Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-25 / 13. szám
13. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. terület az övé, tehát joga van feldarabolva házhelyeknek eladni. Mig ha a város tulajdona, vagy ki van mondva, hogy ez csak közterül szolgálhat, akkor köztér marad akkor is, ha megszűnik vásártér lenni. Ezen eshetőséggel pedig számolni kell. Mint köztérre pedig szüksége van a városnak minden körülmények között. Apiacztér területének tulajdonjogi kérdése tehát akként oldandó meg, hogy a kastéllyal szemben levő terület engedtessék át pénzügyi palota céljára. Miként a vármegyeháza részére telket adott a gr. Károlyi-család, adjon telket a pénzügyigazgatóság részére is, bármelyik tagjáé legyen a piacterület. Az ingyen telken az állam felépíthetné a pénzügyi palotát. A piactér többi területére nézve mondassák ki, hogy az piac- illetve köztérnek tartandó fenn és a várost a piactérre nézve örökös használati jog illeti meg. Ha a város a korlátlan tulajdonjogot szerezheti meg, ezt kell megszereznie, mert a város jövő fejlődése szempontjából feltétlenül ez kívánatos. Úgy tudom, polgár- mesterünk erre már tett is javaslatot, de nem helyeselhető okból leszavazta ezt a pénzügyi bizottság. A pénzügyigazgatóságnak a piactér jelzett helyén történő felépítése nem sérti senkinek érdekét, központon lesz elhelyezve s előnyére lesz a mai pénzügyigazgatósági épületnek jövőben leendő értékesítésére nézve is. Elvégre erre is tekintettel kell lenni. Piacterünk rendezése elodázhatatlan még akkor is, ha a kir. kincstár anyagi szempontból egyelőre a mai pénzügyigazgatósági épület kibővítését s megfelelő átalakítását elégségesnek tartaná. Ez esetben még mindig fenma- radna a piactér kedvezőbb fekvésű területe egy jövőben történő építkezésre, amikor a mai épület egy más közintézmény, pl. áll. iskola Beszéltem a nagyviznek, a ráboruló nagy égnek, a hideg vasnak: hazaviszlek, eltemetlek, édes szép virágszálam ! Selyemből lesz a szemfedőd, drága érckoporsóba fektetem a gyönge tested, ha mindenem oda is kell adnom érted... Fölmentem a kapitányhoz. Előadtam neki, mit akarok. Adják ki a feleségem holttestét. A kapitány különösen nézett rám. — Jóember, — mondta, — az Isten adjon maganak vigasztalást, a megholtaknak pedig örök nyugodalmat. Rekedten kiáltottam közbe: — Hol van a feleségem ? Látni akarom ! Egy fehérhaju pap-ember lépett mellém és vállamra tette a kezét. — Nyugodjon meg, fiam, — mondta. A felhők mérhetetlenségében épen úgy, mint a tenger mélységeiben is az Isten lakik... És kezével áldást intett a viz fölé. Az lett hát siri ágya, a hogy megálmodta otthon. A fecskék még vissza se tértek, de már ezután csak tőlük küldök izenetet. Itt maradtam a hajón. Szerződtem meglehetős alantas munkára. Ami pénzem van, azt itt küldöm. Váltsanak vele sírhelyet a temető legislegszebb helyén. Pap szentelje meg a földet. Vegyenek koporsót, szemfödelet: imádsággal tegyék a gödörbe, mintha érte mondanák. Hozassanak márványkövet, aranybetükkel véssék rá a nevét. Majd jön egyszer izenet a nagy vizek mellől megint, amikor megvehetik a másik koporsót is és melléje tehetik szépen. Addig járom a ködöt, a viharokat. E levelet írtam én, Balog Lajos, saját kezemmel' Mányiné Prigl Olga. vagy más hivatal elhelyezésére szolgálhat. A piactér rendezendő még igy is, nemcsak közegészségi és közszépészeti szempontból, de azért is, hogy a piacon át jó úttal összekötve a pénzügyigazgatóság úgy a felek, mint a tisztviselők által könnyebben elérhető legyen. Rendezettebb viszonyok mellett a mai távolság nem lesz oly feltűnő s nem lesz oly megköze- lithetlen az épület. A piactér rendezését — azt hiszem — eddig is csak az késleltette, hogy a terület tulajdonjoga nem a városé. Ezt a kérdést tovább függőben hagynunk nem szabad, ennek rendezésétől nem zárkózhatik el a gróf Károlyicsalád sem. A méltányossági szempontok mellett döntő érv lehet a grófi család érdeke is, hogy nagy költséggel létesített ősi kastélyuk előtt egy, a mai kor kívánalmainak megfelelően rendezett tér legyen. Városunk pedig egy rendezett térrel sokat nyerne. A mai sáros piactér évek múlva párját ritkító köztere lenne városunknak.-ly. Gróf Apponyi Albert itthon. Közel két hónapig tartó amerikai — valóban dicsőségteljes — körútja után, a mely idő alatt a hatalmas északamerikai köztársaság ünnepelt vendége volt, visszaérkezett ismét hazájába gróf Apponyi Albert. Bár a hosszú ut fárradalmai miatt kerülni óhajtott és kért mindennemű fogadtatást — az egyetemi ifjúság oly kedves fogadtatásban részesítette, a mi bizonyára jól esett s mélyen meghatotta a hona földére lépő s érkező hazafit. Az egyetemi ifjúság nagyobb bizottsága ugyanis az „Egyetemi énekkarok“ száz tagjával egész a határig Apponyi elé utazott, hol a Hymnusz hangjai mellett a magyar határra gördülő vonaton érkező grófot meleg beszéddel üdvözölték, Átnyújtva neki az egyetemek színeit viselő kis selyem zsákban néhány marék magyar földet. Az érkező hálás szívvel mondott köszönetét a kedves meglepetésért, örömének adva kifejezést, hogy a magyar ifjúság átérezte és megértette az ő amerikai kőrútjának intencióját. A Kossuth-párt hétfőn este ünnepelte a párthelyiségben visszatért nagynevű — valljuk csak be őszintén és igazán — szellemi vezérét. A beteg nagyvezér: Kossuth Ferenc helyett Tóth János köszöntötte, mire Apponyi hosszas éljenzés és tapssal fogadott köszönő beszédet mondott. De legérdekesebb volt az interparlamen- tális unió magyar csoportjának a képviselőház elnöki fogadó termében tartott diszülése, Appo- nyinak — hogy úgy mondjuk — beszámoló beszédje miatt. Berzeviczy Albert üdvözölte meleg szavakban a nevezett csoport elnökét, mire Apponyi hosszabb, rendkívül érdekes beszédben vázolta amerikai útját, működését annak célját és sikerét. Az érdekes beszédből megtudjuk, hogy gróf Apponyi Albert már két évvel ezelőtt kapott meghívást egy amerikai nagy tudományos egyesülettől a Ci/ic Fórumtól, ezenkívül a newyorki békeegyesülettől. De beszédeiben a hol csak alkalom nyílott arra, nem csupán a nemzetközi békeügyéről szónokolt, hanem édes magyar nemzetünk fejlődés történetéről, különösen a magyar nemzeti egység és a nemzeti önállóságról is tartott előadást. Ép ez teszi reánk nézve oly fontossá Apponyi amerikai útját. Tüneményes szónoklatával nemcsak dicsősséget szerzett ismét magyar nemzetünknek, hanem az ő elragadó előadásával ismertette meg nemzetünk sok nagy kérdését és érdekét a sok tekintetben tájékozatlan vagy rosszul informált amerikai közvélemény előtt. (A pánszlávok gyalázatos hazugsággal még Amerikában sem szűnnek meg bennünket ócsárolni és kromplomitálni!) Hogy mily nagy — csak igazán kevés halandót érő kitüntetésben is volt része, bizonyítja az a tény, hogy Washingtonban az ülés felfüggesztése után a kongresszus elnöke felkérte, hogy az elnöki emelvényről az amerikai törvényhozókhoz néhány szót intézzen. Ebben a rendkívüli kegyben eleddig csak két férfiú részesült Apponyi előtt: Lafayette és Kossuth Lajos. Előadást tartott Washingtonban, Newyorban, Prinetowban, Cleve- landban, Csikágóban (s itt megcáfolta a bomba- merényletről terjesztett ostoba hirt), Kanadában, Torontóban, Filadelfiában stb. Apponyi amerikai utjának jelentőségét méltatni bizonyára felesleges, átérzi s átérti ennek nagy fontosságát az egész magyar elfogulatlan közvélemény, mely örömmel, lelkesedéssel kisérte amerikai szereplését s meleg köszönettel és hálával adóz a hazaérkezőnek. Megbékélt e ténnyel már bizonyára az a csoport is, mely az u. n. „nagy nemzeti küzdelem“ közepette történő távozását Apponyi- nak nem jó szemmel és érzülettel nézte. Jobb is talán, hogy nem volt itthon, s nem volt szemtanúja ama u. n. képviselőházi nagytárgyalásoknak, hol főként a főszónok Polónyi meny- dörgött teljesen üres padok előtt. Politikai s képviselőházi életünk oly sivár, hogy azt letargiájából felébreszteni s uj nemes irányba terelni valóban a világ legelső s legkiválóbb szónokának: magának Apponyinak sem sikerülne. így hát két hónapra terjedt amerikai utjának ideje alatt idehaza valóban semmit sem mulasztott, mig odaát az uj hazában végtelenül nagy hasznot s dicsőséget szerzett a magyar névnek és népnek ! —i—y. jlÉTRÓL-pÉTRE. Hétről-hétíe, helyesebben napról-napra az Úri Kaszinóban s a szállodák külön szobáiban folyik vígan, szabadon Nagykároly városában, az Urnák 1911 -ik esztendejében a tiltott hazárdjáték : a ferbli, a makaó, különösen pedig az oly „intelligens“ huszonegy. Pely- hedző állu fiatalemberek hat gyermekes családapákkal gyakorolják éjszakáról-éjszakára ezt a nemes sportot; s oly emberek, akiknek havi fizetésük alig megy fel 200 koronára, könnyelműen egy szép ászra, vagy tízesre felteszik egész havi fizetésüket. Ez még csak hagyján. De vannak e városban olyanok is, akik már nem csakhogy vagyonukat elvesztették, de jövendő örökségük is elúszott a kártyán. Igen gyakran történik az meg Nagykárolyban, hogy 5—10, sőt 20 ezer koronás kártya veszteségekről is hall az ember s ami még feltűnőbb és aggasztóbb: oly emberek veszítik el ezt a 10—20 ezer koronákat, akiknek vagyonúkban nincs ez az összeg. Hogy aztán honnan teremtik elő hirtelen, az már más kérdés. Illuzórius és talán nevetséges is volna ma már a kártyázás átkáról irni. Tudja azt nagyon jól minden intelligens ember, hogy a kártya menyire rombolólag hat az erkölcsi életre ; tudja nagyon jól, hisz a mindennapi gyakorlati példák elég fényesen illusztrálják, hogy ez átkos szenvedélynek mennyien és mennyien lettek már áldozatai, vagy ha úgy tetszik : mártírjai. És mégis ez a társadalmi réteg, — az intelligenczia, mely leginkább tudatában van ennek, űzi leginkább a veszedelmes, romboló, erkölcsvaditó szenvedélyt, a kártyázást. S ne gondoljuk azt, hogy a családi élet e feldúlója, a legtöbb öngyilkosság szülőoka, a hazárdkártyázás egyedül, vagy különösképpen csak Nagykárolyban van elterjedve. Sajnos, az egész magyar társadalmi életet annyira megfertőzte már, hogy nincs az a város, melynek r
