnák közt.

Baráth István pedig gondolatban vissza- tévedezett az elmúlt régi esztendőkre. Kilencz

A városi rendkívüli közgyűlésről.

Nagykároly r. t. város képviselőtestülete mint lapunk más helyén jelezzük — f. hó 11-én d. e. 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatán sok érdekes pont van. így elsősorban a sokat vajúdó állami polgári fiú és leányiskola elhelyezése. A tanács — nagyon helyesen — egy telken akarja elhelyezni mind a két intézetet a Nagyhajduvárosban, még pedig olyformán, hogy az állami elemi iskola céljaira felajánlott nagyhajduvárosi 15. sz. telek, a nagyhajduvárosi 13. és a kishajduvárosi 20. sz. telkekkel kibővítve használtassák fel e célra, a jelenlegi polgári leányiskola pedig alakíttassák át az elemi iskola céljaira. A kultuszminiszter a tervet helybenhagyta s most az illetékes bizottságok a következő prepozíciókkal fordulnak a képviselőtestületi közgyűlés elé: Vegye meg a város szabad kézből a Nagyhajduváros-utcai 13. és a Kishajduváros-utcai 20. sz. telket, ha pedig az nem volna lehetséges, intézkedjék a kisajátítás iránt.

Az állami I. számú óvoda elhelyezésére szolgáló s részben áll. polg. fiúiskola elhelyezése céljaira kijelölt Széchenyi-utcai telekből a Széchenyi-utcai 1519 Q-öI területű rész, a jelenlegi áll. polg. leányiskolái épület megfelelő átalakításával az állami elemi iskola céljaira használtassék fel, mig a többi 1526 O-öl területű rész a város szabad rendelkezésére bocsáttassék.

Ebből kifolyólag tétessék meg az intézkedés az áll. polgári fiú és leányiskola elhelyezésére szolgáló épület és tartozékainak felépítésére a kijelölt telken, a jelenlegi polg. leányiskola telkére a kir. kincstár javára bekebelezett használati jog pedig töröltessék és a telek a város tulajdonába visszabocsáttassék.

Éppen ezért gondoskodás történjék már most az áll. elemi iskola felépítése iránt a jelenlegi polg. leányiskolái épület átalakításával, a Nagyhajduváros-utcai 15. sz. telek pedig a

éve, mikor megházasodott. Ismerte ezt a leányt. Őt akarta elvenni, de azt mondták : rossz a vére, az anyja is rozsz volt. És ő hitt és nem vette el feleségül. Most is suttogják, most is beszélik, hogy szeretőt tart és ő most mégis meg akarja kérni.

Nem akart erre a leányra gondolni. Szerette régen, szereti most is, mikor már vége van mindennek közöttük és nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy elvegye ezt 'a roszz útra tért leányt

Reggelig gondolkodott azon, hogy mitévő legyen. Reggel pedig elhatározta magát.

Mindenféle ünnepies dolgokat mellőzve' beállított a leányhoz. Azt hitte, hogy röviden elmondhatja mindazt, amit akar.

— Berta kisasszony ! — mondá izgatottan, — egyszerűen csak azért jöttem, mert nőül, akarom venni; megkérem a kezét.

A leány elpirult s merően nézett az izgatottan álló Baráth Istvánra.

— Nem lehet, nem lehet; azt mondják, hogy rossz vagyok, annak tart a világ.

Baráth István nem tudott ,'rá mit felelni hállgatott. A leány izgatottan, vérpiros arczczal nézett rá, aki végre is megszakította a csendet:

— Nem hiszek a sok haszontalan mendemondának. Jöjjön, legyen a feleségem.

És a leány felé nyújtotta a kezét s folytatta :

— Ha úgy is volna, a mint a világ beszél: múlt megbánása és a jó útra térés, a férje szivét könnyen megnyerheti.. .

Otthon azután örömmé! ölelte keblere gyerekeit s csak az bántotta még egy kevés ideig, a mit arról a leányról uton-utfélen mondanak.

város szabad rendelkezésére bocsáttassék • hatalmazza fel továbbá a közgyűlés a tanácsot arra, hogy a jelzett építések műszaki munkálatai elvégeztessenek.

Arra vonatkozólag, hogy az I. sz. állami óvoda elhelyezésére ezek következtében uj telket jelöljenek ki, a bizottságok javaslata az, hogy a közgyűlés utasítsa a polgármestert a legközelebbi közgyűlésen előterjesztendő ez irányú javaslatra.

Az állami polgári fiú és leányiskola, áll. elemi iskola és 1. sz. óvoda elhelyezésénél és felépítésénél 56 ezer korona fedezet nélküli hiány mutatkozik.

A Nagyhajduváros-utcai 13. sz. telekért felajánlanak 12 ezer koronát, a Kishajduváros- utcai 20. sz. telekért 5300 koronát, ha nem sikerül, indítsa meg a város a kisajátítási eljárást.

A kovezetvám tarifa érvényének meghosz- szabbitásat illetőleg a bizottságok véleménye az, hogy kérje a képviselőtestület a minisztert az 1912. év végéig terjedő meghosszabbításra.

Dr. Vetzák Ede indítványát illetőleg a bi zottságok ajánlják a közgyűlésnek, hogy az állami internátus ügyében írjanak fel a miniszterhez és ajánljon fel a város ingyen telket.

A vasúti hozzájáró ut kiépítését 18,500 k. költséggel elrendelni javasolja a bizottság.

Az iparos tanonciskolái bizottságba Rédei Károly ág. ev. lelkész kiküldését javasolja a bizottság a közgyűlésnek.

A város részére megvásárolandó szántóföld megvételének napirendre tűzését jul. 16-iki közgyűlésre javasolja a bizottság.

Öszterreicher József kávés kérelmének teljesítését javasolja a bizottság a közgyűlésnek.

Ami a II. és III. sz. óvodákhoz való játékszín építését illeti, a bizottságok javaslata az, hogy a IV. sz. óvodához a játékszín építése elrendeltessék. A kerítés kijebb helyesése iránt pedig helyszíni szemlét tartott tegnap az építési bizottság.

Négy hétre volt az esküvő.

Szép nyári éjszaka volt, s a násznépnek kedve téliéit a kertben mulatni. Ott húzott a czigány vig és szomorú nótákat a lampionos lugas mellett.

Baráth Istvánná nyugtalanul ült férje mellett egy nagy diófa alatt a puha karosszékben s szótlanul nézte a tánezoió vig párokat.

Mikor a muzsika egy kissé elhallgatott s Baráth István pár pillanatra a társaság közé vegyült, az asszony felszökött helyéről s apró gyors léptekkel kifelé tartott a kertből.

A ház eresze alatt meglapulva, dobogó szívvel, lábujhegyen haladt tovább a kapuig. Sápadt arcczal dőlt a kapufélfának s idegesen fogta kezével a zárt. Azután várt.

Nem várt sokáig. Egy fiatal úri ember jött hozzá.

— Eljött, mert hívtam, — mondá az asszony reszkető ajakkal. — Ne szóljon kérem, ne szóljon, majd én beszélek, — Négy héttel ezelőtt még mit sem tudtam, s nem is reméltem, hogy Baráth felesége leszek. Most Baráth Istvánná vagyok. Maga miatt hoztak hírbe, mert maga folyton utánam járt, bárhogy is igyekeztem magamtól távol tartani. Becsületes maradtam s hogy a világ mégis a szájára vett, arról nem tehetek. — Ez ja becsületes ember nem hisz a világ szájának és nőül vett. Érdemes akarok rá lenni. Hagyjon el kérem, hagyjon el, mert én becsületes asszony vagyok.

Ezután lassú, halk lépésekkel ment vissza a lampionos kertbe.

A czigány valami szomorú nótát húzott és az asszony úgy érezte, hogy szive tele van boldogsággal, megelégedéssel...